Blogunk szerzői nehezen tudták eldönteni, hogy a következő eset a Napi Fargo rovatba kerüljön vagy komolyan foglalkozzunk vele. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert a vádlott által előadott érvelés a maga nemében zseniális jogi pr-fogás. Íme a történet:

Szerdán első fokon felmentő ítélet született a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a magát országos fővajdának tartó Kállai Csaba büntetőperében. A vád szerint Kállai, aki egyben a Vajdák a Romákért Alapítvány kuratóriumának elnöke is volt, nagy vagyoni haszon – többek között állami és uniós támogatások - ígéretével többeket rábírt arra, hogy az ország különböző helyein vajdák legyenek. Az ügyészség szerint ő és vádlott-társa vállalta a beiktatási ceremóniák megszervezését, amiért cserébe a vajdajelöltektől különböző összegeket kapott, amelyeknek azonban csak kis részét költötte a megbeszélt célokra, a pénz nagyobb részét saját célra fordította. Az Újszászon élő vállalkozót hat éve választották meg a cigányok országos fővajdájának, amely címet azonban sem a komolyabb roma érdekvédő szervezetek, sem a kisebbségi önkormányzatok nem ismerték el a cigányság vezetőjének. (Akit érdekel, ténylegesen mennyire beágyazott a vajdarendszer a mai magyar cigány közösségekben, az kiváló cikket talál a témáról itt.)

Limuzin ugyan még volt, de a megígért és kiplakátolt sztárelőadók meg a médiumok már hiányoztak, az étel-ital pedig feltűnően kevésnek bizonyult a vajdaavatási ünnepségén 2006 novemberében. Legalábbis ez volt az álláspontja az egyik feljelentőnek, a budapesti cigányvajdának, akit Kállai Csaba országos vajda nevezett ki hagyományos ceremónián. Németh Ferenc "Guba" állítása szerint 12 millió forintot kellett kifizetnie Kállainak és Rostás-Farkas Györgynek, az avatási rendezvények szervezőjének azért, hogy illően pazar legyen a szertartás a Vajdahunyadvár kerengőjében, s hogy ott legyen a Duna TV és az RTL Klub. Kiderült azonban, az éttermi számla mindössze egymillió forintról szólt, a limuzinbérlés legfeljebb 200 000 forintos költség volt, a média távolmaradt. Németh és még két sértett vajda a ceremóniák színvonalára hivatkozva utólag követelte Kállaiéktól az ígéret és a megvalósítás közötti tetemes különbség visszafizetését. Mivel nem tudtak megegyezni, rendőrségi feljelentést tettek. A tárgyaláson a sértetteknek és jogi képviselőiknek az volt az álláspontjuk, hogy Kállaiék "óriási csalást követtek el". (részletek itt)

A negyvennégy éves Kállait bizonyítottság hiányában mentették fel első fokon, mondván, nem bizonyított, hogy embereket csapott be, hiányoznak az objektív bizonyítékok, az érintettek között nem született írásbeli megállapodás pénzek átadásáról illetve átvételéről. Ráadásul a cigányvajdaság intézményét Magyarországon nem ismerték el hivatalosan, következésképpen semmilyen támogatás nem igényelhető hozzá. A felmentő ítélet nem jogerős, az ügyész fellebbezett.

Kállai a tárgyaláson elmondta, szekéren látta meg a napvilágot, édesapja tűzben izzított zsebkéssel vágta el a köldökzsinórját. Két foggal és burokban született, s erre a csodára hivatkoztak azok is, akik megkeresték, hogy legyen az országos vajda. Ráadásul mindent tud a cigány nyelvről, kultúráról, s a cigány törvényről, a romani kriszről. Vajdává avatásán ott volt Sánta Ferenc és Bangó Margit is. Azóta hordja a vajdabotot, amely már 1625 óta hagyományozódik a vajdák családjaiban.

Azaz: a károsultak, akik egyébként maguk is helyi vajdák akartak lenni, a bíróság szerint pontosan tudták, hogy ilyen hivatalos cím nem létezik, ezért arra hivatkozva semmilyen támogatás, főleg nem állami vagy uniós forrás nem várható. Ezzel az érveléssel, mint látjuk, meg lehet nyerni egy pert, csakhogy mindez a vajdaság felesleges voltának nyilvános bizonyítását is jelenti. Márpedig a cigányvajdák addig töltenek be megbecsült társadalmi pozíciót az őket elfogadó roma közösségben, amíg tekintélyük szilárd, - és persze addig, amíg a fősodratú, nem cigány média ezt a képet közvetíti róluk. (Gyakran láttuk bulvárlapoktól a komoly hírműsorokig, amint egyik vagy másik megyei vajda a cigányság nevében nyilatkozik, és az újságíróban fel sem merül, hogy megkérdezze, milyen legitimációval bír a nyilatkozó.)

Kállai "kinevezése" után így nyilatkozott az Origo chat-interjújában: "Célom, hogy az országban minden egyes településen kijelölhessek egy alvajdát, akik betartják ezeket a szabályokat, ami a cigány törvényekhez és hagyományokhoz tartozik. Mivel az országban sok roma ismer születésem óta, ezért ismerem én is azokat az embereket, akik erre a méltó posztra alkalmasak lesznek, és remélem, hogy amit rájuk bízok, nem fogják a politika felé fordítani. Biztosítom, hogy az emberek csak a hagyománnyal, kultúrájukkal és a maguk törvényével foglalkozzanak. És figyelembe fogják venni a többségi társadalom törvényeit is." 

A vádlottak tisztán jogi érdeke tehát az volt, hogy a bíróság is kimondja: nincs semmilyen legitimáció, a vajdai cím lényegében nem létezik. A nyilvánosságot célzó kommunikációs érdek azonban pontosan ennek ellenkezője volt, hiszen kifelé azt kellett hangsúlyozni, hogy a cigányság tényleges, ősi eredetű vezetői a vajdák.

Éppen ezért érdemel jogi pr-díjat Kállai bírósági nyilatkozata a saját természetfeletti kiválasztásáról, amely egyszerre felel meg mindkét követelménynek. Mintha csak azt mondta volna ki a bíróságon, hogy a vajdaságról felsőbbrendű szakrális akarat dönt, márpedig szakrális kérdésekbe világi bíróságnak nincs beleszólása. A bíró az ítélethozatalkor hangsúlyozta: ahhoz, hogy a csalást bizonyítani lehessen, annak minden elemét bizonyítani kell tudni: a jogtalan haszonszerzést, a tévedésbe ejtést és a károkozást. Ha bármelyik elem hiányzik, nem lehet csalásért elítélni valakit.

A bíróság lényegében azt mondta ki, a vajda csak azoknak a vezetője, akik hinni akarnak benne. És ha ezen hitükért pénzt is áldoznak, azt a saját felelősségükre teszik.