A magyar büntetés-végrehajtás működési anomáliái kapcsán mindig joggal számíthatott a közvélemény nagyobb részének megértő álláspontjára. A közvélekedés megtorlás-központú felfogása a büntetésekről "ideális" módon találkozik a sokszor középkori börtönviszonyokkal. A jogi pr egyik fontos csatája zajlik épp Csüllög Zsigmond ügyében.
Mi történt?
2011 júniusában Csüllög Zsigmond javára ítélt az Emberi Jogok Európai bírósága a magyar állammal szemben. A strasbourgi bíróság egyhangú ítélete szerint a magyar állam megsértette az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, amikor a kecskeméti maffiaperben is vádlott, az Energol-ügyben is érintett Csüllögöt az első fokú ítélet után a sátoraljaújhelyi fegyház különleges biztonságú körletébe zárta két évre.
A strasbourgi bíróság szerint a fogvatartás körülményei embertelenek és megalázóak voltak, és nem találtak indokot, amelyek alapján az eljárás jogosnak lett volna tekinthető. Csüllög jogi képviselője, Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a bíróság azt is kimondta, hogy a magyar hatóságok önkényesen jártak el, mert egyszer sem közölték védencével a szigorú fogvatartási körülmények indokait. Indoklás hiányában pedig Csüllög nem tudott jogorvoslattal élni, pedig erre az Emberi Jogok Európai Egyezménye mindenkit feljogosít. A bíróság 6000 euró kártérítést és 2680 euró perköltséget ítélt meg Csüllög javára, ez napi árfolyamon 2,3 millió forint.
A BVOP közleménye szerint az elítélt férfi fogva tartása szakszerű és jogszerű volt, mindenben megfelelt a szabályozásoknak. A közlemény azt írja, hogy a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (CPT) 2009-ben egyebek mellett a különleges biztonságú körlet működését is vizsgálta, azonnali intézkedésre okot adó körülményt nem tárt fel, kisebb kifogásait - így a mozgáskorlátozó eszközök használatát, zárkák szellőzését - az intézet orvosolta.
Ehhez képest a strasbourgi eljárás során pontos képet kaptunk arról, hogy milyen körülmények között tartották két éven keresztül Csüllög Zsigmondot. A 2x2 méteres zárkában nem volt természetes fény vagy elkülönített vécé, őt magát folyamatosan videokamerával figyelték meg. Szinte semmilyen személyes tárgyat nem tarthatott magánál, mindenhova őrök kísérték, a külvilágtól pedig teljesen elzárták. A zárkán kívül kéz- és lábbilincset adtak rá, amit még az orvosi és fogorvosi vizsgálaton sem vettek le róla.
"Legyen neki rossz!"
A magyar börtönök kapcsán téves és kártékony közvélekedés él. Gyakran hallani, hogy "túl jó dolga van" a bűnözőknek, színes tévékre és sportfoglalkozásokra hivatkozik "az utca embere" - egy információk nélküli és frusztrált társadalom követeli, hogy a lefülelt bűnelkövetőket tortúráknak vessék alá, legyen neki rossz: túlzó és fölösleges megtorlási igényt hangoztatva.
Mindez pedig kiváló egérutat kínál az egyébként tragikus börtönviszonyok felelőseinek, illetve az ott a mai napig működő, középkori gyakorlatok fenntartóinak. Ismét csak: egy 2x2 méteres lyukról beszélünk, melyen kívül csak kezét-lábát vasra verve mozoghat a vádlott. Irigyli ezt bárki? Két éven keresztül rosszabb körülmények között létezni, mint a láncra vert kutya a tanya végében?
"Megmutatjuk Strasbourgnak!"
Az is beszédes, hogy az ítéletet követően a BVOP vitába szállt a strasbourgi bírákkal, senkit nem váltottak le és nem mondott le posztjáról, nem hangzott el bocsánatkérés és a változtatási igény deklarálása sem. Itt ismét csak ugyanarra a közvélekedésre támaszkodnak a felelősök, mely a helyzet fenntartását is lehetővé teszi: bízvást kikacsinthatnak a közvéleményre, hogy "hát olyan nagy baj az, hogy ez a bűnöző rosszul érezte magát?"
Különösen visszás az az érvelés a BVOP közleményében, miszerint tavaly megnyitották a solti büntetőintézet két körletét, az előző héten pedig a Gyorskocsi utcai börtön felújított részlegét adták át; a Gyorskocsi utcai börtönrészleg betelepítésével 50 százalékkal mérséklődik a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet telítettsége, a solti körletekben pedig 328-cal több rabot tudnak elhelyezni. Mindennek mi köze van a korábban, két évig Sátoraljaújhelyen, az említett körülmények között rabosodó Csüllög ügyéhez?
A BVOP közleménye arra is kitér: "különleges biztonságú körletben az erőszakos, életellenes bűncselekményt elkövetőket, a szervezett bűnözői csoportok tagjait vagy a nyíltan agresszív viselkedésű, magukra vagy a társaikra veszélyes, az intézet rendjét és biztonságát veszélyeztető fogvatartottakat helyezik el. A szabályok alapján tehát Csüllög Zsigmondot, akit - egyebek mellett emberölés előkészületéért - jogerősen elítélt a magyar bíróság, szintén ebben a körletben kellett elhelyezni." Mindezt annak tudatában állítja, hogy Csüllög egyetlen bűntársa sem került hasonló körülmények közé, holott ugyanazért a bűncselekményért kerültek börtönbe. És újfent: ha Strasbourg azt állapította meg, hogy SENKIT nem lehet ilyen körülmények között fogva tartani, akkor irreleváns, hogy milyen bűncselekmények elkövetői esetén szegik meg ezt a szabályt. Ugyanígy, amíg Magyarországon tilos a kényszermunka vagy épp a halálbüntetés, addig arra sem hivatkozhatna a magyar büntetés-végrehajtás, hogy akit dacára ennek kivégeztek, az egyébként emberölés előkészülete miatt került börtönbe.
A BVOP kommunikációja egyebekben is borzalmas: kísérletet sem tesz arra, hogy az ítéletből fakadó kötelezettségeiről beszámoljon, saját verziója egy megakadt lemez, amely mindig ugyanazt szajkózza, és nem mellesleg egyszerre vét az emberiesség, a szakmaiság és a jogkövetés ellen, amikor a sorok között azt próbálja megmagyarázni, a közvéleményt azzal félrevezetni, hogy Strasbourg ítélete alól vannak kivételek, így például Csüllög. Mindemellett konkrét és tudatos hazugságokat is tartalmaz a sajtóközlemény, amikor azt a látszatot kelti, hogy a magyar büntetés-végrehajtás egy egyszeri vizsgálaton, apróbb hiányosságoktól eltekintve igenis megfelelt az európai elvárásoknak. Ezzel szemben a Helsinki által Pintér Sándorhoz küldött nyílt levél sorozatos és súlyos elmarasztalások krónikáját mutatja be, 1999-ben, 2005-ben és 2009-ben is haladéktalan cselekvésre, súlyos hibák azonnali korrekciójára szólították fel a magyar bv-t.
A tét
A Helsinki Bizottság szerint a döntésből levezethető az is, hogy a hazai különleges biztonságú körletek nem felelnek meg az európai előírásoknak, így ezeket át kell építenie az államnak, melynek egyben a fogvatartási körülményeken és a jogorvoslati lehetőségeken is javítania kell. Ennek egyszerre van komoly anyagi vonzata, és hordozza magában a presztízsveszteség esélyét a magyar büntetés-végrehajtás számára. Prognosztizálható, hogy foggal-körömmel próbálják majd igazolni, hogy Csüllög egyedi esetében is nekik volt igazuk, de a strasbourgi ítéletből egyéb kötelezettségük végképp nem következik.
Ha a Helsinki és az ügyben elszánt jogvédők valóbab emberi börtönviszonyokat és bánásmódot szeretnének elérni Magyarországon, bizonyos jogi pr feladatokat sikerrel kell megoldaniuk:
- Objektív és részletes kép a magyar börtönökről - a közvélemény tájékoztatása, felvilágosító mini-kampány
- Felelősök azonosítása és nyilvános megszólítása, közéleti szövetségesek felkutatása
- Potenciális érintetti kör reális kommunikálása: meg kell értetni a ma még megtorláspárti közvélemény tagjaival, hogy ő vagy számára fontos emberek is lehetnek (ártatlanul, egy felmentő ítéletet megelőzően is) e viszonyok kárvallottjai
A Csüllög-ügyet azért kellett Strasbourgig vinni, mert a magyarországi jogszabályok "hajlékonysága" és a közvélemény egymásra hatása okán minden szempontból "rendben volt" a vádlott két éves szenvedése. A jogalkotás folyamatát sokféle indirekt szempont alakítja, ezért a változáshoz először a másik lábat érdemes kirúgni, a szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket megváltoztatni. Itt jön be a képbe a jogi pr.
