Az egyik legelső dolog, amit egy büntetőeljárás terheltje, annak jogi képviselője (és, jó esetben az őket segítő pr-csapat) megtervez, az a nyilvánosság tervszerű használata, a szigorúan vett eljárási cselekményeken kívüli felületek elérése. Hagyó Miklós esetében csak most jutottak el idáig - de a jelek szerint ez rögtön eredményt is hozott.
A volt főpolgármester-helyettes terhére rótt bűncselekményről, ártatlanságról és bűnösségről e blog keretei között nem nyilvánítunk véleményt, nem a mi kompetenciánk. Hasonlóképp nem szeretnénk párpolitikai kérdésekről véleményt mondani. Ami a Petrocelli blogot e tekintetben érdekelheti, az az a módszer, amivel elérhető, hogy egy köztudottan népszerűtlen, bukott politikus megkérdőjelezhető, "népítéletszerű" előzetes letartóztatásából szabaduljon.
Hagyó Miklós esetében a jogi képviselet által elérhető, az eljárás során keletkezett iratokat bemutató, rendszerező és megmagyarázó honlap elindítása volt a kulcs. A hagyomiklos.com arra vállalkozott, hogy a volt politikus előzetes letartóztatásának körülményeit, a fenntartásával kapcsolatos kételyeket, és az eljárási hézagokat mutassa be. A nyilvánossághoz fordult akkor, amikor az összezáró jogi struktúrák "belső világa" nem engedte a továbblépést.
Ami sikerült:
- Puritán, áttekinthető, célszerű honlapot hoztak létre, mely a laikusok számára is jól használható
- Sikerült a sajtó, a nyilvánosság figyelmét felhívni az esetleges eljárási problémákra
- Logikus rendbe foglalták a kifogásolható elemeket, elkerülve ugyanakkor a viszontvádaskodások és pártpolitikai állásfoglalás csapdáját
- Új, (vélhetőleg reálisabb, és mindenképpen negatívabb) profilt rajzoltak a Hagyót vádoló, korábban a nyilvánosságban kizárólag áldozati szerepet játszó tanúkról
Amit elrontottak:
- Fölösleges és káros deklarálni, hogy a honlap szerkesztői hisznek Hagyó Miklós ártatlanságában - ez az attitűd jelenleg annyira szembemegy a közvélekedéssel, hogy mérhetetlenül megnehezíti az egyébként nem is erre építő pr-t.
- Túl szélesre nyitottak a témafelvetésnél, a honlap tartalmának mintegy 40 százaléka (lényegében minden, ami nem az előzetes fogvatartás körüli anomáliákra vonatkozik) pr-szempontból felesleges töltelék.
- Egycsatornás kommunikáció: a védelem kizárólag a honlapra alapozta a közvetlen cél, azaz Hagyó fogvatartása megszüntetésének elérését. Későn, és kész, támogató stratégia nélkül sokat kockáztatva tettek fel mindent arra, hogy a honlapot a megfelelő helyeken el fogják olvasni, és levonják a szükséges konzekvenciát.
- Félkész honlappal álltak elő: több menüpontot nem sikerült tartalommal megtölteni, ott most is csak az ígéret olvasható a mielőbbi pótlásról
Hagyó Miklós 2011. február 23-án elhagyhatta a börtönt, a bíróság az előzetesből házi őrizetbe helyezte. A volt politikus elleni büntetőeljárás természetesen folytatódik, ítélet azonban még csak évek múlva várható. A hagyomiklos.com az előzetes feloldása óta nem frissült, tehát valóban ez, Hagyó letartóztatásának enyhítése lehetett a közvetlen cél.
Több fontos tanulsága is van a történteknek.
Ezek sorában a legjelentősebb annak rögzítése, hogy egy, a közvélemény szemében népszerűtlen gyanúsítottat a nyilvánosság bűnösségi vélelemmel sújt, és ez adott esetben a mindenkit megillető eljárási jogosítványai érvényesítésében is akadályozhatja. Míg olyan terhelt esetében, akit a közvélemény szimpátiája segít, az esetleges eljárási jogsértések mindig felnagyítva kerülnek a sajtó elé, addig a "közutálatnak örvendő" gyanúsítottat ért méltánytalanságnak még drukkol is a bosszúra éhes közvélemény. Szomorú példája volt ennek a Hagyó Miklós drasztikus fogyását ujjongva ünneplő bulvársajtó.
Ne tévedjünk: a legszélesebb nyilvánosság nagyon is alakítható, ördögöt vagy angyalt csinálhat bárkiből. A viszkis rablótól Zalatnay Saroltáig igen hosszú azok sora, akiknek a büntetőügye a közvéleményt foglalkoztatta, és ez a "törődés" adott esetben közvetlen hatással is lehetett sorsukra.
Hagyó Miklós politikai pályafutása végére az egyik legnépszerűtlenebb közszereplővé vált, olyan pofozózsákká, melyen az elittel kapcsolatos frusztrációt és jogos elégedetlenséget lehetett leverni. Ezzel azonban megszűnt egy fontos, nyilvános kontroll is, a mindenkit megillető, tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán. Az ártatlanság vélelme nem működött Hagyó Miklós esetében.
A másik, fontos tanulság pedig arról szól, hogy amikor a sajtó össztüzet zúdít a perbe bocsátkozó egyik félre, akkor hasonló eszközökkel kell válaszolni. Hagyónál nagyon sokba került a média-ellenszél: az ügyben aktívan eljáró lapok, tévék, honlapok egy olyan világot építettek, ahol mindenki Hagyó áldozata, és mindenért Hagyó a fő bűnös. Olyan stigmákat tettek közismertté, a közvélemény által általános igazságként kezelt tényekké, mint a nokiás doboz, a fojtogatva tárgyalás, vagy a gőzben, meztelenül szőtt gazdasági összeesküvések... ma mindenki tudni véli, hiszi ezeket a fordulatokat, holott még egyetlen jogerős bírói döntés sem állapította meg, hogy igazak lennének.
Épp ezért volt fontos, hogy bár amatőr módon, barkácsszemlélettel, de valami válasz szülessék a sajtóhadjáratra - a hagyomiklos.com korántsem tökéletes reakció, pláne nem egy elegendő, kész stratégia erre. De a minimális célt elérte, Hagyó kiszabadult; ez volt az első olyan jogi pr akció a rendszerváltás utáni Magyarországon, melynek kapcsán legalábbis sejthető, hogy képes volt a nyilvános megítélést és a jogi részminősítést is befolyásolni.
A harmadik tanulság pedig inkább csak egy feltételezés. Annak hipotetikus rögzítése, hogy talán ma, Magyarországon a jog nem egyenlő mércével mér, talán nem mindenki részesül az elméletileg mindenkit megillető jogokból a jogi eljárások során. Ha pedig így van, akkor a jogi pr-nak van még egy funkciója: az eddig zárt ajtók mögött, bikffanyelven megfogalmazott jogsértésekről az ajtók kinyitásával, a döntések közérthető "lefordításával" kell leszoktatnia a magyar igazságszolgáltatást.
Hagyó Miklós egy antipatikus fazon - de ezért Magyarországon senkit ne zárjanak börtönbe.
*
Nem tudni, hogy a honlap mennyiben segítette hozzá Hagyó Miklóst az előzetesből történő szabaduláshoz - de azt jól látni, hogy már más is ebben a módszerben bízik (ide kattintva érhető el az oldal, mely Tasnádi Péter érdekében készült). Ugyanaz a forma, ugyanaz a struktúra, stílus és ugyanaz a szándék.