Bizonyos büntetőeljárások esetén a jogi pr szó szerint élet-halál kérdése. A pedofil vádak egyértelműen ide tartoznak.
Fontos lehet a legelején leszögezni: a mindenkit megillető jogi védelem olyan alapvető fontosságú eleme a jogállamiságnak, melyet mi is megkérdőjelezhetetlennek tartunk. Sem ez a meggyőződésünk, sem annak tárgyalása, hogy mit tegyen az ilyen vádakkal illetett (ámde esetleg ártatlan) terhelt, semmilyen szempontból nem jelenti azt, hogy a bűnelkövetőket "mentegetnénk", felmentenénk, (jog által rögzített, legális, megtorló jellegű) megbüntetésüket ne tartanánk kiemelten fontosnak. Ez a viszonyunk az ilyen ügyekhez, de nyilvánvalóan ezt leszögezve is érkeznek majd olyan hozzászólások, melyek a pedofilok elvtelen mentegetését róják fel nekünk. Ez van.
Szinte semmit nem tudunk
Magyarországon a rendszerváltást megelőzően "hivatalosan nem létezett" pedofília, illetve az ilyen típusú bűncselekményekről folytatandó, nyilvános diskurzus. Mint annyi mindent, ezt a jelenséget is az állampárti diktatúra saját reputációjaként kezelte, a fejlett ifjúságvédelemre hivatkozva tagadta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene. 1990 után egy lényegében készületlen, a szabadságát és felelősségét megélni nem tudó társadalomnak kellett volna szembenéznie a feladattal. Hogy ez a mai napig nem sikerült, azt egyrészt az évente alig pár tucatnyi, hivatalból megindult eljárás alacsony száma jelzi (szakértők szerint itt hatalmas, közel tízszeres a látencia), másfelől pedig azok a politikai viták, melyekben a felek még ma is sokszor bagatellizálni igyekeznek a jelenség súlyát.
A lehetséges változás irányát jelzi Gáva Krisztián, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára nyilatkozata, aki azt mondta, "megfontolás tárgyává teszik", hogy az után is lehessen eljárást indítani, amikor például egy gyermek már kikerült az erőszakos családi környezetből, de azon is gondolkodnak, hogy "ad abszurdum ne is legyen elévülhető ez a bűncselekmény".
Családi ügyek
A kevés információ közül az egyik leglényegesebb azonban az, hogy a gyermekek molesztálása jellemzően nem idegenek között, hanem "családban", közeli hozzátartozó sérelmére történik. Ez magyarázza a magas látenciát is ebben az esetekben (az internetes, pedofíliához kapcsolódó elkövetést jelen bejegyzésben csak érintőlegesen tárgyaljuk), mivel a kiskorú sértett folyamatosan az elkövető hatalmas, befolyása alatt áll.
A másik fontos információnk annak rögzítése, hogy Magyarországon ma minden második házasság válással végződik. Egy alapvetően rossz mentális állapotú, növekvő vagyoni különbségektől, a társadalmi mobilitás beszűkülésétől szenvedő társadalomban egy válás egyre nagyobb krízist jelent - a közös vagyon felosztása, a gyermek fölött gyakorolt felügyeletről döntés során egyre durvább eszközökkel élnek a válófélben lévők.
E csata egyik, sajnos egyre jobban terjedő eszköze a másik (jellemzően a férj) pedofíliával történő megvádolása.
Nyugati előképek
A jelenség csak Magyarországon új, az Egyesült Államokban már régóta foglalkoznak azzal a problémával, amit az ilyen, mögöttes céllal tett, koholt vád jelent. A hamis vád felismerése, kezelése kapcsán már komoly szakirodalom és háttérinformációk állnak rendelkezésre. Részletesen elemezhető, hogy egy hamis ügyben milyen profilok ütköznek: egy naiv, kompromisszumkész apa áll szemben a manipulatív, domináns anyával. Önzés és önfeladás, a problémakezelés különbségei, sőt egyáltalán, az általánosan elfogadott szülői kritériumok kapcsán a hamisan vádolt apa általában sokkal jobban teljesít, mint a vádat megfogalmazó anya.
A pedofil vád általában úgy érkezik ebbe a rendszerbe, mint egy atombomba, minden korábbi relációt felülíró fegyver. A megvádoltnak innentől "csőben folytatódik" az élete, csak egyetlen irányba haladhat. Sőt, az előzetes óvatosság is indokolt: a kiélezett közvélemény egy-egy ártatlan ölbe ültetést, simogatást is képes utólag "bizonyítékként" értelmezni. Szinte paranoid óvatosságot tanácsolnak minden olyan apának, aki bontóperbe kezdett, és minimális esély is van arra, hogy a feleség kijátssza a "pedofil-kártyát".
Mi az a PAS szindróma?
A jelenség olyannyira gyakori, hogy önálló pszichológiai - és ennek nyomán büntetőjogi - kategória is született a meghatározására: a PAS szindróma (Parental Alientation Syndrome/Szülői Elidegenítési Szindróma). A 80-as években Richard Gardner, a Columbia Egyetem pszichiátria professzora vezette be a fogalmat. A PAS lényegében a másik szülő-fél (tipikusan az apa) elleni "hadjárat", melynek során a gyermek elhelyezését megnyert szülő-fél (tipikusan az anya) volt partnere ellen neveli a gyermeket. Fontos komponense a szindrómának az is, hogy ebben a folyamatban a gyermek nem pusztán elszenvedő, hanem aktív résztvevő, akit az anya szeretetmegvonással büntet, ha az nem vonódik be a másik szülő elleni háborúba. További részletek itt. Súlyosabb megjelenési formája az ún. DRMMS szindróma (Divorce Related Maliciosus Mother Syndrome / Válással Összefüggő Rosszindulatú Anya Szindróma). A "kórkép" lényege, hogy az anya a legmesszebbmenő rosszindulatot és ártó szándékot tanúsítja elvált férjével szemben. A legfőbb cél: minél több fájdalmat és keserűséget okozni a másik félnek. Ebben lojális fékjei nem igazán vannak (vagy, ha vannak, akkor azokat racionalizálja: pl. a gyermek érdekében teszi), ezért ezekhez gátlástalanul használja a gyermeket is. Feljegyeztek olyan szélsőséges esetet is, amikor a gyermekét meggyilkoló pszichiátriai beteg anya motivációja az apa "megbüntetése" volt.
Magyar sajátosságok, szakértői kérdések
A magyar gyermekelhelyezési döntések statisztikájában ma is domináns az anya-preferencia. Az esetek jó részében a döntés indokolható, azonban maga a prekoncepció káros. Ugyanaz az alapja, ami a pedofil vádakra épülő ügyeket mozgatja: a bántalmazott(nak mondott) gyermek iráni feltétlen részvét, a gondoskodó anya és a durva férj sztereotípiája.
A magyar szakértői hálózat pedig nem igazán teszi stabilabbá ezt a felépítményt. Az alábbi videóban több esetleírás kapcsán is a szakértői vélemények esetlegességét láthatjuk visszaigazolni:
Egy ilyen ügyben a szakértő felelőssége óriási, legalább három életről dönt. Tőle függ, hogy az eljárás végén a közvélemény egy manipulált gyereket, hamisan vádolt apát, és egy manipuláló, elidegenítő anyát lát-e, vagy egy szörnyű bűncselekmény elkövetőjét és elszenvedőit. Birtokában kell lennie annak a szakmai tudásnak, amivel minderre fényt derít:
Jellemző az úgynevezett kölcsönvett szövegkönyv: a gyermek olyan kifejezéseket, frázisokat, mondatokat használ, amit mondjuk az elidegenítő szülő, és persze nem jellemző a gyermekek szavajárására. Ide tartozik az ellenségesség kiterjesztése az elidegenített szülő barátaira vagy családjára is. Ha valódi bántalmazásról van szó, elég egy szó vagy egy mondat, és az egész incidens a gyermek eszébe ötlik, elfogadható pontossággal elő tudja hívni az eseményt. Ezzel szemben a programozott gyermeknek nincs aktuális tapasztalata a kapcsolódásokról, jóval több segítséget és támogatást igényel a programozó szülőtől, hogy végigmondhassa a történetet.
(Tomasovkszi László, pszichológus)
A feladat pedig egyáltalán nem egyszerű, a vizsgálódás feltételei kicsit sem ideálisak. A bűncselekmény gyanújáról jellemzően közvetett módon értesül a hatóság, a gyerek már valamilyen módon "előkészített" formában adja elő a lehetséges történteket. Ilyen eset, amikor például a Blikk kap egy videofelvételt, amelyen egy elvált apa a kilencéves kislányával elmondatja, sőt eljátszatja, hogy annak nevelőapja nevelőapja miként „táncoltatja előtte a pisilőjét” (az alábbi linken található videó megtekintését csak saját felelősségre ajánljuk). Nem véletlen, hogy ebben az ügyben is több, egymásnak ellentmondó szakértői vélemény született.
Egy másik esetben jelen állás szerint hamis szakvélemény alapján tartották a törökbálinti lelkészt másfél évig fegyházban (hogy milyen körülmények között, arra még kitérünk). Ott a nagymama, míg egy dunaszekcsői férfi 15 hónapos bebörtönzése mögött annak nevelt lánya állt. Utóbbi esetben a környezet is tisztában volt azzal, hogy kitalációról van szó, mégis közel másfél évig kellett a pedofiloknak járó "bánásmódtól", és kell az ennél sokkal tovább tartó stigmát elszenvednie a nevelőapának.
Hamis vád kis kockázattal
Nem árt tudni azt sem, hogy miközben a legtöbb bűncselekmény esetében a mást valótlanul vádoló személy maga is sokat kockáztat, hiszen könnyen bíróság előtt találhatja magát, a családon belüli pedofil vádak kapcsán már jóval kisebbek a kockázatok. A hamisan vádló anya kellő ügyességgel még akkor is megúszhatja a felelősségre vonást, ha az apa ártatlansága a bíróság előtt is bebizonyosodik. Az esetek többségében ugyanis a hamis vád alapja az, hogy az anya szerint a gyermek mesélt valami szörnyű dolgot az apáról, és az anya vagy más családtag ennek hatására teszi a feljelentését. Ha a gyermek megváltoztatja állításait, vagy kiderül, hogy azok nem voltak élményszerűek, a gyermeket nem fogja senki hamis vád miatt eljárás alá vonni, az anya pedig nem követett el bűncselekményt, hanem jogkövetőként járt el, hogy gyermeke jelzésére a hatóságokhoz fordult.
Mi a tét?
Azzal kezdtük, hogy az ilyen vádak esetén a jogi pr élet-halál kérdése. Legendánál, szóbeszédnél biztosabb információkkal rendelkezünk arról, hogy mi történik a börtönben az ilyen ügyekben megvádolt személyekkel - fontos körülmény, hogy már az előzetes letartóztatás alatt is! Nem csupán a kiszabott büntetés sajátságos "súlyosbításáról" van szó, de olyanok is áldozatai lehetnek a börtönbeli erőszaknak, akiket jogerősen még el sem ítéltek:
A gyanú szerint megverték és eltörték a bal karját a váci börtönben annak a tanárnak, aki kiskorú többrendbeli veszélyeztetése miatt került előzetes letartóztatásba - írja a Blikk. A dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola igazgatóhelyettesét a lap értesülései szerint séta ürügyén megbilincselték, lelökték a lépcsőn, megrugdosták, majd a cellájában tovább verték. Ezután támadói aláírattak vele egy papírt, amely szerint azért sérült meg, mert még nem szokott hozzá a bilincs viseléséhez. A 48 éves férfi csak másnap kapott ellátást, végül átszállították egy másik börtönbe.
Korábban részletes foglalkoztunk már a magyar börtönviszonyokkal. Itt és most annyi a fontos, hogy leszögezzük: minden börtönbe kerülő közül a pedofíliával vádoltak sorsa a legnehezebb. De ha nem is kerül előzetesbe, az élete akkor is szinte menedzselhetetlenné válik: ha az ügyről értesülő mikroközösség hitelt ad a vádaknak, akkor a hétköznapi létezés, a munka, a közlekedés, a társas érintkezés számára mind ellehetetlenül. A híradások alapján a távoli ismerősök is szinte mindig képesek beazonosítani az eljárás alá vont személyét. Személyes és szakmai reputációja, hírneve romokban, és egy esetleges, sok év elteltével érkező felmentő ítélet után is a "kabátlopási ügy" kísérti.
Mindeközben nagyon messze vagyunk még attól, hogy amerikai mintára az Ártatlan Apák itt is megszervezzék érdekeik védelmét a nyilvánosság előtt. Az első zárt facebook-közösség ugyanakkor már létrejött, mutatva, hogy Magyarországon sem elszigetelt esetekről van szó. A csoportnak 50 tagja van: még vád alatt álló és már felmentett apák és jelenlegi párjaik osztják meg egymással tapasztalataikat, vagy nyújtanak lelki segítséget az új érintetteknek.
A jogi pr legnehezebb terepe ez: egy hasonló önszerveződő közösség hangja erősebb, mint egy-egy igazáért küzdő apáé, de ha kiderül, hogy a száz ártatlan vádlott között akár egyetlen valóban bűnös gyermekmolesztáló is akad, az egész harc a visszájára fordulhat.
