Amikor egy jogi eljárásra készülve megtervezzük a jogi pr alapjait, sok tényezőt veszünk figyelembe. A legutóbbi bejegyzésben a nemzetközi korrupciós ügyek kapcsán elemeztük adott ország közvéleményének szerepét, külön is kitérve a szereplők nacionáléjára - most egy másik összefüggésben vizsgáljuk meg, hogy mihez képest kell egy jogi eljárás során az ügyfél verzióját a nyilvánosságnak bemutatni.

A közvélemény ingerküszöbe ugyanis az a változó, melyet mindig (jellemzően a bulvármédia által befolyásolt) aktuális állapotában kell figyelembe venni. Miről tudható, hogy a többség számára pozitív vagy megbotránkoztató, elítélt vagy támogatott, sőt, egyáltalán érdeklődésre számot tartó jelenség?

Alábbiakban egy friss példa apropóján mutatjuk be ezt a folyamatot.

Mi történt? (Alekosz ex-menyasszonya szerint)

A Való Világ győztese, Alekosz a műsort követően egy "menyasszony-kereső" műsorban vett részt, ahol választása a 19 éves Veronikára esett. A Borsnak nyilatkozó fiatal lány egy korábbi szörnyű élményét mesélte el: két évvel ezelőtt elrabolták, miközben barátnőjével egy férfira vártak, igaz, ő nem tudta pontosan miért:

"A várt férfi autóval érkezett, kiszállt, bemutatkozott. Beültünk a kocsiba, ahová hirtelen beugrott még egy nő. Bezárták az ajtókat, elvették a cuccainkat és pisztolyt fogtak ránk. Hirtelen gázt adott a sofőr, elhajtott velünk, majd pedig felvonszoltak minket egy Teve utcai lakásba. Ott mondták el, hogy a találkozóra a barátnőm ismerősét várták, aki tartozik nekik. Engem bezártak, a barátnőmet meg elvitték, hogy előkerítsék a keresett lányt. A lakásban mások is voltak, prostituáltak. Előkerítették a csajt, majd visszajöttek vele. A végtagjait megcsonkították, prostitúcióra kényszerítették, kitették a fóti útra, borzalmas volt."

Állítása szerint sem szüleinek, sem Alekosznak nem mesélte a történetet, amiből egyébként rendőrségi ügy lett, ugyanis a prostitúcióra kényszerített lány feljelentést tett.

A fentihez hasonló történetek dömpingjével találkozunk a legolvasottabb-legnézettebb sajtótermékekben. Közös jellemzőjük, hogy egyfelől logikai ellentmondásokkal terheltek (nem szeretnénk érzéketlennek tűnni, de mennyire hihető, hogy előbb megcsonkítják egy lány végtagjait, majd kirakják az útra prostituáltként?), másfelől pedig pontos időzítéssel dolgoznak. Jelen esetben egy pillanatokon belül kimúló, szalmaláng bulvárkarrier utolsó állomásainak egyikénél járunk.

Jelen téma szempontjából azonban mindennek az általános ingerküszöbre gyakorolt hatása a lényeges. A blogunkon is tárgyalt Zsanett-ügy még lavinákat volt képes elindítani, az illetékes szakminiszer lemondásáig érő hatással - ugyanakkor a terheltek felmentése, a közvéleményben meggyökeresedett, legutolsó élmény (kb. "Zsanett egy megkérdőjelezhető erkölcsű hölgy, aki oktalanul vádolta a rendőröket nemi erőszakkal") hosszabb távra is megnehezíti az ehhez hasonló ügyek nyilvános bemutatását. A "következő Zsanett" esetében már a korábbi esetből fakadó előítéletekkel ("talán ő is hazudik") és fásultsággal ("láttunk már ilyet") is meg kell küzdeni.

Ugyanígy emelkedett az ingerküszöb az elmúlt évtizedekben a politika tisztességét, a közigazgatás becsületét érintő ügyekben. A politikai elittel kapcsolatban az általános meggyőződés a tisztességtelenség, a "lopás" prekoncepciója - mely okán paradox módon a közvélemény megbocsátóbb, de legalábbis érdektelenebb bizonyos típusú ügyek kapcsán.

Hogy egy kicsit kitekintsünk: a celebek azt is megtanulták, hogy borzalmas, akár halálos betegségeik ismertetésével (mely betegség meglepő módon mindig optimális pillanatban kerül elő: "Ó, te tényleg rákos vagy? Igen, rákos vagyok, de előbb mondanék pár szót az új lemezemről.") is címlaphoz lehet jutni - amivel meg a valódi betegekért dolgozók munkáját nehezítik. Ha egyszer már egy celeb öncélúan, önpromóciós céllal "ellőtte" a májrákot a tévében, a tényleg betegek sokkal kisebb eséllyel jutnak figyelemhez és támogatáshoz.

Jelen esetben pedig a bulvárérdeklődés fenntartására, "kis színesként" bedobott, valójában borzalmakat ecsetelő, de valóságtartalmát tekintve komoly kételyeket ébresztő bűnügy szintén sokat árt. Mindazok a sértettek, akiket VALÓBAN prostitúcióra kényszerítenek, bántalmaznak, ámde "névtelenek" (azaz egyéb okból nincsenek a bulvárérdeklődés homlokterében), saját ügyük képviselete során már egy "elrontott" közvéleménnyel találkoznak. Bulvárcímlapokért, 15 perc hírnévért szörnyűségeket füllentő, percéletű celebek kiszínezett történeteire nehéz rálicitálni a valósággal - holott épp a prostitúcióra kényszerítés, a nők bántalmazása, a szexuális visszaélések világa igenis a nyilvánosság segítségével győzhető le.

Mindaddig ugyanis, amíg Alekosz majdnem-menyasszonya a bulvárkarrier lezárultával bármikor visszamehet Ciprusra táncosnőnek, az ő médiaszereplése után a sok valódi áldozat valós élettragédiákra hiába keres  jogi és nyilvános elégtételt.