A fenti címmel indította "leleplező" cikkét a Heti Válasz, mi pedig nagy bajban vagyunk, hogy blogunk melyik rovatába soroljuk az írást: a képtelenségeket gyűjtő Fargo, vagy inkább A bennfentes lenne a megfelelő címke... utóbbit indokolja, hogy a cikk épp csak a címben foglalt vállalást nem teljesítette.

Holott hatalmas promóció előzte meg az írást, még az index is előzetest közölt a "leleplező" cikkhez, megcsillantva a lehetséges motívumokat és elkövetői kört. A végeredmény meg (finoman szólva) egy minőségen aluli csalamádé lett. Pedig jó lett volna bármilyen érdemi háttérinformációt megtudni a közelmúlt legnagyobb politikai és büntetőjogi botrányáról, és a Heti Válasz eddigi tényfeltáró írásai alapján bizakodóak is voltunk. A kémügyben ugyanis - amint korábbi bejegyzésünkben írtuk - hivatalos információk híján a sajtón múlik, hogy a közvélemény végül a "a legfelsőbb posztokig eljutott hazaárulók" vagy a "politikai megrendelést teljesítő ügyészség" történetét fogadja-e el.

Mit tudtunk meg ehelyett a cikkből?

1. a Heti Válasz újságírója nagy Geszti Péter- és sütemény-rajongó, rögtön az "Oroszkém-kockák" szóviccel nyit, de ez egyben a cikk legfontosabb törekvését is rögzíti: összeszedni mindent, ami orosz, hátha egy stabil összeesküvés-elméletté áll össze. Eleve értelmezhetetlen az a logikai szál, ahol egyfelől azt állítják, hogy egy "orosz érdekű" társaság közvetlenül gyűjtött információt a magyar szolgálatoktól, másfelől viszont már a következő mondatban rögzítik, hogy Moszkvában Galambos Lajos "oroszellenes irányultságáról" cikkeznek, amely attitűd egyenesen Putyin választási sikerét kívánta gáncsolni.

2. Képbe kerül a Zömök kft. (nyugodtan, mi is röhögtünk), ahol a Heti Válasz szerint a sajtó összekeverte idősebb és ifjabb Püski Lászlót (itt a Kém over képaláírással adózunk a szóvicceknek), ahol idősb Püski az "ántivilágban" (ez a Heti Válasz fordulata, elnézést) a kijevi Repülőmérnöki Egyetemen végzett, a felesége pedig az egykori Szovjetunióból származik. Ez a Püski bizalmas viszonyt ápol Galambossal (aki, emlékszünk, az előző bekezdésben még Putyin köreit is nyugtalanítóan oroszellenesként szerepelt), sőt, jön a végső érv az összefonódásra: még az iwiwen is bejelölte egymást a két család ("a gyermekek szintjéig!" - borzaszt el a maffiaszerű háló felderítésével a HV).

3. A lap szerint Püskiék feladata lett volna külsős átvilágítóként kideríteni, hogy miként szivárognak ki államtitkok a Fideszhez. Ennek kiderítése érdekében "lépett szövetségre" a HV szerint az NBH és a Zömök, a hetilap szerint mindez "Szilvásy György nyomására" történhetett.

4. Az ügyészség a lap szerint a kezdetektől gyanakodott, de "fektették a balhét" (idézet a HV-ból), mivel "a gyanú szerint a Galambos-utód, Laborc Sándor (bűnpártoló módon) nem vett részt az ügy felgöngyölítésében". 

5. A Zömök "szinte a teljes magyar államot behálózta" (a HV szerint), itt a kormányzati megbízások közül a legrészletesebben kifejtett a repülőtér külső kerítésvédelmi karbantartása, ahol a "ferihegyi biztonsági őrség szupertitkos szobájában - a legérzékenyebb információk közelében - foglalhatott helyet, mint szívességi társbérlő".

6. A cikk szerint "ennél durvább fejleménye még nem volt az elszámoltatási hullámnak" - ez az egy mondat indokolja, hogy miért részletezik két oldal keretes betoldásaiban azokat az ügyeket, melyeknek javarészt semmi köze a kémsztorihoz. Mi indokolja, hogy itt szerepeltetik Molnár Gyula becsületsértési ügyét, aki csúnyán beszélt az őt igazoltató rendőrökkel? Mit keres Zuschlag azóta már jogerős ítélettel lezárt pályázati pénzlopkodása? És a hozzá hasonlóan még az előző kormány hivatali idejében lefogott Hagyó Miklós esete?  Hol a kémkedés és/vagy az orosz szál? Ugyanígy, mi köze a Zömökhöz Veróknak és az Andrássy úti ingatlanpanamáknak?

Nem véletlen, hogy míg a cikk megjelenése előtt sok helyen közöltek előzetest a "tényfeltáró" írás tartalmáról, addig a megjelenés után senki nem kiáltott fel, hogy itt megoldást, felderítették a kémügyet. Maga cikk ugyanis egyetlen új információval szolgált, ez pedig a Zömök Kft. neve, de tényeket, konkrétumokat, egyéb körülményeket nem rögzít. A politikai célú "kitekintés" más szereplőkre (például a már rég börtönben ülő Zuschlagra), a tartalmi hiányosságokat "nyelvi lazasággal" elfedni kívánó stílus, és az a soványka tartalom, ami láthatóan magát a szerzőt sem győzte meg - mindez együttesen azt indokolja, hogy mégis A bennfentes című rovatunkban helyezzük el ezt a cikket, további különösebb kommentár nélkül.