Amerikai filmek, tévésorozatok gyakori fordulata, hogy egy-egy nagyobb szakszervezet a bajba került, jogsértéssel vádolt tagjainak hatékony jogi képviseletet biztosít. A gyakorlat előnyei könnyen beláthatók, Magyarországon azonban még csak hasonlóra se látunk példát.
Szó se róla, a nagyobb (jellemzően állami alkalmazásban álló) munkavállalók érdekképviseletei Magyarországon is nyújtanak úgynevezett jogsegélyt a tagoknak. Ezek azonban jellemzően jogtechnikai tevékenységek, a jogi pr elemeit teljesen nélkülözik (tud-e bárki említeni egy közismert szakszervezeti ügyvédet?). Holott e szervezetek tevékenységének nagyon fontos eleme a nyilvánosság.
Csak két példát kiemelve a közelmúlt történéseiből:
1. A pécsi buszos gázolás
Bizonyítottság hiányában felmentette a Pécsi Városi Bíróság kedden azt a buszsofőrt, aki 2008 januárjában Pécsen az általa vezetett csuklós busszal egy megállóba felhajtva halálra gázolt egy gyalogost; az ítélet nem jogerős. Makkai Zsolt bíró indokolása szerint az ügyészség – a halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolt férfi ügyében – nem tudta kétséget kizáróan cáfolni azt a vádlotti védekezést, hogy a baleset műszaki hiba és nem más ok miatt következett be.
A sofőr a tárgyaláson többször is együttérzését fejezte ki az elhunyt hozzátartozóinak, de a felelősségét nem ismerte el. Mindvégig azt állította: a tragédiát a busz rejtett hibája okozta. Ezt a szakértői vélemény sem zárta ki, de arra, hogy a hibát pontosan mi okozta, nem derült fény.
Több, a perben tanúként meghallgatott buszvezető azt vallotta, hogy ennél, és azonos típusba tartozó más járműveknél is tapasztalták már a motor hirtelen felpörgését. Az ügyész a perbeszédében felfüggesztett szabadságvesztést és határozott időtartamú járművezetéstől eltiltást kért a vádlottra arra hivatkozva, hogy a műszaki hiba nem támasztható alá. Azzal érvelt, hogy korábban nem voltak bejelentések autóbuszok motorjainak felpörgéséről, a halálos kimenetelű baleset a sofőr hibájából következett be.
A vádlott védője felmentést kért. Mint rámutatott: Galacsik István harmincnégy éven át több millió kilométert vezetett balesetmentesen. Szólt arról, hogy a tragédiában szereplő autóbusz jelenleg nem közlekedik, javítására nem áldoznak több pénzt, de huszonegy ilyen típusú jármű van forgalomban Pécsen, amelyek e rejtett hiba miatt akár veszélyforrást jelenthetnek a közlekedőkre.
Az ügyvéd arra reagálva, hogy sofőrök korábban nem jelentették autóbuszok motorjainak indokolatlan felpörgését, azt mondta: a dolgozók félthették az állásukat, mert aki sokat panaszkodik, annak előbb-utóbb azt mondják, távozhat a közlekedési társaságtól.
Adott ügyben védői részről kiváló érvelést és az ügyészségi állítások hatékony cáfolatát tapasztalhattuk - fontos azonban tudni, hogy mindez ad hoc jelleggel, a védő egyéni képességei függvényében alakult így. A szakszervezet által biztosított jogi képviselet pr-ja ennél biztosabb talajt jelentene: a pécsi ügyben bizonyított tényeket hivatkozva, azokat a legszélesebb nyilvánosság számára köztudomásúvá téve (veszélyes autóbuszok, "panaszkodók" elbocsátása stb.) sokkal szélesebb körben hasznosíthatnák. Ha úgy tetszik, "pazarlás" a fenti tények szimpla kimondatása a bíróság által akkor, amikor ugyanezek szolgálhatnának alapul az esedékes bértárgyalás, a kollektív szerződés megújítása, vagy hasonló szerencsétlenségek bírósági tárgyalása kapcsán.
Egyszerűbben szólva: ha a közlekedési dolgozók szakszervezete egy jól felépített jogi pr stratégiával megtámogatva, saját hatáskörben intézkedne tagjai képviseletéről, akkor a fenti perbeli siker nem "csak" egy ember felmentését jelentené, de kollégái és a szakszervezet is profitálna belőle. (És itt, természetesen, nem az a kérdés, ki fizette ténylegesen a védőt, hanem az, hogy a védői munkának van-e kommunikációs hozadéka a szakszervezet számára.)
2. A Zsanett-ügy
Régebbi, a Petrocelli blogon már hivatkozott, nagyon fontos ügy, melynek e tekintetben is van tanulsága. A nemi erőszakkal vádolt rendőrök ugyanis egy médiából is jól ismert ügyvéd, Magyar György munkája révén kerülték el a börtönt - olyan jogi képviselőjük volt, aki alkalmazta a jogi pr több fontos eszközét is. A csatát a nyilvánosság előtt is megnyerték, de a kérdés itt még hangsúlyosabb: miért nem jutott szerep a rendészet köreiben egyébként színes és meghatározó dolgozói érdekképviseleteknek?
Holott ebben az ügyben a legfontosabb kérdések között tárgyalták a szakmaiságot; azt kutatták, hogy a rendőrök milyen rutin szerint jártak el, milyen szakmai normákat sérthettek meg, illetve milyen szakmai érvek szólnak az ártatlanságuk mellett. Az, hogy a terheltek mégis egy kockázatosabb megoldás, egy "külsős" ügyvéd bevonása mellett döntöttek, jól jelzi, hogy a rendőrségi szakszervezetek nem kínáltak valódi alternatívát az ügyben. Egy civil (bár a szakszervezeteket és a rendőrséget jól ismerő) jogi képviselő bevonása ugyanis rengeteg járulékos előnytől fosztja meg az eljárás alá vont egyenruhásokat: nem érvényesül a testület kollektív kiállása és szolidaritása, nem ruházza fel a jogi képviselőt a rendőrszakma hiteles ismerőjének-gyakorlójának tekintélyével, és mint a pécsi esetben is említettük, nem tud szélesebb körben hasznosulni a pernyertesség és az azzal kapcsolatos kommunikációs siker.
A fenti két eset bizonyíték arra, hogy az egyébként nagy és (más tekintetben) erős dolgozói érdekképviseletek segítsége nélkül is lehet pernyertes a dolgozó, de az önálló utak, a magányos harc sokkal rizikósabb, hiszen az eljárás idejére lényegében "leveszi az egyenruhát". Látható az is, hogy ezek a győzelmek önmagukban állnak, nincs kollektív előnyük, a perben megkezdett kommunikáció félszeg és befejezetlen, adott szakma azt már más dimenzióban vagy más munkavállaló ügyében nem tudja hasznosítani.
Épp ezért a nagy szakszervezetek elemi érdeke lenne a jogsegélyszolgálatok felfejlesztése, a dolgozók ügyeinek saját körbe vonása, és mindig, minden jogi eljárás során a nagyobb, stratégiai célokat is szolgáló jogi pr alkalmazása. Ha így lett volna a pécsi szerencsétlenség kapcsán, akkor egy esetleges újabb baleset idején már a közvéleményt nem kellene sem a rossz műszaki állapot, sem a dolgozói félelmek tényéről győzködni.
