Borovszky Tímea egykori esélyegyenlőségi főosztályvezető ügye a legjobb példa arra, hogy a bírósági eljárásban győzedelmeskedni sokszor kevés: ha a terhelt szakmai és magánéleti viszonyaira is hatással volt, nyilvánosság előtt zajlott az eljárás, úgy a darabokban heverő renomét is helyre kell állítani. Erre való a jogi pr.

Mi történt?

2010 májusában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon Borovszky Tímeát a Fővárosi Bíróság hivatali vesztegetés bűntette miatt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának korábbi főosztályvezetője szabadságvesztésének végrehajtását három év próbaidőre függesztették fel. A Fővárosi Bíróság első fokú ítéletében megállapította: Borovszky Tímea a nyomozás és a tárgyalás során is elismerte, hogy 2008-ban beosztottjának, Kovács Anikónak szeretett volna 50 ezer forintos fizetésemelést elérni Hiller István oktatási és kulturális miniszternél, ám nem járt sikerrel. A vádlott azt azonban tagadta a tárgyaláson, hogy az elutasítás után - jogtalan előnyként - négyszemközt arra kérte volna Nagy Attilát, a Katapult Mentorprogram akkori programigazgatóját, hogy a program számára az OKM által folyósított 45 millió forintos állami támogatásból Kovács Anikónak titokban 600 ezer forintot adjon át - "kiegyenlítendő" Kovács Anikó fizetésemelésének elmaradását.

2011 szeptemberében a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítéletében, bűncselekmény hiányában felmentette Borovszky Tímeát. Mivel az ítélőtábla ítélete a bűnösség kérdésében ellentmond az elsőfokú ítéletnek, az ügyészség fellebbezése miatt csak a Legfelsőbb Bíróság harmadfokú döntése lesz majd jogerős.

Borovszky az Indexnek elmondta, hogy a bíró szóbeli indoklása során kitért rá: az ügyészség által összegyűjtött bizonyítékok semmilyen bizonyító erővel nem bírtak, a tanúvallomások egymással és olykor saját magukkal szemben is ellentmondásokat tartalmaztak. A hónapokig tartó eljárások során semmit nem sikerült bizonyítani, egyetlen állítás, egy hol 200, hol 600 ezer Ft-os csúszópénz átadása került a vizsgálódás fókuszába: a későbbi büntetőeljárás során már csak ezt vizsgálták.

Idén júniusban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdett nyomozást a rendőrség a korábban Borovszky Tímea vezette, a volt oktatási tárcán belül működő Esélyegyenlőségi Főigazgatóság szerződéskötéseinek ügyében. A nyomozást szeptember másodikán két hónappal meghosszabbították.

Borovszky bizonyítottnak látja, hogy valójában az általa vezetett főosztály, vagy a személye lejáratása érdekében indult koncepciós eljárás áll a történtek hátterében. Annyi biztos, hogy ez egy klasszikus "kabátlopási ügy", illetve, ahogy ő megfogalmazta:

"Tönkretették az életemet, kettétörték a karrieremet. Most legalább annyi elégtételem van, hogy kimondták, semmit nem követtem el. A gyerekeimnek okozott és a magánéletemben esett kárt azonban semmivel nem lehet jóvátenni, és a jövőben is mindenki csak arra fog emlékezni, hogy egyszer valamilyen bűnügyem volt."

Érdemes megvizsgálni, hogy ilyen esetekben milyen lehetőségei vannak a felmentett vádlottnak (ne feledjük, az ítélet még nem jogerős, ezért egyúttal arra is figyelemmel vázolunk opciókat, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt még egyszer mérlegre kerülnek a bizonyítékok, illetve a nyilvánosság előtt is folytatódik a párharc).

Proaktív tematizáció

Egy kedvező ítélet után a terhelt elemi érdeke az ügyében folytatott kommunikációt magához vonni, a bírósági döntésnek médiafelületet keresni és azt "lefordítani". Ez az a pillanat, amikor Borovszky Tímeának érdemes lenne megkeresni a sajtót, egy jól elhelyezett nagy interjú az ártatlannak talált, meghurcolt vádlottal nagyban segítené a profil helyreállítását.

(kapcsolódó megjegyzés: az ítélet elegendő erkölcsi alapot ad arra is, hogy akár az ügy egészéről, akár magáról az ítéletről hírt közlő lapokat az esetleges valótlan állítások miatt helyreigazításra kérje, ennek elmaradása esetén pedig beperelje. Elemi érdek a megfelelő tudósítás!)

Szintén fontos lehet az újságírók releváns körének megfelelő tájékoztatása: most, minél hamarabb kell egy háttérbeszélgetést szervezni, ott kifejtve az elmúlt évek történéseit, megmagyarázva az ítéletet, mindenkinek átadva az ügyet bemutató press kitet.

Szakmai "visszatérés"

A vád egy roppant szenzitív, társadalmi szinten is releváns ügyben, az esélyegyenlőség, kisebbségvédelem, romapolitika kapcsán merült fel. Az előítéleteket erősítő, a missziót hátráltató nyomozás és bírósági eljárás után mielőbb "vissza kell ülni a nyeregbe". Borovszkyról ez az ítélet nem kevesebbet állít, minthogy hamisan vádolták visszaéléssel - TEHÁT az a természetes, ha korábbi profiljához tér vissza. A közvélemény figyelme most egy romaügyi, esélyegyenlőségi kérdésekben járatos szakértőre irányul; a vádlottnak pedig mostantól "jár" korábbi környezetének támogatása, elismerése, reputációjának helyreállítása. Érdemes felkeresni a releváns civil szervezeteket, felajánlani a segítséget, szakmai tudást, tapasztalatot - majd erről a nyilvánosságot is tájékoztatni.

Mindez a még folyó fellebbvitel kapcsán is fontos üzenetet hordoz: a vádhatóság egy már ártatlannak talált, újra az esélyegyenlőségért dolgozó szakembert citál bíróság elé!

Offenzíva: az ártatlanul megvádolt Borovszky megnevezi és felszólítja az őt vádolókat, hogy kérjenek bocsánatot

A felmentő ítéletig (főleg az első fokon kiszabott felfüggesztett szabadságvesztést követően) egyértelmű szereposztás és hierarchia mentén zajlottak az események. A bűnösségi vélelemmel egyenértékű nyilatkozatok a vádlók számára kifejezetten komfortos szereplési lehetőséget biztosítottak, míg a vádlott hallgatásba menekült, aktív jelenlét hiányában vállalva a nyilvános profilja alakítását.

A vádat megfogalmazók számára mindenképpen kellemetlen ítélet után ezen is változtatni lehet. Nyilvánvaló, hogy a Borovszky Tímea ellen vallók, illetve a vádhatóság nem fogja a nyilván szereplés lehetőségét keresni - ezért őket be kell húzni ebben a szerepbe, megnevezve és megszólítva őket. Kiváló eszköz erre egy nyílt levél, amiben Borovszky ismerteti az ügyet, annak szakmai és magánéleti következményeit, illetve igényét arra, hogy tegyék jóvá, ami miattuk vele történt.

Egy felmentő ítélet után a legtöbb egykori terhelt legszívesebben elfelejténé mindazt, ami vele történt. Ez természetes lelki igény. Csakhogy abban bízni, hogy az ügyet mások is, köztük a jövőbeli munkaadók, szakmai partnerek is elfelejtik, egyszerűen naivitás. Tudatos kommunikáció nélkül többségük számára mindig felmerül majd, hogy volt valami "kabátügy" az illető múltájban. Ha fontos, hogy a közvélemény ítélőszéke előtt is felmentő ítélet szülessen, bármennyire kellemetlen is, nem szabad elengedni az ügyet, a per után is folytatni kell a kommunikációt.