Vádemelési javaslattal zárta le a héten a nyomozást a rendőrség Damu Roland ellen. A színész ellen tavaly novemberben indult eljárás, mivel felmerült a gyanú, hogy bántalmazta és meg is erőszakolta korábbi barátnőjét. Öt hónappal a feljelentés után elmondható: kevés olyan üggyel találkoztunk, ahol minden szereplő ennyire antipatikus lenne a nyilvánosság számára, és ennyire eszköztelennek tűnnének a felek a jogi pr tekintetében. Arra teszünk most kísérletet, hogy megvizsgáljuk: mit tehetett volna egyáltalán Damu Roland és ügyvédje? Hol rontotta el a volt élettárs, és nyerhet-e a még a közvélemény előtt?
Egy színész és egy modell, azaz két ismertségből élő ember esetében elvben kulcsfontosságú lenne, hogy a pert ne csak a bíróság, hanem a nyilvánosság előtt is megnyerjék. Ehhez képest mára klasszikus "lose-lose" szituáció állt elő, egyik félnek sem sikerült szimpátiát kivívnia, sőt. Damu végképp elveszítette korábbi romantikus fenegyerek imázsát és brutális nőverőként áll a nyilvánosság előtt, volt élettársa pedig, aki az őt terrorizáló férfival bátran szembenfoduló nőként vonulhatott volna be a köztudatba, most kevéssé szavahihető, könnyű erkölcsű személy bélyegét viseli magán.
A történethez némileg hasonló Zsanett-ügyben a megvádolt rendőrök nemcsak a bíróság, hanem a szélesebb közvélemény előtt is felmentést nyertek, míg az őket feljelentő lányt elveszített az őt övező kezdeti támogatást. A kezdetektől tagadásban lévő rendőrök kommunikációs stratégiája végig jól felépített volt, pl. nem is elsősorban ők, hanem ügyvédeik és menyasszonyaik szerepletek a médiában. A Damu-ügyben ez a tudatosság végig hiányzott, a sértett és a gyanúsított profilja egyaránt erősen sérült.
Pedig a történet kezdetén a közvélemény egyértelműen Damu-ellenes volt. A korábbi próbaidő testi sértésért, majd a kolléganője megpofozása 2007-ben, aztán a tombolás a Hal a tortán című műsorban remekül "megalapozta" a (nyilván egyébként reális) agresszív nőverő figura képét a közvéleményben. Amikor hír jött arról, hogy Damut aktuális barátnője azzal vádolja, hogy megverte és megerőszakolta, az emberek fejében ez a kép élt a színészről:
Egyáltalán nem tűnt hihetetlennek, hogy valóban elkövette, amivel vádolják. A bulvársajtó pedig azonnal lecsapott a témára, egymást váltották a címlapokon a nyilatkozni kész résztvevők és "források". Rövid időn belül megtudhattuk, hogy Damu Roland volt barátnőjét "konzumkurvának" tartja, a verésből rövid idő után egy pofont ismert be, melyet állítása szerint önvédelemből, egy magassarkú csizmában kiosztott rúgás miatt alkalmazott Palácsik Tímeával szemben a bokszolói múltjára büszke celeb. A tv2 a korábbi, munkahelyi pofont még csak egy szilenciummal büntette, ezt azonban már nem tolerálta, és megvált a Jóban Rosszban szereplőjétől - akit egyébként is nélkülöznie kellett volna, mivel Damut előzetes letartóztatásba helyezték. Innen tíz nap múlva távozhatott, de ennyi idő alatt is több börtönélménnyel traktálva a nyilvánosságot, mint Henri Charrière teljes életműve. Ismét csak következetlenül nyilatkozva: hol zárkát kíván Palácsiknak, hol arról biztosítja, hogy nincs benne harag iránta. Mindemellett a tar kopaszra borotvált, szemöldökét is eltüntető színész megjelenése is alkalmatlan volt a többség szimpátiájának elnyerésére.
Külön problémát okozott a környezet, főleg Damu Roland családja - édesanyja például így vélte védeni fiát: "Roli nagyon jólelkű gyerek, de nagyon hirtelen haragú is. Hiába mondtam minden barátnőjének, hogy ne dühítsék fel a fiamat, sosem hallgattak rám". Hasonló módon érvelt unokatestvére, Zita is: "Lehet, hogy elcsattant néhány pofon, de mással is megesik az ilyesmi. Szerintem olyan nagy bűnt nem követett el Roli, végül is nem halt meg Timi… Én az ő helyében jót nevettem volna az egészen".
Ma ott tart az ügy, hogy egymástól függetlenül több tanú is terhelő vallomást tett Damu Rolandra, újabb lehetséges sértett is jelentkezett, a rendőrség pedig erőszakos közösülés és más bűntettek miatt vádemelést javasolt az ügyészségnek. A színészt akár nyolc évre is ítélhetik.
Jelenleg egyik fél sem szimpatikus a közvéleménynek, Damu és a sértett egyaránt komoly sérülést okozott a másik nyilvános profilján. Kusza, ellentmondásos a vádlotti védekezés, Damu a jelek szerint önjáró, nincs stratégiája az ügyét befolyásoló nyilvános szereplésekre. A sértett sem volt következetes: a kezdeti hallgatás, majd össze-vissza nyilatkozás megbosszulta magát (vö: Zsanett-ügy), az eljárás egyes szakaszaiban teljesen hullámzó volt a közvélekedés vele kapcsolatban - legújabban Damu ügyvédjének hiteltelenítő akcióival kell megküzdenie.
Mit tehetne Palácsik?
Palácsik Tímea korábban is feltűnt már közszereplőként, de országosan ismertté ez a botrány tette. Megfelelő és következetes jogi pr stratégiával akár pozitív hősként is kikerülhetett volna a történetből, hiszen a nőkkel szembeni brutalitást a közvélemény nagy része még akkor is elítéli, ha a nemi erőszak megítélése ambivalens Magyarországon.
A magyar joggyakorlat ma a lehető legszűkebben értelmezi a nemi erőszakot. A bíróságok szinte csak a legsúlyosabb fizikai bántalmazást, és az ilyen módon tett közösülést szankcionálják. Pszichés fenyegetést, akarat hajlító kényszert jellemzően nem értékelnek ilyen módon - holott tudni, hogy nem feltétlenül szükséges egy brutális verés a nemi erőszakhoz. Mindez nagyon messze van a fejlett országok gyakorlatától: a WikiLekas főszerkesztőjét, Julian Assange-t azzal vádolják, hogy szexuálisan molesztált és megerőszakolt két nőt – az aktus mindkét esetben közös megegyezéssel kezdődött, majd a vád szerint erőszakkal ért véget. A két nő azt állítja, hogy Assange kérésük ellenére nem használt óvszert, ami a szigorú svéd törvények alapján bűncselekménynek számít.
Mivel a fizikai erőszak tényét a kórházi látlelet is megerősíti, Palácsik Tímea szavahihetőségét a közvélemény szemében az igazolná, ha a szexuális abúzus tényét is elhinnék neki. A vádlott és ügyvédei a legegyszerűbb és legkevésbé elegáns stratégiát alkalmazták, ugyanazt amit a hasonló ügyekben Magyarországon szoktak: megpróbálják bizonyítani, hogy a sértett könnyű erkölcsű nő, aki maga tehet arról, ha a férfiak kikezdenek vele. Ráadásul volt élettársának nem is kellett volna megerőszakolnia, a nő maga akarta a szexet, és ezért nincsenek az erőszakra utaló egyértelmű külsérelmi nyomok.
Ez ellen egyetlen stratégia működhetett volna sikeresen: ha a sértett emancipált nőként, lényegében a partnerük által megvert, megerőszakolt áldozatok nevében szólal meg, és megpróbálja elmagyarázni, hogy minden olyan szexuális aktus erőszaknak számít, ami a nő akarata ellenére történik, függetlenül attól, hogy tényleges bántalmazás vagy csak fenyegetés előzi meg. Egy ilyen startégia mellett nem működtek volna a nő múltjára való sanda utalások, mert teljesen más értelmezési mezőbe került volna a kérdés. Ez azonban Palácsik esetében elmaradt, a történet kezdetén sem ő, sem védője nem nyilatkoztak a médiának, majd feltűnése az ismert producer oldalán indirekt módon Damuék vádjait igazolta.
A bírósági tárgyalás azonban még előttünk áll, Palácsiknak megfelelő stratégiával esélye van rá, hogy az ügyet a nyilvánosság előtt (is) megnyerje.
Mit tehetne Damu?
Az már jól látható, hogy Damu védekezése alapvetően két pillérre épül: a sértetti agressziót hangsúlyozza, Palácsik személyiségét próbálja meg minél negatívabb összefüggésekben bemutatni, másfelől pedig saját áldozat-szerepét igyekszik kidomborítani. Önvédelemről és "eltérő szokásokról" beszél, illetve nyilatkoztatja a rokonait.
Véleményünk szerint ez egy rossz stratégia. A büntetőeljárás során akár még eredményre is vezethetne (eredmény alatt a kiszabható maximális büntetéstől jóval enyhébb jogkövetkezményt értve), de ezzel Damu nyilvános megítélése nem javulni, hanem romlani fog. A kulcs, mint mindig, most is a valóság megfelelő feltárása lenne - a válságkommunikáció első szabálya ugyanis továbbra is az, hogy ne hazudj. Damu erőszakos, kontrollálatlan figura, aki hosszabb ideje, több nőt is fizikailag bántalmazott. A magyar jogalkalmazás a nemi erőszak sértettjeinek sokszor vajmi kevés segítséget tud és akar nyújtani, de Damu esetében világos és egyértelmű tények láncolata mutatható be.
A helyes pr-stratégia ezért Damu viselkedésének okaival foglalkozna - azt ugyanis (szerencsére) ma már nem lehet egy bírósággal kimondatni, hogy "pénz számolva, asszony verve jó". Miért nem járt Damu még egyetlen pszichológusnál sem? Miért nem arról nyilatkozik, hogy milyen mentális betegsége van? Miért nem az erről készült szakvéleményt lobogtatja a védője? Miért nem a korábbi, őt ért abúzusok leírásával, és ennek konkrét, pszichikai következményeivel érvelnek? És csak ezek után, innen építkezve lehetne megvizsgálni a vádlott és a sértett viszonyát, a nemi erőszak megtörténtét, csak ezek után lehetne kihasználni azt az (enyhén szólva is ambivalens) gyakorlatot, mely a magyar bíróságok előtt szinte lehetetlenné teszi egy erőszakos közösülés bizonyítását egyébként párkapcsolatban élő emberek között.
Közbevetőleg megjegyezve: a már többször hivatkozott Stohl-ügyben a jogi pr fontos eleme volt a megbánás és a (néhol már talán túlszínezett) őszinteség és felelősségvállalás. Damu ügyében hasonlóra se láttunk példát. Sikeres jogi pr nem építhető a valósággal köszönő viszonyban sem álló állításokra. Nem lehet a nyilvánosságot olyan elvek mentén felépített verziókkal etetni, melyekkel a többség ellentétes állásponton van.
Ez egy nehéz ügy, Damu és ügyvédje szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. Itt azonban csak az őszinteség, a valóság feltárása, és igen, az így fellelhető tények tervszerű, irányított bemutatása lehet a megoldás. Más módon nem legyűrhető az a közutálat, mely Damu Rolandot jelenleg körülveszi.
