Minden politikus lop. Ha nem is mindegyik, de a legtöbb igen. Legalábbis a másik oldal politikusai biztosan lopnak. A választópolgárok ezen ösztönszerű attitűdjére alapozva a választási kampányok visszatérő motívuma a leendő előző elit felelősségre vonása, a felelősök megbüntetése, a korrupció visszaszorítása/megszüntetése, az ellopott javak visszaszerzése. Összefoglalva: az elszámoltatás.

Sukoró, Budapest Airport, Bábolna, Malév, BKV, Erzsébetváros – címszavak, amelyek a 2010-es választási kampányban a leggyakrabban hangzottak el. A politika ilyen szintű kriminalizálására a rendszerváltás utáni Magyarországon még nem volt példa; a választás megnyerésére esélyes Fidesz kommunikációja arra engedett következtetni, hogy a leváltás előtt álló kormány, párt, klientúra nem pusztán az ellenzéki padsorokban foglal majd helyet, hanem egyenesen a börtönben. Összecsengett ezzel a Jobbik kommunikációja, amely egyenesen politikusbűnözésről beszélt; a leegyszerűsített fogalomhalmaz nyilván kiváló hívószó volt a radikalizmusra fogékony választók számára.

Emlékszünk még az üvegzseb programra? A közpénzügyi államtitkárra? Keller László neve ismerős? Igen, ő az, akit a napokban zártak ki az MSZP-ből. Nem tudjuk pontosan, miért kellett távoznia, de kizárása jelzi, politikai pályáját nem tekintették védendő értéknek az övéi. Pedig 2002-ben még ő vezette azt, amit ma elszámoltatásnak hívunk.A szocialisták kezdeti lelkese ellenére nem derült ki, lehetett volna-e olcsóbban autópályát építeni vagy halakat etetni a Millenáris park tavaiban. Bár még az is lehet, hogy kiderült, csak kit érdekel. Pedig a lelkesedés nagy volt: Kiss Elemér kancelláriaminiszternek például azért kellett távoznia Medgyessy Péter kormányából, mert egykori ügyvédi irodája – amelynek akkor már nem dolgozott – állami megrendelést kapott. Még a látszatát is el kell kerülni...

A második Orbán-kormányban az elszámoltatást eleinte Papcsák Ferenc, majd zuglói polgármesterré választása után Budai Gyula menedzselte. Utóbbit a kormány a közelmúltban hallgatta meg. Budai beszámolója szerint az elmúlt másfél évben 1434 bejelentés érkezett, ezek alapján 107 esetben készült vizsgálati jelentés vagy feljelentés, 46 kormánybiztosi feljelentés tárgyában van még folyamatban nyomozás, további négy ügyben a vádemelés megtörtént.

Profi jogi pr szakemberből bukott politikus?

Tavaly nyáron részletes portrét közöltünk az elszámoltatási biztosról, amelyet így zártunk: „Budai Gyula tevékenységének politikai megítélése nem a mi dolgunk. Erkölcsi ítéletet sem nekünk kell mondani azzal kapcsolatban, mennyire etikus az az eszköztár, amit alkalmaz. Annyit azonban leszögezhetünk: az elszámoltatási kormánybiztos a jogi pr igazán profi képviselője. Nehéz eldönteni, hogy esetében egy-egy büntetőpernek a nyilvánosság számára történő bemutatása-e a legfőbb teljesítmény vagy önmagukban a büntetőügyek tekinthetőek-e tudatosan használt politikai kommunikációs eszközöknek. Egy azonban biztos: sikeres kommunikáció hosszú távon csakis hitelességre épülhet. Az idő és a választók fogják eldönteni, hogy Budai Gyula eredményes vagy bukott politikusként zárja-e majd elszámoltatási kormánybiztosi tevékenységét.” 

A mérleget, úgy tűnik maga a miniszterelnök vonta meg: Budait meghallgatása után néhány nappal menesztették a kormánybiztosi posztról (agrárállamtitkárként persze még hallani fogunk róla), így aztán feljelentés ide, vádemelés oda, az elszámoltatás nem lett sikertörténet. Miközben a kormány milliárdos lopásokról, az ellenzék pedig koncepciós perekről beszél, az előző kormányzat felelősségre vonása érdektelenségbe fulladt. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy míg a 2010-es kampány egyik fő eleme az elszámoltatás volt, Orbán most a kormánybiztos menesztésével azt üzente: már nem fontos. Vagy nem sikerült.

Nem csoda, figyelembe véve, hogy a legnagyobb ügyekben Budai Gyula semmire sem jutott. A választók egy ideig kíváncsian vagy éppen örömmel nézték, hogy politikusokat és politikai-közeli embereket pórázon vezetnek el a kamerák előtt, s nem volt hatástalan az sem, amikor az elszámoltatási kormánybiztos az ügyészség előtt vagy egyenesen a „tetthelyen” (pl. Ferihegyen) tartott leleplező sajtótájékoztatót, de egy idő után ez már kevés volt. A politikai kommunikációs eszköztárat felvonultató kampány nem igazodott az igazságszolgáltatás logikájához. Még a kormányközeli Heti Válasz is megállapította, hogy például a BKV-ügyben minden idők legrosszabb vádiratát sikerült összehozni, nem beszélve arról – s ez fájhat a legjobban sokaknak -, hogy Gyurcsány Ferenc ellen még vádat sem sikerült emelni Sukoró-ügyben.

Az elszámoltatás kudarca furcsa módon annak köszönhető, hogy a felvezető kampány sikeres volt. Kiben lelkesedést, kiben félelmet váltott ki, ahogy azt feltehetően előre tervezték a politikai stratégák. Csakhogy a jogi szakasz már nem tudott olyan látványos show-t produkálni, ami megfelelhetett volna a felfokozott várakozásoknak. Még a leglojálisabb, politikailag leginkább elkötelezett ügyész sem szívesen ír alá olyan vádiratot, amiről tudja, hogy bár jól mutat a Magyar Nemzet címoldalán, valószínűleg megbukik a bíróság előtt. A nokiás- és viszkisdobozok hónapokig muníciót jelenthetnek a hírműsoroknak, de ha az adott ügyeknek pont ezt a részét nem sikerül bizonyítani, akkor az egész kommunikációs felépítmény összeomlik.

Beszédes a volt újbudai polgármester, a szocialista Molnár Gyula és liberális helyettese, Lakos Imre ellen a Kopaszi-gát elidegenítése ügyében benyújtott vádirat. Eszerint a két politikus nem okozott kárt, vagyoni hátrányt; az egyes intézkedések jogszerűek voltak ugyan, de a folyamat összességében jogszerűtlen célra irányult. Nem valószínű, hogy egy ilyen vádat könnyű lesz az elszámoltatás sikereként eladni a választóknak. Más ügyben pedig még idáig sem jutott el az elszámoltatás. A közpénzeket elsíboló, egyébként is ingyenélő luxusfilozófusok történetét hallva sok kétkezi munkás csaphatott oda a vacsoraasztalra, így annál nagyobb kudarc, hogy az ügyet még a nyomozati szakaszban visszadobta a rendőrség. Az elmúlt néhány hétben egymást követték a hasonló hírek: Tátrai Miklós pert nyert Budai Gyula ellen, Laborc Sándor egykori NBH-főigazgatót felmentették a hivatali visszaélés vádja alól, az UD Zrt.-ügyben pedig nem csak felmentették első fokon Dávid Ibolyát és Szilvásy Györgyöt, hanem a bíróság ítélete akár vádiratként is olvasható a politikai vizekre evező ügyészség ellen.

Parádés kocsitól a lezárt nyomozásig

Az elszámoltatás kezdetben sikeres és látványos kommunikációját, majd még látványosabb jogi kudarcát jól szemlélteti egy tegnapi hír a Békés Megyei Hírlapból:

Megszüntette a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda a mezőhegyesi Ménesbirtok privatizációjával kapcsolatban - értesült lapunk. A feljelentést Budai Gyula azóta leváltott elszámoltatási és korrupcióellenes kormánymegbízott tette 2011. május 19-én. Számításai szerint 900 millió forint kár érte az államot a Ménesbirtok magánosítása során. Mint arról lapunk is beszámolt, Budai Gyula, jelentős médianyilvánosság előtt, kiskocsin vitte be a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságra a feljelentéséhez kapcsolódó iratokat.

A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesség hiányában (a privatizációs tárgyalások és a szerződések kötése is a fővárosban történt) átadta az ügyet a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak. Onnan pedig a Nemzeti Nyomozó Irodához kerültek az iratok. 

— A Nemzeti Nyomozó Iroda 2011. június 16-án rendelt el nyomozást különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ismeretlen tettesek ellen a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. privatizációjával összefüggésben. A nyomozás megállapította, hogy nem volt bizonyítható a hűtlen kezelés bűntette, illetve egyéb bűncselekmény elkövetés sem, ezért 2012. május 21-én a nyomozást megszüntették. A határozat ellen a sértett által benyújtott panaszt a Fővárosi Főügyészség elutasította — mondta lapunknak Csécsi Soma, a Nemzeti Nyomozó Iroda sajtómunkatársa. Kun Mihály, a Ménesbirtok Zrt. vezérigazgatója lapunktól értesült a nyomozás megszüntetéséről. Az információt úgy kommentálta: bebizonyosodott, amit a kezdetektől állítottak, azaz törvényes volt a Ménesbirtok privatizációja.

Ráadásul mindez akkor történik, amikor a választók „vérszomja” már nem a több mint két éve leváltott szocialisták, hanem az új kormány intézkedései ellen irányul. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy az elszámoltatást, továbbá annak kudarcát az ellenzék a saját hasznára tudja fordítani. Ha a felelősségre vonás sikertelen, könnyebb koncepciós eljárásra hivatkozni, de ha mégis sikerülne valakire valamit rábizonyítani, az – képzavarral élve – Brüsszelből és Washingtonból is jól látható transzparensen fogja hirdetni: Magyarországon meghurcolják, bebörtönzik az ellenzéket. Ilyenkor a karrierjüket középtávra is tervező ügyészek, bírák és rendőrnyomozók is pontosan felmérik: kormánybiztosok és kormányok jönnek-mennek, de nekik úgy kell dolgozniuk, hogy két év múlva is vállalni tudják döntéseiket egy új elöljáró előtt.

Így aztán még az a nem várt fordulat is bekövetkezhet, hogy elszámoltatás politikai cirkuszát az ellenzék folytatja tovább. A politikai ellenfelek abuzálása igen rosszul mutat a CNN vágóképein vagy a legtekintélyesebb külföldi lapok hasábjain, különösen akkor, ha a hangosan beharangozott ügyek a bíróságon vagy még nyomozati szakaszban elvéreznek. Elég csak arra gondolni, amikor az MSZP képviselői maguktól szálltak be a rabomobilba az LMP tavaly decemberi tüntetésén, bízva abban, hogy a külföldi tudósítók figyelme csak arra terjed ki, hogy viszik őket.

Az azóta külön utas Gyurcsány Ferenc pedig szinte könyörgött tekintetével a rendőröknek, hogy vigyék már el. Elvitték, a fotó sikerült, a vágóképek magukért beszéltek. A volt miniszterelnök sikeresen lopta el az LMP show-ját. Ez az egyetlen lopás, amit az elmúlt több mint két évben sikerült rábizonyítani, de ehhez Budai Gyulának semmi köze nincs.