Tegnap egy orosz tanú meghallgatásával folytatódott a Fővárosi Bíróságon az ipari kém-ügy büntetőpere. Maga a per is hallatlanul izgalmas, hiszen bírósági eljárás ipari kémkedés miatt, az elmúlt 60 évben nem indult Magyarországon. Ráadásul a vádlottak és a sértett ügyvédei is igazi nagyágyúk, tegnap például az elsőrendű vádlottat képviselő Zamecsnik Péterrel a Kaiser-ügyből ismert Dezső Antal nézett egymással farkasszemet. A bíró, Péntek László rendkívüli felkészültséggel vezeti tárgyalást, ha kell, oroszul vált szót a tanúval, ha kell, a szakértőket megszégyenítő alapossággal szólal meg informatikai kérdésekben. Mai bejegyzésünk témája mégsem a szövevényes ügyet részletes ismertetése, hanem a tárgyalás sajtóvisszhangja.
Három országos napilap is beszámolót közölt a tegnapi tanúmeghallgatásról: a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Népszava. A cikkeket olvasva az tűnik fel, mintha az újságírók nem is ugyanazon a tárgyaláson jártak volna. Mielőtt a politikai reflexek működésbe lépnének, eláruljuk: ezúttal a Népszava és a Magyar Hírlap értelmezése azonos, és a Magyar Nemzeté ettől eltérő. Miről is van szó?
A vád szerint négymilliárd forintot meghaladó kárt okozott a labordiagnosztikában nemzetközi szinten is jegyzett Diagon Kft-nek a cég két volt alkalmazottja. Az ügyészség azzal gyanúsítja a vádlottakat, hogy 10.000 adatállományt, köztük jelentős piaci értéket képviselő, oltalom alatt álló szabadalmakat próbáltak közvetítőn keresztül egy orosz cégnek átjátszani. A vám- és pénzügyőrök a ferihegyi repülőtéren fogták el a gyanúsítottakat, akik éppen Moszkvába tartottak, laptopjukon a Diagontól megszerzett adatokkal. Az orosz cég képviselőit tegnap a védelem kérésére idézte be a bíróság.
fotó: Csudai Sándor, Magyar Hírlap
A tárgyalásról szóló beszámolók közül a Népszava és a Magyar Hírlap szerint a védelem tanúja inkább ártott, mint használt a vádlottak ügyének, hiszen elismerte: valódiak azok a levelek, amelyekben az egykori Diagon-alkalmazottak, immár új céget képviselve, teljes gyártási technológiát kínáltak az orosz félnek. Az orosz üzletember szerint a későbbi sértett céggel nem tudtak megegyezni, így nem indították be a tervezett közös gyárat, ezért ugyanezt megpróbálták a vádlottakkal. A tanú hozzátette: azért nem jött létre végül az üzlet, mert levelezőpartnereit letartóztatták. A Magyar Nemzet cikke ezzel szemben azt emeli ki, hogy az orosz tanú szerint cége nem kapott sem védett vérdiagnosztikai receptúrát, sem védett technológiát a Diagontól, tehát a lap szerint ellopni sem volt mit. A Kern ellen vallott a tanú című cikket olvasva inkább a sértett cég vezetője, Kern József tűnik a per vádlottjának, mintsem az ügyészség által megvádolt egykori dolgozók.
A feltűnően eltérő olvasatok egyik megoldása lehet, hogy a kémper után újabb tárgyalásra került sor néhány teremmel arrébb: a Diagon tulajdonosa rágalmazásért jelentette fel a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét. 2010-ben ugyanis mintegy húsz erősen negatív tartalmú újságcikk jelent meg a lapban a cégről vagy annak vezetőjéről, többségüket D. Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes jegyezte. A cikkek miatt a Diagon sajtóhelyreigazítási pereket indított, amelyek közül három zárult le jogerősen, s a másodfokú bíróság mindegyikben helyreigazításra kötelezte a lapot. (Az online változatban ebből kettő olvasható, itt és itt.) A rágalmazási perek ezek után indultak az újságíró ellen, akinek lapja most is a kémperben sértettként szereplő céget hozza ki a tegnapi tárgyalás veszteseként.
A Diagon egy januári közleményében összefüggést sejtett a Magyar Nemzet negatív cikkei és a kémper között. A közlemény rámutat, az ügyészségi bizonyítékok között szerepel a vádlottak levelezése is, amelyben egyebek mellett arról is szó van, hogy ha az általuk kitervelt bűncselekmény napvilágra kerül, a Diagon piaci jó hírnevét kell támadni, vagy ahogy a levelezés fogalmaz: "elkezdhetjük a rémhírek terjesztését". A Diagon elleni lejárató cikkek az ipari kémkedéssel összefüggő nyomozás végén a vádemelést megelőzően a Magyar Nemzetben jelentek meg.
Annyi mindenesetre tény: nem megszokott dolog, hogy egy politikai napilap, amelyik teljes erőbedobással részt vesz az általa támogatott párt mellett a választási kampányban, a voksolást megelőző hónapokban jó pár oldalt "pazarol" egy piaci cég elleni cikksorozatra. A Diagon vezetőjéről ez alatt az idő alatt szinte több negatív írás jelent meg a lapban, mint az akkori kormánypárt emblematikus politikusairól. Érdekes körülmény, hogy a Diagon által indított egyik helyreigazítási perben az újságíró tanút is hozott magával, aki nem volt más, mint a kémper, akkor még házi őrizetben lévő elsőrendű vádlottja. A mai cikk emellett a "Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök köréhez tartozónak" nevezi a cégvezetőt, ami annak fényében tűnik kockázatos kijelentésnek, hogy korábban ezért az állításáért már jogerősen helyreigazításra kötelezték a lapot.
(Zárójeles megjegyzés: egy sikeres üzletember ilyen esetben nyilvánvalóan ismét ügyvédhez fordul és pert indít, de mit tehet egy kevésbé tehetős ember, akiről jogerős bírósági döntés ellenére újra és újra hamisan állítanak valamit egy lapban? Perel, amíg győzi pénzzel vagy feladja?)
Természetesen, minden újságírónak joga van haragudni egy cégre, és minden piaci vállalkozás ügyeiről szabadon lehet cikket írni. Mégis: a per kezdetével egy időben megjelelő cikkek és az elbukott sajtóperek fényében mindez első ránézésre a negatív jogi pr alapesetének tűnik, amelynek célja egy perben álló fél szavahihetőségének, szakmai és piaci megbízhatóságának megkérdőjelezése a közvélemény és ezzel együtt a bíróság előtt. Nem ez lenne az első eset. De van, amikor kilóg a lóláb.
