Az elmúlt héten őrizetbe vett volt titokminiszter és egykori NBH-s vezetők ügyében a szokottnál is nagyobb óvatossággal kell fogalmaznunk - ahogy mindenki másnak is, ugyanis jelenleg csak technikai részleteket ismerünk, tartalmi információkat (szokatlan módon) egyáltalán nem osztottak meg a nyilvánossággal.

Mivel azonban a terheltek védői épp most kénytelenek megtapasztalni és bizonyítani, hogy titkos vádak ellen is lehet (kell) nyilvánosan védekezni, ezért azt vizsgáljuk meg részletesen, hogy ez a helyzet milyen jogi pr pozíciót biztosít a szereplőknek. Amit más bejegyzéseinkben is hangsúlyozni szoktunk, az most fokozottan igaz: nem az ügy jogi/tartalmi elemeit vizsgáljuk, hanem kizárólag a blogunk témájába vágó, pr és kommunikációs összefüggéseket és lehetőségeket.

Mi történt?

2011. július elsején házkutatást tartottak Szilvásy Györgynél, a Gyurcsány-kormány titokminiszterénél, akit ezt követően őrizetbe is vettek. A sajtóban megjelent információk szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, a korábban őrizetbe vett Galambos Lajos terhelő vallomást tett a katonai ügyészségen, ezzel függött össze a házkutatás (a volt főigazgató jelenleg házi őrizetben várja a folytatást). Másnap őrizetbe vették, majd bűnpártolással gyanúsították meg Laborc Sándort (képünkön), a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóját is.

A parlament nemzetbiztonsági bizottsága hétfőn zárt ajtók mögött tárgyalta az NBH-s vezetők és Szilvásy György őrizetbe vételének ügyét. Az ülés végén 2089-ig titkosították az elhangzott tájékoztatók tartalmát. Ugyanezen a napon Szilvásyt szabadlábra helyezte  a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa. Az ügyészség fellebbezett, de sem a vádhatóság, sem Szilvásy, sem az ügyvédje nem árult el részleteket az ügyről, annyit tudni, hogy kémkedés a gyanú. Laborc Sándort egy nappal később helyezte szabadlábra a bíróság - védője, Zamecsnik Péter elmondta, Laborc ellen bűnpártolás bűntette a gyanú. Mint hozzáfűzte, semmi egyebet nem mondhat, mert az államtitok részét képezi.

Fontos körülmény lehet, hogy Szilvásy Györggyel együtt hétfő délután egy másik férfit is bilincsben vezettek be a tárgyalásra. Róla annyit tudni, hogy nem közszereplő. A Magyar Hírlap értesülése szerint az eltakart arcú férfi előzetes letartóztatását elrendelte a bíróság.

Féltucatnyi verzió látott már napvilágot a sajtóban a szombati házkutatás és őrizetbe vétel óta. Dietmar Clodo "bombagyárától" a blogunkon is érintett MOL-ügyön át hackertámadásig, az Egymásért Alapítványt érintő nyomozásig, illetve az UD Zrt. és az egykori MDF lehallgatási-zsarolási ügyéig terjedt a találgatások sora. Paradox módon most pont ezzel, a más esetekben az ügy meghatározó lényegét adó elemmel nem tudunk (egyelőre) számolni a jogi pr értékelése során.

A legfontosabb pozíciókat azonban érdemes rögzíteni:

1. Komoly KOMMUNIKÁCIÓS presztízsveszteséget szenvedett az ügyészség

Az ismertté vált vádakhoz hasonlókat sem fogalmazott meg hivatalos a Katonai Ügyészség az elmúlt húsz évben volt vagy regnáló titkosszolgálati vezetők ellen. Ilyen súlyú bűncselekménnyel való gyanúsítás, és ennyire határozottnak (=erős bizonyítékokkal rendelkezőnek) tűnő fellépés után a pr dimenziójában  kifejezett kudarc az ügyészség számára, hogy a bíróság nem tartotta indokoltnak a terheltek előzetes letartóztatását. A közvélemény (joggal) azt feltételezi, hogy egy kémkedéssel vádolt, volt titkosszolgálati miniszter meggyanúsítása és őrizetbe vétele több és erősebb bizonyíték alapján történik, mint egyetlen tanúvallomás. Az, hogy a bíróság olyan bűncselekmény gyanúja esetén sem tartotta indokoltnak a letartóztatást, ahol evidens lenne az összebeszélés vagy bűnismétlés veszélye, arra a következtetésre indítja a közvéleményt, hogy a bizonyítékok gyengék, kevéssé meggyőzőek voltak.

Nem véletlen, hogy a politikusokat is involváló ügyben immár a kormányhoz való viszony a történtek értékelésében is megjelent, és például a Magyar Nemzetet egy, "A kémbotrány bírája már lelepleződött" című cikk megjelentetésére vitte - az írásban a letartóztatásokat elvető bíró személyét és vélt politikai preferenciáit támadva. A cikkben nyilatkozva Boross Péter (aki az 1990 júliusa és decembere közötti hat hónapban az Antall-kormány titokminisztereként, majd 1994-1998 között az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát vezetve szerezhetett releváns információkat) is megfogalmazta elvárásait a bíróság döntéseit illetően.

Ezzel együtt is tény, hogy az ügyészségnek az eljárás további szakaszaiban úgy kell bármilyen, következő lépést megtennie, hogy  kritikus légkör veszi körül. A titkosítás számukra igen kellemetlen következménnyel járt: a nyilvános megszólalásokat esetükben akkor is korlátozza, mikor a letartóztatni javasolt vádlottakat mégis kiengedik, az ügyészség pedig nem tud az ügy lényegére reagálni, magyarázatot adni.

2. A gyanúsítottak az ügy (titkos) tartalmi elemei helyett direkt módon a titkolózás tényére és az ügyészség kudarcára alapozhatják a nyilvános profilépítést

A fenti MN-cikk mellett az "első fecske" az eljárást politikai alapon védő cikkeket tekintve - korábban politikai meggyőződéstől függetlenül, minden közéleti orgánum nyilvánosságot sürgetett és az eljárás kommunikációs kudarcáról cikkezett.  Ez pedig egyértelműen kijelöli a jogi pr útját. A kritikus, egyúttal pedig információra éhes nagyközönség előtt a leghelyesebb a (valóban) kiszolgáltatott, gyanúba kevert közszereplő figuráját megjeleníteni. Akkor járnak el helyesen, ha ügyvédeik útján azt bizonygatják: ők szívesen megosztanák a nyilvánossággal az ügy releváns elemeit, de a titkosítás miatt ezt nem engedik nekik. Innentől a közvélemény egyértelműen a titkosítást elrendelők, illetve az azt szokatlanul szűken értelmező hatóság ellen irányul. Egyébként is: az elmúlt 21 évben bármelyik politikai kurzus is titkosított politikai szállal, szereplőkkel érintett ügyeket, még a közvélemény vele szimpatizáló része is inkább csak tudomásul vette, mintsem támogatta a hatalom ebbéli döntését.

A három gyanúsított közül a szakmai profillal inkább rendelkező Galambos és Laborc még egy, a fentieken túli eszközt is bevethet. Mint a szakmájukért, az ország nemzetbiztonsági "állapotáért" aggódó szakemberek, felvethetik az amatőr eljárás káros nemzetközi, szakmai következményeit is:

Külön figyelmet érdemel, hogy az e dimenzióban egyébként jóval mértéktartóbb Zamecsnik Péter, Laborc Sándor védője is intenzív sajtószereplésekbe kezdett, a titkolózó ügyészséggel szemben a készséges, de államtitokkal megkötözött, együttműködő terhelt profilját részletezve:

A sajtóban felmerülő ügyek – hacker-történet, orosz bevásárlás a a MOL-ba, az Egymásért Alapítvány botránya – nincsenek köszönő viszonyban a gyanúsítás valós tárgyával. Az ügyvéd szerint mindegyik „Benedek Elek mesevilágának” a része.

Jól jellemzi ezt a helyzetet, az információéhséget, illetve bármilyen, az eljárás alá vont személyektől (vagy védőjüktől) jövő közlések prémium jellegét. hogy Zamecsnik tv2-nek adott interjúját, egy sztenderd Mokka-beszélgetést is feldolgozta, hírré transzformálta az MTI. Utóbbi nyilatkozat is jól mutatja, hogy a jogi pr-ben egyébként kontraproduktív jellege miatt kerülendő, "no comment" reakció most kiválóan kiváltható az "államtitok, nem beszélhetek róla" fordulattal. Zamecsnik Péter pedig pontosan azt teszi, ami a védencét a nyilvános, kommunikációs vívásban segíti: óvatos közlései és sejtetései cáfolják a durva, negatív találgatásokat, de az államtitokra hivatkozva megkerülheti az esetleges, valódi jogsértés tárgyalását.

3. Akik semmit nem tudnak: a sajtó szerepéről

Jól látható, hogy lényegében ködszurkálás folyik a kémper lényegét tekintve. Minden sajtótermék és újságíró habitusa, képességei és preferenciái alapján közelíti meg az ügyet, mely a tények ismerete nélkül sokszor visszás vagy épp komikus helyzeteket teremt. Előbbire példa a fent linkelt cikk a Magyar Nemzettől, melyre nem késett a megtámadott bíróság válasza sem:

A Magyar Nemzet 2011. július 8-i számában „A kémbotrány bírája már lelepleződött” című írásában foglaltakat visszautasítjuk. Az ilyen tartalmú írás semmilyen más célt nem szolgál, mint a bíróság törvényes működésébe vetett bizalom megingatását. A hatályos jogszabályok értelmében a bíró jogosítványa, hogy döntsön a kényszerintézkedésre vonatkozó ügyészi indítványról. A végzéssel szemben bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálására a Fővárosi Ítélőtábla jogosult.

Szintén tanulságos, hogy mit kezd a helyzettel egy-egy "beszélgetős műsor", ahol újságírók tárgyalják meg a közélet fontosabb ügyeit. Ha már azt ígértük, hogy a témában talált, komolytalanabb megközelítésre is példákat mutatunk, íme egy olyan beszélgetés, ahol két alanyi James Bond fejti ki véleményét a történtekről. "Atomtitok elárulása" és névtelen telefon az informátortól - ide kattintva tekintheti meg a LAPSZÉL című rovatban bemutatott beszélgetést. Közel húsz perc alatt a legrelevánsabb közlés Krizsó Szilviától érkezik, aki megjegyzi, hogy "rébuszokban beszélgetünk", és tulajdonképpen semmit nem tudnak az ügyről.

Azt viszont ne felejtsük el, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozhat. Nincs olyan forgatókönyv, hogy Szilvásy György és "bűntársai" ügyében a bíróság jogerős szankciót szab ki kémkedés, bűnpártolás, vagy más, hasonló bűncselekmény miatt - úgy, hogy még az ítélet során/után sem értesül a közvélemény arról, mi is történt. A sajtó az eljárás megfelelő szakaszában már igenis tudósítani tud és fog az ügy tartalmáról.  Ezért az jár el a felek közül helyesen, aki előbb készül fel arra, hogy itt változás lesz. Rövid időn belül akár a szorongatott helyzetben lévő vádhatóság, vagy (közvetett módon) a terheltek közül valamelyik, a bűnbak szerepét eljátszani nem hajlandó, esetleg szorongatott helyzetbe kerülő szereplő nyílhat meg ("szivárogtathat").

Addig azonban marad ez a furcsa helyzet. A jogi pr-t általában a jogi stratégia erősítésére, annak nyilvános transzformálására szoktuk használni. Itt erről egyelőre szó sem lehet: az ügyészség nem érvelhet a bizonyítékokkal, nem használhatja a bűncselekmény részleteinek dramatizált bemutatását eszközként a terhelti profil rongálására. A másik oldalon pedig a védelem sem élhet máskor szokásos eszközeivel, azaz perbeli álláspontja közérthető bemutatásával, a vád állításainak látványos cáfolatával. Ez tud radikálisan megváltozni akkor, ha a közvélemény is értesül a gyanúsítás, illetve a vád pontos tartalmáról. Ezzel ma még csak az ügyészség és a három gyanúsított van tisztában - a közvélemény előtt pedig az arathat győzelmet, aki jobban felkészül arra a lehetőségre, hogy megnyílik az akta, és a nyilvánosság is szembesül azzal, mi volt az az ügy, ami miatt az elmúlt hetekben ez a nagy titkolózás folyt.