Szerdán a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása miatt állt ismét bíróság elé Budaházy György. A radikális jobboldali aktivistát kétszázezer forint pénzbüntetéssel büntette másodfokú, jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság. A férfit előzetes letartóztatásából vitték a tárgyalásra és oda is tért vissza, hiszen „főügyében”, az ún. Magyarok Nyilai perben terrorcselekmények és súlyos testi sértésre való felbújtással, emberölés előkészületével és az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészületével* is vádolják. A tárgyaláson most is, mint minden alkalommal megjelentek Budaházy hívei is, akik rendszerint hol felállva, hol hangos tetszésnyilvánítással fogadják őt, vádlott-társait és védőjét, Gaudi-Nagy Tamást, a Jobbik országgyűlési képviselőjét.
A március elején indult Magyarok Nyilai perben azonban a törzsközönséget meglepetés érte: nem Gaudi-Nagy vagy más radikális jobboldali meggyőződéséről ismert ügyvéd vonult be a vádlottal, hanem az ismert büntetőjogász, Szikinger István. Mai bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, segít-e védencének a liberálisként számon tartott ügyvéd abban is, hogy a nem szélsőjobboldali közvélemény is a 672 napja előzetes letartóztatásban lévő férfi mellé álljon a hatóságokkal szemben. És még valami: segít-e Budaházy ügyének felvállalása abban, hogy újra a régi fényében tündököljön Szikinger évek során kissé megkopott imázsa?
A jobboldali radikális portálokon egymás után születtek az értetlen, döbbent hangú cikkek: mit keres a romák melletti rendszeres kiállásáról, liberális meggyőződéséről ismert ügyvéd Budaházy mellett? Még a Budaházy kommunikációs támogatására létrejött házi portál, a Budahazy.org is így ír:
A korábban Tasnádit is védő Szikingerről nem mondható el, hogy köreinkben nagy népszerűségnek örvendene, ami teljes mértékben érthető is. Ő ugyanis (vagy legalábbis 2006-ban még ő volt) a szcientológus szekta jogi képviselője, a zámolyi cigányok befogadása után a franciáknak írt levél egyik aláírója (olyanok mellett, mint Esterházy, Kende, Konrád vagy TGM), s ő az, aki szerint nincs cigánybűnözés - hogy csak néhányat említsünk közismert viselt dolgai közül. Valamilyen oka biztosan volt a Budaházy családnak, amiért őt bízták meg a védelemmel, remélhetőleg hamarosan mi is többet tudunk, és olvasóinkat is tájékoztathatjuk.
A szélsőjobboldal vezető hírforrása, a kuruc.info még Morvai Krisztinát és Budaházyt is számon kérte a politikailag értelmezhetetlen lépéssel kapcsolatban. A felhívásra maga a vádlott válaszolt:
"A kuruc.info magyarázatot vár, hogy miért választottam Szikinger Istvánt védőmnek, ismerve az előéletét. Számtalan eljárást is indított és folytat ellenem a hazaáruló hatalom, mely eljárásoktól sem a "nagy tiszteletű" kuruc.info, sem más nem tudott megmenteni. Lassan két éve várok a börtönben arra, hogy a "soha nem volt erejű" radikális, hazafias világ legalább annyit elérjen, hogy kikerüljek innen. De egyre inkább úgy tűnik, hogy - tisztelet a kivételnek, de - magamra vagyok utalva. Ilyen körülmények közt egyszerűen szakmai döntést hoztam. Ha mindenkinek jó úgy, hogy a mi ügyünk ne politikai, hanem büntetőjogi kérdés legyen, akkor ehhez jól értő emberre van szükségem. Mellesleg a Jobbik köreiben legelismertebbek közé tartozó jogvédő személyek javaslatára és rábeszélésére is tettem. Egyébként meg előtte magam is meggyőződtem az ügyvéd úr szakmai felkészültségéről, és kiderült, hogy az eljárással kapcsolatos elvi álláspontunk is meglepően közel áll egymáséhoz. Ennyi."
Morvai Krisztina jobbikos európai parlamenti képviselő ezúttal jogászként érvelt Szikinger mellett:
„Maga az a jogászi szemlélet, amelyik az ún. "tisztességes eljárás" megkövetelését teszi a védői, jogászi munka középpontjába, sajnos viszonylag ritka Magyarországon. Szikinger István szakmai berkekben köztudottan az egyik legjobb szakértője ezeknek a kérdéseknek, azaz azoknak a kérdéseknek, amelyeken Gyuriék teljes vagy részleges felmentése függhet. Nem politikai és nem világnézeti kérdésekről van szó - pontosabban az ügynek ezt a kétségtelenül létező részét maga Gyuri és a megvádolt hazafiak kiválóan tudják kezelni és kidomborítani.
Nemcsak a radikális jobboldali média és közönsége szorult meggyőző érvekre ügyvéd és védence egymásra találásával kapcsolatban, hanem Szikinger István is jónak látta, hogy a bírósági tárgyaláson elhatárolódjon védence politikai nézeteitől:
„Politikailag igen messze állok védencemtől, de az általa elmondottakkal egyetértek. Még kósza gondolat sem volt, hogy ebben az ügyben részt vegyek, de már akkor láttam, hogy valami nincs itt rendben, hiszen én is láttam azokat a sajtónyilatkozatokat, amelyekről védencem beszélt. Nekem is az a meglátásom, bár a koncepciós per fogalmát nem használnám, hogy ez egy politikai kirakatper, amelynek nem elsősorban az a célja, hogy a Magyarok Nyilai ügyét tisztázza, hanem az, hogy a nagyközönség számára bizonyítsa, igenis van Magyarországon politikai terrorizmus. Ehhez pedig szükség volt egy ismert névre, akit a kirakatba lehet tenni. Eleve érthetetlen, miért "Budaházy és társai" ellen folyik az eljárás, amikor nem is ellene indult az ügy, nem is ő volt a bűncselekmények feltételezett elkövetője, csupán személyes ismertsége okán nevezték ki őt I. rendű vádlottnak.”
Pedig Szikinger István nem az az ügyvéd, aki ne szokta volna meg, hogy „rázós”, a széles közvélemény előtt kifejezetten népszerűtlennek számító ügyfelet véd. A 90-es évek elején a liberális és baloldali média első számú jogász kedvencének számító Szikinger körül éppen azért fagyott meg az ezredforduló környékén a levegő, mert elvállalta Tasnádi Péter védelmét az első magyar maffiaperben. Megszüntették parlamenti szakértői státusát, és emiatt távoznia kellett a Rendőrtiszti Főiskola katedrájáról is. De Tasnádi védelmével nemcsak az akkori és jelenlegi belügyminiszter rosszallását váltotta ki, hanem a balliberális értelmiségét is, közszereplései száma érezhetően csökkent. Az internetes fórumokon hol a maffia ügyvédjeként, hol jó pénzért mindenki képviseletét ellátó ragadozóként írtak róla.
Imázsát minden bizonnyal tovább koptatta bal- és jobboldalon egyaránt, hogy elvállalta a szabadságjogokat hívei körében sajátosan értelmező kisegyház, a szcientológusok jogi képviseletét. A legnagyobb kommunikációs csapást azonban Szikinger számára minden bizonnyal az jelentette, hogy 2007-ben felfüggesztett szabadságvesztést kapott lőfegyverrel visszaélés miatt. A jogász egyik ügyfelétől ügyvédi letétbe átvett egy kazettát, amelyben egy lőfegyver volt. Szikinger állítása szerint nem tudta, mi van a dobozban, de ez nem győzte meg a bíróságot.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Szikinger István személyes márkája az előző évtized végére romokban hevert. Lassanként elmaradoztak a reggeli tévéműsorok meghívásai, és nem kérték sűrűn véleményét a korábban őt tenyerükön hordozó lapok sem. Pedig jogászként továbbra is azt csinálta, amit korábban. Hol romákat képviselt, amiért polgárjogi díjat is kapott, hol pedig vitába szállt a Magyar Gárda és a Jobbik betiltását szorgalmazó Bárándy Péterrel. 2006-ban síkra szállt a tüntetők szabad véleménynyilvánítási jogáért, hogy aztán ugyanolyan erős érvekkel támadja az őket elítélő bírói döntéseket visszavonó 2011-es semmisségi törvényt.
Most azonban ismét egy olyan ügyfelet képvisel, aki miatt nem lehet nem odafigyelni a szavára. Budaházy védőjeként arról beszélt, hogy számára ez az ügy nem csak arról szól, hogy egy vádirati tényállást tisztázzanak. Szerinte „ennek a pernek éppen azt kellene demonstrálnia, hogy Magyarországon minden a törvények szellemének és betűjének megfelelően zajlik, ezért semmi szükség az azokkal való szembeszegülésre”.
A Magyarok Nyilai per tárgyalásán hangsúlyosan arra kérte a bíróságot, hogy vizsgálja meg a Budaházy Györggyel kapcsolatos büntetőeljárást jellemző jogsértéseket. Érdemes észrevenni, hogy az ügyvéd a Tasnádi ellen folytatott büntetőperben elmondott védőbeszédben kísértetiesen hasonlóan érvelt, mint egy évtizeddel később, Budaházy ügyében: „valódi demokráciában a rendőrség – a törvényesség őre – még törvénysértő állampolgárokkal szemben sem alkalmazhat törvénysértést”. Szikingernek újra alkalma nyílik rá, hogy védence konkrét ügyén keresztül általános jogi hitvallásáról beszéljen, s ezt meg is teszi Szent Korona Rádiótól az ATV-ig minden mikrofon előtt.
Budaházy György letartóztatása óta megragad minden lehetőséget, hogy politikai meggyőződéséből vezesse le azokat a tetteket, amelyek miatt bírósági eljárás alatt áll. Ezt tette a Fővárosi Bíróságon megkezdődött perében is, ahol elmondta, hogy több mint 50 éve nem volt nálunk ilyen kirakatper, amit politikai okokból indítottak. Ehhez a koncepciós eljáráshoz tartozik szerinte a rendkívül felfokozott médiaérdeklődés, és az is, hogy őt símaszkos kommandósok őrzik. Jellemzőnek érzi azt is, hogy a szünetben a többi vádlott a családjával, barátaival beszélgethetett, ő pedig - úgymond - egy koszos, büdös lyukban üldögélt. Végül hangsúlyozta: „én nem vagyok bűnöző, én embereket soha nem károsítottam meg, amit tettem, mint például a szovjet emlékműnél, azt politikai okból cselekedtem.”
Ez az üzenet azonban korábban legfeljebb ahhoz a közönséghez jutott el, akik egyébként is meg voltak győződve Budaházy ártatlanságáról. Amikor korábbi jogász segítői, a Jobbikban politizáló Gaudi-Nagy Tamás vagy Morvai Krisztina nemzetközi sajtótájékoztatókon számoltak be a Budaházy letartóztatásának és vád alá helyezésének körülményeiről, a hatóságok részéről tapasztalt jogsértésekről, az igazságszolgáltatás egyes lépései mögött kitapintható politikai vagy szakmai elfogultságból fakadó motivációkról, érveik nem hallatszottak sokkal messzebb a kuruc.info vagy a Barrikád hasábjainál. Amikor azonban az évtizedek óta hatósági túlkapásokat feltárásában jeleskedő, politikailag tőlük a lehető legtávolabb álló Szikinger mondja ugyanezt, már jóval többen felkapják a fejüket. Ahogy egy liberális jogvédő internetes portál írja:
„Szikinger meg tudja oldani, hogy anélkül képviselje Budaházyt, hogy befolyásolja a vádlottat körülvevő fanatikusok és a szélsőjobboldali média nyomása. Március 2-án délután még Budaházy szabadlábra helyezését kérte jó pár rasszista szimpatizáns örömére, majd este a melegek jogai mellett érvelt a Klubrádióban. Az aljas gyilkost, a terroristát és az alkotmányos rend ellen szervezkedőt is megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog és hogy olyan ügyvéd képviselje, aki feltárja a nyomozás esetleges hibáit, és minden érvet felhozzon a felmentés érdekében. A liberális ügyvéd védi a szabadságjogokat és annak a jogait is, akitől távol áll a szabadságjogok tisztelete.”
A jogi PR szempontokat elemezve meggyőződésünk, hogy Szikinger István és Budaházy György együttműködése mindkét félnek hasznos.
Szikinger most, Budaházy védőjeként tudja igazolni, hogy miért vállalta el annak idején Tasnádi Péter ügyét. Ennél világosabb kommunikációs üzenet arról, hogy hatósági törvénysértés semmilyen vádlott esetében nem segítheti az igazság feltárását, nehezen lenne található. Budaházy védelmével együtt válik teljessé az a személyes ügyvédi márka, amit Szikinger az évek során felépített, és amelyben természetesen fér meg együtt a romák és a melegek képviselete, a szervezett bűnözéssel gyanúsított Tasnádi és a terrorcselekmény előkészítésével vádolt Budaházy védelme.
Budaházy pedig úgy mutathatja be, hogy politikailag motivált jogsértések áldozata, hogy üzenete ezúttal a törzsközönségénél szélesebb nyilvánossághoz is bizonyosan eljut. Ha ő maga, esetleg Morvai Krisztina mondja ugyanezt, az pusztán a személyük miatt elutasításra talál a szélsőjobboldallal nem szimpatizáló többségi közvélemény előtt. Szikinger szájából ezerszer erősebb ez az üzenet.
*Tévedtünk a Budaházy György elleni vádakkal kapcsolatban. Köszönjük Szikinger Istvánnak az észrevételt, javítottuk.
