Petrocelli

Vannak előadóművészek, akiknek az életműve nem kis részben az egyébként illegális könnyű drogok fogyasztására, propagálására épül. Közülük is kiemelkedik Snoop Dogg, akinek épp most rövidítették le a próbaidejét. Mit tud Snoop? Ennek próbálunk utánajárni.

Mint oly sokszor, itt is a jól kidolgozott és felépített, nyilvános profil az egyik magyarázat. Snoop Dogg "gengszterkedését" ugyanis jó ideje már csak sűrű idézőjelekkel, öngúnnyal, alapvetően pozitív, vidám, laza keretek között tálalta.

Mi történt?

A rappert 5 éve tartóztatták le Los Angelesben droggal és fegyverekkel, most azonban a bíróság úgy döntött, lerövidíti próbaidejét. Eredetileg 60 hónap felfüggesztett kapott Snoop, még 2007-ben, de csütörtöki nappal –május 26-án–, 49 hónap után felmentették. A rappert a Jay Leno show felvétele után kapták el a rendőrök, kokain, fű és pisztolyok voltak a kocsijában. A fellépés után Snoop népes kíséretével éppen belevetette volna magát az éjszakába, mikor a rendőrök megállították az autókonvojt, hogy érvényt szerezzenek a zenész ellen kiadott elfogató parancsnak. Rutinszerűen át is kutatták kocsiját, amelyben marihuánát, kokaint és engedély nélkül tartott fegyvert is találtak. Az elhúzódó intézkedés miatt Burbank városrészben órákig állt a forgalom. A zenészt mintegy 11 millió forintnak megfelelő összegű óvadék fejében még éjjel szabadon engedték.

Snoop Dogg legfrissebb rendőrségi kalandjai előző év októberben kezdődtek, mikor gyorshajtás miatt félreállított kocsijában szintén kokaint, füvet és engedély nélkül tartott fegyvert foglaltak le. Néhány héttel később a kaliforniai John Wayne repülőtéren halálos fegyvernek minősülő, összecsukható bot birtoklása miatt fogták le, de mindkét alkalommal elengedték óvadék fejében.

Snoopnak Európában is volt rendőrségi ügye, mikor a londoni Heathrow repülőtéren áprilisban igencsak tevékenyen vett részt abban a 30 fős tömegverekedésben, amely kísérete és a helyi biztonsági erők között tört ki azért, mert az afroamerikai csapatot nem akarták beengedni a business osztályon utazó vendégeknek fenntartott pihenőbe.
 

Jól látni, hogy egy önmagában a rendőrségi ügy is egy "tiltott határátlépésből" pattant ki. Snoop balhés fickó, de nyilvános szereplései, előadói profilja nem a gengszterrap előadói közt szokásos, "komoly" bűnözői külsőségekre épülnek - most egyszerűen belefutott abba, amit már neki sem szabad: egyetlen joint miatt sosem vitték volna el, de fegyverekkel és kemény drogokkal már ő sem viccelhet.

Előélete, privát működése persze szinte ugyanazt hozza, mint kollégáinak lemezborítói: 1990-ben kokain birtoklásáért ítélték el, három évvel később pedig illegális fegyverviselés miatt indítottak eljárást ellene. Snoop - eredeti nevén Calvin Broadus - elismerte bűnösségét és a három évre felfüggesztett börtönbüntetésért cserébe vállalta, hogy rendszeresen tesz közzé az erőszakot elítélő közleményeket. Túl ezen 1996-ban éppen abból az autóból lőttek agyon egy állítólagos gengsztert, amelyben Snoop Dogg utazott, ezért gyilkosságban való bűnrészességgel gyanúsították, de végül felmentették.

Snoop ugyanis a füvezés, a laza, "feel good"-életérzés nagykövete. Míg 50 cent esetében minden bekapott golyó egy-egy lépést jelentett az aktuális slágerlistán, addig Snoop Dogg egyéb eszközökkel tett szert népszerűségre, és tartja fent a nyilvános érdeklődődést. Pályatársai közül kevesen mernék úgy kicsúfolni magukat, mint Snoop tette egy élő Metallica-feldolgozással:

Hasonlóan komolytalan, sűrű idézőjelekkel felépülő alkalom volt a fontos epizódszerep a Starsky és Hutch vígjáték-feldolgozásában:

Utóbbi jelenetben még azzal is elviccelődik, hogy mennyire ért a fűhöz. Ez pedig egyúttal a másik kulcs: a könnyű drogok ambivalens társadalmi megítélése. Azzal senki nem lehet szimpatikus, ha például magát kokaindílerként adja el a nagyközönségnek, pláne, ha annak fogyasztását szorgalmazza. A marihuána esetében viszont egyre terjed a legalizáció, az idő előrehaladtával egyre több állam dönt a büntetőjogi szankciók részleges vagy teljes feladásáról. A nagyközönség élményei is erről szólnak: a filmek és sorozatok általában lepusztult, antipatikus emberi roncsokként ábrázolják (okkal) a kemény drogot fogyasztókat, míg a füves fickó karaktere általában vicces, mókás, és ami még fontosabb: ártalmatlan.

Snoop drogfogyasztása köztudomású tény. Soha, egyetlen celeb se merne vagy tudna heroinos fecskendővel pózolni a tévében - Snoop viszont maga az összekacsintás, amikor a könnyű drogokról esik szó. Azt pedig már határokon belül is megtapasztaltuk, hogy egy-egy celeb büntetőjogi relevanciájú tetteinél mennyire fontos úgy a sztárhoz, mint az általa elkövetett normasértéshez való, kollektív viszony. Magyarországon az adócsalás számít bocsánatos bűnnek, ezért speciális Stadler József megítélése. Ugyanakkor egy hipokrita társadalom érdemen felül büntet nyilvános elítéléssel erkölcsi(nek minősített) szabálysértéseket.

Snoop Dogg jogi pr-rja kiváló. Felépítettek egy figurát, akire a zöm megbocsátó mosollyal néz, aki ártalmatlan és mindig jókedvű, és teljesen egyértelmű a nyilvánosság számára, hogy bár szabályt szeg, de annak társadalomra való veszélyessége (és feladata szerint ezt kellene szankcionálnia a büntetőjogi szabályoknak) erősen a nullához közelít.

József Attila 19 éves magántisztviselőt és költőt sajtó útján elkövetett istengyalázás vétsége miatt a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1924. július 10-én hozott ítéletében 8 hónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Történelmi perek sorozatunkban a másodfokon enyhítéssel, harmadfokon pedig felmentéssel végződött per történetét elevenítjük fel. Különösen a kiváló védőügyvéd, Vámbéry Rusztem briliáns védői és jogi pr munkáját szeretnénk bemutatni. Vámbéry egyszerre beszélt a bírósághoz és a jelen lévő sajtó képviselőihez, a felmentés mellett az első országos ismertséget (médiapublicitást) is megteremtve ezzel a fiatal költőnek. A rekonstrukció során nincs nehéz dolgunk: a per teljes dokumentációja elérhető a Fővárosi Levéltár honlapján.

A történetről a költő a Curriculum Vitae-ben is megemlékezik röviden: „Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelemből kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbe fogtak. A Kúria fölmentett.” Az inkriminált vers a mai irodalomtörténészek értékelése szerint nem tartozik József Attila legjelentősebb költeményei közé, sok tekintetben Ady stílusát követi, de már érződik benne a későbbi érett költő formanyelve.

Lázadó Krisztus
(részlet)

Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság,
ne légy más, mint az Igazságos Úr!
több kalászt adj, de azért el ne vedd a
rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
gyere ki, nézd meg, szolgád mit csinál –
ronggyá  nem mosná Élet-subád ember
átka.
(...)

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
fél-munkát végző társak röhögik
s feszül, mert tudja – reá korábban jön
este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
s kilógatja fakult, sápadt szivét,
mint akasztott ember szederjes, szürke
nyelvét.

A 19 éves költő a „Lázadó Krisztus” című költeménye a Kékmadár című irodalmi és művészeti lapban jelent meg 1923. október 19-én. Az alig ismert, kis példányszámú lapban megjelent versre a konzervatív irodalom zászlóshajója, a Kelet Népe című folyóirat reagált egy példátlanul éles hangú glosszával. Ezen az írás alapján indult el végül a nyomozás, amely vádemeléssel végződött. Idézet a cikkből:

„A destrukció újra vidáman burjánzik. Nemrégiben éltették Károlyit a »becsületes« politikusok - most meg egy ifjú tintakuli a »Kékmadár« című folyóirat hasábjain éles támadást intéz Krisztus ellen... Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. Stílusa alkalmas a hánytatásra. Általában a vad gyűlölet izzó hangján vázolja meg Krisztus fenséges, magasztos alakját. Mindenesetre így írni csak a legprofánabb lelkek mernek. De a szerző, József Attila úr, bizonyára „fentebb lélek”-nek tartja és hirdeti magát. Ebből a fennköltségből kiviláglik a lap iránya és ha szabad ezt a szót használnunk: nívója…  Az ilyen írókat, de főleg lapkiadókat el kellene tiltani a kiadástól - mert csak társadalmi bacilusokat terjesztenek az amúgy is fertőzött légkörben.”

A cikket hamarosan rendőrségi vizsgálat követte, a költőt hamarosan beidézték és 1924. január 30-án kihallgatták a Magyar Kir. Államrendőrség Makói Kapitányságának Bűnügyi Osztályán. A makói járásbíróság elnöke és büntetőbírája, Brommer Ödön az 1878. évi tc. 190. §-a ütköző, sajtó útján elkövetett istengyalázás vétsége címén hallgatta ki a bűnvádi eljárás alá vont költőt. (A kihallgatáson akkor még nem Vámbéry, hanem Espersit János makói ügyvéd vett részt.) József Attila a kihallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint következőképpen védekezett a büntetőbíró vádjai ellen:

„Én a versemben Krisztus alatt tulajdonképpen magam, mint lázadó embert értem, aki nem azért teremtetett, hogy Istent dicsőítse, hanem, hogy az ember életének értelméhez közelebb jusson. A versben inkriminált kifejezésekkel tehát allegorikusan magam illetem, s ezekkel azt akarom kifejezni, hogy én mint ember halálra vagyok ítélve. Végső eredményben a vers Isten dicsőítését és nem gyalázását szolgálja, mert legyen az embernek bármily alkotása, végeredményben mégis az emberi alkotás Istent dicséri.”

Az érvelés nem győzte meg a hatóságot. Dr. Baróthy Károly kir. főügyész az 1924. április 4-én kelt vádiratában a verset végül is közbotrányokozásra alkalmasnak minősítette. Az ügyészség a Budapesti Kir. Büntető Törvényszéket jelölte ki illetékes bíróságnak. A költő nővérének férje ezen a ponton fordult az ismert büntetőjogászhoz és egyetemi tanárhoz, Vámbéry Rusztemhez, a neves orientalista, Vámbéry Ármin fiához. Az ügyvéd javaslatára József Attila kifogást nyújtott be  a vád ellen, ám ezt a bíróság elutasította.

 Az első fokú tárgyalást Schadl Ernő kir. törvényszéki bíró vezetésével július 10-én tartották. Az újságírók jelenlétében folyó tárgyaláson a vers felolvasása után a bíróság megkezdte a vádlott részletes kihallgatását:

Az elnök: Mi a foglalkozása? Költő?
A vádlott: Ez a hivatásom, egyébként magántisztviselő vagyok.
Az elnök: Bűnösnek érzi magát? Nem lát ebben a versben semmi kivetni valót?
A vádlott: Nem érzem magam bűnösnek és az inkriminált verset is ártalmatlannak tartom. A költeménynek a tendenciája az, hogy a világháború után az emberek elvesztették az önbizalmukat és azt akarta visszaadni az emberiségnek. A Lázadó Krisztus tulajdonképpen felismerhetően metafora, az örök embert jelenti, aki mindig előretör. Nem akartam istent gyalázni és felfogásom szerint nincs is a versben erre alkalmas gondolat vagy kifejezés.

Vámbéry Rusztem azzal védte a költőt, hogy a „Lázadó Krisztus” az örök embert jelenti a versben, amelyből nem szabad egyes idézeteket kiragadni. Az ügyvéd a tárgyalás során érezhetően legalább annyira a hallgatósághoz, a résztvevő újságírókhoz, mint a bírósághoz beszélt. Részlet a védőbeszédből:

A vád nem igazolta, hogy a szerző ezt a bűncselekményt el akarta követni és nem lehet vele szemben megállapítani azt sem, hogy istengyalázás elkövetésének a tudata élne József Attilában. A vádhatóság más költőkkel szemben sokkal elnézőbb volt, mert hiszen nem indított istenkáromlás sajtóvétsége címén sohasem bűnvádi eljárást Ady Endre ellen, aki pedig egyik gyönyörű versében ezt a kifejezést használta: Izgága Jézus. Egyéb idézeteket is felolvashatok Ady verseiből, amelyeknek a kifejezései sokkal markánsabbak, erősebbek, mint a Lázadó Krisztus inkriminált kitételei, de mégsem lehetett bűnvádi eljárást indítani Ady ellen, mert az ügyészségnek is a versek tendenciáját kellett szem előtt tartania. De elnéző volt az ügyészség mindenkor Petőfi Sándorral szemben is, aki pedig az Apostol című versében ezt írja: Hét-nyolc esztendő alatt olyan tolvaj lesz, mint Krisztus. Tudtommal semmi objektív eljárást nem indított a vádhatóság Petőfi könyvei ellen. Azután idézhetnék sokat Heine jó nevű költő munkáiból is, akinek könyvei ma is közkézen forognak nálunk is, de az ügyészség ezek ellen a könyvek ellen sem indított objektív eljárást. Annyi bizonyos, hogy úgy a bíróság, mint a vád és védelem képviselője igen távol áll attól a gondolattól, mint amiben a fiatal, tizenkilenc esztendős költő él. Ezek a fiatal költők egész más metaforákat használnak, és a tizenkilenc esztendős versíróknak költeményeit érthetetlennek találják az öregebbek. De ez még nem lehet bűne a fiatal íróknak. Fölmentő ítéletet kérek.

A bíróságot nem hatotta meg a védekezés, és példátlanul szigorú ítéletet hozott: 8 hónapi fogházra és 200 000 Korona pénzbüntetésre ítélte a fiatalembert.

„Vádlott védekezése… el nem fogadható, mert a vádbeli cselekményhez külön Istengyalázó szándék nem szükséges. Elégséges a gyalázó szavak használata. Vádlott pedig ebben a tudatban tette közzé a költeményt. Ugyanis a költemény címe, annak egész gondolatmenete, egyes kifejezései, de különösen annak a rendelkező részben idézett része, Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket foglal magában, melyek a költemény keresztény olvasójának vallásos érzületét sértik, sőt megbotránkoztatják. Ekként vádlottnak - a költemény szerzőjének is tudnia kellett, hogy az inkriminált költemény Istengyalázó, közbotrány előidézésre alkalmas kitételeket tartalmaz. ... A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményül figyelembe vette a kir. törvényszék a gyalázó kifejezések halmazát, enyhítő körülményül pedig vádlott fiatalabb korát, s ezeknek mérlegelésével a reá kiszabott büntetést bűnösségévei arányban állónak találta."

Vámbéry a tárgyalás végén fellebbezést jelentett be, s valószínűleg nem tudta, hogy lényegében máris sikerrel járt. Ami a bíróság előtt nem sikerült, az célba ért a sajtóban. A szegedi és makói sajtó, majd az országos média is cikkek tucatjait jelentette meg az ítélettel kapcsolatban. A cikkek kivétel nélkül közlik Vámbéry perbeszédének részleteit is, és döntő többségük nyíltan az elítélt költő mellett foglalt állást. A Szeged című napilapban egy idős egyetemi tanár megpróbálta védelmébe venni az ítéletet, mire a lap szerkesztőségi cikkben állt ki a költői szabadság mellett. Az ítéletből hamarosan országos ügy lett, még a kabarét is megjárta. Juhász Gyula költő javaslatára egy szegedi kabaréban  egy fiatalkorú szegedi költő szavalta el az „Ügyész úr, kérem” című verses könyvéből a „Pardon, hogy írok!” kezdetű költeményét.

A botrány érezhetően nyomást gyakorolt a fellebbviteli bíróságra is. A Budapesti Királyi Ítélőtábla dr. Auer Károly tanácselnök vezetésével 1924. november 10-én tartott nyilvános fellebbviteli főtárgyalásán – némileg mondvacsinált okkal, a vádlott korára hivatkozva – ítéletében egy hónapra mérsékelte a büntetést, megtartva a korábban kirótt 200.000 koronás pénzbüntetést. Vámbéry azonban további jogorvoslatot kért, így az Ítélőtábla felterjesztette a Magyar Királyi Kúriához ügyet, amely elutasította a másodfokon hozott ítéletet, s 1925. március 24-én felmentette a költőt. A Kúria dr. Ráth Zsigmond által vezetett tanácsa semmisségi ítéletében lényegében Vámbéry első fokon elmondott perbeszédére támaszkodik:

„A vád tárgyává tett költeményben mindenekelőtt nincsenek Isten ellen intézett gyalázó kifejezések.Költemény címe "Lázadó Krisztus" azért nem gyalázza az Istent, mert e cím alatt a költeményből kitűnőleg a földi igazságtalanságok ellen lázadó embert kell érteni, aki az isteni igazságosság megvalósulását kéri az Istentől. A költeménynek azt az alapgondolatát fejezi ki az elsőfokú ítélet rendelkező részében idézett következő kitétel: „Ó, Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr!” és "Lennél immár igazságos Isten!". Ezekben a kitételekben sincs gyalázás az Isten ellen, mert azok nem tagadják meg az isten-eszmét, csak annak a földön megvalósítására irányuló kérelmet fejeznek ki, nem is tiszteletlen módon, hanem inkább elkeseredés és könyörgés alakjában. … Miután a vers nem istengyalázó, következésképen közbotrányokozás esete sem forog fenn. Minthogy ezek szerint a királyi ítélőtábla tévedett akkor, midőn a vád tárgyává tett költeményben bűncselekménynek tényálladékait ismerte fel, a kir. ítélőtábla ítéletét a védő alapos semmisségi panasza folytán megsemmisíteni és a vádlottat felmenteni kellett.”

Az eljárás másfél éve alatt több tucat újságcikk jelent meg a szegedi és a makói valamint az országos sajtóban. A média végig követte a pert, s egyértelműen a költő mellett foglalt állást. Az első- és másodfokú ítéletet elítélő cikkek hatása érezhetően tetten érhető a jogerős ítéletben, ami elsősorban a védencét túlélő, 1948-ban New Yorkban meghalt Vámbéry Rusztem zseniális ügyvédi és kommunikációs képességeinek köszönhető.

A másodrendű Németh Győző után egy héttel a Cozma-per elsőrendű vádlottja, Raffael Sándor is interjút adott a Magyar Nemzetnek. Mindkét interjú célja azonos: a vallomást kiegészítő üzenet a bíróságnak, amelytől kedvezőbb tényállás megállapítását és a várható büntetés enyhítését remélik a vádlottak és ügyvédeik. A két interjú sokban hasonlít egymásra, de mégis csak Raffaeléről gondoljuk azt, hogy érdemben segítheti a vádlottat a bíróság előtt.

Sokszor kerül elő blogunk olvasói kommentárjaiban, hogy Magyarországon nincs értelme médiakommunikációs eszközökkel befolyásolni a bíróságot, hiszen nálunk nincsenek laikus esküdtek, akiknek esetében ez – szemben a hivatásos bírói tanácsokkal – célravezető lehet. Németh és Raffael interjúja azt bizonyítja: a védelem mégis fontosnak tartja, hogy ebben a formában is összefoglalja, újraírja a vádlottak vallomását, és felkészítse a bíróságot a várható védőbeszédre.

Mi történt?
Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott tagját 2009. február 8-án hajnalban gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt. A segítségére siető sporttársait, a szerb Zarko Sesumot és a horvát Ivan Pesicet életveszélyesen megsebesítették. Az emberölés ügyében hét ember ellen emeltek vádat. A Veszprém Megyei Bíróságon hamarosan lezáruló perben pénteken az elsőrendű és másodrendű vádlottak, Raffael Sándor és Németh Győző esetében életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását kérte az ügyész, míg a harmadrendű vádlott, Sztojka Iván esetében húsz év fegyházbüntetést indítványozott. A jövő héten a védőbeszédekkel folytatódik a per, majd első fokú ítélethozatal következik.

Ne legyen kétsége senkinek: a hasonló interjúkat soha nem egyedül a vádlottak adják, minden egyes újságírói kérdést ügyvédjük is elolvas, és minden választ ő hagy jóvá, s ha kell, ő írja át egyesével a mondatokat a vádlott perbeli érdekeinek megfelelően. A Cozma-ügy Velkei Tamásnak nyilatkozó vádlottjainak minden mondata mögött érződik védőjük hangsúlyos részvétele az interjú-folyamatban, minden állítás, érv, érzelmi elem a lassan lezáruló perben hamarosan következő védőbeszédeket készíti elő.

Mindkét interjú középpontjában egy-egy beismerés és egy-egy tagadás áll. Németh elismerte a terhére rótt életveszélyt okozó testi sértést, de cáfolta, hogy részt vett volna a román sportoló halálát közvetlenül okozó eseményekben. Raffael pedig magát a gyilkosságot is bevallotta, tagadva ugyanakkor, hogy szándékosan ölt volna. Mindkét vádlott cáfolta a velük kapcsolatban a sajtóban emlegetett védelmi pénzről és bűnszervezetről szóló feltételezéseket, és véletlenek összjátéknak nevezték, hogy aznap éjjel éppen Veszprémbe, és pont a Patrióta lokálba mentek szórakozni.

Az interjúk célja az is, hogy segítségükkel demonstrálni lehessen, a vádlottak megbánták tettüket, együtt éreznek az áldozatok családjával. A párhuzamok ezen a ponton érnek véget: amíg Németh Győző interjúja papírízű ügyvédi beadványra emlékeztet, és alkalmatlan arra, hogy bármit hitelesen közvetítsen a vádlott érzelmeiről, a Raffael-interjú ennél jóval ügyesebben és hihetőbben mondja el, mit gondol utólag az elkövető a gyilkossággal végződő verekedésről.

Németh Győző interjúját olvasva végig az az érzésünk, hogy a vádlott helyett ügyvédjének számítógépe volt a válaszadó fél. Érdemes újra elolvasni a beszélgetés következő részleteit, és elgondolkodni azon, hogy kimondhatott-e valaha is ilyen mondatokat az iskolázatlan vádlott:

• "Attól tartunk, hogy olyan ítélet születik, amely meghaladja az igazi cselekvőségünket. Félek, hogy példát fognak velünk statuálni."

• (Raffael) "információim alapján korábban is csak ügyvédi javaslatra nem nyilatkozott a szúrásról. Mint az tudható, ő többször is cserélt ügyvédet, s miután Kamarás Gábor helyett más védte, az új jogi képviselője tanácsára történt meg részéről a beismerő vallomás."

• „Marian Cozma tanúsított agresszív magatartást irányomban, igaz én is feléje. Ez a verekedés elkerülhető lett volna, a végkifejletért mindenki felelős."
  

Raffael Sándor interjúja ezzel szemben érdemeben tesz hozzá korábbi vallomásaihoz, úgy, hogy közben hihető, hogy az elmondottakat tényleg az elsőrendű vádlott nyilatkozza a riporternek. Az egész oldalas exkluzív interjúban a vádlott arról beszél, hogy orosz gengsztereknek vélte a Marian Cozma védelmére kelő kézilabdázókat, és csak miután megsebesült a verekedésben, vette elő kését. Véletlenek sorozatával magyarázza a történteket, ugyanakkor elismeri, hogy gyilkolt. Raffael hangsúlyozza, hogy nem szándékosan ölt, a kés véletlenül volt nála, így nem szándékosan szúrta szíven a kézilabdázót. Az ügy elsőrendű vádlottja azt is hozzáteszu: aki ismeri, az tudja róla, hogy nem lenne képes arra, hogy különösebb indok nélkül bárkit megöljön.

Korábban egyébként éppen Raffael volt az, aki a közvélemény (és alighanem a bíróság) számára is hiteltelenül változtatta meg vallomását. Nyomozati vallomásában ugyanis még az szerepel, hogy kés sem volt nála az ominózus éjszakán. Március 21-én a tárgyaláson azonban megváltoztatta a korábban általa elmondottakat, és azt vallotta, hogy a Patrióta lokál előtt egy támadólag fellépő, elébe "berobbanó alakot" véletlenül megszúrt. A megváltoztatott vallomás hiába tartalmazott valamiféle beismerést nem segítette Raffael védekezését. Alig képzelhető el, hogy bárki hitelesnek tart egy olyan esetleírást, miszerint az áldozat "berobbant" az elkövető elé, "belefutott a késbe", és a késelő "félelmében és védelmében" szúrta le. Az sem valószínű, hogy segített volna az elkövető jellemrajzán az a leírás, miszerint "ösztönösen a zsebébe nyúlt a késéért".

Ehhez képest a szombati Magyar Nemzet-interjú tartalmilag és nyelvileg is hihetően segíti Raffael védelmét. Fontos elem, hogy a vádlott elmondja, eddig korábbi ügyvédei tanácsára taktikázott, de most részletesen elmondja, hogyan ölte meg, bár nem szándékosan, a román kézilabdázót. Az interjú bocsánatkéréssel és részvétnyilvánítással kezdődik az áldozat családja felé:

• „Együtt érzek, együtt élek a család fájdalmával. Nem tudom elégszer elismerni: nagyon sajnálom, ami a történt. Eddig ügyvédeim elzárkóztak a média érdeklődése elől, nem tanácsolták, hogy nyilatkozzak, miközben én két éve szeretnék megszólalni.”

A legfontosabb üzeneteket tartalmazó mondatokról az olvasó elhiszi, hogy nem egy ügyvéd fogalmazványát olvassa:

• „Nem fogadtam meg semmilyen taktikát, egyenesen, élesben elmondtam a bíróságnak, ami történt.”

A vádlott az interjú utolsó kérdésére válaszolva profi módon üzen a bíróságnak:

• „Az évek számát tekintve itt, Veszprémben bármi előfordulhat, de én azért tettem vallomást, mert nagyon csodálkoztam a Veszprém Megyei Bíróságon, milyen korrekt, nem befolyásolja a tanúkat, nem csikar ki belőlük plusz terhelő vallomásokat. … Annak a megfogalmazásnak nagyon örülnék, hogy nem szándékos emberölést követtem el. Az évek száma nem is annyira fontos nekem, mint ez a mondat.”

Bár a zárómondat ennek ellenkezőjéről szól, az interjú egészéből úgy tűnik, hogy a védelem célja az életfogytiglani börtön elkerülése, és egy enyhébb, 15-20 éves büntetés elérése. Ezt a célt jól szolgálja az interjú, s nem lennénk meglepve, ha az itt megismert érvekkel a védőbeszédben is találkoznánk.

Nem tudhatjuk, hogy az egyébként is óriási kommunikációs nyomásnak kitett bíróság miként ítél majd a magukat a per végére „átpozícionáló” Némethről és Raffaelről. Egy biztos, még a kevésbé sikerült interjú is jobban szolgálja a vádlottak érdekét, mint az önkontrollját elvesztő, az agreszivitásra való hajlamát saját maga igazoló másodrendű vádlott kirohanása a vádbeszédet tartó ügyésznő ellen.

Néha egész egyszerű kommunikációs eszközök segítenek a bíróság meggyőzésében. Egy használt autóról szóló chicagói polgári perben a felperes ügyvédje a bírósági tárgyaláson kifogásolta, hogy az alperesi ügyvéd egy nagymellű asszisztenst alkalmazott abból a célból, hogy elvonja az esküdtek figyelmét, - írta a Chicago Sun-Times. Természetesen nem Amerika lenne, ha most nem arról folyna a vita, hogy a ki a szextisább, a trükköt bevető ügyvéd vagy az ezt kifogásoló kollégája.

A lap tudósítása szerint Dmitry Feofanov ügyvéd úgy próbálta elvonni az esküdtek figyelmét kollégája perbeszédéről, hogy a dúskeblű Daniella Atenciát ültette maga mellé. A panaszt benyújtó Thomas Gooch ügyvéd  ügyvéd hangsúlyozta, hogy maga is kedveli a nagy melleket, de sérelmezi, hogy valaki csak ezért kiülhet a védők asztalához, miközben nincs megfelelő jogi képzettsége. Arra kérte a tárgyalást vezető bírót, hogy küldje Daniella Atenciát a védői padból a hallgatóság közé. Dmitry Feofanovot ezt visszautasítva kitért rá, hogy a nő képzett jogi asszisztens, aki érdemi segítséget nyújt számára a perben, és már más alkalommal is részt vett ebben a minőségében a Cook megyei bíróság tárgyalásain. A bíróság később dönt arról, maradhat-e az ügyvéd mellett a nagymellű asszisztens.

Az ügynek mindjárt nagy sajtóvisszhangja lett, s hol az asszisztenst alkalmazó ügyvédet, hol a nagy melleket kifogásoló kollégáját illették szexizmussal. A legérdekesebb az a feltételezés, hogy Feoanov nem is az esküdteket akarta befolyásolni a keblekkel, hanem magának a pernek akart sajtóvisszhangot generálni. Az ezzel foglalkozó beadvány és a részletek elolvashatóak itt. Kiváló elemzés a még kiválóbb Above the Law blogon olvasható.

A cikkek ugyanakkor nem térnek ki rá, hogy a női esküdtekre milyen hatást gyakorolnak a nevezetes keblek, illetve arra sem, hogy mit tesz az asszisztens akkor, amikor a főnöke tart beszédet: Begombolja-e az ingét, netán talárt vesz fel? Talán sose tudjuk meg, éppen ezért - természetesen tisztán tudományos céllal - érdemes lenne kipróbálni az eljárást a magyar bíróságokon, - esküdtek híján a férfi bírákra koncentrálva.

Egy hétköznapi, "ismeretlen" ember egy jogi eljárás során elsősorban a számára megfelelő jogi végeredmény elérésére törekszik. A közszereplők és/vagy speciális posztot, hivatást betöltök esetében azonban egy pernyertesség egyúttal a karrier végét is jelentheti. A jogi pr egyik fontos funkciója, hogy ne csak a csatát, de a háborút is megnyerhetjük általa.

Alábbiakban olyan példákat mutatunk be, ahol a jogi stratégia, a saját verzió és az "életstratégia", az ügyfél speciális helyzete éles ellentétbe kerültek, és bár diadalmaskodhat a jogi eljárásban, de épp az ott adott magyarázata fordítható később ellene.

"Nem is értek hozzá, ilyet a tudomány nem is ismer!"

Most épp hét olasz tudós és szakértő ássa saját (szakmai) sírját azzal, hogy egy ellenük folyó perben azt bizonygatja: igazából nem is lehet megjósolni a földrengéseket - bár pont ilyen értelmű feladatok ellátására szerződtek.

Mi történt?

Hét olasz tudós és szakértő ellen gondatlanságból elkövetett emberölés miatt emeltek vádat, mert nem figyelmeztettek a háromszáz halálos áldozatot követelő 2009-es földrengésre. Giuseppe Romano Gargarella bíró úgy rendelkezett, hogy a kormány "nagy veszélyek bizottsága" tagjainak szeptember 20-án L'Aquilában kell bíróság elé állniuk, mivel a vádlottak "pontatlan, hiányos és ellentmondásos információkat" adtak a lakosság által észlelt, az április 6-ai földrengést hónapokkal, hetekkel megelőző kisebb földrezgésekről.

A 6,3 erősségű földrengésben 308 ember halt meg a középkori városban és annak környékén. A védelem szerint mivel földrengéseket nem lehet megjósolni, ezért értelmetlen az a vád, hogy a polgári védelem szakértői és a tudósok mulasztást követtek el, mert nem kongatták meg a vészharangot egy nagy földrengés közeledéséről. Mindenesetre - érvel az egyik ügyvéd - a bizottság "egyszer se nyugtatta meg a kedélyeket azzal, hogy nincs veszély".

Könnyen belátható, hogy ez a stratégia talán megmentheti a "szakértőket" a felelősségre vonástól, de biztosan ellehetetleníti későbbi munkájukat. Senki nem fog egy olyan társaságot pénzelni, melynek egyetlen produkciója, hogy "ha nem mondja, hogy nincs veszély, akkor lehet veszély".

"Én nem is akarom elzavarni a kormányt, csak járok-kelek" illetve "azt se tudom, mit csinálok"

A 2006 őszén kezdődött, kormányellenes tüntetés-sorozat kapcsán az egyik fő polémia a békés tüntetők-járókelők-erőszakos tüntetők-provokátorok elhatárolása körül forgott. Az esti híradó képei és a letartóztatott gyanúsítottak vallomásai általában komoly ellentmondást mutattak. Az eljárás alá vont, erőszakos bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek a bíróság előtt szinte minden esetben a véletlenek gonosz összjátékára hivatkoztak; barátnőt vagy beteg anyukát meglátogató, vagy csak a könnygázfelhőbe belesétáló, jólfésült fiatalembereket láttunk, akik egyáltalán nem szándékoztak senkit sem bántani.

Kérdés azonban, hogy ha egy egyébként erőszakközpontú szubkultúra vezető alakjai huzamosabb ideig, nagy médiafelületen bizonygatják, hogy ők nem is akartak forradalmat kirobbantani, ha közvetett módon elítélik az utcán történteket, annak milyen hatása lesz a belső reputációjukra?

Félreértés ne essék: nem arra hívjuk fel a fővárost szétverő tüntetőket, hogy még büszkék is legyenek tetteikre. Csak arra a tényre világítunk rá, hogy saját híveik felé bizony a tekintélyt, presztízst csökkenti látvány a hajnövesztésbe kezdő bőrfejű. Hogy mennyire törékeny a szélsőjobboldaltól elnyerhető renomé, azt jól jelezte a mégoly emblematikus Budaházy kikezdése részükről, mikor az a kuruc.info által enyhén szólva nem kedvelt Szikinger István védővel jelent meg a bíróságon (vonatkozó bejegyzésünk itt, Szikinger olvasói levele itt érhető el).

Még nagyobb a kollízió akkor, amikor módosult tudatállapot a védekezés alapja. M. Giorgio Richárd zászlóégetésre serkentő cukorkája óta divat ez a hivatkozás: legújabban a gyöngyöspatai tömegverekedést kiváltó, vizelő hungarista esetében próbálkoznak hasonlóval. A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás nevéhez köthető Nemzeti Jogvédő Alapítvány álláspontja szerint "a patai porba horogkeresztet és Szálasi nevét vizelő Nagy Alex ittasságát kóros jellegűnek is lehetne tekinteni", mely mentális állapot enyhítő körülmény lehet.

Ez sem a tiszta fejű, elszánt harcos képét mutatja a "bajtársak" felé...

"Nem is tudtam róla, hogy ez folyik a minisztériumban" illetve "Észre sem vettem, hogy dupla költségtérítést utalnak"

A jogi pr fontos eszköze a politikusoknak is - a Fehér Ház gyakornoklányára vagy szállodai alkalmazottakra rágerjedő közszereplő ügyeitől a gazdasági visszaélések gyanúján át a legkomolyabb bűncselekményekig, mindig, minden esetben fontos, hogy a bíróság előtt feltárt védekezésük ne tegye lehetetlenné későbbi politikusi működésüket, ne húzza keresztbe legfontosabb üzeneteiket.

Amikor tehát Gyurcsány Ferenc tanúvallomásában azt adja elő, hogy nem is emlékszik Zuschlag Jánossal folytatott éttermi különmegbeszélésére, tárcavezetőként ilyen nagyságrend "nem kellett, hogy felizgassa", akkor sikeresen hárítja el magától a jogi felelősséget, de ugyanakkor elveszti azt a lehetőséget, hogy politikai ellenfeleit hasonló ügyekkel revolverezze, magát morális etalonként jelenítse meg.

Hasonlóan húzza keresztül az "elszámoltatás", a "plebejus kormányzás" és a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szlogenjét az a tény, hogy zsinórban több kormánypárti politikusról is kiderült: jogosulatlanul dupla költségtérítést, illetve dupla felügyelőbizottsági tiszteletdíjat vettek fel.

Mi történt?

Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő az önkormányzati tulajdonú Csongrádi Rendezvényház Kht.-től felügyelőbizottsági tagként havi 40 ezer forintot kapott, a szintén állami tulajdonú Nagyfa-Alföld Kft.-től pedig havi 56 ezret felügyelőbizottsági elnökként. Csakhogy a "Köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről" szóló 2009. évi törvény szerint "egy személy legfeljebb egy köztulajdonban álló gazdasági társaságnál betöltött felügyelőbizottsági tagság után részesülhet javadalmazásban".

Kalmár Ferenc a Blikknek azt mondta: a cégek jogászainak kellett volna őt figyelmeztetni, hogy a duplán felvett felügyelőbizottsági pénz törvényellenes. Azt ígérte, hogy a törvény áttanulmányozása után megszünteti a jogellenes állapotot, és ha kell, visszafizeti az eddig jogtalanul felvett pénzt.

Papcsák Ferenc (képünkön) hasonlóan járt el: a volt elszámoltatási kormánybiztos, zuglói polgármester a XIV. kerületi önkormányzattól is felvette 175 ezer forintos költségtérítését, és az Országgyűléstől is kapott 278 ezer forintos választókerületi pótlékot félmilliós fizetése mellé. A botrány kirobbanása utána a politikus visszafizette az Országgyűlés Hivatalának a jogosulatlanul felvett képviselői költségtérítést.

A fideszes Zsiga Marcell írásbeli figyelmeztetést és 150 ezer forint pénzbírságot kapott a Fidesz-frakciótól, mert két helyről, országgyűlési képviselőként és Miskolc alpolgármestereként is felvett költségtérítést. A képviselő visszafizette a jogellenesen felvett pénzt, valamint további 100 ezer forintot ajánlott fel jótékony célra. A politikus a képviselőcsoport etikai bizottságának meghallgatásán elismerte, hogy figyelmetlen volt és hibázott, amikor két helyről vett fel költségtérítést.

Összesen 1,1 millió forint közpénzt vett fel mintegy 9 hónapon át törvénytelenül Hoffman Pál KDNP-s országgyűlési képviselő, tököli polgármester. Hoffman már az előző, 2006-2010-es ciklusban is polgármester volt, ebben a minőségében pedig költségtérítést is kapott a tököli önkormányzattól. Tavaly májusban, amikor ismét országgyűlési képviselő lett, nem mondott le önkormányzati költségtérítéséről, miközben az Országgyűléstől teljes összegű választókerületi pótlékát is felvette. Amikor tavaly októberben ismét polgármesternek választották, továbbra is mindkét költségtérítését felvette, egészen idén február végéig, az elmúlt hónapokban összesen 1 125 662 forintot. Az önkormányzattól havi 144 ezer 900 forintot kapott költségátalányként, az Országgyűléstől ezzel egy időben havi 295 ezer forint választókerületi pótlékot. Hoffman Pál úgy nyilatkozott , hogy téves értelmezés miatt vette fel jogtalanul a költségtérítést. "A hibát észlelve a felvett összeget egy hónappal ezelőtt visszafizettem" - tette hozzá.

A fenti ügyekkel mind ugyanaz a probléma: bár illeszkednek az általános (negatív) nyilvános politikus-képhez, de súlyosan rombolják azt az "elszámoltató", becsületes és szerény profilt, melyek nevében az aktuális kormánypárt a "pofátlan" végkielégítések ellen, a plebejus kormányzás mellett érvel. Jól látható, hogy a képviselők mielőbb menekülni akartak a helyzetből, letudni a dolgot - de ez csak úgy sikerülhetett, ha eközben havonta százezres nagyságrendű utalások fölötti "átsiklást", összességében milliós bevételeik "észre nem vételét" hozták fel védekezésül.

Ezzel megnyerik a csatát, de elvesztik a háborút - ugyanis a hírekről értesülő közvélemény túlnyomó többsége igenis észrevenné, ha bankszámlájára egy-egy hónapban százezrekkel, adott évben pedig milliókkal magasabb összeg érkezne.

Tanulság? A jogi álláspont, a stratégia kialakítása során gondoljunk arra, hogy mi lesz akkor, miután kijöttünk a bíróságról.

Már egy rövid magyarországi tartózkodás is képes kihozni a leglabancabb labancokból is a vérszomjas kurucot. Két osztrák férfi egy parkolóhelyért fojtogatta egymást Sopronban - adta hírül a rendőrségi forrásokra hivatkozva az autómenedzser.hu. Még egy ok, amiért óvatosan kell eljárni a soproni fogturizmus fejlesztésével, mert egy jobb fogsor torokharapásos baleseteket is előidézhet.

Május 23-án, hétfőn, a déli órákban egy soproni fodrászatból kért rendőri segítséget egy osztrák férfi, akit a szalon melletti parkolóban 75 éves honfitársa megtámadott. A 44 éves bádeni lakos tegnap tizenegy óra körül állt be a fodrász szalon mögötti parkolóba, amikor a szintén parkolni szándékozó 75 éves bécsi férfi anyanyelvén közölte vele, azt, hogy ő akar oda beállni. A két osztrák egyre hevesebb szóváltásba keveredett, mely dulakodásba torkollt.  Az idősebb férfi fojtogatni próbálta fiatalabb honfitársát, aki válaszként fellökte őt, melynek következtében karján könnyű hámsérülést szenvedett. A Soproni Rendőrkapitányság járőrei a két osztrákot előállították, ellenük garázdaság miatt indult büntetőeljárás.

Múlt péntektől műsorára tűzte a blogunk névadójának kalandjait az AXN Crime csatorna. Minden hétköznap délelőtt leadnak egy részt, úgyhogy egy hónap alatt le is megy az első évad. Aztán jön a második. Több évad nem készült 1974 és 1976 között összesen 48 részt sugároztak. Amerikában nem volt átütően népszerű a széria, de bizonyos európai országokban annál inkább. Olaszország talán nem megleptés, emellett Németországban is sikerrel játszották. És persze néhány év késéssel Magyarországon, ahol nem nagyon találni olyan 35 év feletti embert, aki ne emlékezne a sorozatra.

Tapasztalataink szerint ha konkrét epizódot kevesen is tudnak felidézni, két dologra mindenki emlékszik: Petrocelli és felesége, Maggie a városka szélén álló lakókocsiban élt, és a soha el nem készülő téglaházuk építésén dolgoztak. Arra is mindenki emlékezni szokott, hogy a mindig rohanó ügyvéd  notóriusan igyekezett elbliccelni a parkolási díjakat a parkolóórákra húzott papírzacskóval. Generációs élmény még a sorozat akkoriban újszerűnek számító dramaturgiai eszköze, a flashback  technika, amikor a bűntény elkövetésének többféle verziója a képernyőn is megelevenedett: először a gyanúsított mesélte el a történteket a maga szemszögéből, majd a vádló állt elő a maga verziójával, végül Petrocelli a tárgyaláson adta elő az események tényleges folyamatát, amit természetesen bizonyítékokkal is igazolt. Egy szó mint száz: Petrocelli neve Magyarországon a sugárzás után 30 évvel később is szinonimája maradt a sikeres ügyvédnek, aki nemcsak a tárgyalóteremben győz, hanem a nyilvánosság előtt is bebizonyítja védence ártatlanságát.

A film főcíme:



Néhány érdekes infó a filmről:

1. 1970-ben készült Barry Newmannal egy egész estés film, The Lawyer címmel, amelyben már megjelent Petrocelli figurája.
2. A sorozat első részét 1974 szeptember 11-én sugározta az NBC, az utolsót 1976 március 3-án.
3. A film az arizonai San Remo városában játszódik, ami teljesen fiktív helyszín, ilyen nevű város több is van, de nem ebben az államban. Amúgy Tucsonban forgatták.
4. A főszereplő Barry Newman nem rendelkezik olasz felmenőkkel: osztrák-svéd származású.
5. Newman az 1970-es Száguldás a semmibe (Vanishing Point) road-movie főhőseként, a Vietnámot is megjárt Kowalski révén vált ismertté. A kiábrándult férfi a történet szerint arra fogad barátjával, hogy  Dodge Challenger kocsijával 15 óra alatt teszi meg a Denver San Francisco közti 1000 mérföldes távolságot. Newman a filmnek köszönhetően a lázadó fiatalok kedvence volt, amikor felkérték a Petrocelli főszerepére..
6. Barry Newmant legjobb férfiszínészként Emmy- és Golden Globe-díjra is jelölték, de a sorozat után mégsem kapott többször komolyabb szerepet. Jelenleg producerként dolgozik, Leonard Bernstein életét készül megfilmesíteni.
7. A Petrocelli feleségét játszó Susan Howard a Dallas sorozat Donnájaként vált igazán ismertté. Emellett a texasi republikánusok politikai aktvisitájaként is tevékenykedett, több kampányban részt vett.
8. A Petrocelli jobbkezét, a Pete nevű farmert alakító, finn származású Albert Salmi volt a legismertebb a főszereplők közül a sorozat bemutatásakor, mivel korábban számos western-filmben és tévésorozatban játszott. Öt 1990-ben feleségével együtt lelőve találták, máig nem tisztázott, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság áldozata lett-e.
9. A sorozat egyik rendezője, Richard Donner a kultikus San Francisco utcáin és a Kojak rendezője is volt, és ő jegyzi a Halálos fegyver és az Ómen sorozatot is.
10. Barry Newman magyar hangja Tordy Géza, Susan Howardé Balogh Erika, Albert Salmié pedig Csurka László volt.

Hétfő, május 23., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

H. Sándor Gábor + 2 fő (iparjogvédelmi jogok megsértésének bűntette)

Az első magyar ipari kémperben négymilliárdos kár okozásával vádolják a Diagon Kft. volt dolgozóit. A vádlottak a magyar vállalat szellemi termékeit közvetítőn keresztül egy orosz cégnek kívánták átjátszani. Egy korábbi tárgyalási napon az orosz cég képvisleőjét hallgatta meg tanúként a bíróság, aki elismerte: valódiak azok a levelek, amelyekben az egykori Diagon-alkalmazottak, immár új céget képviselve, teljes gyártási technológiát kínáltak az orosz félnek (cikk). Bejegyzés a Petrocelli blogon itt olvasható

Hétfő, május 23., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

E. Gábor + 9 fő (fegyveresen elkövetett rablás, nyereségvágyból elkövetett emberölés és más bűncselekmények)

A volt rendőrt és társait azzal vádolja az ügyészség, hogy arab pénzváltókat támadtak meg Budapesten, az egyik sértettet meg is ölték. E. Gábor elfogása után, az ügyészi kihallgatáskor megpróbált megszökni a vádhatóság Belgrád rakparton található irodájából, rosszullétet színlelt, és kiugrott az ablakon. Az eséskor megsérült, az utcán a rendőrök fogták el újra. (cikk)

Hétfő, május 23., szerda, május 25., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

B. László és társai (hűtlen kezelés)

A befektetők abban a tudatban hagytak tízmilliókat a Baumagnál, hogy bankbetétbe tették a pénzüket, és annak visszafizetését az állam garantálja - ez derült ki a B. László és 11 társa ellen hűtlen kezelés miatt (Baumag-per) a Fővárosi Bíróságon folyó, megismételt eljárás korábbi tárgyalási napján. A tárgyaláson a tanúk és a szakértők meghallgatása következik. Ítélethirdetésre várhatóan csak ősszel kerül sor. (cikk)

Hétfő, május 23., 8:30

Budakörnyéki Bíróság, XIV. Thököly út 97-101.

 K. Ádám (csődbűntett és más bűncselekmény)

Az 1993-ban alapított Celladam Rt. felszámolását 2004-ben rendelte el a Pest Megyei Bíróság. A bejelentett hitelezői igények meghaladták az egymilliárd forintot. A rákellenes szerként ismertté vált Celladam kifejlesztőjét, a cég tulajdonosát azzal vádolják, hogy a csődtörvényben foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, a felszámolással kapcsolatosan „közömbösen” viselkedett, annak lefolytatását részben meghiúsította. (cikk)

Kedd-péntek, május 24-27, 8:30

Veszprém Megyei Bíróság, Veszprém, Vár u. 19.

R. Sándor és társai (emberölés, életveszélyt okozó testi sértés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette)

Elismerte a bíróságon a terhére rótt életveszélyt okozó testi sértést a Cozma-gyilkosság másodrendű vádlottja. A Magyar Nemzetnek adott interjújában kifejtette azt is, hogy az utcai verekedést, amely során Marian Cozma életét vesztette, egy másik sportoló pedig súlyosan megsérült, a román kézilabdázó kezdeményezte. Az interjú szerint a vádlott attól tart, hogy a bíróság példát fog statuálni vele és társaival. (cikk)

Kedd, május 24., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Tamás + 1 fő (emberölés)

Az előző tárgyalási napon tanúvallomást tett a csepeli kettős gyilkosság büntetőperében Csepel volt polgármestere, alpolgármestere és a szocialisták jelenlegi helyi elnöke is, aki felidézte, hogy az egyik vádlott második Zuschlag-ügy kirobbantásával fenyegetőzött a gyilkosság előtti napokban. Nem sikerült kibogozni az áldozat utolsó napjáról szóló beszámolók ellentmondásait. (cikk) A pert kísérő blog itt érhető el.

Kedd-szerda, május 24-25. 9:00

Pest Megyei Bíróság, Budapest, XIV. Thököly út 97-101.

K. Árpád és társai  (Előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények)

A romák elleni,  hat halálos áldozatot követelő támadássorozat büntetőperén tanúvallomást tett több galgagyörki sértett, akik elmondásuk szerint "gárdisták akciójának" hitték a lövöldözést és az őket érő támadást. A harmadrendű vádlott kérdéseket intézett a női tanúkhoz, de ők nem mertek a férfira nézni. (cikk) A pert kísérő blog elérhető itt. Bejegyzés a Petrocelli blogon itt olvasható.

Kedd, május 24. 16.00

Egri Városi Bíróság, Eger, Barkóczy utca 1.

Németh Renátó, Szabó Adorján, Pusoma János (nem vagyoni kártérítés)

Miközben megerősített rendőri állomány kereste a romák elleni támadások elkövetőit, a tarnabodi fegyveres és Molotov-koktélos támadás miatt majd egy évig ártatlanul fogva tartottak három tarnabodi roma fiatalembert, őket gyanúsítva a sorozat-bűncselekménnyel. A három fiatal a 11 hónapos fogva tartás miatt fejenként 7,8 millió forintos kártérítési keresetet nyújtott be.  Az előző tárgyalási napon a bíró elmondta, nem árul zsákbamacskát, a felpereseknek jár kártérítés, ám annak mértékéről csak május 24-én hoz döntést. Elsőfokú ítélet várható. (cikk) Bejegyzési a Petrocelli blogon itt olvasható.

Szerda, május 25., 8:30

Pesti Központi Kerületi Bíróság, V. Markó u. 25.

T. György + 1 fő (közveszélyokozás bűntette)

 A vád szerint az éjszakai élet egykori ismert alakjának tartott T. György és társa  2009-ben felgyújtottak egy kávézót a MOM Park üzletközpontban. A férfi hajnalban fekete csuklyával a fején egy autóval áthajtott a Leroy kávézó üvegén, a járművet benzinnel lelocsolta, majd felgyújtotta. Társa a közeli Csörsz utcában várakozott, ám mikor a két férfi el akart menekülni, a közelben tartózkodó járőrök észrevették őket. (cikk)

Szerda, május 25., 9:00

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

B. György és társai (terrorcselekmény bűntette)

A  terrorcselekmények vádjával csaknem két éve előzetes letartóztatásban lévő radikális jobboldali aktvista perének utolsó tárgyalási napján Csintalan Sándor, a HírTV műsorvezetője tett tanúvallomást. Az vád szerint Csintalan "megleckéztetésére" azért adott utasítást az elsőrendű vádlott, mert mozgalmának tagjait huligánoknak, provokátoroknak nevezte. A sértettet 2007 decemberében, hazaérkezése után egy teremgarázsban vascsővel megverték. Vallomása szerint a támadás során látszott, hogy az elkövetők jól megfigyelték őt, és alapos helyismerettel rendelkeztek. (cikk) Bejegyzés a Petrocelli blogon itt és itt olvasható.

Szerda, május 25., 10:30

Fővárosi Bíróság, II., Varsányi I. u. 40-44.

Terézváros Önkormányzata - Centrum Parkolási Kft. (szerződés létre nem jöttének megállapítása)

Terézváros 390 millió forintot kér számon a Centrum Kft.-n, arra hivatkozva, hogy a befizetetlen bírságokból felhalmozódott kintlévőségeit a cég az önkormányzat beleegyezése nélkül adta el más behajtócégeknek. A Centrum vezérigazgatója - aki Terézváros korábbi alpolgármestere is egyben - azt állítja, hogy a cég teljesen jogszerűen járt el. A Centrum szóban forgó szerződéseit akkor a közigazgatási hivatal is jogszerűtlennek nyilvánította. (cikk)

Az elmúlt időszak legsikeresebb kereskedelmi tévés produkciója a Való Világ című valóságshow volt. A nézettségi csúcsot hozó reality ugyanakkor Alekosz győzelme után, visszamenőleges hatállyal mégis ráfizetéses lehet: a beérkezett nézői panaszok és a proaktív vizsgálódás során tapasztaltak okán a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság együttesen már 232 millió forint bírságot szabott ki a műsorra - és még folytatódik a vizsgálódás.

Mi történt?

Több lépésben, összesen 232 millió forintra büntette a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa az RTL Klub Való Világ 4. szériáját. Ez a magyar gyakorlatban az eddig legnagyobb mértékű hasonló büntetés, amely annak fényében is különösen jelentős, hogy a produkció összköltségvetése másfélmilliárd forint. A médihatóság eljárása a valóságshow-val szemben lefolytatott vizsgálat során valamennyi kérdésben, így az eljárási határidők tekintetében is megfelelt a törvényi előírásoknak - nyilatkozta a médiatanács szóvivője, Kiricsi Karola. Az RTL Klub programigazgatója, Kolosi Péter korábban azt közölte: a csatorna bíróságon támadja meg a határozatokat, amelyeket azonban máig nem kapott kézhez. Nyilatkozata szerint megdöbbenéssel fogadták a közel negyedmilliárd forintos büntetést, és különösen furcsának találják, hogy a csaknem hat hónapig tartó műsorfolyam alatt a hatóság semmilyen figyelmeztetést nem alkalmazott, az utóbbi egy hétben viszont már másodszor értesítette a sajtót a tévécsatornára kiszabott bírságról. Kiricsi erre válaszul elmondta, hogy a testület a VV4 eddig elbírált tíz hetére vonatkozóan összesen 11 hivatalos levélben kereste a televíziót, amelyben részletesen tájékoztatta a vélelmezett jogsértések tényéről és azok vélhető értékeléséről. Az eddig elbírált adásokban 679 jogsértést tapasztalt a testület. A szóvivő szerint a 232 millió forintnyi büntetéssel lehetséges kiszabható bírság századát kapta a kereskedelmi csatorna.

Mit tett és mit tehet az RTL Klub, hogy a bíróságon megtámadandó határozat ne csak a jogi eljárás során, de a nyilvánosság előtt se legyen bélyeg rajta; miként tudja perbeli pozícióját a pr és kommunikáció eszközeivel segíteni?

Az látható volt, hogy az első komolyabb nézettségi csúcs után a csatorna megpróbált felkészülni a várható támadásokra. Kolosi Péter programigazgató a kezdetektől reagált az ügyekre, és egy felelősen szórakoztató, szabálykövető, sőt társadalmi célú kampányokat lebonyolító, valódi segítséget nyújtó műsor képét próbálta a nyilvánosság előtt megrajzolni.

Ehhez néha egészen apró dolgok kellenek - a nézők láthatták, hogy a villa a kezdetektől füstmentes volt, a dohányos lakók a teraszra vonultak cigarettázni. Ez az elemi udvariassági szabályokon és empátián túl fontos dramaturgiai elem is: a nézettséget generáló konfliktusok jó része úgy kezdődött, hogy a cigarettázásból visszatérő "összeesküvők" követtek el valamit, dohányzás közben történtek a nagy összeveszések és kibékülések, a kijelölt dohányzóhely teremtett plusz szeparációt és ezzel lehetőséget a cselekmény előrelendítésére.

Mégis, mikor a nemdohányzók védelmét szolgáló törvénymódosítás megszületett, a programigazgató jó érzékkel nyilatkozott rögvest a "szabályozás előtt járó" programról, ahol már korábban sem lehetett házon belül dohányozni. Sőt, szerveztek egy kvázi társadalmi célú benti kampányt is, ahol értékes nyereményekkel igyekeztek motiválni a dohányzó villalakókat a leszokásra - ez is olyan húzás volt, amely amellett,hogy büszkén kirakható az ablakba "jótettként", egyúttal eseményeket is generál: a nikotinmegvonástól őrjöngő VV Éva nyilvánvalóan jót tett a nézettségnek.

Ugyanilyen kettős, azaz tartalomgeneráló és pr szempontok alapján döntöttek több alkalommal is alkoholmentes hetek beiktatásáról - a programigazgató erre is előszeretettel hivatkozik a műsort érő kritikák kapcsán. Az pedig tény, hogy mindig, minden körülmények között kisípolták a káromkodásokat. Az értékközvetítés és pozitív szemléletformálás bizonyítékaként fog előkerülni az úgynevezett műveltségi hét is, ahol a villalakók stilizált-karikírozott iskolai körülmények között egyfajta sűrített tananyag elsajátítására voltak kötelesek, és ugyanígy lesz érv a katonai hét is.

Érdemes hozzátenni, hogy a ValóVilág vizsgálata és megbüntetése kapcsán a médiahatóság is élt a jogi pr eszközeivel. A hatósági vizsgálatokon túlmutató módszerekkel az érdeklődő nézők számára is érthető módon szemléltették a műsorban megjelenő aggályosnak ítélt tartalmak megjelenését. Bevezzették a ValóVilág Barométert, amely grafikonszerűen ábrázolja "a szexuális kontextusban megjelenő meztelenség, a trágár kifejezések gyakorisága, valamint negatív magatartásmintaként a dohányzás és az alkoholfogyasztás" képi megjelenítését a valóságshowban. A Médiatanács blogjában könnyedebb formában is körüljárták a témát, ahol szavazni is lehet arról, hogy a ValóVilág szerkesztősége megfelelően óvja-e a kiskorúakat az ártalmas tartalmaktól.

A kiszabott büntetést vitató bírósági eljárás kapcsán a jogi pr legfőbb érve az az adománygyűjtés lehet, melynek során a műsor 177 millió forintot gyűjtött a nézőktől, és utalt át a „Minden Gyerek Lakjon Jól" Alapítványnak. Kifejezetten ügyesen történt az ügy és a lebonyolító kiválasztása - a miniszterelnök főtanácsadója, az alapítványt vezető Hegedűs Zsuzsa még a műsorban is feltűnt; íme, egy eszköz, hogy másnap ne írjon rosszat rólunk a Magyar Nemzet! Sőt, a bírósági eljárás során minden bizonnyal az adománygyűjtő hét lesz az egyik legfontosabb hivatkozási pont, amivel a Való Világ démonizálása ellen érvelnek majd.

Bevett eszköz

Az RTL a korábbi valóságshowkban is használta a szimpátiakeltő eszközt: 2002-ben a ValóVilág első sorozatában egy nap alatt 20 millió forintot gyűjtöttek a Miskolci Kórház gyermekosztályának, az adományt egy csontvelő-átültetéshez szükséges készülék vásárlására fordították. A ValóVilág 2-ben 2003-ban a Debreceni Egyetem Gyermekklinika sebészeti osztályát egy úgynevezett laparoszkópos berendezéssel gazdagították az összegyűjtött több, mint 30 millió forintnak köszönhetően. A ValóVilág harmadik szériája sem maradt ki a jótékonykodásból, a 2004-ben megrendezett jótékonysági akcióban a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány javára 75 millió forintot adakoztak a nézők. A gyermekkórház fül-orr-gégészeti osztályának egy új műtője készült el az adományból, új műszerekkel, megfigyelőkkel és játszószobával.

A csatorna az eddig kiszabott büntetés mellett jó eséllyel továbbiakra is számíthat. A most vizsgálandó, utolsó négy hónap alatt ugyanis szintúgy volt szex, csúnya beszéd és meztelenkedés a villában - melyek kapcsán a hatóság a médiatörvény gumiparagrafusait értelmezheti úgy is, hogy a főműsoridőben vetített jelenetek is törvénysértők voltak... melyek - érvel egyébként helyesen Kolosi - még így sem közelítik meg egy délutáni, fikciós sorozat erőszak- és szexualitás-dózisát.

Az RTL-nek ezért elemi érdeke, hogy érzékelhető társadalmi szimpátiát alakítson ki, jótékonysági akcióit, társadalmi célú kampányait állítsa szembe a hatósági szigorral. Mindehhez sikerrel hivatkozhat a műsor adománygyűjtésére, bízhat abban, hogy a miniszterelnöki főtanácsadó okán nem születhet summás ítélet a Való Világról, érvelhet a szenvedélybetegségek elleni, az iskolázottság melletti tematikus hetekkel.

Végül pedig fordulhat a nézőkhöz is. A Médiahatóság ugyanis egy alapvetően politikai szempontok alapján (és, valljuk be, jelentős részben politikai célok szolgálatára) megalkotott testület, mely érzékeny a közvélemény változásaira. Nem véletlen az sem, hogy a hatóság részérőé nem próbálkoztak a műsor megszakításával, kvázi betiltásával - nem mennek szembe milliós nézői tömegekkel. Az RTL-nek végső érvként most is érdemes belengetni a nézőknek, hogy a büntetések okán, illetve a direkt elsötétítések miatt nem tudják nézni kedvenc csatornájukat.

Mindeközben azonban érdemes mértéktartóan nyilatkozni, saját kampányunkat csak annyira elhinni, amennyire azt a praktikum diktálja. Amikor egy láthatóan mentális kihívásokkal küzdő fiatalemberhez hivatásos prostituáltakat küldünk be "menyasszonynak", akkor azt a műsort még véletlenül sem jellemezhetjük úgy, hogy "értéket közvetít".

A francia médiahatóság közleménye szerint lehetőség szerint nem mutathatja a francia média azokat a képeket, amelyek bilincsben, vezetőszáron ábrázolják a nemi erőszak kísérlete miatt vasárnap letartóztatott, azóta tisztségéről lemondott volt IMF-vezért mindaddig, amíg a bíróság el nem ítéli. A magyar médiahatóságnak nincs hasonló állásfoglalása, ám az előzetes letartóztatásba helyezett, még el nem ítélt gyanúsítottakat gyakran látjuk bilincsben a híradókban vagy a lapok címoldalán. A közelmúlt példái alapján úgy tűnik, a magyar nyomozó- és vádhatóságok kommunikációs céllal tudatosan is használják a kényszerintézkedésnek alávetett személyek bemutatását a médiában.

Mi történt?
Korlátozniuk kell a Strauss-Kahn-t bilincsben mutató felvételek mennyiségét a francia televízióknak – adta hírül a Wall Street Journalra hivatkozva az MTI. A francia médiahatóság,a Conseil Supérieur de l'Audiovisuel (Audiovizuális Legfelsőbb Tanács, CSA) azért szólította fel visszafogottságra a televíziós csatornák hírműsorait, mert egy 2000-ben elfogadott törvény értelmében, az ártatlanság vélelmének védelme miatt tilos megbilincselve mutatni embereket a francia televízióban, amíg el nem ítéli őket.
A törvényt megszegők akár 15 ezer eurós büntetést is kaphatnak, de nem a hatóság, hanem a jogaiban megsértett egyén perelheti a médiumokat. Az előírás a nem Franciaországban rögzített felvételekre is vonatkozik. Olivier Ravanello, a francia i-Télé hírcsatorna helyettes főszerkesztője azonban azt állítja, nem tudnak úgy tudósítani Dominique Strauss-Kahn esetéről, mint egy francia sztoriról, mert a helyszín az Egyesült Államok, és a tévében látható brutális képek az amerikai igazságszolgáltatás sajátosságaiból fakadnak. Az Egyesült Államokban bevett gyakorlat, hogy a letartóztatott emberek rendőrségen készült fotóit vagy a letartóztatáskor készült felvételeket a médiában is közvetítik.
 

Az elmúlt időszakban mind gyakrabban fordul elő Magyarországon is, hogy gyanúsítottként őrizetbe vett ismert embereket vezetőszáron vezetnek el a kamerák kereszttüzében. Az első emlékezetes eset Szabadi Bélának, a Torgyán József jobbkezének számító volt kisgazda államtitkárnak letartóztatása volt, ahol a politikust a sajtó előtt bilincsben vezették az előzetes letartóztatásáról döntő bíróságra. A képek bejárták a teljes magyar médiát és minden bizonnyal hozzájárultak a kisgazdapárt egy évvel későbbi megsemmisüléséhez. Ilyesmi korábban évtizedekig nem történt, az eset annyira egyedinek számított, hogy az érintett egyenesen Bilincs és póráz címen írta meg emlékiratait.

Szabadi nevéhez fűződik egyébként a bilincsben ábrázolt közszereplőkre vonatkozó precedens jellegű ítélet is, amelyet  2009. február 26-án a volt államtitkár Népszabadság elleni személyiségi jogi perében a Fővárosi Ítélőtábla  hozott. Egy, a Népszabadságban megjelentetett képről - ami bilincsben és pórázon, ki nem takart arccal ábrázolta Szabadit - az ítélőtábla jogerősen kimondta: a kép közlése jogsértő volt. A jogerős ítélet szerint az engedély nélkül készült kép publikálásával a lap megsértette a felperesnek a képmása védelméhez fűződő személyiségi jogát, valamint - a kép megalázó jellegére és ábrázolásmódjára való tekintettel - az emberi méltóságát. A Népszabadságot kötelezték az internetre még 2005. június 25-én feltett fotó eltávolítására és eltiltották a felvétel jövőbeni felhasználásától. Kötelezték arra is, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részét közölje nyomtatott és elektronikus változatában. (Szabadi egyébként hosszú elemzést készített erről a több évig húzódó perről, amely honlapjáról itt letölthető.)

A jelek szerint a 2009-es ítélet nem befolyásolta a magyar média gyakorlatát. Nemcsak Szabadi Béláról találunk ma is sok, őt bilincsben ábrázoló képet a lapok online verzióban, de az utóbbi években megszaporodó politikus-letartóztatásokról szóló beszámolókból sem maradt el a terhelt vezetőszíjas ábrázolása.

Emlékezetes a Zuschlag Jánost ábrázoló 2007-es fénykép, amelyen a volt szocialista politikust mutatták megbilincselve, megalázó pozícióban, miközben öv nélküli nadrágját tartja, hogy az le ne csússzon róla a kamerák előtt. Szintén bejárta a magyar sajtót Hunvald György és Hagyó Miklós bilincses képe, akárcsak a különböző fővárosi, kormányzati vagy honvédségi ügyekben őrizetbe vett volt vezetőké. De nem csak politikusokról van szó: kamerák előtt vezették az erőszakos közülés gyanújával letartóztatott Damu Rolandot is. Különösebb felzúdulást csak azok a képek váltottak ki, amelyeken Geréb Ágnes volt látható boka- és derékbilincsben. Ezt többen, közük kormánypárti politikusok is a szülésznő nyilvános megalázásaként értékelték. A rendőrség rendszerint azzal magyarázta a hasonló eseteket, hogy az őrizetbe vett vagy előzetes  letartóztatásba helyezett személyek esetében kötelező a vezetőszíj és a bilincs használata, így a bíróságok előtt "spontán várakozó" fotósok és operatőrök nem is nagyon tudnának másféle képet készíteni, mint ilyet.

Csakhogy ez a magyarázat korántsem áll biztos lábakon: a bilincs használata egyáltalán nem kötelező érvényű, ráadásul a már megbilincselt terheltek képi ábrázolását sem lehetne egy ilyen szabályból levezetni.

A magyar médiahatóság vagy elődszervezetei nem foglalkoztak a megbilincselt vagy más kényszerintézkedésnek alávetett személyek képi ábrázolásának szabályozásával. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ugyanakkor egy konkrét esetet vizsgáló tavaly novemberi jelentésében megállapította, hogy a BRFK gyakorlata a vezetőszíj általános alkalmazásával sérti az őrizetbe vettek tisztességes eljáráshoz valamint az emberi méltósághoz való jogát, és tételesen is ellentétes a rendőrségi törvény vonatkozó előírásaival. A jelentés nyomán az országos rendőrfőkapitány arra utasította a BRFK vezetőjét, hogy haladéktalanul módosítsa a kényszerítő eszközök alkalmazását általános jelleggel előíró belső normákat és a törvényi szabályozással összhangban nem álló rendelkezéseket helyezze hatályon kívül.

Jogi szabályozás
A rendőrség által alkalmazható személyes szabadságot korlátozó intézkedéseket a rendőrségi törvény (Rtv.) és a büntetőeljárási törvény (Be.) szabályozza. Az előállítás és az őrizetbe vétel lényege a személyi szabadság átmeneti elvonása. Mindkét jogintézmény alkalmazásának feltételeit a törvények pontosan rögzítik.
Az Rtv. 16. § (1) bekezdése szerint a rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.  Az Rtv. 48. §-a a következőképpen rendelkezik: „A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására, b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására, d) ellenszegülésének megtörésére.”
A Fogdaszolgálati Szabályzat 74. §-ának értelmében a kísérő őr a szolgálatát rendszeresített felszereléssel, bilincsre szerelt vezetőszíjjal és bilincsrögzítő övvel köteles teljesíteni. Ez azonban nem jelenti, és az Rtv. kényszerítő eszközök alkalmazására irányadó elvi jellegű rendelkezéseinek tükrében nem is jelentheti azt, hogy a megjelölt kényszerítő eszközök használata minden esetben kötelező. Erre utal a Fogdaszolgálati Szabályzat 75. pontja, amely szerint a fogva tartás elrendelésére jogosult vezető az átkísérési utasításban határozza meg – többek között – a kényszerítő eszközök alkalmazását vagy az alkalmazás lehetőségét. Ennek ellenére a BRFK Központi Fogda működéséről szóló 52/2009. (X. 9.) BRFK belső intézkedés minden esetben kötelezővé teszi a bilincs és a vezetőszíj alkalmazását.

Más kérdés, hogy a megbilincselt terheltek bemutatása a sajtóban független attól, hogy a rendőrség jogosan vagy szabálysértő módon alkalmazta-e náluk a kényszerintézkedést. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata 2001-ben kimondta, hogy az ilyen képek közlése közszereplők esetében is jogsértő magatartás, a büntetőeljárás ugyanis nem minősül közszereplésnek. De ha közszereplés lenne is a büntetőeljárás, az sem tenné megengedhetővé pl. az emberi méltóság durva megsértését.  A magyar gyakorlat azonban nem vesz tudomást erről. A nyilvános megbilincselés lényegében a hatóságok által alkalmazott negatív jogi pr bevett eszközévé vált, annak demonstrálása, hogy az illető nyilvánvalóan bűnöző. A személyi szabadságot korlátozó intézkedés mind gyakrabban egyfajta modern kori nyilvános autadaféként funkcionál, amelynek során a bűnöst ünnepélyesen megmutatják a népnek.

Ügyvédek beszámolója szerint a politikai vagy más okból nagyobb közérdeklődésre számot tartó ügyekben a hatósági nyomásgyakorlás eszköztárában is előkelő helyen szerepel, hogy a kellőképpen együtt nem működő terheltet a média előtt is körbevezetik, míg a készségesebb gyanúsítottak esetében ettől eltekintenek. Gyakori eset, hogy az őrizetbe vétel pillanatában már a helyszínen van a média jól értesült része, akiknek valakik előre megmondják, hogy milyen útvonalon és hová fogják szállítani a megbilincselt személyt. (Hallottunk egy esetről, amikor egy gazdasági bűnügyben az őrizetbe vétel során intézkedő rendőr kinézett a ház elé, és jóindulatúan közölte az őrizetbe vett személlyel, hogy ha siet a pakolással, nem kell bilincsben elvezetnie, de ha odaér a sajtó, akkor fel kell raknia a vezetőszárat.)
 
A nyolc év után jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Szabadi Béla személyiségi jogi peréről írott, fent idézett cikkében így ír erről:

Az előzetes letartóztatásnak egyetlen törvényes indoka lehet: a nyomozás érdeke.  Olyan nyomozási érdeket a törvény nem ismer, mint a gyanúsított megalázása, megtörése, sanyargatása, bőnösségének propagálása, démonizálása, elítélésének elvárása, nyomásgyakorlás a közvéleményre és a bíróságokra. Olyan hatást keltve, mintha az előzetessel már meg is kezdődött a börtönbüntetés. Pedig az Európa Tanács kifejezetten tiltja az előzetes letartóztatás előrehozott büntetésként való alkalmazását.  A most már bírósági ítélettel is jogsértőnek kimondott bilincses-pórázos képekkel olyan durván sérül az ártatlanság vélelme és a tisztességes eljáráshoz való jog, hogy ez tulajdonképpen ledolgozhatatlan hátrányt jelent az ártatlan számára is. Fel kellene végre hagyni ezzel a méltatlan és törvénysértő gyakorlattal. És elégtételt adni azoknak, akiket ilyen károk értek. 

Bármit is gondoljunk az egykori kisgazda potentátról, fenti sorait érdemes figyelembe venni, különösen azok után, hogy a bilincses képek miatt jogerősen pert nyert a Népszabadság ellen. A hasonló helyzetbe került gyanúsítottaknak pedig nem árt megfontolniuk, hogy ők is pert indíthatnak a kényszerítő intézkedést jogszerűtlenül alkalmazó hatóságok és az erről ugyancsak jogszerűtlen módon képeket közlő médiumok ellen. Tizenötezer eurót talán nem fognak kapni, mint franca sorstársaik, de saját kommunikációjukban használni tudják a várhatóan számukra kedvező ítéletet.

Slágertéma manapság a jogos védelmi helyzetek újraszabályozása, a nyilvánosságot élénken foglalkoztatja, hogy a romló közbiztonságérzet miként ellensúlyozható. Alanyi Steven Seagalok számára jó hírnek tűnt, hogy még a Bajnai-kormány enyhített a két legszorosabb béklyón, a kitérési kötelezettségen és az arányosság követelményén. De mit tegyünk, ha tényleg győztesen kerültünk ki egy utcai csatából - tényleg csak annyi a dolgunk, hogy átadjuk Charles Bronson névjegyét, és mentesülünk a jogi következmények alól?

Röviden szólva: dehogy.

Az a fajta ötletelés, ami jelenleg folyik, a fegyvertartás szabályainak enyhítését is megpendítve, majd gyorsan elvetve, ugyanúgy nem hoz könnyebbséget, mint az előző törvényhozás által elfogadott változtatások. Hogy miért hiábavaló a megváltozott jogi környezet alakító erejében, vagy akár a hangoztatott kormányzati szándékokban bízni, arra igen friss példánk van: egy fonyódi asszony tette annak "sűrű testfelépítése" (!) okán sem minősülhetett jogos önvédelemnek.

Miért alakult ez így, mire tekintettel kell kidolgozni a jogi pr-t ilyen esetekben?

A fő ok az igazságszolgáltatás történelmileg meghatározott, némiképp nárcisztikusan értelmezett viszonya az önbíráskodás kategóriájának meghatározásához. Egyszerűbben: egyetlen ügyfelünket se vihetjük azzal a bíró elé, hogy igen, valóban megölt/bántalmazott valakit, de az illető azt igenis megérdemelte, jogosan védte magát és ezzel "büntette" őt az elkövető. Nem mehetünk azzal a bíró elé, hogy "elvégeztük a munkát" helyette és az igazságszolgáltatás, illetve büntetés-végrehajtás helyett.

A jogos védelemmel kapcsolatos anomáliákat eddig sem a megfelelő jogszabályok hiánya okozta, hanem az a jogalkalmazási attitűd, mely sajátságos tartalommal és jelentőséggel ruházta fel úgy az arányosság, mint a kitérés követelményét. A joggyakorlat okozza a problémákat - nem véletlen, hogy jogos védelemre hivatkozva nem szokás feljelentéseket elutasítani, nem tud annyira egyértelmű lenni az ügy, hogy nyomozás se induljon.

Ami az ügyészség szerint is jogos önvédelem volt

A kőszegi Mészáros Áron 17-18 éves kora óta rendszeresen dohányzott, kábítószert és alkoholt fogyasztott, amire a pénzt - mivel jövedelemmel, munkahellyel nem rendelkezett - a családtagjaitól szerezte be. Rendszeresen bántalmazta, késsel fenyegette őket, édesanyját pápaszemes kurvának nevezte, akit gyakran fojtogatott, rugdosott, a fejét ütötte. Az édesapját, aki - fiatal korában bokszoló volt - nem nagyon bántalmazta, őt leginkább szidalmazta, lökdöste. Az agresszív fiú miatt a szülők félelmükben az utolsó időszakban csak úgy mertek elaludni, ha a hálószobájuk ajtaját székkel kitámasztották.
Április 8-án Mészi elhatározta, hogy Budapestre költözik. Elkezdett csomagolni, miközben anyját szidalmazta, és tört-zúzott a lakásban. Az édesanya félelmében a család hétvégi telkére ment, hogy hazahívja a férjét: talán neki sikerül lecsillapítani az őrjöngő fiút. Dél körül értek haza, ahol ha lehet, még rosszabb volt a helyzet, hiszen Mészi azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a házat, ha nem adnak neki pénzt. Ekkor az anya elment a rendőrségre, az apa pedig nyugtatni próbálta a dühöngő gyerekét. Kevés sikerrel: a fiú összetörte az éjjeli lámpát, betörte az ajtóüveget, letépte és megpróbálta felgyújtani a függönyt. Egy órakor, amikor kiérkeztek a rendőrök, Mészi indulata csillapodni látszott, csakhogy amint kitették a lakásból a lábukat az egyenruhások, a fiú újra rákezdte: rendőrspiclinek nevezte az apját, akit nem engedett ki a lakásból. Ledöntötte a vécétartályt, letépte a konyhaszekrény ajtaját, a mosdókagylót, majd a tűzhelyen megnyitotta a gázt.

Az édesapa, megelőzendő a még nagyobb kárt, elzárta a víz főcsapját, majd amikor a fia lefeküdt a szobában, leszerelte a konyhában a gázpalackot, hogy kivigye a lakásból. Azonban az időközben felébredő fia elállta az útját, és megfenyegette: ha nem viszi vissza a palackot, akkor összetöri az autóját. Ezután más választása nem lévén, az apa megpróbálta alkohollal nyugtatni a fiát: a közeli vendéglőben fizetett neki több nagyfröccsöt. Csakhogy ez sem hatott, mert Mészi már a kocsmában is kiabált, odahaza pedig a bejárati ajtót berúgva lépett be a lakásba. Egy 27 centiméter hosszú kenyérvágó kés pengéjét kettétörte, azzal fenyegetőzött, s azt kiabálta: elvágja az apja torkát, hanem ad neki pénzt. Majd teljesen begőzölt: a saját arcát ütötte az öklével, a saját fülét akarta letépni, s felvett egy másik kést, miközben ismét apja, és Márk megölésével fenyegetőzött. Az apa kiütötte a fiú kezéből a kést, menekülni próbált, de a fia a bejárati ajtónál utolérte. Ekkor a hűtőszekrény tetejéről az apa felvett egy alumínium kuktát, amivel ütötte-verte Áront.

Az orvos szakértő 22 ütést számolt össze az áldozaton, a sérülések közül volt olyan is, amelyeket már eszméletlen állapotban szenvedett el a fiú. A halált a koponyára mért ütések okozták, a fiú a helyszínen, azonnal meghalt.

Az ügyészség az ügyben a nyomozást fél év elteltével jogos önvédelem miatt megszüntette.

Forrás: vasnepe.hu

Mit tegyünk, ha sikeresen megvédtük magunkat?

Ne apelláljunk a jelenleg talán túlontúl is az önvédelem, sőt önbíráskodás mellett álló közvélemény szimpátiájára. Ez tipikusan az az eset, amikor a nyilvánosság szemében pozitív szereplők lehetünk, lokális hősök akár, de nagyon komolyan árthatunk a perbeli pozíciónknak. Mindig azt hangsúlyozzuk, hogy a bíró is olvas újságot, néz tévét, és ha ott egy kvázi-harcművész ecseteli, hogy milyen torokütés-földrevitel-karfeszítés kombinációval győzte le a támadóját, akkor kutya nehéz lesz a következő tárgyaláson a jogos védelmi helyzethez szükséges áldozati szerepet, a védekezést bizonyítani.

Mert ez a kulcs. Jogos önvédelemre hivatkozva az első és legfontosabb üzenetünk, hogy tetteink csak reakciók voltak, részletes és színes leírással a támadó keltette félelemről, a lehetséges következményekről, az erőszakos válasz elkerülhetetlenségéről és esetlegességéről. Ez a másik fontos elem: sosem szabad a az akciófilmek koreografált verekedési jeleneteinek mintájára felépíteni saját verziónkat. Az ugyanis jogos bírói kérdés, hogy amennyiben valaki képes egy olyan összetett mozgássorozat végrehajtására, mely kimódolt utakon súlyos sérülést vagy akár halált okoz, akkor miért nem olyan módon tette ezt, hogy a másikat különösebb sérülés nélkül győzze le? Ha ott a bíró asztalán az újság, melyben precíz leírást adunk az alkalmazott harcművészeti fogásokról, akkor az a hidegfejű gyilkológép profilját rajzolja meg.

Ha pedig így van, már nehéz lesz arról a zaklatott idegállapotról meggyőzni a bírót, mely azt eredményezi, hogy a megtámadott az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. A hatályos szabályok szerint a védekezőnek minden tőle elvárhatót meg kell tennie azért, hogy elkerülje (a támadójának okozható) sérelmet.

Összegezve: amennyiben túléltünk egy utcai támadást vagy családon belüli erőszakot, csak "befelé" örüljünk. Minden bizonnyal nyomozás indul az ügyben, melyet vádemelést követően egy olyan bíróság fog megítélni, mely különösen érzékeny az önbíráskodás gyanújára. Épp ezért a jogi pr ebben az esetben minden eszközzel a védekező áldozat-jellegét erősíti, ahol az összecsapás végeredménye nem valamiféle győzelem, az önvédelem pedig nem dicsőség, hanem kényszerűség és szükségszerűség.

Hogy mindez a joggyakorlat mennyire találkozik a közvélemény meggyőződésével, arról világos képet kaphattunk a hétvégi bejegyzésünkre érkezett kommentekből is. A vasrudakkal megdorgált disznótolvajok ügyében a mintegy 250 hozzászóló döntő többsége az önbíráskodók mellett foglalt állást.

Lehet, hogy egy-két rossz politikusi mondaton múlik majd, hogy a BKV és vele a Fővárosi Önkormányzat elbukik 30 milliárd forintot? Az elmúlt hónapok fejleményei alapján ez könnyen előfordulhat. A versailles-i fellebbviteli bíróságon folyó Alstom-BKV perben a felperes francia cég arra hivatkozik, hogy a magyar fél szándékosan teremtett olyan helyzetet, hogy ne kelljen átvennie az általuk a 2-es és 4-es metró vonalára gyártott szerelvényeket, mert időközben titokban megegyezett az oroszokkal. Tarlós István főpolgármester szerint ez az állítás aljas hazugság, a szerződést azért kellett felbontani, mert a világ egyik legnagyobb vasúti szerelvénygyártója nem tudott olyan metrókocsit gyártani, amelyik megfelelne a magyar szabványoknak. Ugyanakkor tény, hogy az orosz üzletről maga Fellegi Tamás nyilatkozott több alkalommal is tavaly ősszel.

Két eset lehetséges: Vagy valóban elindultak a magyar-orosz államközi tárgyalások az orosz járművek beszerzéséről, és ebben az esetben a BKV (és a metróberuházást jórészt finanszírozó magyar állam) rosszhiszeműen kívánta szerződésben tartani az Alstomot, vagy pedig a világ egyik legdrágább és legfeleslegesebb politikai blöffjével állunk szemben. A politikai kommunikáció logikájába beleférnek a hasonló dicsekvő kompetencia-bizonyító nyilatkozatok, de a jogi pr szempontjából, úgy tűnik, kész katasztrófával állunk szemben.

Mi történt?
A 2006 májusában megkötött szerződés értelmében a BKV 65 milliárd forintért, 37 metrószerelvényt vásárolt az Alstom cégtől a 2-es és az épülő 4-es metró részére. A 2-es metróra szánt 22 járművet 2008 májusától kellett volna leszállítani, de az első két kocsi csak nyolc hónappal később, 2009. január 28-án érkezett meg Budapestre. Az Alstom azzal magyarázta ezt, hogy késve, 2007 augusztusában kapta meg az úgynevezett előzetes típusengedélyt az Nemzeti Közlekedési Hatóságtól, így csak ekkor tudta elkezdeni a prototípus gyártását. Az Alstom végül 110 metrókocsit gyártott le az előzetes engedély alapján. 

A francia cég  mentességet kért a magyar szabványok alól a hatóságtól, mivel az általuk gyártott fékrendszer megfelel az uniós szabályoknak, és a világ számos nagyvárosában futnak az általuk gyártott szerelvényeik. Az NKH elutasította a derogációs kérelmet. 2010 februárjában a BKV és a francia járműgyár felső vezetésének tárgyalásán kiderült, az Alstom ígéretei ellenére nem tudta beszerezni a végleges típusengedélyt. A vita a annyira elmérgesedett, hogy Demszky Gábor bekérette a francia nagykövetet, a BKV pedig  június végéig adott határidőt az Alstomnak a végleges típusengedélyek megszerzésére. A Demszky által kisebbségben vezetett Fővárosi Közgyűlés június elején végül ultimátumot adott az Alstomnak: a Fidesz-frakció javaslatára arra szólította fel a BKV vezérigazgatóját, hogy bontsa fel a szerződést, ha a 2-es metró új szerelvényeinek végleges típusengedélyét nem sikerül 2010. július 30-án éjfélig beszereznie a szállítónak.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság az ultimátum lejártával egyidőben elutasította a végleges típusengedély kiadását arra hivatkozva, hogy a fékrendszer nem felel meg a magyar előírásoknak. Az Alstom fellebbezett az elutasító döntés ellen. Az NKH október 18-án utasította el a szerelvények végleges típusengedélyének kiadását, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a  kocsik fékjei ugyanolyan biztonságosak, mint akkor, ha a magyar járműszabályzat szerint gyártották volna őket. A BKV ezt követően felmondta az Alstommal kötött metrókocsi-szerződést. Bejelentették, hogy lehívják a szerződések alapján már kifizetett 108 millió euró visszafizetésére, valamint a jóteljesítésre vonatkozó  bankgaranciákat, és bejelentették kötbér- és kárigényét a szállító felé.

Idáig tehát simának tűnik az ügy: az Alstom vagy nem akart vagy nem tudott megfelelni a magyar  előírásoknak, ezért nem teljesítette a szerződést. A BKV (pontosabban annak tulajdonosa) első ránézésére jogosan kérte a már kifizetett összeg és bankgarancia visszafizetését. Csakhogy egy ilyen volumenű szerződés felbontása koránt sem egyszerű. A kontraktusban ugyanis a vis major események között rögzítették, ha a járművek nem tudják megszerezni a magyar hatósági engedélyeket. Ilyen esetekben a partnerek nem felelősek az eseményből származó károkért.

Erre a klauzulára Tarlós István és a sajtó egy része is szokatlan körülményként hivatkozott, amikor a szerződés hibáira vezették vissza a fiaskót. Csakhogy ez a kitétel egyáltalán nem ritka olyan nemzetközi szerződésekben, amikor az egyik szerződő fél közvetve vagy közvetlenül maga az állam. Ebben az esetben ugyanis az egyik fél speciális erőfölényével élve, az általa irányított hatóságot befolyásolva akadályozhatná meg, hogy a másik fél szerződésszerűen teljesítsen. Mondhatnánk persze, hogy a szakhatóságok teljesen függetlenek, és döntéseiket nem befolyásolja az állam pillanatnyi gazdasági vagy politikai érdeke, de ezt különösen Magyarország esetében, ahol minden választás után megbízható emberekre cserélik a hatóságok vezetőit, meglehetősen nehéz lenne hitelesen állítani. Pedig a most folyó per egyik fontos kérdése éppen az, hogy függetlennek tekinthető-e a Nemzeti Közlekedési Hatóság a magyar kormánytól.

A per
A szerződésbontást követően az Alstom Franciaországban bírósághoz fordult, hogy ne kelljen fizetnie a BKV-nak. A nanterre-i bíróság első fokú döntésében decemberben meg is tiltotta, hogy a pénzintézet átutalja a BKV-nak a bankgaranciát. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Tarlós István feljelentésére ezt követően idén januárban nyomozást rendelt el a BKV és az Alstom közötti, a metrókocsik gyártására és leszállítására kötött szerződéssel kapcsolatban.

A nanterre-i ítéletet a közlekedési vállalat megfellebbezte, most másodfokon folyik a per. A versailles-i fellebbviteli bíróság május 6-án tartott másodfokú meghallgatást az ügyben, de döntést nem hozott. Két kimenetel lehetséges: vagy helybenhagyják az első fokon eljáró nanterre-i bíróság december 21-ei döntését, amelyben megtiltották a szerződés teljesítésére garanciát vállaló banknak az összeg, 130 millió euró kifizetését, vagy hatályon kívül helyezik az elsőfokú ítéletet, és ideiglenes intézkedésként a pénz kifizetésére kötelezik a bankot.

Alstom ügyvédje a tárgyaláson arról beszélt, hogy a BKV és a magyar hatóságok tudatosan nem működtek együtt az Alstommal, hogy megtorpedózzák és az oroszok kezére játsszák az üzletet. A francia cég közölte azt is, hogy a Budapest számára gyártott metrószerelvények átfogó tesztelésen estek át, a 2-es vonalra megrendelt járművek készen vannak, és értékük meghaladja a BKV által fizetett 50 százalékos előleg összegét. Egy független vasúti vizsgáló szervezet szerint a Budapest számára gyártott metrószerelvények fékrendszere bizonyítottan megfelel az unió fékszabványának.

Tarlós István főpolgármester az első tárgyalási napot követően sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy a szerdai franciaországi bírósági meghallgatáson több rágalom is elhangzott, amelyre a magyar fél nem reagálhatott, ezért rágalmazásért és hatóság félrevezetéséért valószínűleg beperlik az Alstomot. Közölte azt is, hogy várhatóan új tendert írnak ki a metrószerelvények gyártására.

A pillanatnyi helyzet igencsak kockázatos. Amennyiben ugyanis az új szerelvényeket nem sikerül az uniós forrás igénybevételére létrejött támogatási szerződésben kikötött 2015-ös határidőig beszerezni, az 4-es metró járművekre nem lehet az eu-s forrásokat felhasználni, tehát annak költségeit teljes egészében a Fővárosnak és a magyar államnak együttesen kell viselnie. Egy ilyen kényes helyzetben minden kiejtett szónak jelentősége van, éppen ezért nehéz megérteni, hogy miért kellett a nemzeti fejlesztési miniszternek a Főváros és a kormány jogi érdekeivel ellentétes nyilatkozatot tennie az orosz metróbeszerzés lehetőségéről. Egy részletes novemberi újságcikk így értelmezi a helyzetet:
 

Neve elhallgatását kérő, a beszerzés körülményeit közelről ismerő forrásunk szerint csak abban az esetben volna lehetőség megtartani az uniós támogatást, "ha valaki már rég tud arról, hogy itt az Alstomot elutasítja az NKH, és ponyvával letakarva őrzi az új kocsikat egy eldugott garázsban". Más fővárosi forrásunk szerint a városházán már nyáron elszaporodtak a kopogtató lobbicsoportokról szóló hírek. Elég furcsán hatott, amikor Fellegi Tamás miniszter maga nyilatkozta a Hír Tv-ben, hogy október első felében találkozott Viktor Zubkovval, Oroszország első miniszterelnök-helyettesével - akivel hosszasan és részletesen tárgyaltak nemcsak a metrókocsik ügyéről, hanem a teljes 4-es metró beruházásról is. Ez arra utal, hogy Fellegi biztos lehetett benne: az NKH másodfokon is elmeszeli majd az Alstomot; annál is inkább, mert a hatóság élére júniusban ő maga nevezett ki új főnököt Sárdi Erika személyében (azaz már az első fokú döntés idejében is ő vezette a hatóságot). Sajtóinformációk alapján Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor novemberi találkozójának is témája lesz a 4-es metró terve, a pletykák szerint pedig az egyezséget Vitézy Dávid nagybátyja, Vitézy Tamás földgázguru évtizedes ukrán és orosz kapcsolatai is segítik.

Hogy ténylegesen milyen gazdasági és politikai folyamatok zajlanak a háttérben, nem tudhatjuk. Az Alstom-ügy jelen állását jogi pr szempontból azonban viszonylag könnyen értékelhetjük. Adott egy nemzetközi cég, amelyik nem teljesítette a szerződéses vállalását, és amelynek magatartását kezdettől nehéz lenne jóhiszeműnek nevezni. (És itt most mindegy, hogy a magyar szabvány idejétmúlt-e vagy sem, hiszen a szerződés szerint ennek kellett volna megfelelni.) Az Alstomot, úgy tűnik, kicsit sem érdekli, mit gondol róla a magyar közönség, legfeljebb nemzetközi üzleti presztízse szempontjait veszi figyelembe kommunikációja során. Gazdasági érdekeit azonban profi módon érvényesíti a peres eljárásban, lecsap a másik oldal minden feldobott labdájára.

A vele szemben álló fél azonban mintha nem a gazdasági érdekeit védené, hanem politikai kommunikációs szempontokat követ. Fellegi Tamás nyilatkozata jól hangozhatott a karakán kormányzást értékelő választók körében, akik elégedetten csettinthettek, ha egy újabb francia multi megleckéztetéséről hallanak. Csakhogy ez a mondat durván keresztülrúgta a Főváros addig követett jogi stratégiáját, amely a szerződés teljesítésének kikényszerítésére, ennek hiányában pedig az Alstom szerződésszegésének bizonyítására vonatkozott. Lehet, hogy ez a mondat túl sokba fog kerülni minden egyes magyar adófizetőnek. A másodfokú eljárásban június 8-án dönt a versailles-i bíróság.

Hétfő, május 16., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

E. Gábor + 9 fő (fegyveresen elkövetett rablás, nyeresgvágyból elkövetett emberölés és más bűncselekmények))

A volt rendőrt és társait azzal vádolja az ügyészség, hogy arab pénzváltókat támadtak meg Budapesten, az egyik sértettet meg is ölték. E. Gábor elfogása után, az ügyészi kihallgatáskor megpróbált megszökni a vádhatóság Belgrád rakparton található irodájából, rosszullétet színlelt, és kiugrott az ablakon. Az eséskor megsérült, az utcán a rendőrök fogták el újra. (cikk)

Hétfő, május 16., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Attila és társai (sikkasztás)

A tanúk újbóli meghallgatásával folytatódott a Kulcsár-per újratárgyalása. A tárgyaláson a másodrendű vádlott ügyvédje indítványozta annak a jegyzőkönyvnek az ismertetését, amely Rejtő E. Tibor harmadrendű vádlott 2003-as kihallgatásáról szól. Ruttner György szerint ugyanis a jegyzőkönyvben szereplő információk más megvilágításba helyezhetik az ügyet. Az ügyész szerint Ruttner György indítványával csak a cirkuszt fokozza. (cikk)

Kedd, május 17., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

S. Ábel (emberölés előkészülete)

A huszonkét ember megölésének előkészületével vádolt joghallgató szerint nem törvényes az ellene felhozott vád, mivel a hatóságok számtalan eljárási hibát követtek el, ezért az eljárás megszüntetését kérte a Fővárosi Bíróságtól (FB) Az első tárgyalási napon az ügyészség által is kiemelkedő intellektusúnak mondott vádlott hosszasan sorolta, hogy szerinte milyen hibákat követtek el az eljáró hatóságok. A vádlott exkluzív börtöninterjút adott a tv2-nek, amely megtekinthető itt.

Kedd, május 17., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Tamás + 1 fő (emberölés)

A csepeli kettős gyilkosság perében mindkét vádlott tagadta, hogy részt vett a gyilkosságban, a másodrendű vádlott ugyanakkor arról beszélt, hogy a később meggyilkolt igazgató tudtával sikkasztott az iskola pénzéből. Az áldozat özvegye szerint nem a sikkasztás bizonyítékait rejtő dosszié megszerzése volt a csepeli kettős gyilkosság vádlottjainak célja, hanem bosszú állt a háttérben. (cikk) A pert kísérő blog itt elérhető.

Kedd, május 17., 8:30

Pesti Központi Kerületi Bíróság, V. Markó u. 25.

Gy. Anita + 3 fő (hamis tanúzás bűntette)

Az ügyészség a 2002-es móri mészárlás valódi elkövetőjének elítélése után is fenntartja a vádat, amely szerint  egy fiatal lány és szülei, valamint egy asszony, akik mind jó ismerősei voltak Kaiser Edének, hamisan tanúskodtak a móri mészárlással kapcsolatos büntetőeljárásban. Az ügyészség szerint a négy vádlott alibit igazolt 2009. május 9-re, a móri vérengzés időpontjára Kaiser Edének, akit azonban időközben már felmentették a gyilkosság vádja alól. Az első tárgyalási napon felmerült, hogy emiatt az ügyészség ejthetné a vádat, de végül a vád fenntartása mellett döntöttek. (cikk)

Kedd-szerda, május 17-18. 9:00

Pest Megyei Bíróság, Budapest, XIV. Thököly út 97-101.

K. Árpád és társai  (Előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények)

Négy beidézett tanú nem jelent meg a bíróságon a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat tanúkihallgatással folytatódó büntetőperén szerdán, így Miszori László tanácsvezető bíró csak a harmadrendű vádlottnak azt a két ismerősét tudta meghallgatni, akikkel a férfi biztonsági őrként dolgozott. Az egyik tanú szerint egykori munkatársára sose volt rá panasz, a munkát rendesen elvégezte, de azt tudta róla, hogy nem szereti a cigányokat, és szkinhedcsoportokhoz tartozott. (cikk) A pert kísérő blog elérhető itt. Bejegyzés a Petrocelli blogon itt olvasható.

Kedd, május 17., 8:30

Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, Tatabánya, Komáromi út 4.

M. László, T. Miklós  (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés)

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója és  a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. volt ügyvezetője ellen zajló büntetőperben a bíróság tanúként idézte be Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztost. A főügyészség szóvivője tavaly szeptemberben közölte, az ügyben azért indult nyomozás, mert a ménesbirtok vezetője vélhetően jogcím nélkül utalt át 365 millió forintot az állami kézben lévő és felszámolás alatt álló Bábolna Zrt.-nek. Az ügyészség a ménesbirtok volt ügyvezetőjét mint tettest, az MNV volt vezérigazgatóját mint felbujtót vádolja. (cikk)

Szerda, május 18., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

B. György és társai (terrorcselekmény bűntette)

Az országgyűlési képviselők sérelmére elkövetetett terrorcselekmények vádjával csaknem két éve előzetes letartóztatásban lévő férfit egy másik perében áprilisban hirdetettjogerős ítéletet a Fővárosi Bíróság: félmillióról kétszázezer forintra enyhítették a  Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása miatt korábban kiszabott pénzbüntetést. Az ún. Magyarok Nyilai perben az ismert liberális jogvédő ügyvéd, Szikinger István védi a radikális jobboldali aktivistát. (cikk) Bejegyzés a Petrocelli blogon itt és itt olvasható.

Szerda, május 18., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

B. László és társai (hűtlen kezelés)

A befektetők abban a tudatban hagytak tízmilliókat a Baumagnál, hogy bankbetétbe tették a pénzüket, és annak visszafizetését az állam garantálja - ez derült ki a B. László és 11 társa ellen hűtlen kezelés miatt (Baumag-per) a Fővárosi Bíróságon folyó, megismételt eljárás korábbi tárgyalási napján. A tárgyaláson a tanuk és a szakértők meghallgatása következik. Ítélethirdetésre várhatóan csak ősszel kerül sor. (cikk)

Május 24-én hirdet ítéletet a Heves Megyei Bíróság abban a kártérítési perben, amelyet a magyar állam ellen indított az a három tarnabodi roma fiatal, akik 11 hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. Bejegyzésünkben eredetileg azt kívántuk vizsgálni, hogy ebben az ügyben és a hasonló esetekben milyen eszközök állnak az ártatlanul elítéltek és védőik rendelkezésére, hogy a bíróság mellett a nyilvánosság előtt is igazolják ártatlanságukat. Az elméleti okoskodás mellett azonban véletlenül rábukkantunk egy most folyó rablógyilkossági perre, ahol felmerül, hogy a vádlottak jó eséllyel ugyancsak ártatlanul állnak a bíróság előtt. A pert a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársainak segítségével végigkövetjük majd.

Mi történt?
A fiatalokat több emberen elkövetett emberölés kísérletének gyanújával vették őrizetbe, miután 2008 szeptember 29-én hajnalban ismeretlenek Molotov-koktélokat hajítottak és lövéseket adtak le Tarnabodon négy faluszéli házra.  Németh Renátót, Pusoma Jánost és Szabó Adorjánt  csak azt követően engedték szabadon, hogy majd egy évvel letartóztatásuk után a rendőrség elfogta a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat gyanúsítottjait. A gyanú szerint ugyanis a tarnabodi támadás is a Debrecenben elfogott társaság számlájára írható.
A roma fiatalokat a 2008. július 21-i galgagyörki és az augusztus 8-i piricsei támadással is meg akarták gyanúsítani, míg szüleik és más rokonai ellen pedig azért folytattak nyomozást a rendőrök, mert azt gyanították, azért, hogy hozzátartozóikat mentsék, újabb hasonló támadásokat követtek el. Így azt feltételezték, hogy ők hajtották végre a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi, két-két áldozattal járó támadást is. A roma fiatalok szabadlábra helyezéséről csak az után született döntés, hogy a sorozattámadás feltételezett elkövetőit 2009. augusztus 21-én elfogták a rendőrök, de egyiküket egy ki nem fizetett 10 ezer forintos szabálysértési bírsága miatt csak a döntés után két nappal később engedték ki.

A három fiatal a tizenegy hónapos fogva tartás miatt fejenként 7,8 millió forintos kártérítési keresetet nyújtott be. A per tárgyalása csütörtökön kezdődött meg Egerben, a Heves Megyei Bíróságon. Kókai Zsolt bíró elmondta: a felpereseknek jár kártérítés, ám annak mértékéről csak május 24-én hoz döntést. A megítélhető összeg ugyanis igen tág határok között mozog. Százhatvanezer és másfél millió forint az intervallum, ezért a kártalanítás összegét - a körülmények figyelembe vételével - még mérlegelnie kell a bíróságnak.

A TV2 Tények tudósítása

Hasonló esetek

• - A három roma fiatal ügyvédje Magyar Elemér, akinek nem ez az első hasonló ügye. 1994-ben  egy másik ügyfelét, Pusoma Dénest ártatlanul ítélte a bíróság nyolc év börtönre emberölésért. Csaknem két és fél évet leült már, amikor véletlenül megtalálták a valódi gyilkost. Kártérítési igényét elutasították, mondván, beismerésnek vett vallomásával félrevezette az igazságszolgáltatást, és ezzel maga is hozzájárult a téves ítélet meghozatalához. A fiatalember másfél évvel szabadulása után felakasztotta magát. Tragédiájából ügyvédje drámát írt, és segítette Ragályi Elemér filmrendezőt, hogy a történetből mozifilm készüljön. A téves ítélet és a fiatalember halála után is folyó kártérítési perek jogtörténeti jelentőségűvé emelték Pusoma Dénes történetét.

• - Egy másik emlékezetes gyilkossági ügyben egy magyarcsanádi testvérpárt gyanúsítottak meg, ők tizenöt hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, amíg a bíróság jogerősen fel nem mentette őket. Az elsőfokú bíróság 1,2-1,2 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a Gán fivérek számára, mivel indoklása szerint felperesek "az átlagosnál primitívebb személyiségük" miatt nem élték meg olyan pszichés károsodással a fogvatartást, ami indokolná a kártalanítást. Végül a másodfokú bíróság törölte a primitív kitételt, ugyanakkor a kártérítésnek első fokon megítélt összeget nem emelte meg.

• - Burka Ferencet és fiát szintén ártatlanul ítélték el gyilkosság vádjával 15 év, illetve 13 év fegyházra, és csaknem hat évet ültek börtönben, majd az ítélőtábla hatályon kívül helyezte az ítéletet, és szabadon engedte a két, szintén roma férfit. Az apa és fia eredetileg 50-50 milliós kártalanításra tartott igényt. A hónapokig tartó pereskedésben végül egyezség született a felperesek és a magyar állam nevében eljáró akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium között. Eszerint idősebb Burka Ferenc 20 millió, ifjabb Burka Ferenc 25 millió forint kárpótlást kapott. Ez a Magyarországon valaha megítélt legmagasabb összegű állami kártalanítás indokolatlan büntetés miatt.

• - A nemrég zárult Filmszemle kísérőprogramjában mutatták be Váradi Béla Barna kültakaró c. dokumentumfilmjét, amely hat éven át előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben tartott H. Rita történetét dolgozza fel.  A drogkereskedelem vádja alól később jogerősen felmentett fiatal nőnek a kártérítési perrel együtt tíz éve ment rá az életéből az ügyre, amelyben ártatlanul vádolták: több, mint amennyit büntetésként kaphatott volna, ha elítélik. Az eljárásba bevont pszichológus szakértő az ő hovatartozását jellemezte a film címét adó, hírhedt körülírással: "testszerte barna kültakaró".

A felsorolt esetekben a nyomozó hatóságok által elkövetett súlyos eljárási hibák és a téves bírói ítéletek mellett közös az is, hogy az ártatlanul bebörtönzött embereket a felmentő ítélet után is kiközösítette környezetük. Az utolsó példában szereplő H. Rita a filmben elmeséli, hogy nővére temetésén, láncra verve, fegyőrökkel körbevéve kellett részt vennie: „Az emberek elhiszik, ha valakit láncra verve látnak, az csakis bűnöző lehet, mert bíznak a rendőrökben. Azóta mindenki teljesen elfordult tőlem, a családom is, az én magyarázatomra senki sem kíváncsi, a sorsom kitörölhetetlenül megpecsételődött".

Az ártatlanul elítélt romák jogi rehabilitációját és kártérítési pereit általában jogvédő szervezetek vállalják magukra. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek a szervezetek mit tesznek annak érdekében, hogy védenceik a nyilvánosság előtt is igazolni tudják ártatlanságukat: milyen kommunikációs eszközöket használnak, az ügy mely szakaszában lépnek a nyilvánosság elé, ha egyáltalán.  A Petrocelli blog véletlenül bukkant L. Bertalan és társai ügyére, amely az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján nagyon hasonlít a fenti példákban szereplő esetekre, s így alkalmas lehet arra, hogy végigkísérjük a pert, s bemutassuk kommunikációs tanulságait.

Mi történt?
L. Bertalan és társai ellen nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. A vád szerint 2007-ben az elsőrendű és a másodrendű vádlott egy idős pilisi asszonyt halálra vertek-rugdostak otthonában, és mindössze egy értéktelen rádiós magnót zsákmányoltak. A hemogenetikai szakértő később megállapította, hogy a gyilkos baltán található DNS nem egyezik meg az elsőrendű vádlottéval. Az ujjnyomszakértő szerint a helyszínen talált ujjlenyomatok egyike sem a vádlottaké. A harmadrendű vádlott a tárgyaláson visszavonta a korábban tett vallomását, amelyben azt állította, hogy ő figyelte kint az utcát, amíg a másik két vádlott bent volt a házban, és arra hivatkozott, hogy a rendőrök megfélemlítették és megfenyegették. (cikk)

Elmélet helyett perkövetés

A keddi tárgyalásra felhívtuk a több hasonló esetben jogi segítséget nyújtó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) figyelmét. A NEKI munkatársa, Dr. Udvari Márton részt vett a peren, és megosztotta blogunkkal tapasztalatait.

A perrel kapcsolatban elmondta,  hogy még nem rendelkeznek elég információval,  a sajtóhírek és személyes benyomás alapján azonban egyértelműnek látszik, hogy jelentős hiányosságok vannak a bizonyítékok terén, ezt mutatja az is, hogy az elsőfokú eljárást meg kell ismételni. A DNS nem egyezik az első rendű vádlottéval, a helyszínen talált pamutszálról nem lehet megállapítani, hogy a vádlottaktól származik-e, és a poligráfos vizsgálat sem támasztotta alá, hogy ők követték el a gyilkosságot. A vádirat nagy mértékben a  harmadrendű vádlott vallomásán nyugszik, ő azonban a mostani tárgyaláson nem jelent meg, lakóhelyéről eltűnt a lakhelyelhagyási tilalom ellenére. A NEKI május 31-ére kírt következő tárgyaláson megpróbálja elkérni a vádlottaktól, vagy védőiktől a vádiratot, ill. az eljárás megismétlését elrendelő ítéletet, amelyek alapján részletesebb véleményt tud kialakítani az ügyről, és erről tájékoztatni fogják a Petrocelli blogot is.

Rákérdeztünk a hasonló ügyek kommunikációjával kapcsolatos gyakorlatra is. Megtudtuk, hogy a NEKI rendszerint utólag szokta a sajtóval felvenni a kapcsolatot, amikor már született valamilyen bírósági döntés. Mostanában határoztak egy olyan program elindításáról, aminek a keretében a hasonló ügyeket követnék figyelemmel tárgyalásról-tárgyalásra, és elemezni az eljáró bíróság munkáját. Céljuk az, hogy nagyobb rálátással rendelkezzenek az olyan ügyekre, ahol roma személyek ellen hiányos bizonyítékok alapján hoznak ítéletet, vagy rendelik el előzetes fogvatartásukat. Udvardi elmondta: ha több ügyre lesz rálátásuk, akkor lehetőségük lenne arra is, hogy a kapcsolódó rendszerszintű problémákra hitelesen reflektálni tudjanak. A NEKI eddig azért ódzkodott az általánosításoktól, mert az egyedi ügyek kapcsán nem akartak általános következtetéseket levonni. Az induló a programnak L. Bertalan és társai pere az első ügye, a jogvédő szervezet munkatársai minden tárgyaláson részt vesznek majd.

A Petrocelli blog pedig velük együtt végigkíséri majd a pert, és beszámolunk olvasóinknak az ügy kommunikációs tanulságairól is.

Hajdúsámsoni disznótolvajokat vertek meg Debrecenben. Ketten súlyos, egy ember pedig könnyű sérülésekkel került kórházba. Az eset még hétfő éjjel történt, de csak csütörtökön hozta nyilvánosságra a rendőrség. A három tolvaj ellen lopás, az öt támadó ellen önbíráskodás, illetve súlyos testi sértés miatt indult eljárás.

 

A rendőrségre hétfőn éjszaka érkezett bejelentés, miszerint Debrecenben, a Panoráma úton haladó fehér kocsi három utasa feltehetően sertéseket lopott egy fancsikai tanyáról. A rendőrök a helyszínen két autót találtak, mellettük több embert, kezükben fa- és vasrudakkal. Az egyik kocsiban, amelynek ablakai ki voltak verve, két vérző fejű hajdúsámsoni férfi ült, mellettük, a földön egy sérült férfi feküdt, elmondása szerint keze-lába eltört. 

 

A másik gépkocsi öt utasa, valamennyien debreceniek, a rendőröknek elmondták: a tanyájukról a három másik férfi disznót lopott, de megzavarták őket, így elmenekültek a helyszínről. Kocsival követték őket, mígnem a laza földúton a tolvajok kocsija elakadt. Ekkor szóltak a rendőröknek, s míg odaértek, visszatartották őket. A vizsgálat utóbb kiderítette, a fancsikai tanyáról három 90-100 kg-os sertés hiányzott.

 

A másik három férfit a kórházi ellátás után előállították a rendőrségen. Meghallgatásukkor azt mondták: sérülten találták a disznót a földúton, felrakták a platóra, majd tovább kocsikáztak, de elakadtak. Ekkor támadtak rájuk.

 

A három sertéstolvaj ellen lopás megalapozott gyanúja, míg öt üldözőjük ellen felfegyverkezve elkövetett önbíráskodás miatt indult eljárás, kettejük esetében súlyos testi sértés miatt is.

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el emberölés bűntett kísérletének elkövetése miatt egy 21 éves kiskunhalasi férfi ellen, - adta hírül a Kecskeméti TV.  A rendőri nyelven megfogalmazott jelentés mögül kivillanó mozaikszerűen összettett alföldi karakterek a Coen-fivérekért kiálltanak.

2011. 05. 08-án 19.30 óra körüli időben, kiskunhalasi lakásában egy 68 éves férfit szóváltást követően bántalmazott egy ott tartózkodó 21 éves helyi lakos férfi ismerőse, melynek következtében az idős férfi eszméletét veszítette. Mindketten ittas állapotban voltak. A férfi abban a hitben, hogy megölte a sértettet, elrejtette, az eszméletlen testet a lakóház kamrájába vitte, és az ott lévő fagyasztóládába tette. A fagyasztóláda tetejére különféle nehezékeket helyezett, annak érdekében, hogy a test felfedezését elodázza. Ezután a fagyasztóládát bekapcsolta, a kamrát bezárta, és egy ismerőséhez ment segítséget kérni ahhoz, hogy a sértett házából különféle ingóságokat vigyen el.  Az ismerőse intenzíven érdeklődött a tulajdonos hollétéről, ennek hatására a férfi elmondta, hogy bántalmazása során megölte és a fagyasztóládába tette a sértettet.

A felkeresett ismerős a Kiskunhalasi Rendőrkapitányságra bejelentette a tudomására jutottakat. A sértettet a helyszínre irányított rendőrök szabadították ki a fagyasztóból, aki a cselekmény során könnyű sérüléseket szenvedett. Az emberölés kísérletével gyanúsítható férfit elfogtuk, majd gyanúsított kihallgatását követően őrizetbe vettük, és kezdeményezzük előzetes letartóztatását.

Debreczeni Zita jogi képviselője a Bors című napilapnak olyan tartalmú "állásfoglalást" küldött a mai napon, amely szerint "kötetlen, személyközi kommunikációban beszédközeli írásmódban nem számít hibának a betűtévesztés és a helyesírás figyelembe nem vétele".

Mindezt arra reagálva tette, hogy a modell rajongói Facebook-oldalát szemléző Bors arról érdeklődött Debreczeni Zitától, hogy az ott közöltek alapján miért írja az érettségizőket egy t-vel, milyen megfontolásból tesz hosszú ékezetet a többször, és az átöltözik szavak ö betűjére, miért spórolt el egy z betűt a szavazzatok felszólításból, illetve miért lett a fogadtakból „fogattak”.

Az nyilvánvaló, hogy a sajtóérdeklődést, a nyilvánosságot üzemszerűen használó közszereplőknek szüksége van jogi képviselőre, akik nem csak a tárgyalóteremben járnak el a celebek helyett/mellett, hanem szükség szerint maguk is közszereplővé válnak, a sajtóban is megnyilvánulnak. De bármennyire is a közérdeklődés homlokterébe került az utóbbi időben a magyar anyanyelv ápolása és a helyesírás (köszönhetően többek között az államfő vonatkozó tevékenységének is), az kijelenthető, hogy ezekben az ügyekben nem a celeb ügyvédje a releváns megszólaló - annak taglalásától pedig most eltekintenénk, hogy milyen típusú szakmai "állásfoglalást" tehet egy ügyvéd nyelvészeti kérdésekben.

Ami ennél fontosabb, hogy megvizsgáljuk, milyen szerepe van valójában a celebek körül a jogi képviselőnek, milyen apropóból érdemes nekik keresniük a nyilvánosságot.

Peres ügyek, jogtechnikai álláspont kifejtése, funkcionális szerepfelosztás

Jól látható, hogy például Stohl András ügyében a bűnbánó, "civil" terhelti profil sérülne, ha a balesetet okozó színész érvelne jogi szaknyelven az enyhébb büntetés mellett, ha a szerepéből kiszólva latolgatná a lehetséges enyhítő körülményeket, eljárásjogi sajátosságokat. Ez az ügyvéd dolga, akinek a védencével az eljárás legelején tisztáznia kell, hogy milyen tények és stratégia alapján, melyikük mivel keresi a nyilvánosságot. Ez a munkamegosztás és az ehhez szükséges információáramlás Stohl ügyében meglehetősen rosszul működött, emiatt is kerülhetett sor az időközi ügyvédcserére.

A celeb ügyvédje mindig a szakember, a megfejtő, a taláros ember profiljával jön, így egészíti ki a celebet.

Ha kell, korbács

A sajtószervezés és pr egyik aranyszabálya, hogy soha nem alakítunk ki ellenséges viszonyt a sajtóval. A celeb súlyos hátrányokat szenvedhet, ha maga jár el például egy helyreigazítása ügyben. Ilyenkor mindig az ügyvédnek kell fellépnie, az ő dolga a hibás közlés miatt tiltakozni, helyreigazítást kérni, az esetleg perben aktívan eljárni. A közszereplő eközben "beugrik középre", fenntartva a jó kapcsolatot a médiával, mintegy szabadkozva amiatt, hogy sajnos, a valótlan híreket ki kell igazítani, és ennek ez a módja.

A nyilvánossághoz szólva az ügyvéd a korbács, és a celeb a kockacukor, utóbbi az ügyvéd sikeres ténykedése után kiemelt figyelmet fordítva a megregulázott médiára.

Nem tolakodik, nem válik önjáróvá, önjogú celebbé

Az úgynevezett sztárügyvédek szerepfelfogása mindig vékony jégen táncoló, óvatos balanszírozással jár. Miközben a szereplésekkel járó ismertség új ügyfeleket, nagy ügyeket hozhat, bármikor késznek kell lenniük arra, hogy az aktuális feladathoz kaméleonként simuljanak. Rosszat tesz az ügynek, ha a celebbé vált ügyvéddel kapcsolatos közkeletű prekoncepciók rátelepednek az ügyfélre is, a "biztos ezért védi pont ő"-vélekedés gyakran visszaüthet. Egy időben a másodvonalban játszó bulvárszereplők által indított perekben szinte mindig Dr. Mester Csabát láthattuk eljárni, aki az utóbbi években helyes és taktikus módon a háttérben maradt - nehéz ugyanis például a Cozma-ügyben az egyik vádlott védőjeként úgy eljárni, komolyan érvelni a nyilvánosságnak, ha közben transzvesztita előadók hajtűdobáló nyilvános perpatvaraihoz is asszisztálnunk kell védőként.

Az intézményesült, önálló nyilvános megítélés alá eső, önálló érzelmeket és viszonyulást kiváltó ügyvédnek sokszor nehezebb a szintén közismert védencét kiegészítő, annak ügyével azonosuló profilt bemutatni.

Nincs dolga a nem jogi kérdésekkel

A celebek mellett nyilvános szereplést vállaló jogi képviselőnek nincs dolga olyan kérdésekkel, melyek nem a közszereplő jogi ügyeivel kapcsolatosak. A laikus nyilvánosság számára ugyanis neki kell megtestesítenie a hangsúlyozottan jogi szakértelmet - ez a profil pedig villámgyorsan erodálódik, ha a celeb helyesírásával, öltözködésével vagy épp szerelmeivel kapcsolatban fogalmaz meg "állásfoglalást". Érhető a celebek buzgalma, hogy nyilvános védelmükre akár jogon kívüli ügyekben is a tárgyalóteremben már bevált, komoly, taláros szakembert hívják, de egyfelől a kettejük közt létrejött szerződés minden bizonnyal részletesen rögzíti azokat az eseteket, amikor a jogi képviselő ügyfele nevében eljár. Másfelől pedig pont az ilyen beavatkozások tehetik később nehézkessé a komolynak szánt ügyvédi nyilatkozatok helyes percepcióját.

Ha véleményes, más szakmához tartozó, pláne "lightos" bulvártémákban is az ügyvéd keresi a nyilvánosság figyelmét, úgy a komoly, jogi ügyek nyilvános taglalása során is e szerepléseivel kötik majd össze.

Összefoglalva: a celebek ügyvédje egy speciális közszereplő, speciális mozgástérrel és felelősséggel. Míg a nyilvánosság által kevéssé ismert ügyfelek esetében előny lehet, hogy a jogi képviselő önjogon is képes médiafelületet szerezni, addig nagyfokú balanszírozás és mértéktartás szükséges ott, ahol az ügyfél maga is a nyilvánosság előtt él. Az pedig a jogi pr szempontjából súlyos hiba, ha egy bármilyen felkészült jogi szakembert a celeb ügyfél amolyan kombinált fogóként használ, és a jog határain kívül eső ügyekben is vele próbál a közvélemény számára üzeneteket eljuttatni.

Hétfő, május 9. 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

H. Sándor Gábor + 2 fő (iparjogvédelmi jogok megsértésének bűntette)

Az első magyar ipari kémperben négymilliárdos kár okozásával vádolják a Diagon Kft. volt dolgozóit. A vádlottak a magyar vállalat szellemi termékeit közvetítőn keresztül egy orosz cégnek kívánták átjátszani. Az előző tárgyalási napon az orosz cég képvisleőjét hallgatta meg tanúként a bíróság, aki elismerte: valódiak azok a levelek, amelyekben az egykori Diagon-alkalmazottak, immár új céget képviselve, teljes gyártási technológiát kínáltak az orosz félnek (cikk). Bejegyzés a Petrocelli blogon itt olvasható

Kedd, május 10., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

több személy – MAL Zrt. (kártérítés)

Hozzávetőleg 30 kártérítési per folyik a Mal Zrt. ellen, ezek egyikében sem dőlt még el a jogalap kérdése, az, hogy a Mal felelős-e a tavalyi vörösiaszap-katasztrófáért. A perekben egyebek közt a csapadék mennyiségére, a szeizmológia mozgásokra vonatkozó szakértői véleményeket is elemzik. (cikk)

Kedd, május 10., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

S. Tamás Gergő (hivatalos személy elleni erőszak)

A Jobbik képviselőjét tavaly ősszel csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakért ítélték el első fokon. A férfi 2008. március 15-én este a rendbontó tömegből a rendőrök felé dobott tárgyakat, illetve egy rendőr pajzsába rúgott. A képviselő a nyomozás során még tagadott, a bíróságon azonban elismerte a terhére rótt cselekményeket, és az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy megbánta tettét. (cikk)

Kedd, május 10., 8:30

Fővárosi Bíróság, II. Fő u. 70-78.

dr. K. Sándor (egyéb háborús bűntett)

A nyomozati vallomások ismertetésével folytatódott a háborús bűnökkel vádolt egykori csendőrtisztként büntetőpere, akit azzal vádolnak, hogy 1942-ben a Magyarországhoz visszacsatolt Újvidéken részt vett zsidók és szerbek kivégzésében. Felolvasták annak a honvéd főhadnagynak a terhelő vallomását is, akit 1948-ban az ÁVH hallgatott is. A 97 éves vádlott nem tett észrevételeket az általa korábban elmondottakhoz. Az első héten a hallgatóság soraiban a radikális jobboldal ismert szereplői tűntek fel, míg az utcán sárga csillaggal demonstráltak fiatalok. (cikk)

Kedd, május 10., 9:00

Győri Ítélőtábla, Győr, Domb u. 1.

H. A. Zs. (hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmény)

A vádlott késsel fenyegette és bántalmazta elvált feleségét, amikor megtudta, hogy annak új párkapcsolata van. A szomszéd által a helyszínre hívott rendőröket megütötte,  majd amikor megbilincselve elvezették, útközben pénzt kínált a rendőröknek, ha elengedik és hazaviszik. Az első fokú bíróság a vádlottat öt év börtönre ítélete életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, hivatalos személy elleni erőszak és kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés miatt.(cikk)

Kedd, május 10., 9:00

Pest Megyei Bíróság, Budapest, XIV. Thököly út 97-101.

L. Bertalan és társai  (Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette)

A vád szerint 2007-ben az elsőrendű és a másodrendű vádlott egy idős pilisi asszonyt halálra vertek-rugdostak otthonában, és mindössze egy értéktelen rádiós magnót zsákmányoltak. A hemogenetikai szakértő később megállapította, hogy a gyilkos baltán található DNS nem egyezik meg az elsőrendű vádlottéval. Az ujjnyomszakértő szerint a helyszínen talált ujjlenyomatok egyike sem a vádlottaké. A harmadrendű vádlott a tárgyaláson visszavonta a korábban tett vallomását, amelyben azt állította, hogy ő figyelte kint az utcát, amíg a másik két vádlott bent volt a házban, és arra hivatkozott, hogy a rendőrök megfélemlítették és megfenyegették. (cikk)

Szerda, május 11. 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Attila és társai (sikkasztás)

A megismételt brókerperben egyik volt banki alkalmazott vallomásában elhangzott, hogy a K&H banknál az elsőrendű vádlott számított a második embernek, aki elnök-vezérigazgatóval bizalmas, baráti viszonyt ápolt. A tanúként meghallgatott egykori vádlott beszélt arról is: 2003 nyarán, a botrány kirobbanásakor arról győzködték Kulcsárt, hogy "vigye el a balhét", majd a politikusok kihúzzák a dologból, és addig is öt évre menjen Ibizára. (cikk)

Szerda, május 11. 9:00

Pest Megyei Bíróság, Budapest, XIV. Thököly út 97-101.

K. Árpád és társai  (Előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények)

A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat negyedrendű vádlottjának rendőrségi alkalmazott nővére és sógora pénteki tanúvallomásában azt mondta: nem volt arra utaló jel, hogy Cs. Istvánnak bármi köze lenne a gyilkosságsorozathoz, vagy ismerné az elkövetőket. A másodrendű vádlott barátja tanúvallomásában azt állította, K. István egy beszélgetésük során a titkosszolgálatokat vádolta a bűncselekmény-sorozat elkövetésével (cikk). Önálló perkövető blog itt olvasható. Bejegyzés a perről a Petrocelli blogon itt.

Az Andrássy út 1. szám alatti társasház kálváriája a legjobb példa arra, hogy ajtók mögött, "csendesen", csak a jogi eljárásban bízva az idő mindig a gyengébbek, a "kisemberek" ellen dolgozik. A kivitelezői tisztességtelenség és a bürokrácia tehetetlensége miatt is fontos és hatékony, hogy a lakók a nyilvánossághoz fordultak.

Szövevényes, politikai és gazdasági érdekekkel bonyolított, bő másfél évtizede húzódó ügyet próbálnak a társasház lakói a nyilvánossággal (újra) megismertetni. A 2011. május 5-én tartott tárgyalásra azért kerül sor, mert az egykori Stein-palota, az elrontott homlokzati festése miatt a pesti népnyelvben csak Foltosháznak nevezett épület lakóközössége kártérítési keresetet nyújtott be a bírósághoz, mert - álláspontjuk szerint - az épület tetőterében 400 millió forintos kárt okozott egy beruházó.

Mi történt?
A tetőtéri ingatlan tulajdonosa még 2001-ben kezdett felújításba, melyet a kivitelező 2003-ban félbehagyott, a megbontott és életveszélyes statikai állapotba hozott tetőszerkezetet magára hagyta. A beruházó ezt követően nem folytatta más kivitelezővel a munkálatokat és helyreállítást sem végzett, így a szerkezeti statikai hiányosságok mind a mai napig fennállnak. Az állagromlással súlyosbítva ez jelenleg már bármikor a tető, valamint a zárófödém beszakadását, illetve a tető és a homlokzati elemek környező - Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út és Paulay Ede utcai - járdákra való omlását okozhatja. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy az Önkormányzat által kijelölt független statikus a vizsgálatot követően azonnali hatállyal a teljes tetőteret és a 4. emelet összes lakását közvetlen életveszély miatt lezáratta, és javasolta az önkormányzatnak az érintett utcai szakaszok elkerítését.

A lakók civil, "nem szakmabeli" közösséghez képest igen ügyesen használják a jogi pr több eszközét is, hogy a nyilvánosság segítségével egyengessék az ügyüket. A közvélemény nyomása a döntéshozón, az ügyben egyébként nyilvánvalóan pártatlan igazságszolgáltatás szereplőiben annak tudatosítása, hogy most egy kiemelt jelentőségű, médiaérdeklődés által kísért ügyet tárgyalnak, és persze az ellenfél erőből vitt, negligáló (sőt, mint látni fogjuk: visszatámadó) stratégiájának gyengítése is várható az alábbi eszközöktől:

• - A lakóközösség a legújabb tárgyalásra jól megfogalmazott, részletes, közérthető, szerkesztett sajtóközleménnyel érte el a médiát és a tematikus blogokat (a közepes méretű újságcikknek megfelelő közlemény több helyen szinte szó szerint átvéve jelent meg - így teljes mértékben a lakók által kívánt üzenetet megjelenítve). Bőséges illusztrációval és a részleteket is megvilágító háttéranyaggal látták el a sajtóanyagot.

• - Létrehoztak egy tematikus Facebook-oldalt, ahol egy aktívan, rendszeresen frissített üzenőfalon tájékoztatják a nyilvánosságot, itt is elérhetők a fontosabb fotók és hivatkozások.

• - Végig fenntartják az egyébként ilyenkor helyes "civil" jelleget, a "gonosz" nagyberuházó és a lakásukat elvesztő kisemberek párharca-tematikát. Nem térnek ki a történet értelmezését eleve befolyásoló politikai összefüggésekre, így (a tíz évvel ezelőtti vitáktól eltérően) immár nem szempont, hogy a tetőtéri elidegenítésben szerepet játszott Nagy Andor fideszes országgyűlési képviselő, aki 1998-2002 között Orbán Viktor kabinetfőnöke volt. (A fideszes politikussal sokkal keményebb volt Torkos Matild a Magyar Hírlapban, oknyomozása során többször is falba ütközött, a Miniszterelnöki Hivatalt sem tudta szóra bírni - cikkét lásd ide kattintva)

• - Helyes, hogy a kártérítésben megjelöltnél jóval bonyolultabb ügyben (a tetőtéri ingatlanhoz áron alul, furcsa körülmények között jutott a politikus, a felújítási kötelezettséggel kapcsolatban már több eljárás is indult, kusza, külföldre vezető szálakkal szőtt cégháló lett a tulajdonos) csak az aktuális és közérthető elemekre fókuszálnak az üzenet megfogalmazásakor.

Ugyanakkor a kör, a felvonultatott arzenál még közel sem teljes. A már megismert eszközökön túl rengeteg további lehetősége lenne a lakóközösségnek, ezek közül javaslunk párat:

• - Kitehetnek kétnyelvű tájékoztató táblát a házra, melyen röviden leírják a történteket. Mivel ez egy turisztikailag fontos terület, ilyen módon is nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra.

• - Írhatnak nyílt levelet az építésügyi, illetve a lakhatásért felelős tárcák vezetőinek, melyekben felhívják a figyelmet arra, hogy másokkal ellentétben ők nem új lakás megszerzéséhez, hanem saját otthonuk megmentéséhez kérnek segítséget. Megjegyzés: az ügyben a legfontosabb az időtényező, ez a legfontosabb érdek, a legfontosabb üzenet. Tudva, hogy a kártérítés per következő tárgyalását novemberre (!) írták ki, elemi érdeke a lakóknak a gyorsítás. Tudni lehet, hogy a folyamatosan ázó, statikailag veszélyes lakások jelentős része már nem lesz lakás a jogerős ítélet várható időpontjában.

• - Tarthatnának továbbá "fordított fogadóórát" az önkormányzati és kerületi képviselőknek (találgatva, hogy melyik párt képviselője megy oda?). A sajtónyilvános esemény célja kettős: ilyen módon a média vágóképek formájában bemutatná az áldatlan állapotokat, és a megszólított politikusokat a lakók mellett a sajtó is reakcióra próbálná bírni.

• - Szervezhetnek nyílt napot a Múzeumok Éjszakáján "a társasházi törvény áldozatainak múzeuma" néven - ha és amennyiben a nyilvános üzenetekben közérthetően el tudják magyarázni, hogy a balsors a társasházzá alakítás óta tépi a házban élőket.

• - Erősíthetnék a gonosz, trükköző, lakókat megnyomorító beruházó profilját azzal, hogy nagyobb nyilvánosságot adnak amaz jogi képviselői nyilatkozatának, miszerint:

Az alperes képviselője az első tárgyalási napon arról beszélt, hogy szerintük nem a tulajdonos-beruházó magatartására, mulasztására vezethető vissza a tető állapota. Arra mutatott rá, hogy a tetőszerkezet rossz állapota már akkor is ismert volt a társasház lakói előtt, amikor a cég (1996 körül) megvette a tetőteret, és nincs olyan szerződés, amely őket a munka elvégzésére kötelezné. Arra is felhívta a figyelmet, hogy - a jogszabályok szerint - a társasház közös tulajdonrészei, így például a tetőtér felújítása, állagmegóvása a társasház közös kötelezettsége. Az alperes védője ezzel összefüggésben jelezte: akár viszontkeresettel is élhetnek a felperessel szemben, amiért az elmulasztotta a felújítási kötelezettségét. Az alperes arra nem tért ki, hogy az általuk megbontott tetőszerkezetet 2003 óta miért nem állították helyre.

Fenti nyilatkozat "fordítása" úgy hangzana: a lakók feje fölül a tetőt elbontó cég azzal fenyegetőzik, hogy viszontkeresettel élhet, amiért a lakóközösség nem újította fel a tetőteret helyette. Mindeközben a tulajdonosi jogait hangoztató cég nem fizet közös költséget, nem vállal részt a ház közös kiadásaiból sem, sőt, akadályozza az esetleg forrásszerzést.

Összegezve: a Foltosház lakói hosszú, bürokratikus küzdelem után autodidakta módon a jogi pr eszközeit is megpróbálják felhasználni az otthonukat ért kár megtérítése érdekében. Biztató, ügyes és szervezett próbálkozásokat látunk, melyek azonban még messze nem fedik le a lehetőségeket. Ugyanakkor ügyelniük kell arra is, hogy a jelek szerint ellenfelük agresszív stílust használ, erőből próbál tárgyalni - és mivel minden eszközt megragad, ezért érdemes leltárt csinálni, hogy milyen irányból tud még támadni. Az biztos, hogy (akár közvetett módon) elő fog még kerülni a homlokzatfelújítás már többször tárgyalt ügye is.

Szigorú, de következetes ember az a sátai férfi, aki az MTI híre szerint előbb machetével, majd egy hét elteltével szamurájkarddal támadt haragosára ugyanannak a kocsmának a terászán. Akárcsak áldozata, akinek véres inzultust helyezett kilátásába, de ő másodszor is odament. Külön figyelemt érdemel, hogy a pengehosszúság 7 nap alatt 10 cm-rel nőtt.

Hétfőn kezdődik meg Miskolcon annak a sátai férfinak a büntetőpere, aki bozótvágó késsel, majd szamurájkarddal támadt rá egy haragosára; a 43 éves támadóval szemben emberölés kísérlete miatt emelt vádat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség. A vádlott tavaly júliusban Sátán, a helyi italbolt teraszán keveredett szóváltásba a sértett férfival korábbi sérelmére hivatkozva. A középkorú sértett férfi baráti társaságban ült egy asztalnál. A vádlott a nála lévő hatvan centiméteres pengehosszúságú bozótvágó késsel a sértett feje irányába sújtott, azt kiabálva: „Levágom a fejedet”. Az okozott sérülés nyolc napon belül gyógyuló volt. A vádlottat a többi vendég elzavarta, de ő eközben is megöléssel fenyegette a sértettet, illetve annak családját.

Egy héttel később a vádlott ismét összetalálkozott a kocsma teraszán a másik férfival, ekkor számon kérte, hogy a korábbi eset miatt az miért jelentette fel, majd ismét megfenyegette őt. Egy ötven centiméter hosszú szamurájkarddal támadt a haragosára, a támadásnak az vetett végett, hogy az italbolt vendégei a vádlottat elrángatták a helyszínről. A vádlott a cselekmény elkövetését, illetve az ölési szándékot tagadja, csupán garázdaságnak tekinti tettét.