Lezárult a 9 évvel ezelőtti móri mészárlás utolsó pere is. Weiszdorn Róbert, a bankrablás és vérengzés társtettese rossz stratégiával készült a Legfelsőbb Bíróság előtt folyt felülvizsgálati eljárásra: nyilvánvaló előnyökről mondott le és alkalmatlan érveket sorakoztatott fel. A Fővárosi Ítélőtábla 2010-ben szigorította az elsőfokú ítéletet, így Weiszdornt a korábbi 30 év helyett legkorábban 40 év múlva, 74 éves korában lehet feltételesen szabadlábra bocsátani. A Legfelsőbb Bíróság tegnap elutasította az ítélet kapcsán beadott felülvizsgálati kérelmet is. Ráadásul nem csupán a bíróság, de a nyilvánosság meggyőzése is kudarccal zárult.
Mi történt?
2002. május 9-én fegyveresek hatoltak be az Erste bank móri fiókjába. Máig ismeretlen okból lelőtték az ott lévőket - a biztonsági őrt, a banki alkalmazottakat és az ügyfeleket. A rablók 7,3 millió Ft-ot zsákmányoltak. Nyolc ember megölése miatt a rendőrség tízmilliós vérdíjat tűzött ki Farkas Róbert és Horváth Szilárd fejére - tévesen. A rendőrség összesen 26 bűnözőt fogott el a móri üggyel összefüggésben. 2002. július 24-én letartóztatták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, akik a rendőrség szerint alaposan gyanúsíthatók voltak a bankrablás elkövetésével. A nyomozás 2003 decemberéig tartott. Az ügyészség által készített vádiratban Hajdú Lászlót nem gyanúsították meg a bűncselekményben való részvétellel, csak bűnsegédlettel, konkrétan a fegyverek beszerzésével és elrejtésével. Kaiser Ede társtettesként szerepelt a vádiratban. A gyilkosságok elkövetésével egy ismeretlen harmadik elkövetőt gyanúsítottak.
A bírósági tárgyalás 2004. februártól decemberig 23-ig tartott. A vád koronatanúja Kiglics Attila, Kaiserék korábbi rablótársa volt, akivel a rendőrök vádalkut kötöttek, nagy részben az ő vallomására alapozva tudták meggyanúsítani a nyomozók Kaisert és Hajdút. A Fővárosi Bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Kaiser Edét, Hajdú László 15 év fegyházbüntetést kapott. A másodfokú eljárásban Kaiser Ede büntetését helybenhagyták, Hajdú László ügyében új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla. A vádlottak az eljárás során mindvégig tagadták, hogy ők követték el a gyilkosságot, viszont több más bűncselekményt beismertek.
2007. február 17-én a rendőrség Tatabányán elfogta a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót. A lakásán tartott házkutatás során előkerültek a móri bankrablásnál használt fegyverek egy Skorpió típusú géppisztoly és egy pisztoly. Nagy László már az első kihallgatásán elismerte, hogy köze volt a móri bankrabláshoz. Vallomása szerint a gyilkosságokat egy Radó nevű szerb bűnöző követte el, aki bűntársukkal, Weiszdorn Róberttel együtt ment be a bankfiókba, ő csak sofőrként vett részt a bűncselekményben. Weiszdorn vallomása szerint a rablást Nagy tervelte ki, és ők ketten hajtották végre. A bankfiókban Weiszdorn lőtt rá a biztonsági őrre, majd kiállt a bankfiók ajtajába, és elküldte az időközben a fiókba betérni akarókat. Eközben Nagy a fiók ügyfélterében agyonlőtte az ott tartózkodó további hét embert. 2007. július 13-án Nagy László, még a bírósági tárgyalás és ítélet előtt, börtöncellájában öngyilkosságot követett el.
2008 decemberében az elsőfokú bíróság Weiszdorn Róbertet életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, az elítélt legkorábban 30 év letöltése után bocsátható szabadlábra. A Fővárosi Bíróság 2009. november 6-án Kaiser Edét felmentette a móri bankrablás vádja alól, egyéb bűncselekmények miatt 16 év börtönbüntetésre ítélték. Weiszdorn ítéletét 2010. december 9-én a másodfokú bíróság súlyosbította, 40 évre emelte a minimálisan letöltendő büntetést. A felülvizsgálati eljárásban az LB megállapította: Weiszdorn egyedül a biztonsági őrre lőtt a nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás során, de társtettesként ugyanúgy felelős a vérengzésért, mint társa, aki korábban öngyilkos lett a börtönben. Leghamarabb 74 éves korában szabadulhat.
Az index vonatkozó cikke kiválóan elemzi a védelem stratégiáját, bemutatva azt is, miért lett sikertelen a bíróság meggyőzése a jogi kérdések tekintetében. Fontos lehet azonban az is, hogy megvizsgáljuk e stratégia jogi pr vonatkozásait, illetve kísérletet tegyünk a kihasználatlanul maradt lehetőségek összegyűjtésére.
Amit megpróbáltak, de hiába
Lichy József, Weiszdorn védője azzal próbálkozott, hogy az őrre leadott lövéseket ne emberölésnek, hanem enyhébb bűncselekménynek, halált okozó testi sértésnek állítsa be. Szerinte Weiszdorn nem akarta megölni az őrt, és ezért nem is létfontosságú szervre célzott, hanem lágyéktájra, csak az őr lehajolt, ezért szenvedett halálos sebet a mellkasán.
Amiért nem működik: a széles nyilvánosság vonatkozó tájékozottsága, bár egyáltalán nem szakmai forrásból táplálkozik, de mégis releváns. A filmek és sorozatok hetente szállítják egy-egy bankrablás dramatizált változatát, naponta látunk fegyverhasználatot a televízióban. Életszerűtlen, a szavahihetőséget, a valóság őszinte feltárásának szándékát megkérdőjelező verzió az, ahol hét ember lemészárlása mellett akad egy áldozat, akit a "jószívű" bankrabló "csak" lágyékon akar lőni, erre az pechjére pont belehajol mellkassal a lövésbe (vö: a késbe többször is beleszaladó Marian Cozma).
A Tv2Mokka című műsorában is előadott verzió szerintWeiszdorn hagyta, hogy Nagy László akarata eluralkodjék rajta, a döntő pillanatban Weiszdorn már nem volt abban a helyzetben, hogy kimaradjon a bankrablásból.
Amiért nem működik: a közvélemény szemében nyolc ember halála kapcsán egy gyilkos páros tagja sosem lesz áldozat. Óhatatlanul is ellenérzést vált ki a magát akaratgyenge áldozatként pozicionáló bűnöző, aki eközben elismeri, hogy megölt (legalább) egy embert. Úgy félt, hogy gyilkolni kezdett... ez is visszatetsző.
A bankban úgynevezett szándékváltás történt, és a mészárlás nem, csak a rablás volt előre eltervezve.
Amiért nem működik: az ismertté vált tények (Weiszdorn elsőként és azonnal lőtt, eleve több ember azonnali kivégzésére alkalmas fegyverekkel érkeztek) mellett ismét a vádlotti profil inkoherenciája a fontos. Még a LB előtt sem tudta a védelem, kit, mit akar bemutatni: terror alatt álló alig-bűnözőt, hirtelen elboruló agyú, impulzív embert, vagy épp irgalmas, lágyékra célzó "szimpatikus" bankrablót.
Weiszdorn nem is tudta, hogy társa a másik hét embert kivégzi.
Amiért nem működik: a fegyverek és a sikolyok hangja okán ez a közvélemény számára is egyszerűen dekódolhatóan hamis információ. Negyvennél több lövés, hét ember haláltusája nem olyan körülmény, melyen könnyű észlelés nélkül átsiklani.
Amit meg lehetett volna próbálni
Hivatkozás a Kaiser ügyében elkövetett justizmordra, analógia keresése
A móri ügyben egyszer már elítéltek egy ártatlan embert életfogytiglanra. Ismeretlen okból Weiszdorn védelme inkább egy fals és ellentmondásos verziókra épített részleges beismeréssel próbálkozott, ahelyett, hogy a Kaiser-példát hivatkozta volna.
Több, hangsúlyosabb hivatkozás Nagy László szerepére (beismerés helyett)
Semmi nem indokolta, hogy a vádlotti vallomás ne szorítkozzék kizárólag csak a már halott, öngyilkosságot elkövető Nagy László szerepének ismertetésére, részletezése. Weiszdorn Róbert saját magát rakta fel a tömeggyilkos mellé a tablóra, az ügyészségnek már csak annyi dolga volt, hogy ne lentebb, hanem azonos szinten legyen vele.
Médiaérdeklődés felkeltése és kanalizálása
A kezdeti, kiemelt sajtófigyelem az ügy iránt az elmúlt bő másfél évre szinte teljesen leapadt. Az eljáró hatóságok okkal voltak óvatosak, hiszen több tucatnyi gyanúsított, több vádlott, és jogtalanul elítélt Kaiser után csak a legszükségesebb információkat osztották meg a nyilvánossággal. Weiszdorn védelme azonban csak ad hoc módon használta a médiát. Nem volt rendszeres kapcsolat, háttérbeszélgetés, prémium információk átadása, exkluzív megjelenés vagy nyilatkozat a fontos felületeken. A szélcsend egyértelműen a vádnak kedvezett.
Fiaskó történet
- A bankrablás napján, 2002. május 9-én a rendőrség körözést ad ki Farkas Róbert és Horváth Szilárd ellen, akiket magabiztosan „összefüggésbe hoznak” a bűncselekménnyel – utólag kiderült, hogy semmi közük nincs a móri ügyhöz. Emlékezetes, hogy Horváth a Kékfény stábja kíséretében alsónadrágban adja fel magát, hogy ne is feltételezzék róla, hogy esetleg fegyver van nála. Farkas azóta sem került elő.
- Július 24-én elfogják Hajdú Lászlót (egykori idegenlégióst), majd feltételezett tettestársát, Kaiser Edét. A rájuk valló Kiglics Attila felveszi a 25 millió forintos nyomravezetői díjat, majd külföldre távozik.
- 2004 decemberében Kaisert első fokon életfogytra ítéli dr. Varga Zoltán tanácsa. A Fővárosi Ítélőtábla 2005 őszén az ítéletet jogerőre emeli. Hajdú ügyében új eljárást rendelnek el.
- 2007. február 16-án elfogják Nagy Lászlót, a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjét, aki beismeri a móri nyolcas gyilkosságot is. Nagy a fegyvereket is előadja, amelyeket öt évig a lakásán (!) tárolt. Vallomása alapján két napra rá őrizetbe veszik Weiszdorn Róbertet, a háromgyerekes, büntetlen előéletű szobafestőt, aki a társa volt a móri vérengzésnél. Klsőbb kiderül: a két elkövetőt a gyilkosságok napjának délutánján (távoztukban) igazoltatták Mór határában, de a rendőrök akkor még nem tudtak a bankrablásról, ráadásul véletlenül rosszul töltötték ki az igazoltatott személyek adatait és az intézkedés időpontját tartalmazó űrlapot, így a két férfit később sem ellenőrizték újra.
- 2007. július 13-án Nagy László a budapesti Venyige utcai büntetésvégrehajtási intézet egyik cellájában felköti magát. A belső vizsgálat megállapítja, hogy senki nem mulasztott az őrök közül. "Aki egy bv-intézetben feltétlenül öngyilkos akar lenni, annak előbb-utóbb sikerülni fog!" - mondja a BVOP illetékese.
- A Fővárosi Főügyészség 2008. április harmadikán vádat emel az egyetlen, még elő elkövetővel, Weiszdorn Róberttel szemben.
- 2009. november 7-én, Nagyék elfogása után két és fél évvel (!) véget ér Kaiser Ede perújítása, az ítélettel először ismeri el a bíróság, hogy a korábban tényleges életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtott férfinek nincs köze a mészárláshoz. Kaiserre egyéb súlyos bűncselekményeiért tizennyolc év fegyházat szab ki rá a Fővárosi Bíróság. Védője, Dezső Antal perbeszédében kijelenti: a súlyos büntetést célja lehet az is, hogy ne kelljen megnevezni a magyar igazságszolgáltatás legnagyobb fiaskójának felelőseit.
- 2011. január 15-én a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítéli Hajdú Lászlót. A Fővárosi Bíróság 2008. októberében mentette fel a férfit a gyilkosságok és a bankrablás vádja alól, ugyanakkor más bűncselekmények miatt 17 év szabadságvesztésre ítélte, ezt enyhítette később az ítélőtábla. A móri ügyben Hajdúval szemben változott a legtöbbet a vád, eleinte bűnsegédi magatartással vádolták a bűncselekményekhez használt fegyverek beszerzése miatt. A megismételt eljárásban már társtettesként elkövetett emberöléssel vádolták, végül megállapították, hogy soha nem járt a helyszínen,
- 2011. szeptember 11-én első fokon felmenti a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt a családot, amelynek tagjait az ügyészség azzal vádolta, hogy hamisan tanúskodtak, amikor Kaiser Edének alibit igazoltak a móri bankrablás idejére. A vádlottak az eljárás során végig állítják: ők nem tanúskodtak hamisan, az igazat mondták a rendőröknek. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyészség fellebbezést (!) nyújt be a vádlottak bűnösségének megállapításáért.
Weiszdorn Róbert tíz évvel tovább fog ülni, mint amennyit első fokon kiszabtak rá. A másodfokú eljárás teljes kudarcot hozott a számára. Egyetlen szempontból azonban mindannyian kudarcot szenvedtünk Mór kapcsán: mivel a jogerős ítélet is javarészt hipotézisekkel dolgozik, valójában senki nem tudhatja pontosan, mi és miért történt a nyolc ember kivégzését hozó bankrablás során. Ami biztos: egy - a gyilkossági ügyben - ártatlan ember évekig ült úgy a börtönben, hogy arra számított, élete végéig rács mögött marad egy olyan bűncselekményért, melyet nem is követett el.
Gondoljunk bele: ha Magyarországon még lenne halálbüntetés, Kaiser Ede már nem élne.
