Az igazságszolgáltatásba beemelt laikus elem egyik klasszikus jellemzését a 12 dühös ember című filmből (is) ismerhetjük. Az esküdtbíráskodás kapcsán folyó vitákban jellemzően a kollektív bölcsesség és "életszerűség", az igazságkeresés jelentette pozitívumot ütköztetik a laikus, jogi műveltséggel és szaktudással nem rendelkező, emocionális döntésre hajlamos döntnökök jelentette rizikóval.

Blogunk nem foglal állást a kérdésben, egyszerűen csak a hatályos magyar jogszabályokból indul ki - ezek pedig alapvetően a népi ülnökök intézményét használják arra, hogy a "nép szava" megjelenjék az igazságszolgáltatásban.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a közvéleményt foglalkoztató bírósági eljárások és döntések kapcsán sokakban kérdések merülnek fel, hogy a mechanikus jogalkalmazás, a "jogszolgáltatás" valóban megfelelő-e az igazság szolgáltatására? Ne tévedjünk: egy-egy ilyen processzus során jó ideje már deklaráltan nem az anyagi, objektív igazság kiderítése az eljáró bíróság feladata, hanem "csupán" a tisztességes eljárás biztosítása. Az egy külön kérdés, hogy van-e igény (és ha igen, kielégítendő-e) olyan változtatásra, mely ennél az alapvetően technikai szemléletnél többet tételez egy-egy bírósági eljárás feladatául.

Az esküdtbíráskodás hívei sokszor érvelnek a "fegyverzetegyenlőtlenség" jelenségével. Adott büntetőeljárásban ugyanis a terheltet az állami nyomozóhatóság adja át az állami vádhatóságnak, mely a vádat a végső döntést meghozó, állami bíróság előtt képviseli. Az állami monstrummal szemben civilként a terhelt és annak ügyvédje áll. Tehetős vádlott esetén "sztárügyvéd", nincstelent védve viszont akár alulfizetett, túlterhelt és kevéssé motivált (tisztelet a kivételnek) kirendelt védő. Az esküdtszék ezt az egyenletet képes felülírni azzal, hogy a vádlotthoz és a közvéleményhez, a társadalom többségéhez hasonlóan nem jogászok, nem szakmai, hanem egy másik szinten meghozott, emberi döntésre jutnak.

Tizenkét ember (maradva most a klasszikus összetételnél, ennél a valóságban jóval színesebb megoldások is elképzelhetők) kollektív döntése komoly kompromisszum - sőt, már kiválogatásuk is az, a vád és a védelem megegyezése arról, hogy kikre bízza a döntést a legfontosabb kérdésben. Jellemzően ugyanis egy büntetőeljárásban egy kérdést kell megválaszolniuk: bűnös vagy nem bűnös a terhelt? Mindezt pedig egy olyan eljárás után, ahol a vád és a védelem mindent megtett azért, hogy meggyőzze őket, és velük a közvéleményt is. Az, hogy ma Magyarországon sokszor nem érezzük magunkénak, talán nem is értjük az igazságszolgáltatás döntéseit, az azért is lehet, mert a mi eljárásaink során senki nem "fordítja le" laikus nyelvre a tényállást, a bizonyítási eljárás elemeit, a perbeli álláspontokat.

• Közbevetőleg megjegyezve: a jogi PR egyik legfontosabb eleme pont ez, pont erről szól. Mindig, minden fontos tényt lefordítunk, megmagyarázunk, kifelé is érthetővé teszünk. Ne becsüljük le ennek jelentőségét! A korábban már említett gazdasági jó hírnév, közéleti presztízs még egy kedvező bírósági ítélet mellett is elveszhet, ha a társadalom vagy az üzleti partnerek nem értik (vagy rosszul tudják), hogy mi történt.

Az esküdtbíráskodás valódi teljesítményre készteti az eljárás minden szereplőjét. Aki Önök közül vett már részt magyar bírósági tárgyaláson, az tudhatja: szinte semmi jelentősége nincs a perbeszédeknek, szinte kísérlet sincs a valódi meggyőzésre - mivel utóbbinak címzettje sem nagyon lehet. Minősítéseket hajkurászunk verziók felállítása és megvédése helyett.

Külön is jellemző a váderedményesség statisztikája: lényegében nincs "csata" abban az igazságszolgáltatásban, ahol évek óta, rendre 95 százalék fölött van a váderedményesség! Igen, ez azt jelenti, hogy Magyarországon száz bíróság elé állított emberből minimum kilencvenötöt el is ítélnek.

Blogunk minderre reflektálva egy új rovatot indít, 12 dühös ember néven. Olyan érdekes, tanulságos, illetve a közvéleményt foglalkoztató ügyekről kérdezzük az olvasók véleményét, melyekben szerepe lehet a "civil" megfontolásoknak, ahol a végső döntés véleményünk szerint több aspektust igényel, mintsem a megfelelő minősítés és az ehhez rendelt, "szabvány" ítélet kimondása. Azt szeretnénk saját eszközeinkkel felmérni, hogy a nyilvánosság e szelete hogyan vélekedik egy-egy ilyen ügyről.

A rendszeres szavazás első kérdése pedig magáról a laikus elemről, az esküdtbíráskodásról szól. Azt szeretnénk megtudni, hogy Önök szerint helye van-e a civileknek az igazságszolgáltatásban, és konkrétan Önök részt vennének-e esküdtként egy büntetőjogi eljárásban?