A kaszinótojásos ügyvéd és az egykori budapesti főispán ellen ugyanúgy vizsgálatot indított a Budapest Ügyvédi Kamara, mint VV Eszter ellen - de micsoda különbség! Az alábbiakban az ügyvédi etikai testület nyilvánossághoz való ellentmondásos viszonyát vizsgáljuk.
Dr. Réti László, a fővárosi Kamara elnöke tavaly decemberben a 168 óra című hetilapnak küldött olvasói levelében a kamarai vizsgálatokkal kapcsolatban így fogalmazott:
"hatályos jogunk szerint az ügyvédek ellen benyújtott etikai panaszok, vizsgálati, illetve fegyelmi eljárások ténye nem közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat, így a kamarának nincs joga ennek nyilvánosságra hozatalára, viszont többségi álláspont szerint ezek személyes, valamint a jó hírnév védelme alatt álló adatok. Ezért azok megőrzése kötelességünk"
Innen érdemes tehát elindulni, amikor a közelmúlt kamarai vizsgálatairól, az azzal kapcsolatos kommunikációról szeretnénk véleményt mondani. Hiszen egy etikai bizottsági döntés olyan "ítélet", amely lényege szerint kommunikációs üzenet is a kamarai tagok és az ügyvédi szakmáról véleményt formáló külvilág felé. Még akkor is az, ha a testület deklarálja, hogy az eljárás és a döntés nem a nyilvánosságnak szól. És főleg az, ha egyes esetekben, úgy tűnik, mégis fontos a nyilvános kommunikáció.
A kiinduló helyzet látszólag egyszerű. A testület elnöke szerint - egyszerűen fogalmazva - tilos nyilvánosságra hozniuk eme kezdeményezések, illetve eljárások tényét. Az első kérdés tehát rögtön az: honnan tudunk mégis ezekről?
Több olyan esetet ismerünk ugyanis, ahol maga a Budapesti Kamara közölte, hogy vizsgálódik, eljár, sőt döntött is. Régi, de jól dokumentált eset volt Grespik Lászlóé, aki még 2003-ban, egy szkinhedperben védőként eljárva azt tudakolta a tárgyaláson a bírónőtől, hogy az zsidó-e. Az akkor még Bánáti János által vezetett Budapesti Ügyvédi Kamara eljárásáról pontos menetrendet is adott a nyilatkozó elnök: a kamara fegyelmi megbízottja összefoglaló jelentést készít, és az alapján a kamara elnöke hoz döntést a fegyelmi eljárás elrendeléséről avagy a vizsgálati eljárás megszüntetéséről. A fegyelmi eljárásban a kamara megbízottja képviseli a fegyelmi vádat a gyakorló ügyvédekből álló fegyelmi tanács előtt. Az ügyvédi törvény szerint a fegyelmi eljárás nyomán megrovás, pénzbüntetés, felfüggesztett vagy tényleges kizárás alkalmazható.
A kamara a fenti ügyben végül úgy foglalt állást, hogy nem indít fegyelmi eljárást, bár helyteleníti az esetet, mert alkotmánysértő volna korlátozni a védelem jogát. A döntést a kamara ez esetben a nyilvánosság előtt is indokolta. Grespik egy másik fegyelmi ügyéről azonban már jóval kevesebbet tudunk, azt is csak közvetve. A volt budapesti főispán 2010-ben ugyanis pályázott a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagságára. Fegyelmi esetei miatt a szabályok szerint Grespik nem indulhatott volna, ugyanis, ha valakit fegyelmi ügyben elmarasztalnak, akkor az két éven keresztül nem választható ilyen tisztségre. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetőjét azonban a tisztújítás előtti hetekben a kamara fegyelmi testülete felmentette, azaz ismét választhatóvá vált. Innen tudjuk, hogy volt ügye két éven belül, ami felmentéssel zárult. (Érdeklődő olvasónknak: be is került az elnökségbe.)
Tavaly decemberben tényleges életfogytiglanra ítélték M. Róbertet, a "fekete sereg" néven emlegetett bűnszervezet vezetőjét. A férfi előzetes letartóztatását a törvény kötelező rendelkezése miatt 2008 őszén kellett megszüntetni, mert időtartama elérte a három évet. M. Róbert akkor került házi őrizetbe, ahonnan 2010 január közepén megszökött. Lakatos Csilla, a férfi védője ügyvéd a TV2 Mokka című műsorában azt üzente szökésben lévő védencének: "addig semmilyen módon ne jöjjön vissza, illetőleg adja fel magát, ameddig jogerős ítélet nem fog születni, amit én körülbelül 3 évben prognosztizálok". A Borsod megyei kamara vizsgálatot indított a védő ellen, megállapítandó, hogy fegyelmi vagy etikai eljárást indítanak-e, vagy azt állapítják meg, hogy "semmi nem történt".
Ebben az ügyben is reagált Bánáti János, ekkor már a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként, fontos üzenetet megfogalmazva: "...rossz gyakorlat alakulna ki, ha a televíziós szereplés nyomán hivatalból indulna eljárás, de ha beadvány érkezik, akkor kötelességük eljárni. Hozzátette: ha történt is fegyelmi vétség, az nem olyan súlyú, hogy felmerülne a kamarából való kizárás."
És ehhez érdemes a közelmúlt két friss ügyét odatenni. A Budapesti Ügyvédi Kamara legutóbbi hírlevelében ugyanis a Való világ 5. szériájában szereplő Eszter nevű játékost, aki ügyvédként dolgozott a show előtt, szintén vizsgálják:
A Kamara elnöke, mint a fegyelmi jogkör gyakorlója, ügyvédhez méltatlannak tartja a valóságshow-ban való szereplést. Az ügyvéd a házba való belépést megelőzőleg szüneteltette ügyvédi tevékenységét. A Kamara szerveinek most azt kell eldönteniük, hogy az ügyvédjogon kívül helyezheti-e valaki magát a szünetelés ténye által, különösen, ha szereplése során folyamatosan nem gyakorolt hivatásával hozza magát kapcsolatba. A Kamara az eljárás lezáródásáig nem kíván az ügyben további nyilatkozatokat, információkat kiadni.
Az csak az egyik, nyilvánvaló kérdés, hogy ha a továbbiakat nem adná ki, ezt a nyilatkozatot miért adta ki a Budapesti Kamara? Lásd még Réti László fenti szavait arról, hogy miért NEM nyilatkoznak az eljárásokról. Ami még fontosabb, hogy amennyiben Bánáti János egy, a televízióban deklaráltan ügyvédként, a védence ügyében nyilatkozó ügyvéd ellen a tévészereplés alapján hivatalból eljárni "rossz gyakorlatnak" tartana, akkor miért is fincogtat most a Budapesti Kamara egy valóságshow-szereplőt? Egy VV Esztert, akiről ők is megállapították, hogy szünetelteti a tevékenységét, hogy nem ügyvédi minőségében pattant VV Cristofel ölébe?
Tényleg azt gondolják, hogy így és innen alkot képet az ügyvédekről a közvélemény, hogy ez a tevékenység az, amit ügyvédhez méltatlan, releváns ügyként kell vizsgálnia a testületnek? (Más kérdés, hogy érdemes volt-e öt évig az állam pénzén jogásznak tanulnia annak, akinek az a legnagyobb kunsztja, hogy egyszerre tucatnyi virslit el tud tüntetni a szájában. De ez blogunk szerint nem etikai, hanem oligofrénpedagógiai probléma.)
Ugyanez a helyzet Dániel Péter ügyével. A Gyurcsány-rajongó férfi egy trágár jellemzést írt személyes Facebook-oldalán Wittner Máriáról, melyért később (meglehetősen felemás módon, de) bocsánatot kért. Dániel Péter EGYÉBKÉNT ügyvéd. Az említett nyilatkozatot azonban nem ügyvédként, nem e hivatásával összefüggésben, nem ilyen minőségben, szituációban, összefüggésben tette - a fideszes képviselőnő azonban mégis a kamara etikai bizottságához fordult.
Nem kérdés, hogy ép ízlésű emberek mit gondolnak Dániel Péter mocskolódó szavairól; de milyen következményre számít Wittner Mária a kamarai vizsgálat kezdeményezésével? A kamarai kizárás, az ügyvédi tevékenység további megakadályozása miért lenne releváns szankció egy ilyen Facebook-bejegyzésre? Mi köze van a kettőnek egymáshoz?
Komoly szereptévesztésben van ugyanis az a testület, mely azt gondolja, hogy az ügyvédi hivatáshoz méltó vagy méltatlan magatartások értékelésekor amolyan napközis nevelőként olyan privát kérdésekbe is beleszólhat, melyekhez semmi köze. A nemrég ismét, más szakmákban is kötelező tett kamarai tagság kapcsán ez fel sem merül: egy káromkodó orvost, egy félmeztelen gogo-táncot bemutató gyógyszerész kisasszonyt se fog erre hivatkozva kizárni a kamarája.
