Egy büntetőper gyanúsítottja számára – amennyiben fontosnak tartja a közvélemény ítéletét – kulcsfontosságú, hogy álláspontját a sajtó nyilvánossága előtt is világossá és egyértelművé tegye. Egy hónappal ezelőtt a Fradi-pálya eladása kapcsán hűtlen kezelés gyanújával feljelentett Tátrai Miklós televíziós interjúját  vizsgáltuk a jogi pr szempontjai alapján. Mai posztunkban egy lapinterjút veszünk górcső alá: a nemrégiben első fokon két év letöltendő fogházra ítélt Geréb Ágnes szigorított házi őrizetében nyilatkozott Magyar Nemzetnek. (A szombaton megjelent interjú a lap internetes oldalairól még nem érhető el, de a szkennelt verzió innen letölthető.)
 

Mi történt?
A Fővárosi Bíróság március 24-én első fokon két év letöltendő fogházra ítélte Geréb Ágnes szülészt, bábát. A büntetőper 2 éve kezdődött a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az esethez - amelyben egy ikerpár egyik tagja meghalt - később még 2 újabb ügyet egyesítettek. Miután időközben felmerült, hogy az egyik eset a vádtól eltérően súlyosabban, gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősülhet, a pert áttették a Fővárosi Bíróságra, ahol 2010 nyarán indult újra. A 9 hónapig tartó perben Geréb Ágnest halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége, és maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el, emellett öt évre eltiltották a szülész-nőgyógyászi, és szülésznői tevékenység gyakorlásától. Az ítélet annyiban szokatlan,  hogy az ügyész ennél enyhébb büntetést, próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést és foglalkozástól eltiltást indítványozott. Cserni János bíró indoklása szerint az ítélet nem az otthonszülések, hanem az orvosi műhibák miatt született.
Geréb tavaly, pár nappal karácsony előtt került az előzetes letartóztatásból házi őrizetbe. A hatóságok azonban nem járultak hozzá, hogy a kényszerintézkedést saját otthonában töltse, mivel erre a címre van bejelentve a cége is, ezért úgy ítélték meg, hogy „fennáll a bűnismétlés” lehetősége. A szülésznő jelenleg felnőtt lányának lakásában várja a másodfokú eljárást, ahol naponta négyszer rendőrök ellenőrzik, hogy betartja-e a házi őrizet szabályait.

A szülésznő az ítélet óta nem tett hosszabb nyilatkozatot a sajtónak, most azonban részletes interjút adott Kormos Valériának, a Magyar Nemzet újságírójának. Egy egész oldalas lapinterjú olyan eszköz, amivel még vezető politikusok, országosan ismert közéleti személyiségek is csak ritkán élhetnek, egy napilapban aligha van rá egy éven belül kétszer lehetőség. Kérdés, hogy van-e értelme hónapokkal a másodfokú tárgyalás kezdete előtt „elhasználni” egy ilyen alkalmat? Szerintünk van: az interjú és időzítése egyaránt telitalálat.

Úgy látjuk, hogy az interjú célja kettős. Egyrészt megerősíti Geréb támogatóit, az otthonszülés híveit, hogy a szülésznőt bár megviselte, de nem törte meg az ítélet, és továbbra is harcolni fog a háborítatlan szülés ügyéért. Jogi pr szempontból azonban kitapintható egy másik, az elsőnél fontosabb cél is. Az interjú annak a 4-5 embernek üzen, akiktől most leginkább függ Geréb személyes sorsa: akik  a nyár folyamán érdemeben döntenek majd kegyelmi kérvényéről. Schmitt Pálról, Navracsics Tiborról és a kegyelmi folyamatban részt vevő néhány kormányhivatalnokról van szó.

Blogunkban megemlékeztünk már róla, hogy az elsőfokú ítélethirdetés előtt egy héttel Geréb Ágnes és vádlott társai eljárási kegyelmet kértek az államfőtől.  Az Alkotmány értelmében egyéni kegyelmet csak a köztársasági elnök adhat, ehhez azonban először a közigazgatási és igazságügyi miniszternek előterjesztést kell tennie. A határozat akkor válik érvényessé, ha azt az igazságügyi miniszter utólagosan ellenjegyzi. Az elsőfokú ítéletig lényegében esélytelen volt, hogy a kérelmet elbírálják, s az erről szóló bejelentésnek valószínűleg elsősorban kommunikációs célja volt. Most azonban még a másodfokú eljárás előtt Gerébnek kedvező elnöki döntés születhet.

Úgy tűnik, a szülésznő és védői az újabb peres forduló előtt elsősorban a kegyelmi kérvényre koncentrálnak. Itt klasszikus jogi, ügyvédi feladat már nincsen: a kérelem megszületett, azt benyújtották. A feladat most a döntéshozók meggyőzése arról, hogy ha a fennálló jogszabályok alapján Gerébet bűnösnek is találta a bíróság, erkölcsi megfontolások alapján, a társadalom ítélőszéke előtt kegyelmet érdemel. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt hetekben jobb- és baloldalról egyaránt több tekintélyes támogató is megszólalt az elnöki kegyelmet sürgetve:

Ékes Ilona, fideszes parlamenti képviselő nyilatkozata: „Úgy tűnik, hogy a bíróság kettős mércét alkalmazott ebben az ügyben (...) Ismerem Geréb Ágnest, és beszéltem olyan anyákkal is, akik nála hozták világra gyermeküket, ezért tudom, hogy minden esetben körültekintően jár el (...) Elképzelhetőnek tartom, hogy hamarosan néhány képviselő közösen csatlakozik ahhoz a kegyelmi kérelemhez, amelyet Geréb Ágnes és társai nyújtottak be”

A női kvóta bevezetéséért Heller Ágnessel és más liberális személyiségekkel kampányoló Nők a Pályán Egyesület nyilatkozata: „A köztársasági elnöki pozíció lehetőséget ad arra, hogy azon ritka esetek kapcsán, amikor a jogi értelemben vett igazság és egy mélyebb emberi értelemben vett igazság konfliktusba kerül egymással, ott az ország elnöke, felülírva a jogi szabályozást, az utóbbit részesítse előnyben. Mindezt figyelembe véve és mérlegelve kérjük, írja alá Geréb Ágnes és társai kegyelmi kérvényét!”

A köztársasági elnök és az igazságügyért felelős miniszter az ügy társadalmi következményeit mérlegelik majd akkor, amikor elfogadják vagy elutasítják a kegyelmi kérvényt, azaz – természetesen – politikai döntést hoznak majd. Itt most nem egy, a közvéleményre adott esetben fittyet hányó bírót kell meggyőzni, hanem erre nagyon is érzékeny politikusokat. Az ő döntésük befolyásolására kiváló eszköz lehet a szombati Magyar Nemzet-interjú.
 

• Az interjú időzítése –  A kegyelmi kérvényt elbíráló határoztat várhatóan nyáron fog megszületni, a döntéselkészítő tisztviselők már valószínűleg érdemben dolgoznak, mérlegelik a körülményeket, az interjú tehát a legjobbkor jelent meg. Mindazok a civil szervezetek és közéleti szereplők, akik az ügy kapcsán Geréb mellett hallathatják a hangjukat, még szintén időben kaptak impulzust ehhez.

• A médium kiválasztása – Az elmúlt években a jobboldali sajtóban az otthonszülés híveit gyakran láttatták afféle liberális budapesti bölcsészeknek, akik jó dolgukban követnek egy veszélyes divathóbortot. Ez a kép a szülésznő bebörtönzése után, főleg Ékes Ilona politikai szerepvállalásának köszönhetően változott, és Gerébet egyre többször a gyermekvállalás egyik apostolaként mutatták be. Ráadásul azután, hogy a vádlottat a baloldaliként elkönyvelt Cserni János ítélte el, a jobboldali sajtó rokonszenve látványosan a szülésznő mellé fordult. Seszták Ágnes, a Magyar Nemzet főmunkatársa publicisztikájában Cserni és Geréb összehasonlításával próbálja meggyőzni Schmitt Pált az elnöki kegyelem szükségességéről. A szülésznő szempontjából most alapvető fontosságú, hogy szavaival képes legyen mozgósítani a jobboldali közvéleményt, és különösen azokat a jobboldali közszereplőket, akik a következő hetekben-hónapokban valamilyen módon képesek nyomást gyakorolni a kegyelmi döntést meghozókra. A Magyar Nemzetnél jobb felület egy Geréb-interjúhoz tehát nem nagyon létezik.

• Az interjú hangulata – Geréb úgy meséli el a börtönben és a nyomozás alatt átélt méltánytalanságokat, hogy az nem tűnik panaszkodásnak. A riporternek adott válaszai egy sokat szenvedett, az igazáért akár meghurcoltatást is vállaló, de alapvetően optimista ember őszinte szavainak tűnnek. Ez sugallja az interjú címe is: Szóval: szép az élet! Külön figyelemre méltó, hogy Geréb közvetlenül senkit nem támad, senkiről nem mond rosszat, kizárólag jelenségeket, tendenciákat illet kritikával.

• Az interjú üzenete –  A szülésznő minden mondata arra irányul, hogy ügyéhez ne a konkrét esetek tükrében, hanem egy fontos társadalmi ügy általános jelentőségű precedensekét viszonyuljunk. Azaz: éppen ellentétesen azzal, ahogy Cserni bíró döntött. Újra felidézi a Magyarországon általa elterjesztett apás szülések történetét a kezdeti tiltástól a mai általános gyakorlatig, ezzel állítva párhuzamot az otthonszülés kezdeti elutasítottsága és ítélete között.

Az interjúalany úgy éri el kommunikációs célját, hogy a riporter minden fontos, releváns kérdést feltesz neki, s Geréb nem is kerüli meg a válaszokat. Szól a kezei között meghalt csecsemőkről is, de a konkrét esetekről a kórházi körülmények között elveszített újszülöttekével együtt beszél. Az interjú erről szóló tételmondatát akár táviratban is el lehetne küldeni a kegyelmi kérvényt elbíráló politikusoknak:

„Nem vagyok bűnös. Még mindig remélem, hogy győz az igazság. Hogy mi az igazság? Az, hogy ahol szülés – születés van, ott bizony halál is van, és nem feltétlenül a szüléskísérő hibájából.”