Egyebek mellett erről, a címben szereplő kérdésről kell döntenie a bírónak abban a személyiségi jogi perben, amelyet a Revizor kritikai portál ellen indított Markó Iván koreográfus és balett-táncos. A per tétje kétmillió forint, no meg az, hogy nevetségessé teszi-e magát az elismert művész.

Mi történt?

Március 21-én a Revizor kritikai portál szakírója, Králl Csaba nyílt levelet közölt Bozsik Yvette-nek címezve, abból az alkalomból, hogy Szőcs Géza, kulturális államtitkár a parlamentben bejelentette: a Trafó Kortárs Művészetek Házát táncszínházzá alakítják, s abban Markó Iván és Bozsik Yvette társulatainak biztosítanak helyet. A Trafó jelenlegi profilját féltő szerző számon kéri a táncművésznőn, hogy miért adja a nevét a kormányzati akcióhoz, s cikkében két alkalommal megemlíti Markó Ivánt is:

 

• „Ebben a helyzetben  számomra sem a politika, sem Markó Iván személye és szerepe nem érdekes. (…) Markó Iván pedig Markó Iván, aki még mindig abban a hiszemben él, hogy ő a messiás – a szakmában és országhatárainkon kívül sehol sem jegyzett Fesztivál Balett élén.”

 

• „Egyébként meg: vajon nem kellemetlen számodra, hogy Markó Ivánéval együtt említik a nevedet, aki úgy világhírű koreográfus (lásd Szőcs Géza felszólalását), ahogy én világhírű zsurnaliszta, és amit ő képvisel, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit Te a kortárs művészetről gondolsz? Persze, Markó csináljon azt, amit akar, szíve joga, de Te kész vagy összebútorozni a nyolcvanas évekkel?”

 

Bozsik Yvette az esetet követően cáfolta, hogy a Trafóban kívánná folytatni karrierjét, s visszautasította a nyílt levél hangnemét. Az inkriminált cikkben csak említés szinten szereplő Markó Iván azonban nem elégedett meg ennyivel: a Revizor június 5-én számolt be arról, hogy a balettművész a nyílt levél őt érintő kitételei miatt személyiségi jogi pert indított a portál ellen.

Markó keresetében úgy látja: sérültek személyiségi jogai, mert a cikk olyan sértő megállapításokat tartalmaz róla, amelyek hátrányosan befolyásolhatják megítélését a magán- és színházi életben egyaránt. Különösen sérelmesnek találja a művész, hogy a cikk kétségbe vonja, hogy világhírű lenne, s ennek bizonyítására felsorolja életútja során kapott fontosabb kitüntetéseit a Kossuth-díjtól a Prima Primissima díjig.  Külön kitér a kereset azon állításra is, amely szerint a koreográfus a nyolcvanas éveket képviseli, - ezt a napjainkig fennálló „folyamatos szakmai és közönségsikerrel” kívánja cáfolni. Ugyancsak tárgya a pernek a Markó által létrehozott Fesztiválbalett hazai és nemzetközi elismertsége.

A művész azt kéri a bíróságtól, hogy kötelezze írásos elégtétel közlésére a Revizor portált, emellett pedig összesen kétmillió forint kártérítés megállapítására is igényt tart. (Ebből másfél millióra ő maga, félmillióra pedig a Táncvilág Művészeti Szolgáltató Nkft. lenne jogosult a kereset szerint.)

A keresetlevél alapján önmagában nehéz lenne igazolni, hogy a felperes nemzetközileg is elismert koreográfus. Egyrészt abból, hogy valaki balettművészként korszakos jelentőségűt alkotott, nem következik, hogy 30-40 évvel később koreográfusként is hasonló kvalitásokkal bírna, márpedig a cikk Markó Ivánnak csak ebbéli teljesítményéről állít bármit is. Másrészt kitüntetései sorolásával némileg az alperes érveit erősíti Markó, hiszen egyetlen külföldi elismerést sem találunk az általa felsorolt díjak között. A bíróság előtt tehát nyilván egyéb objektív eszközökkel kell tudni bizonyítani, hogy a koreográfus nemzetközi szinten is nagy népszerűségnek és megbecsülésnek örvend.
 

Világhír-számláló

Egy kísérleti bizonyítást magunk is elvégeztünk. A Google az „Ivan Marko” és az „Iván Markó” névre 16 ezer angol nyelvű találatot ad ki, míg az „Ivett Bozsik” és az „Yvette Bozsik”  nevekre 14 ezer találatot kapunk. Ez a nem túl intelligens próba tehát nagyjából egyforma nemzetközi ismertségre utal, megengedve, hogy nagyobb az esély rá, hogy Markó Ivánnal azonos nevű civilek is elérhetőek a világhálón, mint arra, hogy nagy számban más Bozsik Yvette-ek legyenek. Mindezt azonban annak fényében érdemes értékelni, hogy Alonzo King amerikai koreográfus és balett-táncos nevére 110 ezer, a közelmúltban elhunyt német Pina Bausch nevére pedig közel 2 millió találatot ad ki a legnagyobb online kereső. A Google persze nem alkalmas a valódi szakmai elismertség mérésére, ezért megnéztük, mit ír a két magyar művészről egy nemzetközileg elismert balett-szakportál. A Network Dance  oldalain mindössze egyetlen, a Győri Balettról szóló cikkben találkozunk Markó Iván nevével, míg Bozsik Yvette-tel tíz cikk foglalkozik, köztük darabismertetések, érdemi kritikák. A referneciaként használt Alonzo Kingről 178, Pina Bausch-ról 145 cikket olvashatunk a portálon.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy Markó Iván a Győri Balettel örökre beírta magát a magyar táncművészet történetébe, s nem lehet elvitatni azt sem, hogy a 70-es években tagja volt az akkor a nemzetközi élvonalat jelentő Béjart Balettnak is. Ha tehát a per tárgya az lenne, hogy nemzetközi hírű táncos volt-e valaha Markó Iván, az 1974-ben a világ tíz legjobb táncosa között említett művész jó eséllyel nyerne a bíróságon. A jelen idejű világhír azonban relatív dolog, erről számos, csak Magyarországon világhírű termék gyártója hosszan tudna mesélni. Nem világos, hogy Markó Ivánnak, mint koreográfusnak miért van szüksége rá, hogy adott esetben bírósági ítélete legyen róla, hogy ma már ő is ebbe a kategóriába tartozik. 

Ez a per a tipikus esete annak, amikor valaki sokkal többet kockáztat a nyilvánosság előtt, mint amit egy bírósági ítélettől remélhet. Még pernyertesség esetén sem valószínű ugyanis, hogy Markó Ivánnak milliós nagyságrendű kártérítés ütné a markát. (Ehhez elég felidézni, hogy az Index által baloldali dominának nevezett Vásárhelyi Mária hárommilliót kért a valóban sértő kijelentésért, s a bíróság ebből egymilliót ítélt meg a szociológusnőnek.) Ami az erkölcsi elégtételt illeti: a legtöbb, amit a koreográfus remélhet az az, hogy a magyar bíróságtól pecsétes papírja lesz arról, hogy világhírű, - ami sokkal inkább alkalmas gonosz élcelődések, mint elismerések kivívására. A balett-per megnyerésénél ugyanakkor jóval nagyobb a valószínűsége, hogy a bíróság nem marasztalja el az alpereseket, hiszen a sérelmezett kitételekről nehéz lenne bizonyítani, hogy túlmennek a vélemény-nyilvánítás határán, különösen egy kritikai lapban. A kereset elutasítása pedig azt jelentené, hogy Markó Ivánról akár hetente nyugodtan meg lehet írni: a nyolcvanas évek élő relikviája, aki már csak itthon világhírű.