A Legfelsőbb Bíróság fontos döntést hozott: ha kellőképp megindokoljuk, akkor jellemezhetjük ürülékként Hajdú Péter televíziós műsorát. Íme egy ügy, ahol a jog és a pr valóban édestestvérek.

Mi történt?

"Minden sznobéria és prűdség nélkül állítható, hogy vérlázítóan primitív ez a Hajdú-produktum, a show szintjén megfogalmazottan körülírva: szar, fos, hányadék" – írta 2010 május 31-én A Senkitől a Valakiig c. cikkében Tóth Csaba Zsolt, a civishir.hu akkori főszerkesztője a Frizbi Hajdú Péterrel című műsorról. Az újságírót többek között az ingerelte a súlyos szavakra, hogy a showműsor aktuális adásában három fürdőruhára vetkőztetett hölgy Kovács Áron médiajelenséggel annak fanszőrzetéről értekezett. Hajdú a cikkért be is perelte Tóth Csaba Zsoltot, ötmillió forint nem vagyoni kártérítést követelve, mondván, a szerző az írásában lesenkizte őt, ráadásul, ha valaki eddig nem látott még Frizbit, már nem is ül le a tévé elé, ami neki számottevő bevételkiesést okoz.

Az első tárgyalást 2010. november 18-án tartották a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon, egy héttel később pedig már meghozták a nem jogerős ítéletet: Hajdú keresetét elutasították. Az elsőfokú döntést 2011. március 5-én a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta, indoklásuk szerint "a véleménynyilvánítás szabadsága minden közlés szabadságát magába foglalja függetlenül a közlés módjától, értékeitől. […] valóban erősen kritikus vélemény került megfogalmazásra, azonban figyelemmel a felperes közszereplői tevékenységére is, az nem volt indokolatlanul bántónak, megalázónak minősíthető sem tartalmában, sem szóhasználatában, sem megfogalmazásában."

Ez után Hajdú ügyvédje, Mester Csaba jogszabálysértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyet az szeptemberben elutasított, bár álláspontjuk szerint a durva hangnem csak akkor fogadható el a véleménynyilvánítás szabadsága részeként, ha az kellően indokolt. Most annak találták.

A szarozáshoz fűződő jog

Az újságírói véleménynyilvánítás jogilag megállapított határai a magyar joggyakorlatban meglehetősen kiszámíthatatlanok. Ugyanezt a vulgáris jelzőt kifogásolta a Tokaj Kereskedőház Uj Péter egy, 2008. elején kelt cikke kapcsán, ahol a cég egyik termékét jellemezte ilyen módon a Népszabadságban publikáló Index-főszerkesztő. 

Egy másik szarozás: Uj Péter ügye Strassbourgban

A cikk miatt indult eljárás egészen Strasbourgig jutott, a magyar bíróságok ugyanis elmarasztalták az ügyben Uj Pétert. Első fokon Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az írás „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.”

A másodfokú bíróság ugyanakkor nem látta bizonyítottnak a rágalmazás vétségét, és már csak becsületsértést állapított meg. „A megalapozott tényállásból azonban helytelen következtetést vont le az első fokú bíróság arra, hogy Uj Péter vádlott cselekménye a Btk. 179. § (1) bekezdése szerinti rágalmazás vétségét valósítja meg.”

A Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát.”

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) viszont elismerte ugyan az érintett cégnek azt a jogát, hogy megvédje magát a rágalmazó állítások ellen, ugyanakkor úgy vélte, különbséget kell tenni egy személy és egy cég hírnevének megsértése között, mivel az utóbbinak "nincs erkölcsi dimenziója", és az ügyben "nem igazolódott be meggyőzően annak szükségessége, hogy az újságírót megakadályozzák szabad véleménynyilvánítási jogának gyakorlásában". A bíróság ezen túl elrendelte, hogy a magyar állam fizessen Uj Péternek 3580 eurót az üggyel kapcsolatos költségei megtérítésére.

A boros példa tehát azt üzenhette (volna) Hajdú Péternek, hogy a jogelv magyar bíróság előtt még csak-csak neki kedvezne, azonban egy kellőképpen elszánt ellenfél a legmagasabb szinten már meg tudja védeni a véleménynyilvánításhoz való jogát. Az is fontos körülmény, hogy Uj Péter ügyében egy államilag támogatott cég és annak hungarikum terméke szenvedte el a kritikát, emiatt akár komolyabb társadalmi támogatottsága is lehetett volna az újságíró elítélésének (hogy nem lett, az sokkal inkább a TASZ bevonásával vitt, masszív jogi pr-nak volt köszönhető). Hajdú Péter viszont két kézzel tapicskol a bulvárban, nem a magyar nemzet büszkeségeként árult bor, hanem egy olyan trash-műsor volt a kritika célkeresztjében, melynek aktuális témái Kovács Áron fanszőrzete, Nem-Benkőné Edit szexuális szokásai és egy Tiszába fulladt férfi családjával folytatott beszélgetés voltak.

A személyes profil jelentősége

Mindemellett Hajdú Péter egész közszereplői tevékenysége a meghökkentés, megbotránkoztatás, a nem kimondottan ízléses vagy intellektuális témák boncolgatása körül szerveződik, valamint maga is ilyen akciókkal keresi a nyilvánosság figyelmét. Ő a producere az Összeesküvők című műsornak is, mely a magyar valóságshow-történet leggusztustalanabb jelenetét produkálta (a konkrét leírástól eltekintetnénk, ide kattintva minden kiderül). Hajdú Péter komoly és permanens közfelháborodás (sőt, adott esetben közutálat) tárgya lett azáltal is, hogy rendszeresen mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen rakta le terepjáróját.

Leegyszerűsítve a helyzetet: ha valaki azzal keres sok pénzt, hogy antipatikus közszereplő, akkor nehezebb dolga van, amikor a méltóságát kívánja a nyilvános térben megvédeni. Egy-egy közszereplő esetében (speciális profilja okán) a "tűréshatár" nagyon máshol húzódik. Egy aktív pornószínésznő esetében egészen mást mérlegel és fogad el a nyilvánosság, mint például Heller Ágnes kapcsán. Sőt, a törvény előtti egyenlőséget sem írja felül, sőt, épp kiteljesíti az a tény, hogy a bíróság minden esetben mérlegel: adott profillal és a konkrét tevékenységgel kapcsolatban mi számít még a közszereplő által tűrni köteles kritika körébe.

Képzeljük el egy pillanatra, mennyire lenne komikus és hatástalan, ha Dopeman keresné az igazát egy becsületsértési perben, mert rá csúnyát mondtak egy rapszámban.

Miért fontos ez a döntés?

A véleményszabadság, az újságírói munka szükségszerűen kritika-alkotással jár. Sajátja ez a modern médiának, de egyúttal elemi igény is, hogy a visszatetsző, problémás dolgokkal kapcsolatban megfogalmazott vélemények nyilvánosságra kerülhessenek. A túlféltő, túlmozgásos magyar jogalkalmazás sok esetben indokolatlanul vágta vissza a szükséges és jogszerű kritika lehetőségeit. Ez pedig egyáltalán nem egy "kedves, mindenkit szerető" utópia megteremtésének az útja: egyfelől ugyanis a közérthető és indokolt kritika nagyon fontos, szükséges eleme a modern nyilvánosságnak, másfelől pedig az eltúlzott "méltóságvédelem" kiirtja, súlytalanná teszi azokat az eseteket, amikor valóban szükséges beavatkozni.

Nem kerülhet egy platformra az a cikk, amelyben szarnak neveznek egy valóban sokszor alpári műsort, és egy olyan irányított sajtóhadjárat, melyben tudatosan valótlan állítások, brutális sértések és fenyegetések érik egymást. Akkor van súlya az utóbbi eset miatti ítéletnek, ha tudjuk, hogy csak a valóban fontos ügyekben sújt le a törvény ökle.

Minden más esetben pedig nyugodtan megjelenthető a kritikus vélemény is, például azt rögzítve, hogy Hajdú Péter műsora szar.