Nem túlzás azt állítani, hogy 2008-2009-es romagyilkosságok büntetőpere – a Cozma-gyilkosságé mellett – jelenleg a közvéleményt leginkább foglalkoztató bírósági ügy Magyarországon. A brutális gyilkosságokkal vádolt, jelenleg előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottak holnap állnak először a Pest Megyei Bíróság elé. A tárgyalást övező érdeklődés természetesen hatalmas. Blogunkban nem a bűncselekménnyel magával foglalkozunk, hanem azt vizsgáljuk, miként viszonyul a bíróság az igazságszolgáltatás nyilvánosságát garantáló alkotmányos alapjogokhoz. Összefoglaló megállapításunk röviden: rosszul. Kicsit bővebben: nagyon rosszul, de még mindig jobban, mint a legtöbb megyei bíróság.
Miért fontos a tárgyalások nyilvánossága?
A bírósági tárgyalások nyilvánosságának alapelvét az Alkotmány rögzíti. Az Alkotmány 57. § szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
A tárgyalások nyilvánosságára vonatkozó hazai szabályozást a polgári és a büntetőeljárásról szóló törvény, a sajtóról szóló törvény illetőleg a bíróság ügyviteli szabályairól szóló törvény tartalmazza. Zárt tárgyalás csak kivételes esetben, indokolt határozattal rendelhető el, például a tanúk személyiségi jogai, kiskorúak vagy államtitok védelme érdekében.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a tárgyalások nyilvánosságával. Legfontosabb, 58/1995. (IX.15.) határozatában az Alkotmánybíróság kifejti, hogy „A nyilvánosság mindenekelőtt az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését hivatott biztosítani a társadalom részéről [...] A tárgyalás nyilvánossága főszabály, amely azonban a bírság döntésének megfelelően korlátozható.” A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogállami büntetőeljárás tisztességes voltának lényeges eleme a nyilvánosság kérdéséhez szorosan kapcsolódó pártatlan bírósághoz való jog, a védelemhez való jog érvényesülése és a fegyverek egyenlőségének elve. A nyilvánosság kizárásával folyó eljárásban ezen utóbbi alkotmányi követelmények vagy nyíltan is sérülnek, vagy a rájuk vonatkozó eljárási szabályok betartásának ellenőrizhetetlensége folytán sérelmet szenvedhetnek, ami ugyancsak alkotmányellenes.
A társadalmi ellenőrzés, mint a nyilvánosság legfontosabb funkciója egy modern társadalomban a sajtón keresztül valósul meg, ezért kulcsfontosságú, hogy milyen szabályok alapján végezhetik munkájukat a média képviselői a bíróságokon. Míg a büntetőeljárásban a fő szabály az, hogy hang‐és képfelvételt a tanács elnökének engedélyével lehet készíteni, addig a polgári eljárásban ez már engedély nélkül tehető meg, mivel a hang‐és képfelvétel készítés módja az, amelyet a bíróság meghatározhat nem pedig a felvétel készítésének lehetősége.
A hat halálos áldozatot követelő bűncselekmény-sorozatot Miszori László bíró vezetésével tárgyalja az öttagú bírói tanács. K. Árpád Sándort és társait előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolja a Pest Megyei Főügyészség. Az ügyet folyamatosan tárgyalja a bíróság, július 13-ig összesen 34 tárgyalási napot tűztek ki. A perben várhatóan 165 tanút és 30 szakértőt hallgatnak meg, s a bíróságnak csaknem 30 ezer oldalnyi nyomozati iratból kell felkészülnie. 
Természetesen az érdeklődés is hatalmas: 50 hazai és külföldi újságíró, fotós, operatőr regisztráltatta magát a büntetőper tárgyalására, de a civil hallgatóság száma is feltehetően magasabb lesz a szokásosnál. Egy öt felnőtt és egy kisgyermek halálával járó, országos politikai üggyé dagadt bűncselekmény-sorozat esetében persze egy átlagos hiradó-néző számára sem tűnik túlzónak ez az érdeklődés. Úgy tűnik azonban, a bíróság mégis meglepődött: csak 35 médiahelyet biztosítottak a 100 fős tárgyalóteremben, így a bejutás a regisztráltak számára is érkezési sorrendben történik. "Mindent megtettünk, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb feltételeket biztosítsuk a tárgyalássorozat lebonyolításához, de az előzetes várakozást lényegesen felülmúló érdeklődés, a fokozott biztonsági előírások és az eljáró tanács nyugodt munkafeltételeinek összehangolása óhatatlanul is okoz majd némi bonyodalmat”, - nyilatkozta az MTI-nek Kovács András, a megyei bíróság elnöke.
Közlése szerint a "bonyodalmakat" fokozza, hogy a védők nemrégiben bejelentették: nem tartják alkalmasnak a kijelölt levegőtlen tárgyalótermet a per lebonyolítására. A bíróság elnöke kiemelte: a biztonsági és egyéb szempontokat is figyelembe véve nem volt jobb megoldás, mint a Thököly úti épület legnagyobb tárgyalótermének kijelölése, a Legfelsőbb Bíróság termeinek igénybevételéről pedig szó sem lehet. A bérlés ugyanis túl drága lett volna, de a személyek és az iratok ide-oda szállítása is komoly akadályokba ütközne.
Nehéz elfogadni, de tény: azért nem biztosítja a bíróság a közvéleményt joggal foglalkoztató tárgyalás teljes körű nyilvánosságát, mert nincs pénz az iratok és a perben szereplők átszállítására a Thököly útról a Markó utcába. Pedig – becslésünk szerint – 34 tárgyalási nappal számolva is legfeljebb néhány százezres, s nem milliós tételről beszélünk.
Ezzel azonban még nincs vége a furcsaságoknak. A közvélemény tájékoztatását tovább nehezíti, hogy az előzetes ígéret ellenére a bíró döntése értelmében az újságírók mégsem juthatnak hozzá a 90 oldalas vádirathoz. Ez pedig, különösen azok után, hogy a regisztrált újságírók egyharmada kiszorul a tárgyalásról, jelentősen megnehezíti a sajtó munkáját, és növeli a pontatlan tudósítások valószínűségét.
Ez az a pont, ahol komolyan sérül a tárgyalás nyilvánossága. Az Eötvös Károly Intézet 2010-ben készített részletes jelentést a hazai bírósági tárgyalások nyilvánosságáról. A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a sajtó akár a tárgyaláson történő felvételkészítés korlátozása mellett is képes hatékonyan működni, amennyiben a bírósági iratok a média számára – az adatvédelmi szabályok és a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása mellett – széles körben hozzáférhetőek. De "mindenképp a társadalmi ellenőrzés funkcióját ássa alá a szabályozás és a bírósági gyakorlat akkor, ha a bírósági iratok és ítéletek nem megismerhetőek még a média képviselőinek számára sem." 
Ha bárki azt hinné, hogy a probléma arra vezethető vissza, hogy a Pest Megyei Bíróságon a Magyarországon megszokottnál kevésbé készültek fel a nyilvánosság kezelésére, ki kell ábrándítanunk. A megyei bíróságok közül az egyik legátláthatóbban működő, leginkább tudatosan kommunikáló bíróságról van szó. Ez abban is kifejeződik, hogy a PMB a megyei bíróságok azon szűk csoportjához tartozik, amelyek az interneten is tájékoztatást adnak munkájukról. Önálló honlappal ugyan – a megyei szintű bíróságok 50%-hoz hasonlóan (!) – ők sem rendelkeznek, de legalább a közös bírósági portálon üzemeltetnek egy sajtószobát, ahol rendszeresen közölnek releváns információkat az aktuális perekről.
Talán meglepő, de ez már megkülönböztetett figyelmet jelent ahhoz képest, hogy a legtöbb megyei bíróság még a kötelező, legszűkebb információkat tartalmazó ún. tárgyalási jegyzéket sem teszi közzé az interneten, hanem elvárja, hogy az érdeklődők személyesen zarándokoljanak el a helyszínen kifüggesztett faliújsághoz akár a megye távoli településeiről is. A Pest Megyei Bíróság abban is az élmezőnybe tartozik, hogy hírlevelet és sajtóközleményeket is kibocsát, így például a romagyilkosságok peréről is kiadott egy előzetes meghívót és egy regisztrációs felhívást. A bíróság 2008-ban a hazai gyakorlatban szintén kivételesnek számító módon, külön sajtószabályzatot is készített.
Éppen ezért tanulságos, hogy még e sok lépéssel társai előtt járó megyei bíróság példáján is világosan látszik, hogy a hazai bíróságok nyilvánosság-kezelési gyakorlata mennyire elmaradott az igazságszolgáltatás többi szereplőjéhez képest. Miközben a rendőrség, az ügyészség és az ügyvédi szakma egyre inkább professzionális eszközökkel próbál megfelelni tájékoztatási feladatainak, a bíróságok ezen a téren legalább húsz éves lemaradásban vannak. Ahogy az Eötvös Károly Intézet jelentése fogalmaz: a bírói kar gyakran fenyegetésként értékeli és érzi a nyilvánosság jelenlétét. A bíróságok inkább elszenvedik a nyilvánosságot, nem pedig élnek vele. Így történik ez a mostani per esetében is, amikor a nyilatkozó bíró "bonyodalomként" éli meg, hogy a tárgyalás nyilvánosságát biztosítania kell.
Ez pedig nemcsak a jogi pr szempontjából probléma, hanem az alkotmányos alapjogok érvényesülése szempontjából is.
≠≠≠
Frissítés 1: A bíróság csütörtök este mégiscsak kiadta a vádiratot. De nem mindenkinek, csak az MTI-nek. Íme a tudósítás. Még mindig nem világos, miért kell diszkriminálni a sajtó nagy részét, miért nem lehet egy közérdeklődésre számot tartó anyagot kitenni az internetre, vagy kiküldeni az érdeklődő újságírók részére.
≠≠≠
Frissítés 2: Az Index helyszíni tudósítása alapján igazoltnak tekinthetjük a nyilvánosság kezelésére vonatkozó aggályainkat: "A nagy médiaérdeklődés próbára tette a bíróságot, ahol az éjszaka folyamán különtermet rendeztek be egy, a tárgyalóterem történéseit zárt láncon közvetítő tévével, a kint rekedő újságíróknak. A bíró a tárgyalás elején megtiltotta az élő, képes vagy szöveges közvetítést, és később a stop.hu munkatársának el is kellett hagynia a közvetítőtermet."
