Pisztollyal hadonászó politikus, motorháztetőt horpasztó városi biciklista, megvillanó képviselői igazolvány - ez a konstelláció jogi pr-ért kiált!

Pénteken új eljárás kezdődik Vadász János ügyében. A volt szocialista politikus, szakszervezeti vezető 2007 nyarán az Andrássy úton, autóvezetés közben keveredett nézeteltérésbe egy kerékpárossal, aki rácsapott kocsijának tetejére. Vadász erre az autójából egy hétlövetű lőfegyvernek minősülő revolvert vett elő, s azt a kerékpárosra fogva kiabált.

A szóváltásnak a közeli üzletből kiérkező dolgozók vetettek véget. A volt szocialista politikus csak az esetet követő ötödik napon jelentkezett a rendőrségen. A PKKB 2009. decemberi ítéletében Vadászt lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt egy év börtönre és 100 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette, a kerékpárost rongálás miatt 45 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Ezt helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítva.

Igazi állatorvosi ló ez az ügy, több súlyos kehe is van - a fontosabbakat próbáljuk sorra venni.

1. Elmenekülés, a saját pozíciót gyengítő bujkálás

Vadász János az eset után csendben figyelte, hogy az árnyékra vetődő sajtó egy fideszes politikus nyakába varrná az ügyet - legkésőbb Kontrát Károly Népszabadság általi meggyanúsítása idején kellett volna kiállnia, hogy egy komoly hibát elkövető, de felelősséget vállaló gyanúsított képét mutathassa.

Öt nap túl hosszú idő. Bárkinek, aki ilyen szituációba keveredik, az első és legfontosabb dolga (ha már nem vetette alá magát azonnal az intézkedésnek, a helyszínen bevárva a rendőröket), hogy felkeresse a védőjét, kidolgozzák a stratégiát, és lehetőleg még aznap megkeresse a nyilvánosságot.

2. Proaktív, kezdeményező magatartás helyett lemondás a kezdeti tematizációs előnyről

A rendőrség közléséből tudtuk meg, hogy az elkövető "egy 56 éves, V. J. monogramú magyar állampolgár", amit perceken belül fordított le a sajtó Vadász személyazonosságára. Nem csupán a morális, de szűken vett praktikus dimenzióban vizsgálva is úgy lett volna helyes, ha ezt beelőzve Vadász János egy saját kezdeményezésű sajtótájékoztatót tart a rendőrség épülete előtt, előadva saját verzióját, majd besétálva elismeri a felelősségét.

3. Kidolgozatlan verziók, súlyos ellentmondások

Nem újdonság, hogy egy politikus nem mondja kétszer ugyanazt, de itt nem egy kampánykörútról, hanem egy büntetőeljárásról van szó. Vadász János hol a nyilvánvaló, hol a saját maga által korábban közölt tényeket cáfoló, új és újabb nyilatkozatokkal rontotta saját perbeli pozícióját. A kezdeti inaktív állapot után ugyanis kontrollálatlan aktivitásba kezdett, az egyik nap közölt álláspontját agyonütve egy másnapi interjúval. A helyszínen lengetett képviselői igazolvány hol parlamenti belépőként, hol egyszerű személyi igazolványként tűnt fel a történetekben, az igazi gond azonban a fegyver megjelölésével volt. Vadász nevezte azt fémből készült játékpisztolynak, riasztópisztolynak, majd "riasztó célból tartott pisztolynak", otthoni gyakorlófegyvernek; hol azzal érvelt, hogy azzal nem is lehet lőni, hol azzal, hogy még sosem töltötte meg, és és ezért nem volt veszélyes.

Külön problémát jelentett, hogy mindezek után még sikerült saját, egyébként engedéllyel tartott, valódi, golyós lőfegyverét is szóba hoznia, melynek tartását önvédelmi célból valóban hivatalosan engedélyezték számára. Figyelem, tartását, és nem viselését, tehát otthon, a páncélszekrényben tarthatta, az otthona védelmére felhasználhatta, de közterületen nem hordhatta! Innentől már amiatt is magyarázkodhatott, hogy ebben az esetben nem az a pisztoly, hanem egy másik, "nem pisztoly" pisztoly került elő.

4. Antipatikus viselkedés

Fontos erről is szót ejteni. A politikus a történet kezdetétől szinte csak olyan magatartást tanúsított, ami a szélesebb nyilvánosság számára visszatetsző. Ilyen a (bármiféle) igazolványt lengetve a törvény és felelősség elől való menekülés, ilyen a pisztolyrántás egy mégoly radikális harci bringásra, ilyen a lapítás, miközben mást vádolnak az általa elkövetett bűncselekménnyel, ilyen az ellentmondásos nyilatkozatok sora - és főleg ilyen az a pökhendi üzenet, amit a sajtón keresztül a megtámadott biciklishez intézett:

"Ha az a huligán komolyan bocsánatot akar kérni, akkor én azt elfogadom"

"az apja lehetnék annak a suhancnak"
 

Összegezve: látható, hogy az eljárás alatt végig nem volt a védelemnek kidolgozott kommunikációs stratégiája, az előbb inaktív, majd ellenszenves és ellentmondásos nyilatkozatokkal jelentkező gyanúsított kifejezetten rontotta ügyének nyilvános megítélését. Vadász János a megismételt eljárásban még akár az első fokon kiszabottnál kedvezőbb ítéletre is számíthat - de nyilvános megítélése nagyon hosszú időre nagyon negatívvá válik, a közvélemény szemében ugyanis (a szó hétköznapi értelmében) bűnös.

És még egy érdekes kiegészítés: ma, amikor a magyar közvéleményt is aktuálisan foglalkoztatja a fegyvertartás szabályainak lazítása, érdemes még inkább figyelemmel lenni arra, hogy milyen módon viszonyulnak ehhez abban az országban, ahol évszázados alkotmányos jog biztosítja számukra ezt a lehetőséget. Az Egyesült Államokban minden bizonnyal egészen más védekezést választott volna az ottani John Hunter - ennek illusztrálására pedig maga Charlton Heston vállalkozott:

Tavaly nyáron az amerikai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az egyes államok nem korlátozhatják senkinek sem a jogát arra, hogy fegyvert viseljen. Ettől kezdve az ilyen módon tartott lőfegyverrel hadonászó, amerikai Vadász Jánosok egyáltalán nem az eszköz "játékpisztoly-mivoltát" hangsúlyozzák a bíróság előtt, hanem a patriótát megillető jogot a fegyveres önvédelemre - de valóban azért rögzítették az alapító atyák a fegyvertartás jogát az alkotmányban, hogy egy agresszív módon közlekedő biciklistát ezzel rendszabályozzon meg az arra kocsikázó politikus? És valóban semmi összefüggés nem lehet a fegyvertartás szabályainak különbsége, és a lőfegyver okozta halálesetek mintegy tízszeres eltérése között az Egyesült Államok és a hasonló kultúrájú (ámde a fegyvertartást jóval szigorúbban kezelő) Kanada viszonyában?

Egy biztos: a közvélemény ítélete szerint Vadász kezébe fegyver nem való.