Május 24-én hirdet ítéletet a Heves Megyei Bíróság abban a kártérítési perben, amelyet a magyar állam ellen indított az a három tarnabodi roma fiatal, akik 11 hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. Bejegyzésünkben eredetileg azt kívántuk vizsgálni, hogy ebben az ügyben és a hasonló esetekben milyen eszközök állnak az ártatlanul elítéltek és védőik rendelkezésére, hogy a bíróság mellett a nyilvánosság előtt is igazolják ártatlanságukat. Az elméleti okoskodás mellett azonban véletlenül rábukkantunk egy most folyó rablógyilkossági perre, ahol felmerül, hogy a vádlottak jó eséllyel ugyancsak ártatlanul állnak a bíróság előtt. A pert a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársainak segítségével végigkövetjük majd.
Mi történt?
A fiatalokat több emberen elkövetett emberölés kísérletének gyanújával vették őrizetbe, miután 2008 szeptember 29-én hajnalban ismeretlenek Molotov-koktélokat hajítottak és lövéseket adtak le Tarnabodon négy faluszéli házra. Németh Renátót, Pusoma Jánost és Szabó Adorjánt csak azt követően engedték szabadon, hogy majd egy évvel letartóztatásuk után a rendőrség elfogta a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat gyanúsítottjait. A gyanú szerint ugyanis a tarnabodi támadás is a Debrecenben elfogott társaság számlájára írható.A roma fiatalokat a 2008. július 21-i galgagyörki és az augusztus 8-i piricsei támadással is meg akarták gyanúsítani, míg szüleik és más rokonai ellen pedig azért folytattak nyomozást a rendőrök, mert azt gyanították, azért, hogy hozzátartozóikat mentsék, újabb hasonló támadásokat követtek el. Így azt feltételezték, hogy ők hajtották végre a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi, két-két áldozattal járó támadást is. A roma fiatalok szabadlábra helyezéséről csak az után született döntés, hogy a sorozattámadás feltételezett elkövetőit 2009. augusztus 21-én elfogták a rendőrök, de egyiküket egy ki nem fizetett 10 ezer forintos szabálysértési bírsága miatt csak a döntés után két nappal később engedték ki.
A három fiatal a tizenegy hónapos fogva tartás miatt fejenként 7,8 millió forintos kártérítési keresetet nyújtott be. A per tárgyalása csütörtökön kezdődött meg Egerben, a Heves Megyei Bíróságon. Kókai Zsolt bíró elmondta: a felpereseknek jár kártérítés, ám annak mértékéről csak május 24-én hoz döntést. A megítélhető összeg ugyanis igen tág határok között mozog. Százhatvanezer és másfél millió forint az intervallum, ezért a kártalanítás összegét - a körülmények figyelembe vételével - még mérlegelnie kell a bíróságnak.
A TV2 Tények tudósítása
Hasonló esetek
- - A három roma fiatal ügyvédje Magyar Elemér, akinek nem ez az első hasonló ügye. 1994-ben egy másik ügyfelét, Pusoma Dénest ártatlanul ítélte a bíróság nyolc év börtönre emberölésért. Csaknem két és fél évet leült már, amikor véletlenül megtalálták a valódi gyilkost. Kártérítési igényét elutasították, mondván, beismerésnek vett vallomásával félrevezette az igazságszolgáltatást, és ezzel maga is hozzájárult a téves ítélet meghozatalához. A fiatalember másfél évvel szabadulása után felakasztotta magát. Tragédiájából ügyvédje drámát írt, és segítette Ragályi Elemér filmrendezőt, hogy a történetből mozifilm készüljön. A téves ítélet és a fiatalember halála után is folyó kártérítési perek jogtörténeti jelentőségűvé emelték Pusoma Dénes történetét.
- - Egy másik emlékezetes gyilkossági ügyben egy magyarcsanádi testvérpárt gyanúsítottak meg, ők tizenöt hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, amíg a bíróság jogerősen fel nem mentette őket. Az elsőfokú bíróság 1,2-1,2 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a Gán fivérek számára, mivel indoklása szerint felperesek "az átlagosnál primitívebb személyiségük" miatt nem élték meg olyan pszichés károsodással a fogvatartást, ami indokolná a kártalanítást. Végül a másodfokú bíróság törölte a primitív kitételt, ugyanakkor a kártérítésnek első fokon megítélt összeget nem emelte meg.
- - Burka Ferencet és fiát szintén ártatlanul ítélték el gyilkosság vádjával 15 év, illetve 13 év fegyházra, és csaknem hat évet ültek börtönben, majd az ítélőtábla hatályon kívül helyezte az ítéletet, és szabadon engedte a két, szintén roma férfit. Az apa és fia eredetileg 50-50 milliós kártalanításra tartott igényt. A hónapokig tartó pereskedésben végül egyezség született a felperesek és a magyar állam nevében eljáró akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium között. Eszerint idősebb Burka Ferenc 20 millió, ifjabb Burka Ferenc 25 millió forint kárpótlást kapott. Ez a Magyarországon valaha megítélt legmagasabb összegű állami kártalanítás indokolatlan büntetés miatt.
- - A nemrég zárult Filmszemle kísérőprogramjában mutatták be Váradi Béla Barna kültakaró c. dokumentumfilmjét, amely hat éven át előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben tartott H. Rita történetét dolgozza fel. A drogkereskedelem vádja alól később jogerősen felmentett fiatal nőnek a kártérítési perrel együtt tíz éve ment rá az életéből az ügyre, amelyben ártatlanul vádolták: több, mint amennyit büntetésként kaphatott volna, ha elítélik. Az eljárásba bevont pszichológus szakértő az ő hovatartozását jellemezte a film címét adó, hírhedt körülírással: "testszerte barna kültakaró".
A felsorolt esetekben a nyomozó hatóságok által elkövetett súlyos eljárási hibák és a téves bírói ítéletek mellett közös az is, hogy az ártatlanul bebörtönzött embereket a felmentő ítélet után is kiközösítette környezetük. Az utolsó példában szereplő H. Rita a filmben elmeséli, hogy nővére temetésén, láncra verve, fegyőrökkel körbevéve kellett részt vennie: „Az emberek elhiszik, ha valakit láncra verve látnak, az csakis bűnöző lehet, mert bíznak a rendőrökben. Azóta mindenki teljesen elfordult tőlem, a családom is, az én magyarázatomra senki sem kíváncsi, a sorsom kitörölhetetlenül megpecsételődött".
Az ártatlanul elítélt romák jogi rehabilitációját és kártérítési pereit általában jogvédő szervezetek vállalják magukra. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek a szervezetek mit tesznek annak érdekében, hogy védenceik a nyilvánosság előtt is igazolni tudják ártatlanságukat: milyen kommunikációs eszközöket használnak, az ügy mely szakaszában lépnek a nyilvánosság elé, ha egyáltalán. A Petrocelli blog véletlenül bukkant L. Bertalan és társai ügyére, amely az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján nagyon hasonlít a fenti példákban szereplő esetekre, s így alkalmas lehet arra, hogy végigkísérjük a pert, s bemutassuk kommunikációs tanulságait.
Mi történt?
L. Bertalan és társai ellen nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. A vád szerint 2007-ben az elsőrendű és a másodrendű vádlott egy idős pilisi asszonyt halálra vertek-rugdostak otthonában, és mindössze egy értéktelen rádiós magnót zsákmányoltak. A hemogenetikai szakértő később megállapította, hogy a gyilkos baltán található DNS nem egyezik meg az elsőrendű vádlottéval. Az ujjnyomszakértő szerint a helyszínen talált ujjlenyomatok egyike sem a vádlottaké. A harmadrendű vádlott a tárgyaláson visszavonta a korábban tett vallomását, amelyben azt állította, hogy ő figyelte kint az utcát, amíg a másik két vádlott bent volt a házban, és arra hivatkozott, hogy a rendőrök megfélemlítették és megfenyegették. (cikk)
Elmélet helyett perkövetés
A keddi tárgyalásra felhívtuk a több hasonló esetben jogi segítséget nyújtó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) figyelmét. A NEKI munkatársa, Dr. Udvari Márton részt vett a peren, és megosztotta blogunkkal tapasztalatait.
A perrel kapcsolatban elmondta, hogy még nem rendelkeznek elég információval, a sajtóhírek és személyes benyomás alapján azonban egyértelműnek látszik, hogy jelentős hiányosságok vannak a bizonyítékok terén, ezt mutatja az is, hogy az elsőfokú eljárást meg kell ismételni. A DNS nem egyezik az első rendű vádlottéval, a helyszínen talált pamutszálról nem lehet megállapítani, hogy a vádlottaktól származik-e, és a poligráfos vizsgálat sem támasztotta alá, hogy ők követték el a gyilkosságot. A vádirat nagy mértékben a harmadrendű vádlott vallomásán nyugszik, ő azonban a mostani tárgyaláson nem jelent meg, lakóhelyéről eltűnt a lakhelyelhagyási tilalom ellenére. A NEKI május 31-ére kírt következő tárgyaláson megpróbálja elkérni a vádlottaktól, vagy védőiktől a vádiratot, ill. az eljárás megismétlését elrendelő ítéletet, amelyek alapján részletesebb véleményt tud kialakítani az ügyről, és erről tájékoztatni fogják a Petrocelli blogot is.
Rákérdeztünk a hasonló ügyek kommunikációjával kapcsolatos gyakorlatra is. Megtudtuk, hogy a NEKI rendszerint utólag szokta a sajtóval felvenni a kapcsolatot, amikor már született valamilyen bírósági döntés. Mostanában határoztak egy olyan program elindításáról, aminek a keretében a hasonló ügyeket követnék figyelemmel tárgyalásról-tárgyalásra, és elemezni az eljáró bíróság munkáját. Céljuk az, hogy nagyobb rálátással rendelkezzenek az olyan ügyekre, ahol roma személyek ellen hiányos bizonyítékok alapján hoznak ítéletet, vagy rendelik el előzetes fogvatartásukat. Udvardi elmondta: ha több ügyre lesz rálátásuk, akkor lehetőségük lenne arra is, hogy a kapcsolódó rendszerszintű problémákra hitelesen reflektálni tudjanak. A NEKI eddig azért ódzkodott az általánosításoktól, mert az egyedi ügyek kapcsán nem akartak általános következtetéseket levonni. Az induló a programnak L. Bertalan és társai pere az első ügye, a jogvédő szervezet munkatársai minden tárgyaláson részt vesznek majd.
A Petrocelli blog pedig velük együtt végigkíséri majd a pert, és beszámolunk olvasóinknak az ügy kommunikációs tanulságairól is.
