A Petrocelli blog történetében először új műfajt próbálunk ki. Blogunkat érdeklő szakmai kérdéseket tettünk fel három neves ügyvédnek, s a párhuzamos interjúkat szerkesztett formában közöljük. Természetesen, kedvenc témáink, a bírósági tárgyalások nyilvánossága és az ügyvédi munka kommunikációs része, egyaránt napirendre kerültek, de rákérdeztünk a közismert emberek peres ügyeivel és a sajtó felkészültségével kapcsolatos tapasztalatokra is. Kérdéseinkre Magyar György, Futó Barnabás neves büntetőügyvédek és Kárpáti Miklós, a média- és személyiségi jogi ügyek elismert specialistája válaszoltak.
A tárgyalások nyilvánossága: a sajtó az egyetlen külső kontroll
Elsőként arról kérdeztük interjúalanyainkat, mi a véleményük a bírósági tárgyalások nyilvánosságáról, s megfelelőnek tartják-e a jelenlegi szabályozást és vonatkozó gyakorlatot. Magyar György szerint a tárgyalások nyilvánosságának garanciális szerepe van, „mivel lényegében ez az egyetlen külső kontroll a bíróságok felett”. Lehetővé kell tenni, hogy az érdeklődők figyelemmel kísérhessék az igazságszolgáltatás működését, azonban „minden résztvevőnek ügyelnie kell arra, hogy a tájékoztatás ne csapjon át szórakoztatásba”. Magyar osztja azt a vélekedést, hogy „az igazságszolgáltatás maximális tájékoztatás, nulla szórakoztatás”. Tapasztalata szerint bár a kamerák jelenlétében a per valamennyi szereplője kissé formálisabban viselkedik, a jelenlegi szabályozáson nem indokolt változtatni. Kárpáti Miklós szerint koherensek és logikusak a nyilvánosság kizárására vonatkozó hatályos rendelkezéseket, hiszen ezeket a sértett érdekében álló személyiségvédelmi, erkölcsi, titkosítási okokból alkalmazza a bíróság. Futó Barnabás szintén megfelelőnek tartja a bírósági tárgyalások nyilvánosságát, ugyanakkor tapasztalata szerint sokszor jelent problémát a sajtó munkatársai számára, hogy a bírságoktól nem kapnak megfelelő értesítést, tájékoztatást a fontos tárgyalásokról.
Futó Barnabás: "Fontosnak tartom a közvélemény meggyőzését."
Egy meglepő javaslat: nyilatkozzon az illetékes bíró!
Magyar György fontosnak tartja, hogy az államot képviselő felek, a vádhatóság és a bíróság szóvivőik útján is adjanak szakszerű tájékoztatást egy-egy ügyben, úgy, hogy az sem a nyomozás, sem az ítélkezés érdekeit nem sérti. Ezzel kapcsolatos Kárpáti Miklós javaslata is, aki - ügyvédként némileg önmaga ellen beszélve - mindenképpen átgondolandónak tartaná annak a belső szabálynak a felülvizsgálatát, amely megtiltja az illetékes bírónak, hogy a saját ügyét illetően sajtónyilatkozatot tegyen. „Az újságíró, tudósító bármit írhat az eljárásról, ítéletről, akár egyoldalú, vagy dilettáns módon is. Az ügyvéd is szabadon nyilatkozhat, ügyfele álláspontjának kifejtése során. A bíró helyett ugyanakkor csak a bírósági szóvivő szólalhat meg, aki gyakran a konkrét ügyet nem, vagy csak felületesen ismerheti”. Kárpáti Miklósnak saját munkájában éppen ez az anomália jelent nehézséget, hiszen különösen média-perekben (sajtó-helyreigazítás, személyiségi jog megsértése) nem ritka, hogy a kihirdetett ítéletet mindkét fél saját diadalaként kommunikálja, amely szituáció igényelné a bíró objektív megszólalását.
A sajtó bevonása: lehetőség vagy kötelesség?
Megkérdeztük interjúalanyainkat, hogy munkájuk során keresik-e a nyilvánosság figyelmét, fontosnak tartják-e, hogy a bíróságon túl a közvéleményt is meggyőzzék perbeli álláspontjuk helyességéről. Futó Barnabás fontosnak tartja a közvélemény meggyőzését a perbeli álláspontjáról, de csak abban az esetben, ha az ügyfele előzetesen hozzájárul az ügyének nyilvánosság elé tárásához. Magyar György is csak akkor veszi igénybe a nyilvánosság erejét, ha az ügyfél érdekében azt kívánja érzékeltetni az eljáró hatósággal vagy az ellenérdekű féllel, hogy az ügy fontos a közvélemény számára. „A nyilvánosság bevonásával el lehet érni például, hogy egy nyomozást hamarabb rendeljenek el vagy hogy egy közüzemi szolgáltató hagyjon fel jogellenes gyakorlatával. Ugyanakkor nem szabad nyomás alá helyezni az eljáró bíróságokat, mert ezzel gyakran a kívánt hatás ellentéte érhető csak el. Ez pedig nyilván nem érdeke az ügyfélnek.” Kárpáti Miklós szerint amennyiben az ügyfélnek érdeke fűződik a nyilvánosság igénybevételéhez, mert például megtépázott emberi méltóságának, becsületének helyreállítására van szükség, úgy - de csakis az ügyfél beleegyezése esetén - „az ügyvédnek joga, sőt kötelezettsége a sajtó igénybevétele.”
Magyar György: "A nyilvánosság igénybevételének egyetlen célja az ügyfél érdekeinek szolgálata.
Az exhibicionista ügyvédekről: a per nem nyilvános hirdetés!
Magyar György hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság igénybevételének egyetlen célja az ügyfél érdekeinek szolgálata, nem pedig az ügyvéd szerepeltetése. Megemlíti ugyanakkor, hogy az ügyfelek nagyrészt azért fordulnak kiemelt ügyekben ügyvédi irodájához, mert azt szeretnék, hogy ügyük megfelelő publicitást kapjon. "Az ügyvéd felelőssége, hogy ezt is megfelelő korlátok között tartsa", tette hozzá. Kárpáti Miklós arra emlékeztet, hogy az ügyek nyilvánosságra hozatalában mindenekelőtt az ügyvédeket terheli nagy felelősség, amit sajnos nem mindenki érez át. „A nyilvánosság eszköz, és nem cél, nem az ügyvéd ingyenes hirdetésének burkolt formája. Egyesek megfeledkeznek erről. Nem helyes, ha az ügy kommunikációja azt ügyfél érdeke helyett az ügyvéd exhibicionizmusát szolgálja”. Kárpáti felidézi azt a néhány évvel ezelőtti esetet, amikor egy neves ügyvéd fegyelmi büntetésben részesült, mivel "elfelejtette" megkérdezni saját ügyfelét, hogy tehet-e titoktartás alá eső kérdésekben sajtónyilatkozatokat az ügyében.
Közszereplők a bíróság előtt: előbb előny, később hátrány?
Mivel mindhárom válaszadónk gyakran vén ismert ügyfeleket, rákérdeztünk arra is, hogy tapasztalatuk szerint befolyásolhatja-e egy ügy nyilvános megítélését, ha annak valamely szereplője közismert személy. Magyar György úgy látja, egy közkedvelt színész, olimpiai bajnok vagy más közszereplő ismertsége, elismertsége egy büntetőeljárás esetén két módon hat. Amikor először kerül szembe a törvénnyel, korábbi érdemei enyhíthetik a büntetést. Ha azonban másodszor is bíróság elé kell állnia, akkor mindez az ellenkezőjére fordul: a bíró arra gondol, hogy a vádlott sokak példaképe lehet, az ő ügye nagyobb nyilvánosságot kap, tehát a vele szemben kiszabott büntetésnek üzenetértéke van. „Ezért a bíró második esetben jó eséllyel szigorúbb lesz az ilyen elkövezővel szemben.”
Futó Barnabás is egyértelmű igennel válaszolt kérdésünkre: tapasztalata szerint egyértelműen befolyásolja az ügy nyilvános megítélését, ha az ügy szereplője közszereplő. „Természetesen ez attól is függ, hogy a média hogyan tálalja az ügyet, hogyan tudósít a bírósági eljárásról.” Kárpáti Miklós szerint a közismertség, ami nem feltétlenül azonos a közszereplő jogi fogalmával, lehet előny, és lehet óriási hátrány is egy konkrét ügyben. „A bíró is ember, a közvélemény vagy akár a mindenkori politika valóságos, vagy vélt nyomása alól kevesen tudják magukat kivonni. A veszélyesebb az utóbbi jelenség.” Kárpáti reméli, hogy hogy ma már nem, vagy csak elenyésző számban fordul elő, hogy rátelefonálnak a bíróra, és "kérnek valamit" tőle. Ha azonban a bíró azt hiszi, hogy valamiféle társadalmi, vagy politikai elvárásnak kell megfelelnie, az gyakorlatilag megfoghatatlan, éppen ezért nagyon veszélyes, az objektivitást, bírói függetlenséget rombolja. A másik veszély a beskatulyázás. Minden celebről van kialakult vélemény, szimpátia, ellenszenv, és ezzel is meg kell birkózni adott esetben.
Kárpáti Miklós: "A nyilvánosság eszköz, és nem cél, nem az ügyvéd ingyenes hirdetésének burkolt formája."
Ügyvédek a sajtóról: felkészültek, de jobb az óvatosság
Megkérdeztük a blogunkak nyilatkozó ügyvédeket, megfelelőnek tartják-e a magyar sajtó felkészültségét a jogi eljárások feldolgozása, az arról való tudósítás kapcsán. Egyaránt udvariasan kritikus válaszokat kaptunk. Futó Barnabás a magyar sajtó felkészültségét általában megfelelőnek tartja, „de ezen belül is vannak olyan újságírók, akik a szakmán belül a legjobbak, precízen, felkészülten, tájékozottan adják az információkat”. Az ügyvéd, aki a hagyományos írott és elektronikus sajt mellett az internetes sajtót is kiemelten fontosnak tartja, azért semmit sem bíz a véletlenre, minden esetben visszakéri a közlendő szöveget, hogy a közzététele előtt pontosítsa az általa elmondottakat.
Kárpáti Miklós is azzal kezdi a válaszát, hogy a tudósítók többsége szakértelemmel és objektivitással végzi munkáját. „Nincs azonban bosszantóbb, mintha egy általam végigcsinált, átélt ügyet akként tálalnak, hogy rá sem ismerek” - teszi hozzá. „Ennek oka lehet a jogi felkészületlenség, vagy a manipulációs szándék is. Mindkettőre tudnék példákat hozni, pedig a Legfelsőbb Bíróság világos irányelveket fogalmaz meg a sajtóval szemben a PK. 14. sz. állásfoglalásában.” Kárpáti többnyire írásos közlemények útján ad hírt az általa vitt perekről, „az ügyek bonyolultsága miatti félreértések elkerülése érdekében. Jó volna más eszköz is, ami precíz és megbízható, egyben ellenőrizhető, hogy azt kívánják-e leközölni, amit ténylegesen nyilatkoztam.”
Magyar György három részre osztja a peres eljárásokról tudósító újságírókat: „Van néhány jogvégzett újságíró, ők természetesen hitelesen tudják a közönség számára feldolgozni a jogeseteket. Vannak a nem jogász újságírók között is olyanok, akik könnyen átlátják a gyakran bonyolult jogi problémákat és ügyelnek a fontos részletekre is. Velük a legélvezetesebb dolgozni. És természetesen vannak olyanok is, akiknek nincs idejük megérteni egy ügyet. Rájuk kiemelten figyelünk, mivel a hibalehetőség az ő esetükben a legnagyobb.”
Mennyire fontos a perbeszéd?
Végezetül arról kérdeztük a nekünk válaszoló ügyvédeket, hogy tapasztalataik szerint van-e valódi, az ítéletet befolyásoló relevanciája a perbeszédeknek. Olvasóink is tudják, hogy az angolszász jogban a vád- és a védőbeszéd sokkal több, mint bírósági aktus: ez a laikus esküdtek mellett a széles közvélemény meggyőzésének egyik legfontosabb eszköze is. A kontinentális jogban ez a kommunikációs funkció értelemszerűen háttérbe szorul, egyesek szerint hazánkban túlságosan is. Magyarországon hiába keresnénk az év legjobb védőbeszédeinek gyűjteményét a könyvesboltokban, noha sok európai országban népszerűek a hasonló kiadványok.
Ezúttal nem egybehangzó válaszokat kaptunk interjúalanyainktól. Futó Barnabás szerint a büntetőügyekben a perbeszédeknek igenis van befolyásoló hatása az ítélet meghozatalában. Ez véleménye szerint látszik abból is, hogy nem egy esetben a bíróság ítéletében értékeli a védőbeszédet. Nagyobb terjedelmű ügyekben a bíróság általában a perbeszédek elhangzása után új határnapot tűz ki az ítélet meghozatalára és ebből is kitűnik, hogy a perbeszédeket értékelve, azokat átgondolva kíván ítéletet hozni. Magyar György szerint ugyanakkor a bíróság általában már a perbeszédek elhangzása előtt valószínűsíthetően kialakította jogi álláspontját. „Van azonban néhány olyan eset, amikor a jól sikerült, összeszedett perbeszéd hatására változik meg az a bírói meggyőződés, amin egy mérlegeléses ítélet alapul.” Mivel a perbeszéd hatása előre az esetek többségében nem tervezhető, az ügyvéd köteles mindent beleadni, mert lehet, hogy éppen a perbeszéddel járul hozzá az ügyfele számára kedvezőbb ítélet megszületéséhez.
A perbeszédnek rendkívül jól szerkesztettnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie, - fűzi hozzá Magyar. „Igen nagy jelentősége van a retorikai készségnek, én híve vagyok az élőbeszédnek, rossz hatásúnak értékelem az előre megírt és felolvasott védőbeszédet. Tapasztalataim szerint a bíróság munkáját segíti a perbeszéd írásos vázlatának rendelkezésre bocsátása.” Kárpáti Miklós inkább csak reméli, hogy a védőbeszéd képes befolyásolni az ítéletet. „Ennek ellenkezője azt jelentené, hogy a bíró prejudikál, valamely okból megingathatatlan álláspontja van, mondjon bármit a jogi képviselő. Gondolom, senki nem szeretne többé Virág elvtárs Magyarországán élni, ahol a tanúnak a saját, előre megírt hamis vallomása helyett véletlenül a már kész ítéletet adják át.”
