A francia médiahatóság közleménye szerint lehetőség szerint nem mutathatja a francia média azokat a képeket, amelyek bilincsben, vezetőszáron ábrázolják a nemi erőszak kísérlete miatt vasárnap letartóztatott, azóta tisztségéről lemondott volt IMF-vezért mindaddig, amíg a bíróság el nem ítéli. A magyar médiahatóságnak nincs hasonló állásfoglalása, ám az előzetes letartóztatásba helyezett, még el nem ítélt gyanúsítottakat gyakran látjuk bilincsben a híradókban vagy a lapok címoldalán. A közelmúlt példái alapján úgy tűnik, a magyar nyomozó- és vádhatóságok kommunikációs céllal tudatosan is használják a kényszerintézkedésnek alávetett személyek bemutatását a médiában.
Mi történt?
Korlátozniuk kell a Strauss-Kahn-t bilincsben mutató felvételek mennyiségét a francia televízióknak – adta hírül a Wall Street Journalra hivatkozva az MTI. A francia médiahatóság,a Conseil Supérieur de l'Audiovisuel (Audiovizuális Legfelsőbb Tanács, CSA) azért szólította fel visszafogottságra a televíziós csatornák hírműsorait, mert egy 2000-ben elfogadott törvény értelmében, az ártatlanság vélelmének védelme miatt tilos megbilincselve mutatni embereket a francia televízióban, amíg el nem ítéli őket.
A törvényt megszegők akár 15 ezer eurós büntetést is kaphatnak, de nem a hatóság, hanem a jogaiban megsértett egyén perelheti a médiumokat. Az előírás a nem Franciaországban rögzített felvételekre is vonatkozik. Olivier Ravanello, a francia i-Télé hírcsatorna helyettes főszerkesztője azonban azt állítja, nem tudnak úgy tudósítani Dominique Strauss-Kahn esetéről, mint egy francia sztoriról, mert a helyszín az Egyesült Államok, és a tévében látható brutális képek az amerikai igazságszolgáltatás sajátosságaiból fakadnak. Az Egyesült Államokban bevett gyakorlat, hogy a letartóztatott emberek rendőrségen készült fotóit vagy a letartóztatáskor készült felvételeket a médiában is közvetítik.
Az elmúlt időszakban mind gyakrabban fordul elő Magyarországon is, hogy gyanúsítottként őrizetbe vett ismert embereket vezetőszáron vezetnek el a kamerák kereszttüzében. Az első emlékezetes eset Szabadi Bélának, a Torgyán József jobbkezének számító volt kisgazda államtitkárnak letartóztatása volt, ahol a politikust a sajtó előtt bilincsben vezették az előzetes letartóztatásáról döntő bíróságra. A képek bejárták a teljes magyar médiát és minden bizonnyal hozzájárultak a kisgazdapárt egy évvel későbbi megsemmisüléséhez. Ilyesmi korábban évtizedekig nem történt, az eset annyira egyedinek számított, hogy az érintett egyenesen Bilincs és póráz címen írta meg emlékiratait.
Szabadi nevéhez fűződik egyébként a bilincsben ábrázolt közszereplőkre vonatkozó precedens jellegű ítélet is, amelyet 2009. február 26-án a volt államtitkár Népszabadság elleni személyiségi jogi perében a Fővárosi Ítélőtábla hozott. Egy, a Népszabadságban megjelentetett képről - ami bilincsben és pórázon, ki nem takart arccal ábrázolta Szabadit - az ítélőtábla jogerősen kimondta: a kép közlése jogsértő volt. A jogerős ítélet szerint az engedély nélkül készült kép publikálásával a lap megsértette a felperesnek a képmása védelméhez fűződő személyiségi jogát, valamint - a kép megalázó jellegére és ábrázolásmódjára való tekintettel - az emberi méltóságát. A Népszabadságot kötelezték az internetre még 2005. június 25-én feltett fotó eltávolítására és eltiltották a felvétel jövőbeni felhasználásától. Kötelezték arra is, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részét közölje nyomtatott és elektronikus változatában. (Szabadi egyébként hosszú elemzést készített erről a több évig húzódó perről, amely honlapjáról itt letölthető.)
A jelek szerint a 2009-es ítélet nem befolyásolta a magyar média gyakorlatát. Nemcsak Szabadi Béláról találunk ma is sok, őt bilincsben ábrázoló képet a lapok online verzióban, de az utóbbi években megszaporodó politikus-letartóztatásokról szóló beszámolókból sem maradt el a terhelt vezetőszíjas ábrázolása.
Emlékezetes a Zuschlag Jánost ábrázoló 2007-es fénykép, amelyen a volt szocialista politikust mutatták megbilincselve, megalázó pozícióban, miközben öv nélküli nadrágját tartja, hogy az le ne csússzon róla a kamerák előtt. Szintén bejárta a magyar sajtót Hunvald György és Hagyó Miklós bilincses képe, akárcsak a különböző fővárosi, kormányzati vagy honvédségi ügyekben őrizetbe vett volt vezetőké. De nem csak politikusokról van szó: kamerák előtt vezették az erőszakos közülés gyanújával letartóztatott Damu Rolandot is. Különösebb felzúdulást csak azok a képek váltottak ki, amelyeken Geréb Ágnes volt látható boka- és derékbilincsben. Ezt többen, közük kormánypárti politikusok is a szülésznő nyilvános megalázásaként értékelték. A rendőrség rendszerint azzal magyarázta a hasonló eseteket, hogy az őrizetbe vett vagy előzetes letartóztatásba helyezett személyek esetében kötelező a vezetőszíj és a bilincs használata, így a bíróságok előtt "spontán várakozó" fotósok és operatőrök nem is nagyon tudnának másféle képet készíteni, mint ilyet.
Csakhogy ez a magyarázat korántsem áll biztos lábakon: a bilincs használata egyáltalán nem kötelező érvényű, ráadásul a már megbilincselt terheltek képi ábrázolását sem lehetne egy ilyen szabályból levezetni.
A magyar médiahatóság vagy elődszervezetei nem foglalkoztak a megbilincselt vagy más kényszerintézkedésnek alávetett személyek képi ábrázolásának szabályozásával. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ugyanakkor egy konkrét esetet vizsgáló tavaly novemberi jelentésében megállapította, hogy a BRFK gyakorlata a vezetőszíj általános alkalmazásával sérti az őrizetbe vettek tisztességes eljáráshoz valamint az emberi méltósághoz való jogát, és tételesen is ellentétes a rendőrségi törvény vonatkozó előírásaival. A jelentés nyomán az országos rendőrfőkapitány arra utasította a BRFK vezetőjét, hogy haladéktalanul módosítsa a kényszerítő eszközök alkalmazását általános jelleggel előíró belső normákat és a törvényi szabályozással összhangban nem álló rendelkezéseket helyezze hatályon kívül.
Jogi szabályozás
A rendőrség által alkalmazható személyes szabadságot korlátozó intézkedéseket a rendőrségi törvény (Rtv.) és a büntetőeljárási törvény (Be.) szabályozza. Az előállítás és az őrizetbe vétel lényege a személyi szabadság átmeneti elvonása. Mindkét jogintézmény alkalmazásának feltételeit a törvények pontosan rögzítik.
Az Rtv. 16. § (1) bekezdése szerint a rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható. Az Rtv. 48. §-a a következőképpen rendelkezik: „A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására, b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására, d) ellenszegülésének megtörésére.”
A Fogdaszolgálati Szabályzat 74. §-ának értelmében a kísérő őr a szolgálatát rendszeresített felszereléssel, bilincsre szerelt vezetőszíjjal és bilincsrögzítő övvel köteles teljesíteni. Ez azonban nem jelenti, és az Rtv. kényszerítő eszközök alkalmazására irányadó elvi jellegű rendelkezéseinek tükrében nem is jelentheti azt, hogy a megjelölt kényszerítő eszközök használata minden esetben kötelező. Erre utal a Fogdaszolgálati Szabályzat 75. pontja, amely szerint a fogva tartás elrendelésére jogosult vezető az átkísérési utasításban határozza meg – többek között – a kényszerítő eszközök alkalmazását vagy az alkalmazás lehetőségét. Ennek ellenére a BRFK Központi Fogda működéséről szóló 52/2009. (X. 9.) BRFK belső intézkedés minden esetben kötelezővé teszi a bilincs és a vezetőszíj alkalmazását.
Más kérdés, hogy a megbilincselt terheltek bemutatása a sajtóban független attól, hogy a rendőrség jogosan vagy szabálysértő módon alkalmazta-e náluk a kényszerintézkedést. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata 2001-ben kimondta, hogy az ilyen képek közlése közszereplők esetében is jogsértő magatartás, a büntetőeljárás ugyanis nem minősül közszereplésnek. De ha közszereplés lenne is a büntetőeljárás, az sem tenné megengedhetővé pl. az emberi méltóság durva megsértését. A magyar gyakorlat azonban nem vesz tudomást erről. A nyilvános megbilincselés lényegében a hatóságok által alkalmazott negatív jogi pr bevett eszközévé vált, annak demonstrálása, hogy az illető nyilvánvalóan bűnöző. A személyi szabadságot korlátozó intézkedés mind gyakrabban egyfajta modern kori nyilvános autadaféként funkcionál, amelynek során a bűnöst ünnepélyesen megmutatják a népnek.
Ügyvédek beszámolója szerint a politikai vagy más okból nagyobb közérdeklődésre számot tartó ügyekben a hatósági nyomásgyakorlás eszköztárában is előkelő helyen szerepel, hogy a kellőképpen együtt nem működő terheltet a média előtt is körbevezetik, míg a készségesebb gyanúsítottak esetében ettől eltekintenek. Gyakori eset, hogy az őrizetbe vétel pillanatában már a helyszínen van a média jól értesült része, akiknek valakik előre megmondják, hogy milyen útvonalon és hová fogják szállítani a megbilincselt személyt. (Hallottunk egy esetről, amikor egy gazdasági bűnügyben az őrizetbe vétel során intézkedő rendőr kinézett a ház elé, és jóindulatúan közölte az őrizetbe vett személlyel, hogy ha siet a pakolással, nem kell bilincsben elvezetnie, de ha odaér a sajtó, akkor fel kell raknia a vezetőszárat.)
A nyolc év után jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Szabadi Béla személyiségi jogi peréről írott, fent idézett cikkében így ír erről:
Az előzetes letartóztatásnak egyetlen törvényes indoka lehet: a nyomozás érdeke. Olyan nyomozási érdeket a törvény nem ismer, mint a gyanúsított megalázása, megtörése, sanyargatása, bőnösségének propagálása, démonizálása, elítélésének elvárása, nyomásgyakorlás a közvéleményre és a bíróságokra. Olyan hatást keltve, mintha az előzetessel már meg is kezdődött a börtönbüntetés. Pedig az Európa Tanács kifejezetten tiltja az előzetes letartóztatás előrehozott büntetésként való alkalmazását. A most már bírósági ítélettel is jogsértőnek kimondott bilincses-pórázos képekkel olyan durván sérül az ártatlanság vélelme és a tisztességes eljáráshoz való jog, hogy ez tulajdonképpen ledolgozhatatlan hátrányt jelent az ártatlan számára is. Fel kellene végre hagyni ezzel a méltatlan és törvénysértő gyakorlattal. És elégtételt adni azoknak, akiket ilyen károk értek.
Bármit is gondoljunk az egykori kisgazda potentátról, fenti sorait érdemes figyelembe venni, különösen azok után, hogy a bilincses képek miatt jogerősen pert nyert a Népszabadság ellen. A hasonló helyzetbe került gyanúsítottaknak pedig nem árt megfontolniuk, hogy ők is pert indíthatnak a kényszerítő intézkedést jogszerűtlenül alkalmazó hatóságok és az erről ugyancsak jogszerűtlen módon képeket közlő médiumok ellen. Tizenötezer eurót talán nem fognak kapni, mint franca sorstársaik, de saját kommunikációjukban használni tudják a várhatóan számukra kedvező ítéletet.