A korábban blogunkon már elemzett Magyar Nemzet-interjú után a tv2-nek is hosszan mesélt a Cozma-gyilkosság körülményeiről Raffael Sándor, az ügy elsőrendű vádlottja. Itt el is hangzik, amit korábban már valószínűsítettünk: tudatos védői stratégiaváltásról van szó a média bevonásával. A Frizbi című műsor és annak műsorvezetője ideális feltételeket teremtettek a vádlott számára - nézzük, mi történt a félórás beszélgetés során!
A médiafelület kiválasztása ismét tökéletes: Hajdú Péter műsorvezetői szerepfelfogása és a Frizbi szerkesztési elvei lehetővé teszik, hogy a beszélgetés alanya és a kérdező mintegy "páros versmondás" keretében szinte csak az előre egyeztetett kérdéseket és válaszokat mondják fel. Egyértelmű, hogy komoly és részletes forgatókönyv készült a rögzített interjúra - túlnyomórészt nem is a valódi beszélgetést, hanem annak korrigált változatát látjuk. Ami igazán meglepő, hogy a karakterformálásban egyértelműen Raffael a jobb, egyszerre múlja fölül a műsor néhány korábbi vendégét, és Hajdú Pétert is.
Mi történt?
Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott tagját 2009. február 8-án hajnalban gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt. A segítségére siető sporttársait, a szerb Zarko Sesumot és a horvát Ivan Pesicet életveszélyesen megsebesítették. Az emberölés ügyében hét ember ellen emeltek vádat. A Veszprém Megyei Bíróságon hamarosan lezáruló perben az elsőrendű és másodrendű vádlottak, Raffael Sándor és Németh Győző esetében életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását kérte az ügyész, míg a harmadrendű vádlott, Sztojka Iván esetében húsz év fegyházbüntetést indítványozott. A csaknem öt órán át tartó vádbeszédet félbe kellett szakítania a bírónak, miután a harmadrendű vádlott őrjöngeni kezdett. Az elsőrendű R. Sándor exkluzív interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben elismerte a gyilkosságot, de cáfolta, hogy szándékosan ölt volna.
"Péter, ezt nem én mondom, ezt a tanúk mondják"
Raffael testtartása és hanglejtése, spontán, elbeszélő stílusa mind egy bűnbánó, szelíd ember benyomását keltik. Láthatóan pontosan tisztában van azzal, hogy mi a feladata és mi a beszélgetés (számára fontos) üzenete: az első megszólalásban már rögzíti az apropót, a Cozma-család felé személyesen tolmácsolandó bocsánatkérést. Ezzel előre is meghatározza a későbbi, kronologikus történetmesélés kereteit és konklúzióját. A riporter közbeékelt kérdései jellemzően nem spontán keletkeznek, azokra Raffael mindig szabatosan, felkészülten válaszol - maga a beszélgetés akár monológ is lehetne, egyetlen, összefüggő beszéd. Hajdú még azt a meccset is "elveszíti", ahol a riportalannyal arról vitázik, hogy életszerű-e egy 18 centis kést az embernek a nadrágzsebében felejteni egy előző napi tévé-kicsomagolás után. Még egyértelműbb Raffael kommunikációs fölénye, amikor Hajdú Péter a "ki miből él?"-kérdéskört kezdi feszegetni - itt a magát az előítéletesség gyanújába keverő riporterről az is kiderül, hogy nincs teljesen tisztában a tényállással.
A felelősség terítése
A vádlotti védekezés következetes és kimunkált: óvatosan, közvetetten vonja be az agresszorok körébe a sportolókat, az ellene irányuló támadások végrehajtóit nem nevesíti. Végig képszerűen írja le a sérüléseit és a lelkiállapotát: "ömlik a vér a fejemből, labilis állapotban vagyok" "Olyan félelmem volt, hogy hatan hátba szurkálnak a törött üvegekkel".
A használt kifejezések, leírások csak ritkán váltanak a vádlotti vallomásokban használt jogi bikkfanyelvre ("lábmagasságban elindítottam egy szúrást" "a kitörés fölött van a kezem"), Raffael jellemzően saját szavaival ismerteti a verzióját. A szúrás leírása során is ügyesen viszi át a konfliktus miatti felelősséget a későbbi áldozatra, megemlítve, hogy a "berobbanó" Cozmat tízen se tudták lefogni. Önnön cselekvőségét pedig igyekszik elmosni, mindenféle aktívumtól mentesíteni. Kifejezetten filmszerű, ahogy a szúrás utáni pillanatot visszaidézi: "Megláttam a bal kezemet, hogy mit csinált a bal kezem".
Új fénytörésbe kerül a gyilkosság utáni menekülés története is: egyfelől Raffael azzal érvel, hogy ő egyébként is Svájban lakik, és csak oda akart visszatérni, másfelől pedig a bűncselekmény után a közvéleményben terjedő rémhírekre hivatkozik, miszerint Cozma megölése miatt paramilitáris megtorló csapatok érkeznek Magyarországra, őket felkutatni.
"Amikor megláttam, hogy hova ment a szúrás, abban a pillanatban én is ott meghaltam"
Raffael Sándor végig képes volt irányítani a beszélgetést, és pontosan végrehajtotta azt, amiben vélhetőleg a védőjével előtte megállapodtak. A Frizbi egy "baráti" pályát biztosított mindehhez, a riporter nem tudta vagy nem akarta komolyabb keresztkérdésekkel a nyilatkozatot megzavarni - ahol pedig vitát próbált indítani, azt kivétel nélkül elvesztette.
Az alany a saját koncepciója szerint haladt, és a nyitó mondatában megelőlegezett, hatásos és őszintének ható bocsánatkéréssel zárt:
"Nagyon régen meg szeretném tenni ezt a pár szót a családhoz. Együtt élek és érzek a fájdalmukkal, ami nekem is életem legnagyobb fájdalma. Nagyon sajnálom, hogy meghalt a fiú és tudom, hogy nagyon nehéz elhinni, de nem akartam ezt. Nagyon sajnálom, hogy ez így történt."
Fontos szerep jutott a védőnek is. A jogi pr egyik fontos eszköze a funkcionális szerepmegosztás: jogi, technikai kérdésekben nem az élményszerűséget és a civil profilt fenntartó vádlott nyilatkozik, ezért volt szükséges pár mondatban az ügyvédnek is szót adni. Utóbbi mondandója is illeszkedett a beszélgetés során végig követett stratégiához: az akaratán kívül bajba került, komoly hibát elkövető, de nem szándékosan gyilkoló védence nyilvános profilját próbálja majd a további jogi eljárás (fellebbezés) során a tárgyalóteremben képviselni. Ehhez mindenképpen jó alapot teremt a Magyar Nemzetben közölt interjú után a Hajdú Péterrel folytatott beszélgetés is.