Az Andrássy út 1. szám alatti társasház kálváriája a legjobb példa arra, hogy ajtók mögött, "csendesen", csak a jogi eljárásban bízva az idő mindig a gyengébbek, a "kisemberek" ellen dolgozik. A kivitelezői tisztességtelenség és a bürokrácia tehetetlensége miatt is fontos és hatékony, hogy a lakók a nyilvánossághoz fordultak.
Szövevényes, politikai és gazdasági érdekekkel bonyolított, bő másfél évtizede húzódó ügyet próbálnak a társasház lakói a nyilvánossággal (újra) megismertetni. A 2011. május 5-én tartott tárgyalásra azért kerül sor, mert az egykori Stein-palota, az elrontott homlokzati festése miatt a pesti népnyelvben csak Foltosháznak nevezett épület lakóközössége kártérítési keresetet nyújtott be a bírósághoz, mert - álláspontjuk szerint - az épület tetőterében 400 millió forintos kárt okozott egy beruházó.
Mi történt?
A tetőtéri ingatlan tulajdonosa még 2001-ben kezdett felújításba, melyet a kivitelező 2003-ban félbehagyott, a megbontott és életveszélyes statikai állapotba hozott tetőszerkezetet magára hagyta. A beruházó ezt követően nem folytatta más kivitelezővel a munkálatokat és helyreállítást sem végzett, így a szerkezeti statikai hiányosságok mind a mai napig fennállnak. Az állagromlással súlyosbítva ez jelenleg már bármikor a tető, valamint a zárófödém beszakadását, illetve a tető és a homlokzati elemek környező - Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út és Paulay Ede utcai - járdákra való omlását okozhatja. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy az Önkormányzat által kijelölt független statikus a vizsgálatot követően azonnali hatállyal a teljes tetőteret és a 4. emelet összes lakását közvetlen életveszély miatt lezáratta, és javasolta az önkormányzatnak az érintett utcai szakaszok elkerítését.
A lakók civil, "nem szakmabeli" közösséghez képest igen ügyesen használják a jogi pr több eszközét is, hogy a nyilvánosság segítségével egyengessék az ügyüket. A közvélemény nyomása a döntéshozón, az ügyben egyébként nyilvánvalóan pártatlan igazságszolgáltatás szereplőiben annak tudatosítása, hogy most egy kiemelt jelentőségű, médiaérdeklődés által kísért ügyet tárgyalnak, és persze az ellenfél erőből vitt, negligáló (sőt, mint látni fogjuk: visszatámadó) stratégiájának gyengítése is várható az alábbi eszközöktől:
- - A lakóközösség a legújabb tárgyalásra jól megfogalmazott, részletes, közérthető, szerkesztett sajtóközleménnyel érte el a médiát és a tematikus blogokat (a közepes méretű újságcikknek megfelelő közlemény több helyen szinte szó szerint átvéve jelent meg - így teljes mértékben a lakók által kívánt üzenetet megjelenítve). Bőséges illusztrációval és a részleteket is megvilágító háttéranyaggal látták el a sajtóanyagot.
- - Létrehoztak egy tematikus Facebook-oldalt, ahol egy aktívan, rendszeresen frissített üzenőfalon tájékoztatják a nyilvánosságot, itt is elérhetők a fontosabb fotók és hivatkozások.
- - Végig fenntartják az egyébként ilyenkor helyes "civil" jelleget, a "gonosz" nagyberuházó és a lakásukat elvesztő kisemberek párharca-tematikát. Nem térnek ki a történet értelmezését eleve befolyásoló politikai összefüggésekre, így (a tíz évvel ezelőtti vitáktól eltérően) immár nem szempont, hogy a tetőtéri elidegenítésben szerepet játszott Nagy Andor fideszes országgyűlési képviselő, aki 1998-2002 között Orbán Viktor kabinetfőnöke volt. (A fideszes politikussal sokkal keményebb volt Torkos Matild a Magyar Hírlapban, oknyomozása során többször is falba ütközött, a Miniszterelnöki Hivatalt sem tudta szóra bírni - cikkét lásd ide kattintva)
- - Helyes, hogy a kártérítésben megjelöltnél jóval bonyolultabb ügyben (a tetőtéri ingatlanhoz áron alul, furcsa körülmények között jutott a politikus, a felújítási kötelezettséggel kapcsolatban már több eljárás is indult, kusza, külföldre vezető szálakkal szőtt cégháló lett a tulajdonos) csak az aktuális és közérthető elemekre fókuszálnak az üzenet megfogalmazásakor.
Ugyanakkor a kör, a felvonultatott arzenál még közel sem teljes. A már megismert eszközökön túl rengeteg további lehetősége lenne a lakóközösségnek, ezek közül javaslunk párat:
- - Kitehetnek kétnyelvű tájékoztató táblát a házra, melyen röviden leírják a történteket. Mivel ez egy turisztikailag fontos terület, ilyen módon is nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra.
- - Írhatnak nyílt levelet az építésügyi, illetve a lakhatásért felelős tárcák vezetőinek, melyekben felhívják a figyelmet arra, hogy másokkal ellentétben ők nem új lakás megszerzéséhez, hanem saját otthonuk megmentéséhez kérnek segítséget. Megjegyzés: az ügyben a legfontosabb az időtényező, ez a legfontosabb érdek, a legfontosabb üzenet. Tudva, hogy a kártérítés per következő tárgyalását novemberre (!) írták ki, elemi érdeke a lakóknak a gyorsítás. Tudni lehet, hogy a folyamatosan ázó, statikailag veszélyes lakások jelentős része már nem lesz lakás a jogerős ítélet várható időpontjában.
- - Tarthatnának továbbá "fordított fogadóórát" az önkormányzati és kerületi képviselőknek (találgatva, hogy melyik párt képviselője megy oda?). A sajtónyilvános esemény célja kettős: ilyen módon a média vágóképek formájában bemutatná az áldatlan állapotokat, és a megszólított politikusokat a lakók mellett a sajtó is reakcióra próbálná bírni.
- - Szervezhetnek nyílt napot a Múzeumok Éjszakáján "a társasházi törvény áldozatainak múzeuma" néven - ha és amennyiben a nyilvános üzenetekben közérthetően el tudják magyarázni, hogy a balsors a társasházzá alakítás óta tépi a házban élőket.
- - Erősíthetnék a gonosz, trükköző, lakókat megnyomorító beruházó profilját azzal, hogy nagyobb nyilvánosságot adnak amaz jogi képviselői nyilatkozatának, miszerint:
Az alperes képviselője az első tárgyalási napon arról beszélt, hogy szerintük nem a tulajdonos-beruházó magatartására, mulasztására vezethető vissza a tető állapota. Arra mutatott rá, hogy a tetőszerkezet rossz állapota már akkor is ismert volt a társasház lakói előtt, amikor a cég (1996 körül) megvette a tetőteret, és nincs olyan szerződés, amely őket a munka elvégzésére kötelezné. Arra is felhívta a figyelmet, hogy - a jogszabályok szerint - a társasház közös tulajdonrészei, így például a tetőtér felújítása, állagmegóvása a társasház közös kötelezettsége. Az alperes védője ezzel összefüggésben jelezte: akár viszontkeresettel is élhetnek a felperessel szemben, amiért az elmulasztotta a felújítási kötelezettségét. Az alperes arra nem tért ki, hogy az általuk megbontott tetőszerkezetet 2003 óta miért nem állították helyre.
Fenti nyilatkozat "fordítása" úgy hangzana: a lakók feje fölül a tetőt elbontó cég azzal fenyegetőzik, hogy viszontkeresettel élhet, amiért a lakóközösség nem újította fel a tetőteret helyette. Mindeközben a tulajdonosi jogait hangoztató cég nem fizet közös költséget, nem vállal részt a ház közös kiadásaiból sem, sőt, akadályozza az esetleg forrásszerzést.
Összegezve: a Foltosház lakói hosszú, bürokratikus küzdelem után autodidakta módon a jogi pr eszközeit is megpróbálják felhasználni az otthonukat ért kár megtérítése érdekében. Biztató, ügyes és szervezett próbálkozásokat látunk, melyek azonban még messze nem fedik le a lehetőségeket. Ugyanakkor ügyelniük kell arra is, hogy a jelek szerint ellenfelük agresszív stílust használ, erőből próbál tárgyalni - és mivel minden eszközt megragad, ezért érdemes leltárt csinálni, hogy milyen irányból tud még támadni. Az biztos, hogy (akár közvetett módon) elő fog még kerülni a homlokzatfelújítás már többször tárgyalt ügye is.