A West-Balkán nevű szórakozóhelyen történt tragédia esetében a jogi stratégia lehet bármilyen változatos, a nyilvános megszólalások ambíciója csak a kármentés lehet. Az ügyészség fogházba küldené a halálos kimenetelű januári rendezvény szervezőit; a most elkészült vádiratból kiderül, hogy a vádhatóság négy embert tart felelősnek a tragédiáért.
Mi történt?
A jellemzően tizenévesek számára szervezett Noise Night Life sokáig kereste a helyét a budapesti éjszakában, végül a bulisorozat jellemző látogatószámára valószínűleg felkészületlen West-Balkánban került sor az utolsó, végzetes partyra. Aszórakozóhelyen január 15-én három lány, a 17 éves K. Kinga, a 24 éves R. Rita és a 17 éves Cs. Emese halt meg borzalmas körülmények között: a pánikba esett bulizók taposták őket agyon a lépcsőházban.
A Blikk információi szerint a vádirat részletesen foglalkozik a tragikus este minden pillanatával. Az ügyészség szerint több dolog vezetett a tragédiához. Így például az, hogy a szervezők nem mérték fel: háromezer emberre kevés lesz tíz biztonsági őr, és az, hogy maga a hely is alkalmatlan egy ekkora rendezvény megtartására. A lap szerint a vádhatóság négy emberre, Sz. Győzőre, a West-Balkán Kft. ügyvezetőjére, K. Tamásra, az aznapi bulit szervező Noise Life Production Kft. vezetőjére, Cs. József rendezvényszervezőre és H. István vagyonőrre kért letöltendő fogházbüntetést. Az ügyészség állítja: ők a felelősei a tragédiának. A Blikk megkereste a főszervező Sz. Győző ügyvédjét, Papp Gábort, aki szerint ügyfele nem követett el bűncselekményt. A védő közölte, hogy a tárgyalásra új igazságügyi, tűzvédelmi, személy- és vagyonvédelmi, valamint építési szakértő kirendelését kérte. A hírek szerint novemberben a bíróság hat napon át tárgyalja majd az ügyet.
A közvélemény álláspontja eléggé homogén: a felkészületlen szervezőket és a lebonyolításért felelősöket okolják a tragédiáért. A védelem épp ezért nem indíthatja a nyilvános párbeszédet "ártatlanul meghurcolt emberek" képével, ennél differenciáltabb, és (legalább az első időkben) kármentő funkciókat megvalósító jogi pr stratégiára van szükség.
Tevékeny megbánás
A halálesetek hírére még nem így reagáltak az érintettek, eleinte inkább az egymásra mutogatás volt a jellemző: a rendezvényt szervező külső cég nem tartotta magát felelősnek a kialakult tömegért, mivel szerint West-Balkán üzemeltetőjének feladata volt a szombati tragikus diszkóbaleset estéjén a beléptetés. A Noise Life Production vezetője viszont arra hivatkozott, hogy nem ők, hanem egy köztes cég felelt az engedélyekért, így azt sem tudták, hogy a West-Balkánnak nem volt működési engedélye, ezért csak 300 ember mehetett volna be. A West-Balkán kft vezetősége szintén elhatárolódott a tragédiától: a lebonyolításért és a jegyeladásért állításuk szerint a Noise Life felelt, a helyszínt pedig fix áron adták bérbe, ezért érdekeltek sem voltak abban, hogy minél több jegy fogyjon el.
Mindezzel azonban egyszerre, egyként merültek alá a nyilvánosság előtt. Az egyöntetű felháborodás, az ügyre rárepülő politikusok nyilatkozatai után elsőként a West Balkán üzemeltetője ébredt. Közleményük már azon a hangon szólt, ahogy ilyenkor kell:
"Visszacsinálni, megváltoztatni nem lehet, magyarázni, magyarázkodni pedig nem akarunk. Nem mondhatjuk azt sem, hogy mi nem tehetünk róla, mert mi is hibáztunk. A három lány halála feldolgozhatatlan, érzéseink kifejezhetetlenek (...) A West-Balkán nem 90 napra zárt be, hanem örökre véget ért. Létezésünkkel a szülők, barátok, hozzátartozók és minden jó érzésű ember gyászát sértenénk meg. Ebben a gyászban egész hátralévő életünkben osztozunk."
A fenti valóban egy jól megírt, humánus és "célszerű" közlemény - a vádlottak szempontjából azonban kevéssé tudott hasznosulni, mivel folytatás nélkül maradt; minderről az időzítés és folyamatosság kapcsán írunk bővebben.
Vádaskodás helyett feltárás
Szintén a fenti okok miatt visszaütne, ha a vádlottak megpróbálnák teljes egészében eltolni maguktól a felelősséget. Ehelyett a történtek hátterének feltárása, a szakmai hiányosságok felderítése mellett lenne érdemes nyilvánosan kardoskodni. Ennek felismerésére utaló jel, hogy a szervező ügyvédje a hivatalos szervek és szakértők bevonását proaktívan szorgalmazza - mindezt gyengítheti azonban az a kijelentés, miszerint ügyfele nem követett el bűncselekményt. Ez egy fölösleges deklaráció az eljárás ezen szakaszában - lehet ilyet mondani a bíróságon, de a közvélemény még nem készült fel ilyen közlésekre.
A vádlottaknak (és egyúttal a hasonló tragédiákat elkerülni igyekvő társadalomnak is!) az az érdeke, hogy pontosan kiderüljön, milyen engedélyeztetési és felülvizsgálati struktúra, illetve annak mely láncszemei bizonyultak gyengének, kinek lett volna a feladata és felelőssége a tragédiát hivatalos úton megelőzni. A tragédia óta is kevés szó esik az önkormányzatok és hatóságok sajátosan magyar eljárásáról: olyan szabályokat hoznak, amelyeket egy vendéglátóipari egység, ha akarna sem tudna pontról-pontra teljesíteni, ugyanakkor nem vagy csak baj esetén kérik számon azok betartását. El kell magyarázni a nyilvánvalót: nem csak az üzemeltető és a szervező mulasztott, de azok a hivatalok is, akik ugyan tudomással bírtak a jogellenes helyzetről, de nem tettek semmit.
Egyszerű, hatásos példákkal mutatható be az ügy: egy ittas sofőr az első számú felelős az általa okozott balesetért, de differenciáltabb a véleményünk, ha tudjuk, hogy többszöri rendőri igazoltatás után sem vonták be a jogosítványát, és az eset előtt is rendőrjárőrök sora előtt kacsázott el a gépjármű, amiből üres sörösüvegeket dobált a részeg vezető. Miért nem tettek semmit? Ez lesz az egyik fontos kérdés.
Időzítés és folyamatosság
Míg a tragédiát követő nyilvános polémiában elfogadható módon vettek részt a felek (közlemény, bocsánatkérés, bezárás), addig saját szempontjukból kapitális hibát elkövetve úgy döntöttek, hogy ezt követően visszavonulnak. Holott kiemelt érdekük lett volna a jelenlét, a folyamatosság, a nyilvános profil apró, de határozott lépésekkel történő módosítása. Az ősszel folytatódó tárgyalásra ugyanis a közvélemény javarészt csak negatív emlékfoszlányokat tud összeszedni; pedig ez nem lenne szükségszerű.
A jogi pr alkalmazása során mindig tudatos tervezéssel készülünk. Az nagyjából tudható, hogy milyen eljárási szakaszok milyen ütemezéssel várhatók, és mennyi időnk van egy stratégiát felépíteni, majd megvalósítani. A WB-ügyben pont ez a tervezés maradt el, az első, reagáló hullám után nem következett a proaktív szakasz, melyben a vádlottak veszik át a nyilvánosságban a kezdeményező szerepet. Az elmúlt hónapok érdemi megszólalás nélkül maradtak, de még most sem késő: továbbra is nyitott lehetőség (és fontos kommunikációs eszköz) lehetne úgy a szervezők, mint az üzemeltetők számára, hogy a szükséges intézkedések után "jót" is cselekedjenek (vö: Stohl András drogprevenciós kampánya). Ez az a pont, ahol érdemes a fiatalok biztonságos szórakozását szolgáló cél, egyesület, szervezet, alapítvány stb. számára pénzösszeget felajánlani.
Már rég kísérletet kellett volna tenni a családok gyászának enyhítésére, konkrét és szimbolikus felajánlásokkal is. Lett volna mód (és még mindig lenne) társadalmi célú kampányban szerepet vállalni, a nyilvánosság figyelmét kérni, a kármentést folytatni.
A West-Balkán ügy blogunk profilja szempontjából releváns tanulsága, hogy pont az ilyen esetekben lenne kiemelten fontos a felkészült védők mellett profi pr szakembereket is alkalmazni. A jogi stratégia következetes megvalósításán túl ugyanis egy mégoly kiváló ügyvéd sem fog pr és kommunikációs stratégiát építeni, pláne azt önjáró módon megvalósítani. És még egy fontos érv: ha a vádlottak valóban megbánták a történteket, és őszinte szándékuk valamelyest enyhíteni az okozott káron, akkor nem elég a bírósági jelenlét. Ez egy nagy nyilvánosságot kapott, közérdeklődésre számot tartó ügy, ahol a jóvátétel része az is, hogy kísérletet teszünk a szülői bizalom, a szórakozó fiatalok biztonsága és biztonságérzete reparálására.
Azt érdemes itt végiggondolni, hogy mennyit pénzt, energiát és szaktudást fordítottak a rendezvények reklámozására - ugyanennyit kellene most szánni a jogi pr-ra, a nyilvánosságnak szánt üzenetekre.
