Petrocelli

Vannak "sablon" ügyek, ahol a közvélemény szinte mindig ugyanazzal a védekezéssel találkozik. A versenysportot mérgező és hiteltelenítő doppingvétségek gyanúja esetén ritkább esetben beismeréssel, többségében viszont tagadással és "maszatolással", a doppingellenőrök elleni támadással találkozunk. Ungvári Attila cselgáncsozó szervezetében januárban és februárban is tiltott szerre bukkantak - a megvádolt sportoló azonban teljesen új eszközhöz nyúlt: a nyilvánosság elé állt, visszatámadt, új felelőst keresett.

Mi történt?

A cselgáncsozó Ungvári Attilának januárban a bakui Világkupán, majd februárban a budapesti Hungária Kupán - utóbbin aranyérmet nyert - adott mintájában az ellenőrök doppinglistás anyagokat találtak. A B próbát Ungvári egy bécsi laborban végeztette el, az eredmény azonban megegyezett az A teszttel. Ezután szintén versenyző bátyjával, Miklóssal és edzőjükkel, Bíró Tamással együtt önkéntesen hazugságvizsgálatnak vetette alá magát, amely az ártatlanságát támasztotta alá. Ungváriék és az őket segítő Ruttner György ügyvéd azon az állásponton vannak, hogy a doppingszert Ungvári egyik magyar riválisa csempészte a versenyző italába.

BRFK ismeretlen tettes ellen aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés kísérlete miatt indított eljárást, emellett párhuzamosan a cselgáncsszövetség is próbálja felderíteni az ügyet. Bár Ungváriék az elkövetőt nem nevezték meg, nyilatkozatuk alapján a sporttársadalom Taraba Sándor cselgáncsozót azonosította. Taraba e héten a rajta elvégzett poligráfos vizsgálatok negatív eredményeivel cáfolta az ellene felhozott vádakat, és ügyvédjével, Kőrösi Tiborral az oldalán Ungváriékat vádolta meg a doppingszer "italba csempészésével".

A közelmúlt nagy nyilvánosságot kapott doppingügyeit különböző módon értékelte a közvélemény, de egy dolog azonos volt bennük: a sportolók nem álltak elő egyértelmű magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miként került tiltott szer a szervezetükbe, illetve miért nem tudtak megfelelő módon együttműködni a doppingellenőrökkel. Ami még fontosabb, hogy a felelősséget a "gonosz" Doppingellenes Világszervezet (WADA) embereinek céljaiban, módszereiben, viselkedésében jelölték meg.

Így tettek a sidney-i olimpián szerepő nehézatléták, Fazekas Róbert és Annus Adrián is, amikor előbbi elégtelen mennyiségű mintát adott a 2004-es olimpián, utóbbi pedig nem volt hajlandó magát az ismételt vizsgálatnak alávetni. Mindketten elveszítették az érmüket, és mindketten a WADA felelősségét, unfair eljárását hangoztatták. A tragikomédiába hajló ügyben (ahol például azért "nem vették észre" az őket otthonukban felkereső ellenőröket, mert a ház előtt az ellenőrök ellen tiltakozók bőgették motorjukat) az emocionális hivatkozási alap belföldi alkalmazása legalábbis nem volt esélytelen: erősebb-hatékonyabb sportdiplomáciával bíró országok ilyen véleményes ügyeket meg tudtak nyerni. 2008-ban két fehérorosz dobó is lebukott doppinggal, de jogi ügyeskedésekkel és a sportdiplomáciának köszönhetően megtarthatták érmeiket. A magyar Pars Krisztinán emiatt nem lehetett negyedik helyett második.

Még egyértelműbb volt a közvélemény vs. WADA leosztás Kovács Ágnes ügyében. Itt a mai kvázi sportminiszter Czene Attilával együtt a teljes szakmai és laikus nyilvánosság az úszónő ártatlansága mellett foglalt állást. Kovács nem adott pozitív mintát, de megszakította a vizsgálatot, szabálytalan volt, amit szintén doppingvétségként kezelnek. Az esetet követően visszavonult olimpikon ügyéről minden sportvezető, minden érintett az ártatlanság vélelmét hangsúlyozva nyilatkozott, tényként kezelve, hogy "Ági buta volt", becsapták, olyanokban bízott meg, akiben nem kellett volna - tehát nem használt tiltott szereket, nem manipulált és nem ilyen okból szabotálta a vizsgálatot, csupán az ellenőrök rosszindulata okán került bajba. Megvezették, becsapták, visszaéltek a naivitásával. Az üzenet belföldi alkalmazása sikeres volt: ma senki nem úgy tekint Kovács Ágnesre, mint egy doppingvétséget elkövető, csaló sportolóra.

(További pozitív esetek felsorolása a Magyar Antidopping Csoport honlapjának vonatkozó szekciójában található, innen is tudható, hogy az Ungvári-ügy után a vízilabdások is készülhetnek egyik csapattársuk pozitív mintájának "tálalására" - ugyanitt letölthető a 2011. április 7-én hatályba lépett, doppingellenes tevékenységet szabályzó új Kormányrendelet)

Ungvári Attila védekezésében az újszerű elem a "merénylet" jelleg, a versenytárs Taraba Sándor alig burkolt megvádolása azzal, hogy ő csempészet tiltott szereket Ungvári ételébe-italába, annak tudta nélkül, a pozitív doppingteszt és az azzal járó eltiltás kiprovokálása céljából. Ügyvédek és hazugságvizsgálók csatájává kezd alakulni a doppingvétség.

A "becsempészéssel" megvádolt Taraba Sándor válaszul két hazugságvizsgálatot is vállalt, és továbbra is állítja: nincs köze az ügyhöz, még akkor sem, ha az egyik vizsgálat egyik kérdésénél fiziológiai eltérést mutatott ki nála a hazugságvizsgáló. Amikor a poligráf szerint megingott, azt kérdezték tőle: meg tudja-e nevezni azt a személyt, akinek köze lehetett Ungvári doppingügyéhez. Taraba ügyvédje, Kőrösi Zoltán azzal magyarázta a gép jelzését, hogy a versenyzőnek van elképzelése, hogyan jutott Ungvári szervezetébe doppingszer: ő maga szedte be. Szerinte két embernek van köze a doppingoláshoz, a versenyzőnek és még valakinek, akit nem nevezett meg. Feltételezéseit úgy indokolta, Ungvári túl sokat fejlődött az elmúlt időben.

Ungvári ügyében a jelek szerint egy hatékony újítást sikerült elővezetni: a kéz kezet mos, összezáró, egymást fedező csalók klubja helyett egy reálisabb felelős megnevezésével próbálnak nem csupán a döntéshozók, de a közvélemény előtt is győztesek lenni. A korábbi gyakorlattól eltérően (és pont azok miatt a nyilvánosság számára sokkal szimpatikusabb módon) a valódi tisztázás igényét fogalmazzák meg üzenetként. Erre szolgál a (nem perdöntő jelentőségű, sokkal inkább kommunikációs és közvetett haszonnal bíró) azonnali hazugságvizsgálat is.

Poligráfos vizsgálatra kizárólag önkéntességi alapon kerülhet sor. Még hatóság részéről eljáró személy sem kötelezhet senkit arra, hogy hazugságvizsgálatnak vesse alá magát, továbbá ennek elutasítása esetére szankciót sem köthet ki. A vizsgálat kiindulópontja épp az önkéntesség, az, hogy a megvádolt személy önmaga bizonyíthassa, és akarja is bizonyítani ártatlanságát. A magyar büntetőeljárásokban a poligráfos szakvéleménnyel szemben ugyanazokat a követelményeket kell támasztani, mint a hagyományos (pl.pszichológiai) szakvéleményekkel szemben. Önmagában tehát nem bizonyító erejű, de alkalmas arra, hogy a hatóság képet kapjon a vizsgált személy szavahihetőségéről.

A 23/2003 (VI. 24) BM-IM együttes rendelet részletesebben rögzíti a vizsgálat menetét, dokumentálását, valamint az anyanyelv használatának kérdéseit is. A Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott (BH. 1997/115) a poligráfos vizsgálat eredményének a büntetőeljárásban betöltött szerepével. Leszögezte, hogy a szabad bizonyítás elvének megfelelően a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan eszköz, és bizonyíték amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet, a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el.

A cselgáncsozók ügye az első olyan alkalom, amikor a doppingvétséggel vádolt sportoló nyílt sisakos küzdelmet folytat ártatlansága bizonyításáért, és ez az attitűd már önmagában döntő jelentőségű lehet a nyilvánosság vélekedésének kialakítása során.

Az ügybe bevont Taraba szintén komoly lépéseket tesz, hogy helytálljon a sajtónyilvános küzdelemben: a poligráf alkalmazása, a sajtótájékoztató, a legelső nyilatkozatokban már említett ellenverzió (Ungvári maga és "még valaki" tehet a doppingról) azt sejteti, hogy a két sportoló jelentős részben a nyilvánosság előtt fog csatázni, hosszabb ideig tartó üzengetésekre készülhetünk fel.

Jelen állás szerint azonban Ungvári Attila lehet az első olyan doppingvétséggel vádolt sportoló, aki a jogi pr eszközeinek alkalmazásával, új típusú védekezéssel, a nyilvánosság tervszerű és színes használatával nem csak a hivatalos eljárásban diadalmaskodhat, de a közvélemény szemében is ártatlannak ítéltethet  - ellentétben "elődeivel", akiknek legfeljebb megbocsátott a nyilvánosság, vagy nem foglalkozott a sportolót ért vádakkal.

Csütörtök május 5., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Tamás + 1 fő (emberölés)

Kedden kezdődött a csepeli kettős gyilkosság tárgyalása. A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában 2009. január 7-én este lelőtték azi iskola vezetőjét és az egyik tanárt. Az ügyészség szerint egy elszámolási vita miatt az iskola biztonsági őre a nála lévő pisztollyal közvetlen közelről kivégezte az áldozatokat. A gyilkosságnál jelen volt az iskola korábbi igazgatója, aki a vád szerint a cselekményről előre megállapodott az elkövetővel. Az első tárgyalási napon mindkét vádlott tagadta, hogy részt vett a gyilkosságban, a másodrendű vádlott ugyanakkor arról beszélt, hogy a későbbi áldozat igazgató tudtával sikkasztott az iskola pénzéből. (cikk)

Csütörtök-péntek, május 5-6., 8:30

Veszprém Megyei Bíróság, Veszprém, Vár u. 19.

R. Sándor és társai (emberölés, életveszélyt okozó testi sértés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette)

Egész héten tárgyalja a Veszprém megyei bíróság a Cozma-gyilkosság büntetőperét. Az utolsó tárgyalási napon elhangzott orvosszakértői vélemény szerint nem került életveszélyes helyzetbe a szerb Zarko Sesum, az MKB Veszprém volt kézilabdázója azáltal, hogy 2009. február 8-án hajnalban a veszprémi Patrióta lokál előtt fejbe rúgták. (cikk)

Csütörtök-péntek, május 5-6., 9:00

Fővárosi Bíróság, II. Fő u. 70-78.

dr. K. Sándor (egyéb háborús bűntett)

Efraim Zuroff, a Jeruzsálemi Simon Wiesenthal iroda igazgatója, az „Utolsó esély” nevű nácivadász akció keretében 2006-ban azonosította az akkor 93 éves Képíró Sándort, mint aki 1942-ben a Magyarországhoz visszacsatolt Újvidéken csendőrtisztként részt vett zsidók és szerbek kivégzésében.A volt csendőrszázados az ellene indított büntetőüggyel párhuzamosan rágalmazás miatt magánvádlóként ellenpert kezdeményezett az őt háborús bűnösnek nevező férfi ellen, ám a bíróság kedden felmentette Zuroffot. (cikk)

Csütörtök, május 5., 9:00

Pest Megyei Bíróság, Budapest, XIV. Thököly út 97-101.

P. Béla (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette)

Megkezdődött a veresegyházi polgármester büntetőpere hétfőn a Pest Megyei Bíróságon. A polgármestert, aki negyvenhatodik éve a város vezetője, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolják egy önkormányzati ingatlan értékesítésével kapcsolatban. A perben a tervek szerint legalább 40 tanút hallgat meg a bíróság, ítélet csak ősszel várható. A polgármester ellen az önkormányzati választások előtt két nappal emelt vádat az ügyészség.(cikk)

Egy büntetőper gyanúsítottja számára – amennyiben fontosnak tartja a közvélemény ítéletét – kulcsfontosságú, hogy álláspontját a sajtó nyilvánossága előtt is világossá és egyértelművé tegye. Egy hónappal ezelőtt a Fradi-pálya eladása kapcsán hűtlen kezelés gyanújával feljelentett Tátrai Miklós televíziós interjúját  vizsgáltuk a jogi pr szempontjai alapján. Mai posztunkban egy lapinterjút veszünk górcső alá: a nemrégiben első fokon két év letöltendő fogházra ítélt Geréb Ágnes szigorított házi őrizetében nyilatkozott Magyar Nemzetnek. (A szombaton megjelent interjú a lap internetes oldalairól még nem érhető el, de a szkennelt verzió innen letölthető.)
 

Mi történt?
A Fővárosi Bíróság március 24-én első fokon két év letöltendő fogházra ítélte Geréb Ágnes szülészt, bábát. A büntetőper 2 éve kezdődött a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az esethez - amelyben egy ikerpár egyik tagja meghalt - később még 2 újabb ügyet egyesítettek. Miután időközben felmerült, hogy az egyik eset a vádtól eltérően súlyosabban, gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősülhet, a pert áttették a Fővárosi Bíróságra, ahol 2010 nyarán indult újra. A 9 hónapig tartó perben Geréb Ágnest halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége, és maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el, emellett öt évre eltiltották a szülész-nőgyógyászi, és szülésznői tevékenység gyakorlásától. Az ítélet annyiban szokatlan,  hogy az ügyész ennél enyhébb büntetést, próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést és foglalkozástól eltiltást indítványozott. Cserni János bíró indoklása szerint az ítélet nem az otthonszülések, hanem az orvosi műhibák miatt született.
Geréb tavaly, pár nappal karácsony előtt került az előzetes letartóztatásból házi őrizetbe. A hatóságok azonban nem járultak hozzá, hogy a kényszerintézkedést saját otthonában töltse, mivel erre a címre van bejelentve a cége is, ezért úgy ítélték meg, hogy „fennáll a bűnismétlés” lehetősége. A szülésznő jelenleg felnőtt lányának lakásában várja a másodfokú eljárást, ahol naponta négyszer rendőrök ellenőrzik, hogy betartja-e a házi őrizet szabályait.

A szülésznő az ítélet óta nem tett hosszabb nyilatkozatot a sajtónak, most azonban részletes interjút adott Kormos Valériának, a Magyar Nemzet újságírójának. Egy egész oldalas lapinterjú olyan eszköz, amivel még vezető politikusok, országosan ismert közéleti személyiségek is csak ritkán élhetnek, egy napilapban aligha van rá egy éven belül kétszer lehetőség. Kérdés, hogy van-e értelme hónapokkal a másodfokú tárgyalás kezdete előtt „elhasználni” egy ilyen alkalmat? Szerintünk van: az interjú és időzítése egyaránt telitalálat.

Úgy látjuk, hogy az interjú célja kettős. Egyrészt megerősíti Geréb támogatóit, az otthonszülés híveit, hogy a szülésznőt bár megviselte, de nem törte meg az ítélet, és továbbra is harcolni fog a háborítatlan szülés ügyéért. Jogi pr szempontból azonban kitapintható egy másik, az elsőnél fontosabb cél is. Az interjú annak a 4-5 embernek üzen, akiktől most leginkább függ Geréb személyes sorsa: akik  a nyár folyamán érdemeben döntenek majd kegyelmi kérvényéről. Schmitt Pálról, Navracsics Tiborról és a kegyelmi folyamatban részt vevő néhány kormányhivatalnokról van szó.

Blogunkban megemlékeztünk már róla, hogy az elsőfokú ítélethirdetés előtt egy héttel Geréb Ágnes és vádlott társai eljárási kegyelmet kértek az államfőtől.  Az Alkotmány értelmében egyéni kegyelmet csak a köztársasági elnök adhat, ehhez azonban először a közigazgatási és igazságügyi miniszternek előterjesztést kell tennie. A határozat akkor válik érvényessé, ha azt az igazságügyi miniszter utólagosan ellenjegyzi. Az elsőfokú ítéletig lényegében esélytelen volt, hogy a kérelmet elbírálják, s az erről szóló bejelentésnek valószínűleg elsősorban kommunikációs célja volt. Most azonban még a másodfokú eljárás előtt Gerébnek kedvező elnöki döntés születhet.

Úgy tűnik, a szülésznő és védői az újabb peres forduló előtt elsősorban a kegyelmi kérvényre koncentrálnak. Itt klasszikus jogi, ügyvédi feladat már nincsen: a kérelem megszületett, azt benyújtották. A feladat most a döntéshozók meggyőzése arról, hogy ha a fennálló jogszabályok alapján Gerébet bűnösnek is találta a bíróság, erkölcsi megfontolások alapján, a társadalom ítélőszéke előtt kegyelmet érdemel. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt hetekben jobb- és baloldalról egyaránt több tekintélyes támogató is megszólalt az elnöki kegyelmet sürgetve:

Ékes Ilona, fideszes parlamenti képviselő nyilatkozata: „Úgy tűnik, hogy a bíróság kettős mércét alkalmazott ebben az ügyben (...) Ismerem Geréb Ágnest, és beszéltem olyan anyákkal is, akik nála hozták világra gyermeküket, ezért tudom, hogy minden esetben körültekintően jár el (...) Elképzelhetőnek tartom, hogy hamarosan néhány képviselő közösen csatlakozik ahhoz a kegyelmi kérelemhez, amelyet Geréb Ágnes és társai nyújtottak be”

A női kvóta bevezetéséért Heller Ágnessel és más liberális személyiségekkel kampányoló Nők a Pályán Egyesület nyilatkozata: „A köztársasági elnöki pozíció lehetőséget ad arra, hogy azon ritka esetek kapcsán, amikor a jogi értelemben vett igazság és egy mélyebb emberi értelemben vett igazság konfliktusba kerül egymással, ott az ország elnöke, felülírva a jogi szabályozást, az utóbbit részesítse előnyben. Mindezt figyelembe véve és mérlegelve kérjük, írja alá Geréb Ágnes és társai kegyelmi kérvényét!”

A köztársasági elnök és az igazságügyért felelős miniszter az ügy társadalmi következményeit mérlegelik majd akkor, amikor elfogadják vagy elutasítják a kegyelmi kérvényt, azaz – természetesen – politikai döntést hoznak majd. Itt most nem egy, a közvéleményre adott esetben fittyet hányó bírót kell meggyőzni, hanem erre nagyon is érzékeny politikusokat. Az ő döntésük befolyásolására kiváló eszköz lehet a szombati Magyar Nemzet-interjú.
 

• Az interjú időzítése –  A kegyelmi kérvényt elbíráló határoztat várhatóan nyáron fog megszületni, a döntéselkészítő tisztviselők már valószínűleg érdemben dolgoznak, mérlegelik a körülményeket, az interjú tehát a legjobbkor jelent meg. Mindazok a civil szervezetek és közéleti szereplők, akik az ügy kapcsán Geréb mellett hallathatják a hangjukat, még szintén időben kaptak impulzust ehhez.

• A médium kiválasztása – Az elmúlt években a jobboldali sajtóban az otthonszülés híveit gyakran láttatták afféle liberális budapesti bölcsészeknek, akik jó dolgukban követnek egy veszélyes divathóbortot. Ez a kép a szülésznő bebörtönzése után, főleg Ékes Ilona politikai szerepvállalásának köszönhetően változott, és Gerébet egyre többször a gyermekvállalás egyik apostolaként mutatták be. Ráadásul azután, hogy a vádlottat a baloldaliként elkönyvelt Cserni János ítélte el, a jobboldali sajtó rokonszenve látványosan a szülésznő mellé fordult. Seszták Ágnes, a Magyar Nemzet főmunkatársa publicisztikájában Cserni és Geréb összehasonlításával próbálja meggyőzni Schmitt Pált az elnöki kegyelem szükségességéről. A szülésznő szempontjából most alapvető fontosságú, hogy szavaival képes legyen mozgósítani a jobboldali közvéleményt, és különösen azokat a jobboldali közszereplőket, akik a következő hetekben-hónapokban valamilyen módon képesek nyomást gyakorolni a kegyelmi döntést meghozókra. A Magyar Nemzetnél jobb felület egy Geréb-interjúhoz tehát nem nagyon létezik.

• Az interjú hangulata – Geréb úgy meséli el a börtönben és a nyomozás alatt átélt méltánytalanságokat, hogy az nem tűnik panaszkodásnak. A riporternek adott válaszai egy sokat szenvedett, az igazáért akár meghurcoltatást is vállaló, de alapvetően optimista ember őszinte szavainak tűnnek. Ez sugallja az interjú címe is: Szóval: szép az élet! Külön figyelemre méltó, hogy Geréb közvetlenül senkit nem támad, senkiről nem mond rosszat, kizárólag jelenségeket, tendenciákat illet kritikával.

• Az interjú üzenete –  A szülésznő minden mondata arra irányul, hogy ügyéhez ne a konkrét esetek tükrében, hanem egy fontos társadalmi ügy általános jelentőségű precedensekét viszonyuljunk. Azaz: éppen ellentétesen azzal, ahogy Cserni bíró döntött. Újra felidézi a Magyarországon általa elterjesztett apás szülések történetét a kezdeti tiltástól a mai általános gyakorlatig, ezzel állítva párhuzamot az otthonszülés kezdeti elutasítottsága és ítélete között.

Az interjúalany úgy éri el kommunikációs célját, hogy a riporter minden fontos, releváns kérdést feltesz neki, s Geréb nem is kerüli meg a válaszokat. Szól a kezei között meghalt csecsemőkről is, de a konkrét esetekről a kórházi körülmények között elveszített újszülöttekével együtt beszél. Az interjú erről szóló tételmondatát akár táviratban is el lehetne küldeni a kegyelmi kérvényt elbíráló politikusoknak:

„Nem vagyok bűnös. Még mindig remélem, hogy győz az igazság. Hogy mi az igazság? Az, hogy ahol szülés – születés van, ott bizony halál is van, és nem feltétlenül a szüléskísérő hibájából.”

Hétfő-péntek, május 2-6 8:30

Veszprém Megyei Bíróság, Veszprém, Vár u. 19.

R. Sándor és társai (emberölés, életveszélyt okozó testi sértés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette)

Egész héten tárgyalja a Veszprém megyei bíróság a Cozma-gyilkosság büntetőperét. Az utolsó tárgyalási napon elhangzott tanúvallomás szerint a veszprémi Patrióta lokál előtti utcában Marian Cozmát néhányan igyekeztek elrángatni a helyszínről 2009. február 8-án hajnalban. (cikk)

Hétfő, május 2., 9:00

Fővárosi Bíróság, Budapest, V. Markó u. 27.

P. Béla (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette)

 A vádirat szerint a veresegyházi polgármester az önkormányzati rendelet rendelkezéseit megsértve adott el önkormányzati tulajdonú ingatlanokat 1996-ban egy kft-nek. Az adásvételi szerződésben kőzművesítési kötelezettséget vállalt, melyet az önkormányzat nem tudott teljesíteni, s ezzel 122 millió forint vagyoni hátrányt okozott. A polgármester ellen az önkormányzati választások előtt két nappal emelt vádat az ügyészség.(cikk)

Kedd, május 3. 8:30

Fővárosi Bíróság, Budapest, V. Markó u. 27.

K. Tamás + 1 fő (emberölés)

Kezdődik a csepeli kettős gyilkosság tárgyalása. A sajtónak kiszivárogtatott vádirat szerint K. Tamás nem hirtelen felindulásból végezte ki két áldozatát. A két vádlott egy szórakozóhelyen  beszélte meg, hogy elteszik láb alól az iskola igazgatóját és megszerzik diplomatatáskáját, amiben rájuk terhelő bizonyítékokat tartott. (cikk)

Kedd, május 3. , 14:00

Pesti Központi Kerületi Bíróság, V. Markó u. 25.

Efraim Z. (rágalmazás)

A Jeruzsálemi Simon Wiesenthal iroda igazgatója, az „Utolsó esély” nevű nácivadász akció keretében 2006-ban azonosította az akkor 93 éves Képíró Sándort, mint aki 1942-ben a Magyarországhoz visszacsatolt Újvidéken csendőrtisztként részt vett zsidók és szerbek kivégzésében. A volt csendőrszázados ellen indított büntetőügy első tárgyalás csütörtökön lesz, ám ezzel párhuzamosan az általa rágalmazás miatt magánvádlóként kezdeményezett ellenper tárgyalására is sor kerül.  (cikk)

Kedd, május 3.

Bács-Kiskun Megyei Bíróság, Kecskemét, Rákóczi út 7.

S. József (jelentős kárt okozó csalás kísérlete, adócsalás, magánokirat- és közokirat-hamisítás)

Az akasztói vállalkozó perében februárban fordulatot hozott a másodrendű vádlott vallomása, aki arról beszélt, hogy a pénzügyőrök sugallatára ment bele abba, hogy a juhászból lett ruhakereskedőre terhelő vallomást tegyen. Kérdésekre válaszolva a tanú kifejtette: a pénzügyőrök azt mondták „a Józsinak már úgyis mindegy, így is, úgy is elmeszelik, nyugodtan a rákenhet mindent”, és akkor megúszhatja közokirat-hamisítással. (cikk)

Verekedésig fajult a régóta fennálló ellenséges viszony Szekó József mohácsi polgármester és Polgár Károly, volt jobbikos városatya között. Az eset előzménye is szövevényes, van benne bilincselés, autóroncs, szívműtét és viselkedési zavarokra szedhető gyógyszer is. És az obligát nyakkendőhúzogatás: szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy kedvencünk, a múcsonyi síröves dubicsányi buliján rugdosódó tornanádaskai polgármester esetében is ebből lett a baj.

 

A történet:
A polgármester korábban viselkedési zavarokra alkalmazható gyógyszert és műanyag gyorskötözőket adott Polgárnak, hogy "bilincselje magát össze a barátjával".  Tegnap pedig a zárt ülésen Polgár egy iratköteget és egy - állítólag Szekó korábbi autóbalesetéből származó - roncsdarabot rakott le a polgármester asztalára, amelyet a városvezető visszavitt neki. (Korábban a polgármestert többen támadták a testületből, azt állítva, hogy ittasan okozta autóbalesetét, de ez nem bizonyosodott be.) Ezután tört ki kettejük között verekedés, amelynek végén Polgár képviselőt elvitték a rendőrök, s délutánra már őrizetbe is vették.

Mindkét politikus azt állítja: a másik ütött először.
 

Szekó polgármester:
A zárt ülés előtt papírokat tett le a pulpitusra Polgár, és egy állítólag a kocsimról származó roncsdarabot, azt mondta, húsvéti ajándék. Visszavittem hozzá a dolgokat, miközben felé tartottam, rákosistának nevezett, és folyamatosan szidalmazott. Mikor odaértem, megigazítottam a nyakkendőjét, majd megfordultam, és ekkor hátulról leütött. Elestem, a földön pedig ütött-rúgott.

Polgár képviselő:
Mikor odajött hozzám, megragadta a nyakkendőmet, és megütötte a mellkasomat, miközben korábban szívműtétem volt. Védekeztem, visszaütöttem.

Végül álljon itt a mohácsi képviselőtestület visszafogott közleménye, ami önmagában is pr-mestermunka:

"Felháborító és megdöbbentő, hogy Mohács Város Képviselő-testülete mai ülésének szünetében, Polgár Károly képviselő Szekó József polgármestert aljas módon hátulról leütötte, majd a már magatehetetlen, eszméletét vesztő, a földön fekvő polgármestert tovább ütötte ököllel, rúgta, megtaposta, olyan erővel, hogy a polgármester segítségére siető 4-5 képviselő tudta csak Polgár Károlyt a polgármesterről eltávolítani. A képviselő-testület mélységesen elítéli a magából kivetkőző képviselő minősíthetetlen cselekményét."

Alant pedig a történet bilincselős előzményeit rögzítő videó, ezúttal Polgárék szempontjából. Az ügyben bírósági eljárás is folyik "jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség" miatt. 

Nem mondhatjuk, hogy a mohácsi esetnek ne lenne jogi pr tanulsága. Anélkül, hogy ismernénk a helyi viszonyokat, úgy tűnik számunkra, hogy Polgár képviselő egy látványos médiaakciókból élő politikus, aki tudatosan kelt botrányokat. Ez önmagában nem is probléma, és nem is egyedi eset, egy politikusi alaptípusról van szó. Egy pártháttér nélkül tevékenykedő képviselő mindig nehezen tudja eljuttatni üzenetét a választóihoz, s látványos akciók nélkül nem kerülne be még a helyi sajtóba sem. A polgármesternek ugyanakkor messze nincs ilyen eszközökre szüksége. Amikor Székó József először hívott rendőröket a testületi ülésre, és generált jogi ügyet a politikai botránykeltésből, azzal megadta Polgárnak azt, amire a képviselőnek legnagyobb szüksége volt: nyilvánosságot, fontosságot és áldozati szerepet. Bárhogy is döntsön a verekedős esetről a bíróság, Székó polgármesteri tekintélye mindenképpen sérül, Polgár pedig még egy vesztes pert is a maga javára fordíthat, ha ügyesen értelmezi a történetet a nyilvánosság előtt.

Amerikai filmek, tévésorozatok gyakori fordulata, hogy egy-egy nagyobb szakszervezet a bajba került, jogsértéssel vádolt tagjainak hatékony jogi képviseletet biztosít. A gyakorlat előnyei könnyen beláthatók, Magyarországon azonban még csak hasonlóra se látunk példát.

Szó se róla, a nagyobb (jellemzően állami alkalmazásban álló) munkavállalók érdekképviseletei Magyarországon is nyújtanak úgynevezett jogsegélyt a tagoknak. Ezek azonban jellemzően jogtechnikai tevékenységek, a jogi pr elemeit teljesen nélkülözik (tud-e bárki említeni egy közismert szakszervezeti ügyvédet?). Holott e szervezetek tevékenységének nagyon fontos eleme a nyilvánosság.

Csak két példát kiemelve a közelmúlt történéseiből:

1. A pécsi buszos gázolás

Bizonyítottság hiányában felmentette a Pécsi Városi Bíróság kedden azt a buszsofőrt, aki 2008 januárjában Pécsen az általa vezetett csuklós busszal egy megállóba felhajtva halálra gázolt egy gyalogost; az ítélet nem jogerős. Makkai Zsolt bíró indokolása szerint az ügyészség – a halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolt férfi ügyében – nem tudta kétséget kizáróan cáfolni azt a vádlotti védekezést, hogy a baleset műszaki hiba és nem más ok miatt következett be.

A sofőr a tárgyaláson többször is együttérzését fejezte ki az elhunyt hozzátartozóinak, de a felelősségét nem ismerte el. Mindvégig azt állította: a tragédiát a busz rejtett hibája okozta. Ezt a szakértői vélemény sem zárta ki, de arra, hogy a hibát pontosan mi okozta, nem derült fény.

Több, a perben tanúként meghallgatott buszvezető azt vallotta, hogy ennél, és azonos típusba tartozó más járműveknél is tapasztalták már a motor hirtelen felpörgését. Az ügyész a perbeszédében felfüggesztett szabadságvesztést és határozott időtartamú járművezetéstől eltiltást kért a vádlottra arra hivatkozva, hogy a műszaki hiba nem támasztható alá. Azzal érvelt, hogy korábban nem voltak bejelentések autóbuszok motorjainak felpörgéséről, a halálos kimenetelű baleset a sofőr hibájából következett be.

A vádlott védője felmentést kért. Mint rámutatott: Galacsik István harmincnégy éven át több millió kilométert vezetett balesetmentesen. Szólt arról, hogy a tragédiában szereplő autóbusz jelenleg nem közlekedik, javítására nem áldoznak több pénzt, de huszonegy ilyen típusú jármű van forgalomban Pécsen, amelyek e rejtett hiba miatt akár veszélyforrást jelenthetnek a közlekedőkre.

Az ügyvéd arra reagálva, hogy sofőrök korábban nem jelentették autóbuszok motorjainak indokolatlan felpörgését, azt mondta: a dolgozók félthették az állásukat, mert aki sokat panaszkodik, annak előbb-utóbb azt mondják, távozhat a közlekedési társaságtól.

Adott ügyben védői részről kiváló érvelést és az ügyészségi állítások hatékony cáfolatát tapasztalhattuk - fontos azonban tudni, hogy mindez ad hoc jelleggel, a védő egyéni képességei függvényében alakult így. A szakszervezet által biztosított jogi képviselet pr-ja ennél biztosabb talajt jelentene: a pécsi ügyben bizonyított tényeket hivatkozva, azokat a legszélesebb nyilvánosság számára köztudomásúvá téve (veszélyes autóbuszok, "panaszkodók" elbocsátása stb.) sokkal szélesebb körben hasznosíthatnák. Ha úgy tetszik, "pazarlás" a fenti tények szimpla kimondatása a bíróság által akkor, amikor ugyanezek szolgálhatnának alapul az esedékes bértárgyalás, a kollektív szerződés megújítása, vagy hasonló szerencsétlenségek bírósági tárgyalása kapcsán.

Egyszerűbben szólva: ha a közlekedési dolgozók szakszervezete egy jól felépített jogi pr stratégiával megtámogatva, saját hatáskörben intézkedne tagjai képviseletéről, akkor a fenti perbeli siker nem "csak" egy ember felmentését jelentené, de kollégái és a szakszervezet is profitálna belőle. (És itt, természetesen, nem az a kérdés, ki fizette ténylegesen a védőt, hanem az, hogy a védői munkának van-e kommunikációs hozadéka a szakszervezet számára.)

2. A Zsanett-ügy

Régebbi, a Petrocelli blogon már hivatkozott, nagyon fontos ügy, melynek e tekintetben is van tanulsága. A nemi erőszakkal vádolt rendőrök ugyanis egy médiából is jól ismert ügyvéd, Magyar György munkája révén kerülték el a börtönt - olyan jogi képviselőjük volt, aki alkalmazta a jogi pr több fontos eszközét is. A csatát a nyilvánosság előtt is megnyerték, de a kérdés itt még hangsúlyosabb: miért nem jutott szerep a rendészet köreiben egyébként színes és meghatározó dolgozói érdekképviseleteknek?

Holott ebben az ügyben a legfontosabb kérdések között tárgyalták a szakmaiságot; azt kutatták, hogy a rendőrök milyen rutin szerint jártak el, milyen szakmai normákat sérthettek meg, illetve milyen szakmai érvek szólnak az ártatlanságuk mellett. Az, hogy a terheltek mégis egy kockázatosabb megoldás, egy "külsős" ügyvéd bevonása mellett döntöttek, jól jelzi, hogy a rendőrségi szakszervezetek nem kínáltak valódi alternatívát az ügyben. Egy civil (bár a szakszervezeteket és a rendőrséget jól ismerő) jogi képviselő bevonása ugyanis rengeteg járulékos előnytől fosztja meg az eljárás alá vont egyenruhásokat: nem érvényesül a testület kollektív kiállása és szolidaritása, nem ruházza fel a jogi képviselőt a rendőrszakma hiteles ismerőjének-gyakorlójának tekintélyével, és mint a pécsi esetben is említettük, nem tud szélesebb körben hasznosulni a pernyertesség és az azzal kapcsolatos kommunikációs siker.

A fenti két eset bizonyíték arra, hogy az egyébként nagy és (más tekintetben) erős dolgozói érdekképviseletek segítsége nélkül is lehet pernyertes a dolgozó, de az önálló utak, a magányos harc sokkal rizikósabb, hiszen az eljárás idejére lényegében "leveszi az egyenruhát". Látható az is, hogy ezek a győzelmek önmagukban állnak, nincs kollektív előnyük, a perben megkezdett kommunikáció félszeg és befejezetlen, adott szakma azt már más dimenzióban vagy más munkavállaló ügyében nem tudja hasznosítani.

Épp ezért a nagy szakszervezetek elemi érdeke lenne a jogsegélyszolgálatok felfejlesztése, a dolgozók ügyeinek saját körbe vonása, és mindig, minden jogi eljárás során a nagyobb, stratégiai célokat is szolgáló jogi pr alkalmazása. Ha így lett volna a pécsi szerencsétlenség kapcsán, akkor egy esetleges újabb baleset idején már a közvéleményt nem kellene sem a rossz műszaki állapot, sem a dolgozói félelmek tényéről győzködni.

A Kapospont portál epigrammatikusan rövid híre szerint csak annyi ideje volt az éber kaposvári rendőrnek, hogy a jelvényét és a fegyverét felkapja, majd alsógatyában sietett elkapni az autótolvajt. Van, aki szerint ez vicces, szerintünk viszont ő a magyar Bruce Willis, úgyhogy jogosan retteghet tőle az azóta újra szökésben lévő bűnöző.

A rendőr Damjanich utcai lakásában tévét nézett este, amikor zajt hallott a parkolóból. Egy autót tört fel éppen egy férfi. A rendőrnek nem volt ideje felöltözni,ezért alsónadrágban lesietett, a jelvényét a nyakába akasztotta. A tolvaj rátámadt, ekkor egy figyelmeztető lövést adott le. A fegyvert szabályosan használta. Csak ezután tudta elfogni a bűnözőt.  A tolvajt hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Az ügy tárgyalása szerdán kezdődött volna a bíróságon, a tárgyalásra azonban nem jött el a tolvaj. Az igali férfi több hónapja eltűnt. A következő tárgyalás előtt őrizetbe akarják venni, ha megtalálják.     

Köszönöm, hogy április 21-i blogjukban foglalkoztak védencemmel (Budaházy úrral) és velem. Az külön - ritka - öröm a számomra, hogy a működésemmel, látszólag megmagyarázhatatlan "vállalásaimmal" kapcsolatban megértették a "message"-t, amit valóban szeretnék határozottan érvényesíteni, szerény és megkopott lehetőségeimhez képest.
 
Megjegyzem: ebbe a sorba tartozik a szcientológusok képviselete is. A Magyarországi Szcientológia Egyház egy törvényesen bejegyzett vallási szervezet. Megilletik mindazok a jogok (beleértve a jó hírnevet), amelyek másokat is megilletnek. Ha egyébként kicsit körülnéznek, akkor másutt is találhatnak olyan egyházakat, amelyeken belül a jogok legalábbis sajátosan érvényesülnek. Van olyan például, amelyik tiltja a házasságkötést. Az alapjogok jogi személyekre is - értelemszerűen - vonatkoznak. Nem tudom elfogadni, hogy a szcientológusokat törvényen kívül helyezett szabad prédaként kezelik.
 
Talán kevéssé ismert, hogy a Kőszeg Ferenc vezette Magyar Helsinki Bizottság jogi segítséget nyújtott Bácsfi Dianának, mellesleg megjegyzem: a többi ismertebb ügyfelem esetében is próbáltak érvényt szerezni a jognak. Valóban fontosnak tartom: az emberi jogok univerzálisak és a törvényes korlátozásokon túlmenően feltétlenek. Ha azt mondjuk (mint a francia forradalom idején), hogy szabadságot csak a szabadság barátainak, akkor megtettük az első lépést a totális diktatúra felé (mint ahogyan ott elég messzire el is jutottak ezen az úton). Sajnos ma Magyarországon a rendszerváltás óta sem csökkent az emberek kiszolgáltatottsága. Sőt...
 
Sajnálatos módon a Budaházy ügyben is azt kellett tapasztalnom, hogy az eddig megmagyarázatlan (és megmagyarázhatatlan) közhatalmi jogsértések határozottan arra utalnak: nem az igazság feltétlen kiderítése volt a cél. Ha pedig ez ma Magyarországon előfordulhat, akkor nagyon nagy baj van. Budaházy úr valóban nem bűnöző, ez remélem ki is fog derülni az eljárás során. Annak beállítani viszont már jórészt sikerült a demokratikus jogállamhoz méltatlan előkészítő kampány során, amelyben a bűnüldözés is aktív szerepet vállalt.
 
És még valami. Attól függetlenül, hogy nézeteink valóban távol állnak, védencemmel sikerült a legjobb együttműködést kialakítani a közös ügy (a védelem ellátása és azon belül a közhatalmi jogsértések leleplezése) érdekében. Szerintem ennek is lehet valami példa értéke.
 
Amiért igazán billentyűt ragadtam, az csupán annyi: Budaházy Györgyöt emberölés előkészületével és az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásával nem vádolják. Terrorcselekmények és súlyos testi sértésre való felbujtás a vád.  Kérem, hogy ezt szíveskedjenek korrigálni.
 
További jó munkát, üdvözlettel:
Szikinger István

(A hibát javítottuk - a szerk. Fotó: fn.hu)

Kedd, április 26., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

G. György + 24 fő (különösen nagy kárt okozó csalás)

A volt erzsébetvárosi polgármester az előző tárgyalási napon tagadta bűnösségét. A vádiratban szereplő fiktív szerződésekről, áron aluli ingatlan-értékesítésekről, baráti lakáskiutalásokról úgy nyilatkozott, hogy azok miatt semmilyen felelősség sem terheli. Zuglói és dombóvári példákon szemléltette, hogy az általa irányított önkormányzat gyakorlatát még ma is több helyen követik. A büntetőper a harmadrendű vádlott, K. Péter - a VII. kerületi önkormányzat pénzügyi bizottsága egykori elnökének - vallomásával folytatódik (cikk). Poszt a Petrocelli blogon itt olvasható.

Kedd-csütörtök, április 26-28., 8:30

Sz. Norbert és társai  (előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények)

A vád szerint a sértett gyakran megfordult a vádlott galgahéviz sörözőben, ahol halmozódtak kifizetetlen számlái. A vádlottnak ugyancsak  megnövekedtek anyagi gondjai, azok enyhítésére a sértettet használta fel:  először áruhitelek felvételére, utóbb arra kényszerítette, hogy saját házát fedezetként ajánlva, jelzálog alapú hitelt vegyen fel.  Az összeget a vádlott fondorlattal megszerezt, majd a sértettet leitatta, cipőfűzővel megfojtotta, holttestét elásatta (cikk). Ítélethozatal várható!

Szerda, április 27.

Gyulai Városi Bíróság, Gyula, Béke sugárút 38.

Számítástechnikmai rendszer elleni vétség

Februárban elnapolták a tárgyalást annak a férfinak az ügyében, aki a kocsijába szerelt lézerblokkolóval lebukott. A jogszabályok szerint lehet ugyan ilyen eszköz a kocsiban, de ha ezzel megzavarják a sebességmérő készüléket, az már bűncselekmény. A traffipax ugyanis adatkezelési szempontból zárt számítástechnikai rendszernek tekinthető, ha a lézerblokkolóval megakadályozzák vagy megzavarják a működését, akkor az számítástechnikai rendszer elleni vétségnek minősül, és két évig terjedő börtönnel büntetendő. (cikk)

Szerda, április 27., péntek, április 29., 8:30

Fővárosi Bíróság, Budapest, V. Markó u. 27.

K. Attila és társai (sikkasztás)

Folytatódik a megismételt elsőfokú büntetőper a brókerügyben. A bizonyítási eljárás a vádlottak meghallgatásánál tart; még 4 vádlott vallomása van hátra. Hétfőn D. György, a Betonút Zrt. vezérigazgatója nem kívánt vallomást tenni, őt S. Henrik követi, akiről vallomásában  az elsőrendű vádlott azt mondta: cégein - a Montrade Kft.-n és a Balmoralon - több mint hatmilliárd forint folyt át. (cikk)

J. Krisztus, ács foglalkozású, 33 éves názáreti lakos egy 12 tagú társasággal együtt a Jeruzsálem külterületén található ismert pihenő- és szórakozóhelyen, a Gecsemáné Kertben vacsorázott. A társaság tagjai a későbbi vádlott tanítványainak tartották magukat, ellenük korábban a köznyugalom megzavarása és államellenes szervezkedés gyanújával több feljelentés is érkezett a Jeruzsálem Városi Ügyészséghez, amely végül elrendelte a J. Krisztus őrizetbe vételét.

 

A találkozót megelőzően I. Júdás, foglalkozás nélküli iskarióti lakos, a csoport pénztárosa vádalkut kötött a hatóságokkal, és 30 ezüstpénz fejében nyomra vezette őket a csoport tartózkodási helyét illetően. A vacsorát követően, a kora hajnali órákban I. Júdás a hatóságokkal előre egyeztetett módon megcsókolta J. Krisztust, ezzel azonosítva őt a helyszínre érkező rendőrök előtt.

 

A rendőrség ezután rajtaütött a csoporton, és őrizetbe vette a gyanúsítottat. J. Krisztus nem tanúsított ellenállást, de a csoporthoz tartozó S. Péter, halász foglalkozású betszaidai lakos, későbbi másodrendű vádlott, a nála lévő 25 cm pengehosszúságú, emberélet kioltására alkalmas késsel nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó támadást követett el egy intézkedő hatósági személy sérelmére, majd elmenekült a helyszínről. A sebesültet ezután maga az első rendű vádlott látta el.

 

J. Krisztust a helyszínről a rendőrség kényszerítő eszközöket igénybe véve, megbilincselve kísérte Pap Annás helyettes főügyészhez, aki a tanúkihallgatások után elrendelte előzetes letartóztatását. A kihallgatásra várakozó gyanúsított közelében tanúk felismerték a helyszínen tartózkodó S. Pétert, aki a hatóságok kérdésére három alkalommal is tagadta, hogy ő lenne a J. Krisztus csoportjába tartozó körözött személy, majd ismét kikerülve a hatóság látóköréből az eljárás egész ideje alatt szökésben maradt. A hivatali idő kezdetén Kajafás József városi főügyész több ügyész és hatósági tanú jelenlétében kihallgatta az őrizetbe vett J. Krisztust, majd ismertette a vádat a terhelttel, miszerint az államrend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedéssel és nagy nyilvánosság előtt elkövetett közrend elleni izgatással vádolják, amelyet halálbüntetéssel rendel sújtani a törvény. A vádhatóság ezt követően átszállíttatta a vádlottat a római törvények szerint működő Júdeai Táblabíróságra kérve a bírói eljárás mielőbbi lefolytatását.

 

Poncius Pilátus, a táblabíróság büntető kollégiumának vezetője, a helytartói tanács elnöke gyorsított eljárás keretében megkezdte a vádlott kihallgatását, s az első tárgyalást azzal zárta le, hogy a vádlottat nem találja bűnösnek, ezért felmentette a vádak alól. A tárgyalóteremben összegyűlt nagyszámú érdeklő azonban hangosan elégedetlenségét fejezte ki az ítélettel kapcsolatban. A bíró élve törvény adta jogával, felajánlotta, hogy eljárási kegyelmet hirdet, amelynek során a jelenlevők dönthetik el, hogy J. Krisztus vagy a tulajdon elleni bűncselekményekért visszaesőként elítélt L. Barabást mentesíti a per lefolytatása alól. A tárgyalóteremben lévők L. Barabás szabadon bocsátását indítványozták, az indítványnak a bíróság helyt adott.

 

Ezt követően a táblabíróság úgy döntött, hogy a vádlottat csak kisebb súlyú bűncselekmények és vétségek (gyülekezési joggal való visszaélés, hatóság megsértése) miatt lehet elítélni, ezért az ügyet a vádlott születési helye szerint illetékes, mózesi törvények szerint működő Galilea Megyei Bíróság elé utalta. Az átszállított vádlottat, Nagy Heródes bíró megkísérelte kihallgatni, de J. Krisztus megtagadta a vallomástételt. A galileai bíróság végül úgy döntött, hogy nem illetékes az ügyben, és visszautalta az ügyet a letartóztatás helye szerint illetékes Poncius Pilátus másodfokon eljáró bírói tanácsa elé.

 

A másodfokú bíróság újra kihallgatta a vádlottat, aki saját maga kívánta ellátni a védelmét. J. Krisztus érdemi vallomást nem tett, ám kétértelmű válaszokat adott a bíróság azirányú kérdéseire, hogy szándékában állna-e törvénysértő módon megragadni a politikai hatalmat. A jelenlévő hallgatóság sorában ekkor elszabadultak az indulatok, amelyeknek a bíró úgy kívánta elejét venni, hogy elrendelte a vádlott testi fenyítését. A nyilvános korbácsolást követően a jelenlévő főügyész vádbeszédében a terrorizmus előkészületével is kiegészítette a vádat, és a legsúlyosabb büntetés kiszabására kérte a bíróságot. A főügyész utalt rá, hogy felmentő ítélet esetén felülvizsgálati eljárás is elképzelhető, és Császár Tibérius, a Legfelsőbb Bíróság elnöke ez alapján fogja megítélni a másodfokú tanács munkáját. A vádlott ugyanakkor nem kívánt semmit sem felhozni mentségére.

 

A másodfokú bíróság több órányi tárgyalás után az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, keresztre feszítés általi halálbüntetést szabott ki J. Krisztusra. A ítélet indoklásában a vádlott társadalomra veszélyes magatartására, együttműködésének hiányára, valamint a hatóságok közötti konfliktusok elkerülésének és a köznyugalom fenntartásának magasabb rendű szempontjaira hivatkozott a bíró. A tárgyalást követően J. Krisztuson a Jeruzsálem külterületén található Golgota dombon az ítéletet végrehajtották. Nem sokkal később a nyomravezető, társait feladó I. Júdás felismerve tettének következményét önakasztás útján saját kezével vetett véget életének.

 

J. Krisztus kivégzését követően többen is kérték a perújrafelvételt. Bár az eredeti peranyag nem maradt fenn, összesen négy tényfeltáró ügyirat vizsgálta a vádlott tetteit és a vele szemben tanúsított hatósági eljárást. A későbbiekben S. Péter, másodrendű vádlott és a csoporthoz J. Krisztus halálát követően csatlakozó Tarzuszi Pál, korábbi adóhatósági tisztviselő szervezői és kiterjedt levelezői munkásságának köszönhetően mára közmegegyezéssé vált, hogy az eljárás közben számos hatósági túlkapás és ítélkezési hiba történt, és a vádlottat a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehetett volna elítélni.

Jogi pr szempontból inkább a per utóélete érdekes, több könyv, művészeti alkotás vizsgálja J. Krisztus elítélését, az eljárás során általa elmondottakat és az eset kapcsán rögzített tanúvallomásokat. A bírái előtt tanúsított magatartásával a vádlott jelentősen csökkentette felmentésének lehetőségét, nem élt a számára több alkalommal felkínált, feltehetően felmentését eredményező jogi és kommunikációs lehetőségekkel. Ezzel ugyanakkor elérte, hogy munkásságáról, a vele szemben tanúsított hatósági eljárásról és az általa kifejtett világnézeti elvekről az eset után közel kétezer évvel is több milliárd ember tudomást szerezzen.

A per során hallgatással vagy aktív belegyezéssel lényegében elismerte a terhére rótt vádakat. Perbeli stratégiája, amelynek értelmében saját bűneinél jóval többet, a világ minden bűnét magára vállalta, paradox módon éppen ártatlanságát igazolja. Vád alá helyezésének és elítélésének története minden idők legismertebb bírósági eljárásává vált. Egyebek mellett.

A Petrocelli Blog minden olvasójának kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! Kedden újra jövünk!

Miközben egy-egy jogsértés, jogi eljárás kapcsán blogunk missziója egyértelmű: igyekszünk a jogi pr nyújtotta lehetőségeket számba venni, logikus rendbe foglalni, addig a parkolási szabálysértések ügye kellőképpen megosztotta a szerkesztőséget és szakértőket. Eddig ugyanis a "kreatívan" parkoló celebek esetében nem is volt szükség jogi pr-ra.

A magyar önkéntes jogkövetés szomorúan alacsony színvonalú több dimenzióban is. Az adózási moráltól a népszokássá vált rokkantosításon át a most tárgyalt parkolási "ügyeskedésig" rengeteg olyan példa hozható, ahol a cinkos többség "megértő", és nem ítéli el a lebukott jogsértőt. Bakács Tibor szalámilopása egészen biztosan kevesebb kárt okozott a Tesconak, mint egy-egy indokolatlan vagy hamis rokkantkártya okoz a parkolási társaságoknak, mégis előbbit általános elítélés, hovatovább fatva sújtotta, míg utóbbi eseteket amolyan közmegegyezéses desuetudoként, normarontó szokásként azonosítja a közvélemény.

Hacsak... hacsak épp nem egy paradigmaváltásnak vagyunk épp szemtanúi. A faltörő kos Hajdú Péter sorozatos, egyre nagyobb felháborodást keltő parkolási mutatványai arra mindenképpen jók voltak, hogy "a negatív reklám is reklám"-alapon médiafelületet adjanak Sarka Kata férjének, de egyúttal ki is emelték a "celebparkolásokat" a bocsánatos bűnök közül.

Hajdú Péter 2009 decemberében bukott le először azzal, hogy szabálytalanul, mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen pihentette X5-ösét, amit azzal próbált kimagyarázni, hogy csak 1-2 percre ugrott be egy garancialevelet érvényesíteni.

2010 februárjában az Allee bejárata előtt sikerült egy rokkantparkolóba állnia, de akkor sem töltött el a boltban pár percnél többet, magyarázta. A harmadik, egyben utolsó ismert szabálytalan parkolása tavaly áprilisban történt: a műsorvezető akkor egy műszaki áruház mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyét foglalta el, és nem is csak egyet, hanem rögtön kettőt. Hajdú Péter ezt követően hangosan hisztizett egy kicsit, majd lehiggadt, főleg, miután a rendőrség szabálysértési eljárást indított. Bár végül megígérte, hogy soha többé nem parkol mozgássérülteknek fenntartott helyre, a Velvet egyik olvasója szerint 2011 januárjában megszegte a fogadalmát.

Most Liptai Claudia keverte magát bajba: a Blikk által bemutatott fotó szerint április 13-án,  este fél 10-kor egy rokkantigazolvány díszelgett Liptai autójának szélvédője mögött,  a Centrál Színház előtt parkolva. A  Budapesti Rendőr-főkapitányság is felfigyelt a hírre, és okirattal való visszaélés gyanúja miatt bekérték a Blikktől a színésznő autójáról és a szélvédő mögött elhelyezett rokkantkártyáról készült fotókat, majd nyomozást indítottak közokirat-hamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, ami nullától háromig évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A napilap úgy tudja, a rokkantkártya Liptai elhunyt édesanyjáé volt, aki 2010 augusztusában, rövid betegség után, tragikus hirtelenséggel halálozott el.

A műsorvezető ügyvédje, dr Beleznay Zsolt a Velvetnek elmondta, hogy Liptai egyéb esetekben be szokta tartani a parkolás szabályait, de ezúttal színházi fellépésre sietett. Hozzátette, hogy Liptai Claudia nem a mozgáskorlátozottak részére tartott helyen parkolt, ezzel együtt az esetért bocsánatot kér és vállalja annak közvetkezményeit. Bővebb magyarázatot nem kívánt hozzáfűzni a történtekhez.

A jelek szerint az előzetes stratégia az, hogy az ügyvéd a kommunikátor, és szakmai-technikai mederben tartja az ügyet, miközben a celeb személyesen nem jelenik meg a történetben, így igyekezve kivonni az ügyből a bulvár-érdeklődést. Fontos azonban emlékezni Stohl András esetére: az RTL Klub lehet passzív, lehet aktívan szolidáris műsorvezetőjével, az ügy idejére még a tv2 is félretette a konkurencia ismert arcainak (gazdasági megfontolásokon alapuló) mellőzését, ahogy más sajtótermékek is feldolgozták az ügyet. Liptai Claudia is előbb-utóbb kénytelen lesz megszólalni: nem bízhat abban, hogy a személyes jelenlétet igénylő eljárási cselekmények kapcsán nem készül róla lesifotó, nem nyilatkoznak az ügyéről "magukat megnevezni nem kívánó, az ügyet jól ismerő bennfentesek", hogy nem lesz sok durva és alaptalan találgatás és félinformáció a címlapokon.

Fontos a megszólalás azért is, mert az ügyvéd a tények ismertetésére és a jogi helyzet magyarázatára alkalmas ugyan, de az emberi tényezők bemutatása személyes feladat. Egy ideális munkamegosztás úgy történne, hogy az ügyvéd vázolná a főbb tényeket: ügyfele nem mozgássérült helyen parkolt (ez a legfontosabb), kész bármiféle anyagi kompenzációra, vállalja a felelősséget, és sosem használta a kártyát ilyen célokra - azóta már le is adta az illetékes intézményben.

Claudia feladata pedig az emocionális dimenzió kinyitása: egy erre alkalmas, saját csatornás interjúban elmesélni, hogy az alig pár hónapja, tragikus hirtelenséggel elveszített édesanyja mennyire fontos volt neki, és kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem annak rokkantkártyáját levegye a szélvédő mögül - nem használta, nem foglalkozott vele, mindig fizetett a parkolásért. Amit a Blikk olvasója lefotózott, az egy ott felejtett, immár semmire sem használt igazolvány.

*

Pár évvel ezelőtt még egyébként azon az állásponton lettünk volna, hogy ilyen ügyekben nincs is szükség jogi pr-ra, hisz a közvélemény szimpátiája a szabálysértő mellett áll. Az elmúlt időszak azonban alapvető változást hozott, a híres, tehetős, sikeres emberek a gazdasági válság beköszöntével célponttá váltak, a velük szembeni elvárások jóval magasabbak lettek - aki gazdag, attól manapság még szolidárisabb, még jogkövetőbb magatartást várunk el. A rokkantkártyás parkolás tipikusan olyan ügy, ami kikerült a bocsánatos bűnök kategóriájából, méghozzá világszerte: bíróság előtt kell válaszolniuk az olasz élvonalbeli Bologna labdarúgóinak is arra, hogyan került a birtokukba rokkantak parkolását megkönnyítő igazolvány.

A magyar közbeszéd is itt tart, valódi paradigmaváltás előtt állunk. Nincs többé elnézés, megkezdődött az első komoly felmérés az ügyben: a Parking Kft. parkolóellenőrei az év elejétől figyelik a fővárosi mozgássérült-igazolványok használóit. Az első negyedév összesített adatai szerint a belvárosi parkolóhelyek 20 százalékát (több mint 400 hely!) ilyen autókkal foglalják el nap mint nap, a mozgássérült igazolvánnyal rendelkező gépkocsik negyede pedig 10 millió forintnál drágább luxusautó.

A sztároknak pedig saját jól felfogott gazdasági érdekükben igazodniuk kell a változásokhoz. Amit Hajdú még pont megúszott, azzal Claudia könnyen megütheti a bokáját - ugyanaz az evolúció játszódik le most is, ami az elmúlt században a politikailag inkorrekt, a rasszista, a hímsoviniszta attitűdök feladására késztette a korábban ilyen tulajdonságokkal kérkedő, azt vállaló sztárokat. Újabb jogsértés, normarontó szokás kerül ki a sztárok számára bocsánatos bűnök köréből, és Liptai Clauida az első, akin a változást tesztelni fogjuk.

Szerdán a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása miatt állt ismét bíróság elé Budaházy György. A radikális jobboldali aktivistát kétszázezer forint pénzbüntetéssel büntette másodfokú, jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság. A férfit előzetes letartóztatásából vitték a tárgyalásra és oda is tért vissza, hiszen „főügyében”, az ún. Magyarok Nyilai perben terrorcselekmények és súlyos testi sértésre való felbújtással, emberölés előkészületével és az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészületével* is vádolják.  A tárgyaláson most is, mint minden alkalommal megjelentek Budaházy hívei is, akik rendszerint hol felállva, hol hangos tetszésnyilvánítással fogadják őt, vádlott-társait és védőjét, Gaudi-Nagy Tamást, a Jobbik országgyűlési képviselőjét.

A március elején indult Magyarok Nyilai perben azonban a törzsközönséget meglepetés érte: nem Gaudi-Nagy vagy más radikális jobboldali meggyőződéséről ismert ügyvéd vonult be a vádlottal, hanem az ismert büntetőjogász, Szikinger István. Mai bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, segít-e védencének a liberálisként számon tartott ügyvéd abban is, hogy a nem szélsőjobboldali közvélemény is a 672 napja előzetes letartóztatásban lévő férfi mellé álljon a hatóságokkal szemben. És még valami: segít-e Budaházy ügyének felvállalása abban, hogy újra a régi fényében tündököljön Szikinger évek során kissé megkopott imázsa?

A jobboldali radikális portálokon egymás után születtek az értetlen, döbbent hangú cikkek: mit keres a romák melletti rendszeres kiállásáról, liberális meggyőződéséről ismert ügyvéd Budaházy mellett? Még a Budaházy kommunikációs támogatására létrejött házi portál, a Budahazy.org is így ír:

A korábban Tasnádit is védő Szikingerről nem mondható el, hogy köreinkben nagy népszerűségnek örvendene, ami teljes mértékben érthető is. Ő ugyanis (vagy legalábbis 2006-ban még ő volt) a szcientológus szekta jogi képviselője, a zámolyi cigányok befogadása után a franciáknak írt levél egyik aláírója (olyanok mellett, mint Esterházy, Kende, Konrád vagy TGM), s ő az, aki szerint nincs cigánybűnözés - hogy csak néhányat említsünk közismert viselt dolgai közül. Valamilyen oka biztosan volt a Budaházy családnak, amiért őt bízták meg a védelemmel, remélhetőleg hamarosan mi is többet tudunk, és olvasóinkat is tájékoztathatjuk.

A szélsőjobboldal vezető hírforrása, a kuruc.info még Morvai Krisztinát és Budaházyt is számon kérte a politikailag értelmezhetetlen lépéssel kapcsolatban. A felhívásra maga a vádlott válaszolt:

"A kuruc.info magyarázatot vár, hogy miért választottam Szikinger Istvánt védőmnek, ismerve az előéletét. Számtalan eljárást is indított és folytat ellenem a hazaáruló hatalom, mely eljárásoktól sem a "nagy tiszteletű" kuruc.info, sem más nem tudott megmenteni. Lassan két éve várok a börtönben arra, hogy a "soha nem volt erejű" radikális, hazafias világ legalább annyit elérjen, hogy kikerüljek innen. De egyre inkább úgy tűnik, hogy - tisztelet a kivételnek, de - magamra vagyok utalva. Ilyen körülmények közt egyszerűen szakmai döntést hoztam. Ha mindenkinek jó úgy, hogy a mi ügyünk ne politikai, hanem büntetőjogi kérdés legyen, akkor ehhez jól értő emberre van szükségem. Mellesleg a Jobbik köreiben legelismertebbek közé tartozó jogvédő személyek javaslatára és rábeszélésére is tettem. Egyébként meg előtte magam is meggyőződtem az ügyvéd úr szakmai felkészültségéről, és kiderült, hogy az eljárással kapcsolatos elvi álláspontunk is meglepően közel áll egymáséhoz. Ennyi."

Morvai Krisztina jobbikos európai parlamenti képviselő ezúttal jogászként érvelt Szikinger mellett:

 „Maga az a jogászi szemlélet, amelyik az ún. "tisztességes eljárás" megkövetelését teszi a védői, jogászi munka középpontjába, sajnos viszonylag ritka Magyarországon. Szikinger István szakmai berkekben köztudottan az egyik legjobb szakértője ezeknek a kérdéseknek, azaz azoknak a kérdéseknek, amelyeken Gyuriék teljes vagy részleges felmentése függhet. Nem politikai és nem világnézeti kérdésekről van szó - pontosabban az ügynek ezt a kétségtelenül létező részét maga Gyuri és a megvádolt hazafiak kiválóan tudják kezelni és kidomborítani.  

Nemcsak a radikális jobboldali média és közönsége szorult meggyőző érvekre ügyvéd és védence egymásra találásával kapcsolatban, hanem Szikinger István is jónak látta, hogy a bírósági tárgyaláson elhatárolódjon védence politikai nézeteitől:

„Politikailag igen messze állok védencemtől, de az általa elmondottakkal egyetértek. Még kósza gondolat sem volt, hogy ebben az ügyben részt vegyek, de már akkor láttam, hogy valami nincs itt rendben, hiszen én is láttam azokat a sajtónyilatkozatokat, amelyekről védencem beszélt. Nekem is az a meglátásom, bár a koncepciós per fogalmát nem használnám, hogy ez egy politikai kirakatper, amelynek nem elsősorban az a célja, hogy a Magyarok Nyilai ügyét tisztázza, hanem az, hogy a nagyközönség számára bizonyítsa, igenis van Magyarországon politikai terrorizmus. Ehhez pedig szükség volt egy ismert névre, akit a kirakatba lehet tenni. Eleve érthetetlen, miért "Budaházy és társai" ellen folyik az eljárás, amikor nem is ellene indult az ügy, nem is ő volt a bűncselekmények feltételezett elkövetője, csupán személyes ismertsége okán nevezték ki őt I. rendű vádlottnak.”

Pedig Szikinger István nem az az ügyvéd, aki ne szokta volna meg, hogy „rázós”, a széles közvélemény előtt kifejezetten népszerűtlennek számító ügyfelet véd. A 90-es évek elején a liberális és baloldali média első számú jogász kedvencének számító Szikinger körül éppen azért fagyott meg az ezredforduló környékén a levegő, mert elvállalta Tasnádi Péter védelmét az első magyar maffiaperben. Megszüntették parlamenti szakértői státusát, és emiatt távoznia kellett a Rendőrtiszti Főiskola katedrájáról is. De Tasnádi védelmével nemcsak az akkori és jelenlegi belügyminiszter rosszallását váltotta ki, hanem a balliberális értelmiségét is, közszereplései száma érezhetően csökkent. Az internetes fórumokon hol a maffia ügyvédjeként, hol jó pénzért mindenki képviseletét ellátó ragadozóként írtak róla.

Imázsát minden bizonnyal tovább koptatta bal- és jobboldalon egyaránt, hogy elvállalta a szabadságjogokat hívei körében sajátosan értelmező kisegyház, a szcientológusok jogi képviseletét. A legnagyobb kommunikációs csapást azonban Szikinger számára minden bizonnyal az jelentette, hogy 2007-ben felfüggesztett szabadságvesztést kapott lőfegyverrel visszaélés miatt. A jogász egyik ügyfelétől ügyvédi letétbe átvett egy kazettát, amelyben egy lőfegyver volt. Szikinger állítása szerint nem tudta, mi van a dobozban, de ez nem győzte meg a bíróságot.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Szikinger István személyes márkája az előző évtized végére romokban hevert. Lassanként elmaradoztak a reggeli tévéműsorok meghívásai, és nem kérték sűrűn véleményét a korábban őt tenyerükön hordozó lapok sem. Pedig jogászként továbbra is azt csinálta, amit korábban. Hol romákat képviselt, amiért polgárjogi díjat is kapott, hol pedig vitába szállt a Magyar Gárda és a Jobbik betiltását szorgalmazó Bárándy Péterrel. 2006-ban síkra szállt a tüntetők szabad véleménynyilvánítási jogáért, hogy aztán ugyanolyan erős érvekkel támadja az őket elítélő bírói döntéseket visszavonó 2011-es semmisségi törvényt.

Most azonban ismét egy olyan ügyfelet képvisel, aki miatt nem lehet nem odafigyelni a szavára. Budaházy védőjeként arról beszélt, hogy számára ez az ügy nem csak arról szól, hogy egy vádirati tényállást tisztázzanak. Szerinte „ennek a pernek éppen azt kellene demonstrálnia, hogy Magyarországon minden a törvények szellemének és betűjének megfelelően zajlik, ezért semmi szükség az azokkal való szembeszegülésre”.

A Magyarok Nyilai per tárgyalásán hangsúlyosan arra kérte a bíróságot, hogy vizsgálja meg a Budaházy Györggyel kapcsolatos büntetőeljárást jellemző jogsértéseket. Érdemes észrevenni, hogy az ügyvéd a Tasnádi ellen folytatott büntetőperben elmondott védőbeszédben kísértetiesen hasonlóan érvelt, mint egy évtizeddel később, Budaházy ügyében: „valódi demokráciában a rendőrség – a törvényesség őre – még törvénysértő állampolgárokkal szemben sem alkalmazhat törvénysértést”. Szikingernek újra alkalma nyílik rá, hogy védence konkrét ügyén keresztül általános jogi hitvallásáról beszéljen, s ezt meg is teszi Szent Korona Rádiótól az ATV-ig minden mikrofon előtt.

Budaházy György letartóztatása óta megragad minden lehetőséget, hogy politikai meggyőződéséből vezesse le azokat a tetteket, amelyek miatt bírósági eljárás alatt áll. Ezt tette a Fővárosi Bíróságon megkezdődött perében is, ahol elmondta, hogy több mint 50 éve nem volt nálunk ilyen kirakatper, amit politikai okokból indítottak. Ehhez a koncepciós eljáráshoz tartozik szerinte a rendkívül felfokozott médiaérdeklődés, és az is, hogy őt símaszkos kommandósok őrzik. Jellemzőnek érzi azt is, hogy a szünetben a többi vádlott a családjával, barátaival beszélgethetett, ő pedig - úgymond - egy koszos, büdös lyukban üldögélt. Végül hangsúlyozta: „én nem vagyok bűnöző, én embereket soha nem károsítottam meg, amit tettem, mint például a szovjet emlékműnél, azt politikai okból cselekedtem.”

Ez az üzenet azonban korábban legfeljebb ahhoz a közönséghez jutott el, akik egyébként is meg voltak győződve Budaházy ártatlanságáról. Amikor korábbi jogász segítői, a Jobbikban politizáló Gaudi-Nagy Tamás vagy Morvai Krisztina nemzetközi sajtótájékoztatókon számoltak be a Budaházy letartóztatásának és vád alá helyezésének körülményeiről, a hatóságok részéről tapasztalt jogsértésekről, az igazságszolgáltatás egyes lépései mögött kitapintható politikai vagy szakmai elfogultságból fakadó motivációkról, érveik nem hallatszottak sokkal messzebb a kuruc.info vagy a Barrikád hasábjainál. Amikor azonban az évtizedek óta hatósági túlkapásokat feltárásában jeleskedő, politikailag tőlük a lehető legtávolabb álló Szikinger mondja ugyanezt, már jóval többen felkapják a fejüket. Ahogy egy liberális jogvédő internetes portál írja:

„Szikinger meg tudja oldani, hogy anélkül képviselje Budaházyt, hogy befolyásolja a vádlottat körülvevő fanatikusok és a szélsőjobboldali média nyomása. Március 2-án délután még Budaházy szabadlábra helyezését kérte jó pár rasszista szimpatizáns örömére, majd este a melegek jogai mellett érvelt a Klubrádióban. Az aljas gyilkost, a terroristát és az alkotmányos rend ellen szervezkedőt is megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog és hogy olyan ügyvéd képviselje, aki feltárja a nyomozás esetleges hibáit, és minden érvet felhozzon a felmentés érdekében. A liberális ügyvéd védi a szabadságjogokat és annak a jogait is, akitől távol áll a szabadságjogok tisztelete.”

A jogi PR szempontokat elemezve meggyőződésünk, hogy Szikinger István és Budaházy György együttműködése mindkét félnek hasznos.

Szikinger most, Budaházy védőjeként tudja igazolni, hogy miért vállalta el annak idején Tasnádi Péter ügyét. Ennél világosabb kommunikációs üzenet arról, hogy hatósági törvénysértés semmilyen vádlott esetében nem segítheti az igazság feltárását, nehezen lenne található. Budaházy védelmével együtt válik teljessé az a személyes ügyvédi márka, amit Szikinger az évek során felépített, és amelyben természetesen fér meg együtt a romák és a melegek képviselete, a szervezett bűnözéssel gyanúsított Tasnádi és a terrorcselekmény előkészítésével vádolt Budaházy védelme.

Budaházy pedig úgy mutathatja be, hogy politikailag motivált jogsértések áldozata, hogy üzenete ezúttal a törzsközönségénél szélesebb nyilvánossághoz is bizonyosan eljut. Ha ő maga, esetleg Morvai Krisztina mondja ugyanezt, az pusztán a személyük miatt elutasításra talál a szélsőjobboldallal nem szimpatizáló többségi közvélemény előtt. Szikinger szájából ezerszer erősebb ez az üzenet.

*Tévedtünk a Budaházy György elleni vádakkal kapcsolatban. Köszönjük Szikinger Istvánnak az észrevételt, javítottuk.

Csütörtök, április 21., 8:30

Pesti Központi Kerületi Bíróság, V., Markó u. 25.

Sz. György és társai (személyes adattal visszaélés)

Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a volt titokminiszter, valamint társai ellen indított büntetőper. A politikusok 2008 őszén Szilvásy György a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes politikusok és az UD Zrt. vezetőinek lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazzák. (cikk)

Csütörtök-péntek, április 21-22., 9:30

Baranya Megyei Bíróság, Pécs,  Rákóczi út 34.

K. László  (különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette)

A vádirat szerint a Pécsi Közlekedési Zrt. vezérigazgatója 2009-ben önkormányzati felhatalmazás nélkül 2,6 milliárd forint értékben adásvételi szerződést kötött egy járműkölcsönző céggel autóbuszok adásvételéről, majd aránytalanul magas összegben határozta meg a visszabérlés díját. A bíróság a két ülésnapon a vádlott, illetve a sértett képviselőjének meghallgatását, továbbá öt tanú kihallgatását tervezi. (cikk)

Péntek, április 22., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Attila és társai (sikkasztás)

Folytatódik a megismételt elsőfokú büntetőper a brókerügyben. A bizonyítási eljárás a vádlottak meghallgatásánál tart; még 4 vádlott vallomása van hátra. Hétfőn D. György, a Betonút Zrt. vezérigazgatója nem kívánt vallomást tenni, őt S. Henrik követi, akiről vallomáásban  az elsőrendű vádlott azt mondta: cégein - a Montrade Kft.-n és a Balmoralon - több mint hatmilliárd forint folyt át. (cikk)

Péntek, április 22. 9:30

Baranya Megyei Bíróság, Pécs,  Rákóczi út 34.

B. Attila (halálos közúti baleset okozásának vétsége)

A volt Tolna megyei és budapesti rendőrfőkapitányt az elsőfokú bíróság közúti baleset okozásának vétségében bűnösnek mondta ki, és kilenc hónap letöltendő fogházbüntetéssel sújtotta  a nyugalmazott tábornokot. Ítélethozatal várható! (cikk)

A BRFK két volt vezető beosztású főtisztjét hivatali visszaélés bűntette miatt tegnap próbára bocsátotta a Fővárosi Bíróság. A rendőrtisztek elsimították ismert személyiségek, politikusok közlekedési szabálysértési ügyeit. A döntés nem jogerős - ezért is kérdezzük az Önök véleményét.

A visszaélések kapcsán feltárt ügyekben a sofőrök kirívóan durva, kiemelt, illetve többszörös szabálysértést követtek el, a vádlottak mégsem kezdeményezték felelősségre vonásukat az elkövetők közéleti ismertsége vagy elöljárói utasítás miatt. Az elsimított ügyekben szerepel adónyomozó, államtitkár, ismert színművész, sőt, tábornoki rangú rendőr is. A Fővárosi Bíróság először 2010. január 8-án kihirdetett elsőfokú ítéletével felmentette a vádlottakat, de ezt az ítéletet a fővárosi ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az eljárás megismétlésére utasította a Fővárosi Bíróságot. A Fővárosi Bíróság az elsőrendű vádlottat, egy rendőr alezredest tizenkilenc rendbeli, a másodrendű vádlottat, egy őrnagyot pedig négy rendbeli hivatali visszaélésben mondta ki bűnösnek, és ezért két, illetve egy évi időtartamra próbára bocsátotta őket, vagyis a bíróság erre az időtartamra eltekintett a büntetés kiszabásától.

A döntés szóbeli indoklásakor Kalina József bíró kiemelte, hogy a bíróság nem fogadta el védekezésül azt, hogy a vádlottak úgymond a bevett gyakorlatnak megfelelően jártak el, ugyanakkor mégis figyelembe vették enyhítő körülményként azt, hogy a kialakult jogsértő gyakorlat mellett különösen nehéz lett volna ellentmondani egy-egy elöljárói utasításnak. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság bűnösnek találta a vádlottakat, de a létező legenyhébb büntetésben részesítette őket.

Itt egy friss felvétel - alig egy hónapja készült a rendőrök avatásán. Figyeljük meg, mire esküdnek:

Az ítélet indoklásában foglalt ellentmondás gyökere már itt megjelenik, a törvények betartására és betartatására, valamint az elöljáróik iránti engedelmességre esküdő rendőrök számára napi szintű, feloldhatatlan problémát jelent az a helyzet, ha törvénytelen eljárásra utasítják őket. A februári tárgyaláson olyan papírokat mutattak be, melyeken kézzel írva szerintük az olvasható, "Gergényi kérése" (Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány), Kacziba Antal nyugalmazott rendőr tábornok ügyének irata, amelyre azt írták, "Hatala rvogy. kérése" (Hatala József rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság volt közbiztonsági főigazgatója, jelenlegi országos rendőrfőkapitány).

Fontos megjegyezni, hogy a hírbe hozott ismert emberek tagadták, hogy ilyen intézkedést kértek volna - többük esetében kifejezetten ellentmondásos az ügy, Deutsch Tamás és Juszt László jogi úton próbálnak elégtételt venni.

Juszt László esetében szerinte az egész szabálysértési eljárásról szóló papír gyanús. Egyrészt Jusztnak a saját nevén nincs autója, csak a cégének van, így eleve irreális, hogy ne a cég nevére állítsák ki a szabálysértésről szóló okmányt. További probléma, hogy a cím, amely Juszt lakóhelyeként szerepel, nem létezik. „Egyáltalán nincs ilyen utca Budapesten” – mondta az Indexnek Juszt László ügyvédje. Így szerinte világos, hogy Juszt László nem is kaphatott felszólítást a szabálysértési eljárás megindulásáról, és nem is szólhatott befolyásos rendőröknek, hogy segítsenek eltussolni az ügyet.

Deutsch Tamás esetében nagyon furcsa az ügyvéd szerint, hogy egy olyan autóról van szó az eljárásban, ami nem ügyfele, hanem az országgyűlés nevén volt. (Deutsch az állítólagos szabálysértés idején a parlament alelnöke volt). A parlament azonban a kérdéses időben nem kapott semmilyen felszólítást sem, hogy mondják meg ki vezette az autót.

Még árnyaltabb a kép, ha egy másik, friss történetet is hivatkozunk: szolgálat teljesítése közben megsérült egy rendőr, majd egy agyi elzáródás miatt hosszabb időt kórházban töltött, így elmaradt szolgálati lakása bérleti díjával. Ma már képes lenne visszafizetni a tartozást, egy összegben, de a minisztérium és az önkormányzat pingpongozik vele, miközben a bíróság ítélete alapján rövidesen kilakoltatják - mindez pedig annak bizonyítéka, hogy a rendőr a végletekig kiszolgáltatott elöljáróinak.

Fentiek ismeretében, legújabb szavazásunkon azt kérdezzük Önöktől, hogy az új eljárásban hogyan döntenének a próbára bocsátott rendőrök sorsáról?

A szavazás most is a jobb oldalsávban található.

 ≠≠≠

Frissítés: Mivel a kommentelők között vita alakult ki arról, hogy mikor is volt pontosan az ítélethirdetés és mi is volt pontosan az ítélet, álljon itt a Fővárosi Bíróság saját hétfői közleménye:

Fővárosi Bíróság
Sajtó-és Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya
 

A Fővárosi Bíróság a 2011. április 18-án kihirdetett elsőfokú ítéletében F. Károly I. rendű vádlottat 19 rendbeli hivatali visszaélés bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta, míg Sz. Zsolt II. rendű vádlottat 4 rendbeli hivatali visszaélés bűntette miatt 1 évre próbára bocsátotta. A bíróság a büntetés kiszabása kapcsán megemlítette: enyhítő körülmény az időmúlás, nevezetesen, hogy 6-7 évvel ezelőtt történt cselekményeket kellett a jelen ügyben elbírálni. Továbbá, a vádlottak egy olyan jogsértő gyakorlatnak - ami ellen ugyan nem tettek - voltak a részesei, amelyben elöljáróik utasítására cselekedtek. Az ítélet nem jogerős, miután a vádlottak és védőik fellebbezést  jelentettek be, az ügyész - aki  mindkét vádlott esetében pénzbüntetés kiszabására tett indítványt a vádbeszédében - pedig három nap gondolkodási időt kért.
Budapest, 2011. április 18.

Már az is talány, hogy került ez az írás éppen a hvg.hu hasábjaira, de valószínűleg minden idők egyik legerősebb cikk-kezdésével van dolgunk. És akkor még nem is beszéltünk a rövid hírben előforduló valószínűtlen nevű településekről: Múcsony, Dubicsány és Tornanádaska. Úgy döntöttünk, nem hisszük el, hogy nem egy Tersányszky-novella kései átiratáról van szó.

"Születésének 30. évfordulóját ünnepelte egy múcsonyi sírköves vállalkozó, aki meghívta barátait a dubicsányi panzióba. A színvonalas vendéglátás során többen alaposan a pohár fenekére néztek, aminek következményeként a buli botrányba fulladt  A vendéglátóhely egyik alkalmazottja szemtanúja volt az afférnak, ami szerinte egy nyakkendőből, pontosabban annak hiányából indult. Állítása szerint Beri Tamás farmerben és ingben ment a rendezvényre, míg a többiek az alkalomhoz illően öltöztek. A polgármester egy idő után láthatóan nem érezte jól magát a társaságban és kötekedni kezdett. Előbb egy ózdi vendég nyakkendőjét rángatta meg, akinek a barátnője ezért kérdőre vonta, mire a nőt kétszer pofon ütötte. Egy békéltető barátjukat szintén megütötte, majd folytatta a tombolást. Ekkor sérült meg egy ózdi nő, akit ülő helyzetében ért erőteljes rúgás, ami után a szemöldökét öt öltéssel össze kellett varrni az ózdi kórházban. ...  A hvg.hu-nak sikerült kapcsolatba lépnie Tornanádaska polgármesterével, aki először azt mondta, nem tud ilyen vele kapcsolatba hozható eseményről, majd azzal zárta rövidre a beszélgetést, hogy nincs mondanivalója. ... Az Ózdi Rendőrkapitányság mindössze annyit árult el, hogy garázdaság és könnyű testi sértés ügyében nyomoznak egy dubicsányi ügyben.

Az Észak Online főhőst ábrázoló képtalálata gyönyörűen festi alá a rideg sorok mögül is kidagadó nyers férfierőt.

Az elmúlt hetekben többször is foglalkoztunk olyan bírósági ügyekkel, amikor ismert médiaszereplők ültek a vádlottak padján. Egy közszereplő esetében kiemelt tétje van annak, hogyan ítél a közvélemény ügyükben, ezért is próbáltuk kitapogatni Stohl András, Damu Roland és Bakács Tibor esetében is az általuk vagy védőjük által képviselt kommunikációs stratégiát. Egy negyedik médiaszemélyiség, ifj. Knézy Jenő sportriporter büntetőpere ugyanakkor arra is apropót teremt, hogy ne csak a terheltek, hanem az őket foglalkoztató médiumok jogi pr stratégiáját is górcső alá vegyük. A négy ügyben érintett négy csatorna négyféleképpen reagált a hozzájuk kötődő médiaszereplők törvénysértéseire. Közülük talán az utolsó, a Knézy Jenőt foglalkoztató Duna tévé hozta a legfurcsább döntést: nem foglalkozik a sportriporter ügyével. Nyerő stratégiát alkalmazott-e a közmédium vagy inkább hibázott? Erről szól mai bejegyzésünk.

Mi történt?
Április 10-én első fokon tíz hónap felfüggesztett börtönt kapott Knézy Jenő súlyos testi sértés kísérlete miatt. A vádirat szerint a sportriporter 2008-ban megverte és megrugdosta volt feleségét, édesapját pedig az ajtófélfának lökte. A volt feleség sérelmére elkövetett bűncselekményt a bíróság könnyű testi sértésnek minősítette, mert az asszony sérült állkapcsáról készült röntgenfelvételen  egy árnyék miatt nem látható törés.  A volt após esetében a bíróság indoklása szerint bár tényleges bántalmazás nem történt, a sportriporter testalkata lehetőséget adott volna bántalmazás elkövetésére, ezért súlyos testi sértés kísérletének súlyosbították a vádat. Jogerős ítélet ősszel várható.

Az ítélet után Knézy győzelemként értelmezte a bíróság döntését, és a médián keresztül polemizált a volt feleséget képviselő Zamecsnik Péterrel.

 

A Duna Televízió nem kommentálta az esetet. Egy héttel később az [origo] érdeklődésére annyit közöltek, hogy a jogerős ítéletig a műsorvezető marad a csatorna képernyőse. "Knézy Jenő bíróság előtt zajló perével kapcsolatban munkaadója, az MTVA a jogerős ítélet megszületéséig nem nyilvánít véleményt. Knézy Jenő munkáját az eddigi rend szerint végzi tovább" - mondta Cserháti Ágnes, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kommunikációs igazgató-helyettese, szóvivője. A közmédium tehát azt a stratégiát választotta, hogy nem vesz tudomást arról, hogy erőszakos bűncselekményért első fokon elítélték műsorvezetőjét, és az ítéletnek semmilyen következménye nincsen Knézy munkájára nézve. A csatorna az kétmondatos válaszon túl nem is kommentálja az ítéletet.

Ehhez képest a többi elítélt vagy megvádolt celeb esetében az érintett csatornák fontosnak érezték, hogy gyorsan és érdemben reagáljanak a történtekre:

A legradikálisabban a bolti lopáson kapott Bakács Tibor csatornája járt el. A Klubrádió a botrány kirobbanása után néhány órával közleményben határolódott el műsorvezetőjétől. A közlemény szerint Bakács Tibor minden bizonnyal tudja, hogy az, "amit elkövetett sokkal nagyobb hiba, mint amekkora bűn. Megsértette azokat is, akik lelkes hívei, hűséges hallgatói voltak a Klubrádióban, megsértette a Klubrádiót is". A rádió előbb egy hónapig szüneteltette, majd meg is szüntette Bakács műsorát. 

Azonnal reagált a volt barátnője bántalmazása miatt őrizetbe vett Damu Roland ügyére is csatornája. A TV2 hivatalos közleményben adta hírül, hogy a Jóban Rosszban sztárját kiírja a sorozatból. „Noha az információk ellentmondásosak, azt figyelembe kell venniük: sajnos nem az első eset, hogy a színész ilyesmibe keveredik. A csatorna úgy döntött, a továbbiakban nem működnek együtt a  Jóban rosszban sorozatban Damuval.” Megszólalt a szappanopera producere is: „Damu sok esélyt kapott már a csatornától, de most eljött az ideje, hogy kimondják: nincs helye a TV2-nél”. A csatorna lépését némileg árnyalja, hogy korábban elnézően viszonyult Damu erőszakos eseteihez. Amikor egy korábbi barátnője bántalmazása miatt a bíróság jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte Damut, nem kapott büntetést a TV2-től. Később, egy tévés buli után a színész megütötte kolléganőjét, mert az beszállt a színész által rendelt taxiba. Akkor egy időre kiírták a sorozatból.

Teljesen más stratégiát választott az ittas állapotban súlyos közlekedési balesetet okozó Stohl András esetében csatornája, az RTL Klub. A kötelező azonnali közlemény itt is megszületett, de annak tartalma sokban különbözött a fenti példákban szereplő kommunikéktől: „Az RTL Klub megdöbbenéssel értesült arról, hogy Stohl András ma hajnalban autóbalesetet okozott. Stohl András a mai napon értesítette a csatornát, hogy a történtek miatt nem vállalhatja az ősszel induló X-Faktornak, Európa egyik legrangosabb zenei tehetségkutatójának műsorvezetését. Az RTL Klub egyetértett és elfogadta a műsorvezető döntését. A csatorna mielőbbi gyógyulást kíván a baleset sérültjeinek.” Szó sem esik tehát arról, hogy a csatorna sztárja más műsorokban ne kapna feladatot, s valóban, néhány hónappal később már a Való Világ műsorvezetőjeként láthatta viszont a közönség a színészt. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi televízió éppolyan nézőszámnövelő körülményként számolt saját médiasztrájának a műsor finisében várható elsőfokú ítéletével, mint a szerepelők véletlenül kiszivárgó szexfelvételeivel. A csatorna ugyanakkor a büntetőügyben nem hagyta cserben Stohlt: blogunkban is megemlékeztünk róla, hogy az ítélet előtt a színész őszinte megbánását igazoló "jogi pr-filmet" vetített róla legnézettebb műsorában. A letöltendő börtönbüntetést kiszabó első fokú ítélet után az RTL már egyáltalán nem tartotta szükségesnek hogy elhatárolódjon sztárjától, közleményükben annyit tudattak, hogy Stohl a képernyőn marad. Később maga a színész vagy védője döntött úgy, hogy a jogerős ítéletig nem vállal televíziós műsorvezetést.

Ne legyen kétség: a három csatorna viselkedése tudatosan tervezett kommunikációs stratégián alapul. Ilyenkor a hír érkezésétől az első közlemény kiadásáig lázas munka folyik, ahol minden egyes leírt mondat kapcsán azt mérlegelik, miként reagálnak a döntésre a nézők vagy a hallgatók.

A sajtószabadság tüntetések szónokaként szereplő Bakács esetében a baloldali rádiócsatornának nem sok választása maradt, mint hogy hitelessége érdekében elhatárolódjanak műsorvezetőjüktől. Az egy hónapos türelmi időt sem Bakácsnak, sokkal inkább saját magának adta a Klubrádió. Ennyi idő alatt fel tudták mérni, hogyan viszonyulnak a hallgatók a bűnbe esett rádióshoz. Valószínűleg úgy, ahogy az a későbbi végleges döntéstől is látszik: nem kívánták egy lopásért elítélt műsorvezetőt hallgatva eldönteni, hogyan gondolkodjanak közéleti kérdésekben.

A TV2 döntése is végiggondolt kármentő lépésnek tűnik. A csatorna korábban tudatosan építette Damu rosszfiú imázsást, ezért megbocsátotta neki a korábbi „botlásokat”.  Egy megtorlatlanul hagyott újabb nőverés és főleg a nemi erőszak híre azonban már visszahullott volna a csatornára. Vélhetően a szappanopera többségében női nézői sem nézték volna tovább szívesen a szerepéhez túlságosan idomuló színészt a sorozatban.

A saját szempontjából legtudatosabb döntést azonban vélhetően az RTL Klub hozta. Nem lennénk meglepve, ha az első, semmitmondó közlemény után komoly közvélemény-kutatást is megrendelt volna a csatorna azzal kapcsolatban, hogyan viszonyuljanak Stohlhoz és foglalkoztassák-e a baleset után is. Az RTL többi celebjének nyilatkozatai az ügy folyamán végig annyira egyformán alakultak, hogy szinte biztosan előre megkapták, mit és mikor nyilatkozhatnak kollégájukról. Amikor a színész novemberben a legnagyobb titkolózás után megjelent a Való Világ stúdiójában, és a Rossz vagyok, de használható c. dalt elénekelve visszatért a képernyőre, az sok százezer nézőt hozhatott a csatornának, miközben a lépés cinizmusa minden bizonynal súlyosan rombolta Stohl esélyét a bíróság előtt. Az RTL Klub az elsőfokú ítélet után azt is pontosan felmérte, hogy egy letöltendő börtönbüntetés árnyékában élő műsorvezető igazi csemege a nézőknek, ezért műsorban kívánta hagyni Stohlt. A színész vagy védője végül maguk ismerték fel, hogy közszereplése kimondatlanul is súlyosbító körülménynek számít majd a másodfokú bíróság előtt, és Stohl önként távozott a képernyőről.

A fenti példákkal szemben Knézy elsőfokú ítélete után a Duna televízió különös stratégiát alkalmazott: nem lépett semmit. Még egy ilyenkor kötelező közleményt sem adott ki a csatorna, egyszerűen megpróbálták agyonhallgatni az ítéletet. Az első és egyben utolsó reakció egy héttel az ítélet után, újságírói kérdésre született meg, és ebben is csak annyi áll, a jogerős ítéletig nem reagálnak. Miközben a kereskedelmi csatornák azóta is foglalkoznak az ítélettel, a közmédium úgy döntött, nekik nincs kommunikációs feladatuk. Könnyen lehet, hogy Knézy szempontjából ez a legjobb döntés, hiszen így nézőinek egy része vélhetően nem is értesült a bírósági ügyről, és ha mégis, hivatkozhat arra, hogy az elsőfokú ítélettel nemcsak neki, hanem csatornájának is fenntartásai vannak, ezért is maradhatott képernyőn.

A Duna tévé a saját szempontjából azonban kifejezetten rossz stratégiát választott, hiszen alapjaiban mond ellent saját kommunikációs identitásának. A magát "az összetartozás, a konszenzus, a tolerancia tévéjeként", 15 millió embert összekapcsoló és mozgósító, erkölcsi feladatot ellátó médiumként meghatározó csatorna kommunikációs profiljának sérülése nélkül nem kockáztathatja meg, hogy ne vegyen tudomást arról, hogy műsorvezetőjét erőszakos bűncselekményért, ráadásul egy nő megveréséért elítélték. Hasonló mulasztást egy nézettségből és reklámbevételből élő kereskedelmi csatorna nem engedhetne meg magának, és a fenti példák igazolják: nem is enged. (Szerintünk az esetet csak súlyosbítja, hogy a kétmondatos reakció sem a csatornától, hanem az összes magyar közmédiumot képviselő Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól, Knézy munkáltatójától érkezett.)

Knézy Jenő a Duna tévé egyik meghatározó arca, aki a televízió honlapjának róla szóló adatlapján  maga is erkölcsi alapon  értelmezi saját munkáját: „Minden olyan magasztos cél, amely a sporttal kapcsolódik össze, amely megmutatja azt, hogy mire és kikre lehetünk büszkék, akik a vérzivataros időkben is magyarságukat büszkén vállalva elnyerték az első magyar vidéki bajnoki címet, melegséget és bizsergést hoz mindenki szívébe.”

Mindez azt is jelenti, hogy ha a Duna tévé ezután is meg akarja mutatni, "mire és kikre lehetünk büszkék", nem teheti meg nézőivel szemben, hogy nem reagál valamilyen módon a műsorvezetőjét elmarasztaló súlyos bírósági ítéletre. És ez még nem is csak erkölcsi kérdés, hanem elemi szakmai követelmény.

≠≠≠

Úgy tűnik, ez a hétvége a nőverőké. Olvassa el újabb bejegyzésünket is: 

Napi Fargo: a múcsonyi sírköves dubicsányi buliján fejberúgott egy ózdi nőt a tornanádaskai polgármester

Az állampolgári jogkövetés gyönyörű példájára bukkantunk a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság hírei között:

Négyezer liter űrtartalmú, közel két tonna súlyú vastartályt akart ellopni három férfi egy zóki kiskertből szerda reggel. Daruskocsit rendeltek oda, a mezőőrnek gyanús lett a nagy mozgolódás, ezért rögtön szólt a tulajdonosnak és a rendőröknek. Az egyik tolvaj elfutott, nem tudott várni, mert a bíróság pont akkor egy korábbi lopása miatt ítéletet hirdetett, és nem akart arról lemaradni. Őt a rendőrök pár óra múlva fogták el. Mindhármuk ellen nagyobb értékre elkövetett lopás kísérlet gyanúja miatt indult büntetőeljárás.

Vádemelési javaslattal zárta le a héten a nyomozást a rendőrség Damu Roland ellen. A színész ellen tavaly novemberben indult eljárás, mivel felmerült a gyanú, hogy bántalmazta és meg is erőszakolta korábbi barátnőjét. Öt hónappal a feljelentés után elmondható: kevés olyan üggyel találkoztunk, ahol minden szereplő ennyire antipatikus lenne a nyilvánosság számára, és ennyire eszköztelennek tűnnének a felek a jogi pr tekintetében. Arra teszünk most kísérletet, hogy megvizsgáljuk: mit tehetett volna egyáltalán Damu Roland és ügyvédje? Hol rontotta el a volt élettárs, és nyerhet-e a még a közvélemény előtt?

Egy színész és egy modell, azaz két ismertségből élő ember esetében elvben kulcsfontosságú lenne, hogy a pert ne csak a bíróság, hanem a nyilvánosság előtt is megnyerjék. Ehhez képest mára klasszikus "lose-lose" szituáció állt elő, egyik félnek sem sikerült szimpátiát kivívnia, sőt. Damu végképp elveszítette korábbi romantikus fenegyerek imázsát és brutális nőverőként áll a nyilvánosság előtt, volt élettársa pedig, aki az őt terrorizáló férfival bátran szembenfoduló nőként vonulhatott volna be a köztudatba, most kevéssé szavahihető, könnyű erkölcsű személy bélyegét viseli magán.

A történethez némileg hasonló Zsanett-ügyben a megvádolt rendőrök nemcsak a bíróság, hanem a szélesebb közvélemény előtt is felmentést nyertek, míg az őket feljelentő lányt elveszített az őt övező kezdeti támogatást. A kezdetektől tagadásban lévő rendőrök kommunikációs stratégiája végig jól felépített volt, pl. nem is elsősorban ők, hanem ügyvédeik és menyasszonyaik szerepletek a médiában. A Damu-ügyben ez a tudatosság végig hiányzott, a sértett és a gyanúsított profilja egyaránt erősen sérült. 

Pedig a történet kezdetén a közvélemény egyértelműen Damu-ellenes volt.  A korábbi próbaidő testi sértésért, majd a kolléganője megpofozása 2007-ben, aztán a tombolás a Hal a tortán című műsorban remekül "megalapozta" a (nyilván egyébként reális) agresszív nőverő figura képét a közvéleményben. Amikor hír jött arról, hogy Damut aktuális barátnője azzal vádolja, hogy megverte és megerőszakolta, az emberek fejében ez a kép élt a színészről:

Egyáltalán nem tűnt hihetetlennek, hogy valóban elkövette, amivel vádolják. A bulvársajtó pedig azonnal lecsapott a témára, egymást váltották a címlapokon a nyilatkozni kész résztvevők és "források". Rövid időn belül megtudhattuk, hogy Damu Roland volt barátnőjét "konzumkurvának" tartja, a verésből rövid idő után egy pofont ismert be, melyet állítása szerint önvédelemből, egy magassarkú csizmában kiosztott rúgás miatt alkalmazott Palácsik Tímeával szemben a bokszolói múltjára büszke celeb. A tv2 a korábbi, munkahelyi pofont még csak egy szilenciummal büntette, ezt azonban már nem tolerálta, és megvált a Jóban Rosszban szereplőjétől - akit egyébként is nélkülöznie kellett volna, mivel Damut előzetes letartóztatásba helyezték. Innen tíz nap múlva távozhatott, de ennyi idő alatt is több börtönélménnyel traktálva a nyilvánosságot, mint Henri Charrière teljes életműve. Ismét csak következetlenül nyilatkozva: hol zárkát kíván Palácsiknak, hol arról biztosítja, hogy nincs benne harag iránta. Mindemellett a tar kopaszra borotvált, szemöldökét is eltüntető színész megjelenése is alkalmatlan volt a többség szimpátiájának elnyerésére.

Külön problémát okozott a környezet, főleg Damu Roland családja - édesanyja például így vélte védeni fiát: "Roli nagyon jólelkű gyerek, de nagyon hirtelen haragú is. Hiába mondtam minden barátnőjének, hogy ne dühítsék fel a fiamat, sosem hallgattak rám". Hasonló módon érvelt unokatestvére, Zita is: "Lehet, hogy elcsattant néhány pofon, de mással is megesik az ilyesmi. Szerintem olyan nagy bűnt nem követett el Roli, végül is nem halt meg Timi… Én az ő helyében jót nevettem volna az egészen".

Ma ott tart az ügy, hogy egymástól függetlenül több tanú is terhelő vallomást tett Damu Rolandra, újabb lehetséges sértett is jelentkezett, a rendőrség pedig erőszakos közösülés és más bűntettek miatt vádemelést javasolt az ügyészségnek. A színészt akár nyolc évre is ítélhetik.

 Jelenleg egyik fél sem szimpatikus a közvéleménynek, Damu és a sértett egyaránt komoly sérülést okozott a másik nyilvános profilján. Kusza, ellentmondásos a vádlotti védekezés, Damu a jelek szerint önjáró, nincs stratégiája az ügyét befolyásoló nyilvános szereplésekre. A sértett sem volt következetes: a kezdeti hallgatás, majd össze-vissza nyilatkozás megbosszulta magát (vö: Zsanett-ügy), az eljárás egyes szakaszaiban teljesen hullámzó volt a közvélekedés vele kapcsolatban - legújabban Damu ügyvédjének hiteltelenítő akcióival kell megküzdenie.

Mit tehetne Palácsik?

Palácsik Tímea korábban is feltűnt már közszereplőként, de országosan ismertté ez a botrány tette. Megfelelő és következetes jogi pr stratégiával akár pozitív hősként is kikerülhetett volna a történetből, hiszen a nőkkel szembeni brutalitást a közvélemény nagy része még akkor is elítéli, ha a nemi erőszak megítélése ambivalens Magyarországon.

A magyar joggyakorlat ma a lehető legszűkebben értelmezi a nemi erőszakot. A bíróságok szinte csak a legsúlyosabb fizikai bántalmazást, és az ilyen módon tett közösülést szankcionálják. Pszichés fenyegetést, akarat hajlító kényszert jellemzően nem értékelnek ilyen módon - holott tudni, hogy nem feltétlenül szükséges egy brutális verés a nemi erőszakhoz. Mindez nagyon messze van a fejlett országok gyakorlatától: a WikiLekas főszerkesztőjét, Julian Assange-t azzal vádolják, hogy szexuálisan molesztált és megerőszakolt két nőt – az aktus mindkét esetben közös megegyezéssel kezdődött, majd a vád szerint erőszakkal ért véget. A két nő azt állítja, hogy Assange kérésük ellenére nem használt óvszert, ami a szigorú svéd törvények alapján bűncselekménynek számít.

Mivel a fizikai erőszak tényét a kórházi látlelet is megerősíti, Palácsik Tímea szavahihetőségét a közvélemény szemében az igazolná, ha a szexuális abúzus tényét is elhinnék neki. A vádlott és ügyvédei a legegyszerűbb és legkevésbé elegáns stratégiát alkalmazták, ugyanazt amit a hasonló ügyekben Magyarországon szoktak: megpróbálják bizonyítani, hogy a sértett könnyű erkölcsű nő, aki maga tehet arról, ha a férfiak kikezdenek vele. Ráadásul volt élettársának nem is kellett volna megerőszakolnia, a nő maga akarta a szexet, és ezért nincsenek az erőszakra utaló egyértelmű külsérelmi nyomok.

Ez ellen egyetlen stratégia működhetett volna sikeresen: ha a sértett emancipált nőként, lényegében a partnerük által megvert, megerőszakolt áldozatok nevében szólal meg, és megpróbálja elmagyarázni, hogy minden olyan szexuális aktus erőszaknak számít, ami a nő akarata ellenére történik, függetlenül attól, hogy tényleges bántalmazás vagy csak fenyegetés előzi meg. Egy ilyen startégia mellett nem működtek volna a nő múltjára való sanda utalások, mert teljesen más értelmezési mezőbe került volna a kérdés. Ez azonban Palácsik esetében elmaradt, a történet kezdetén sem ő, sem védője nem nyilatkoztak a médiának, majd feltűnése az ismert producer oldalán indirekt módon Damuék vádjait igazolta.

A bírósági tárgyalás azonban még előttünk áll, Palácsiknak megfelelő stratégiával esélye van rá, hogy az ügyet a nyilvánosság előtt (is) megnyerje.

Mit tehetne Damu?

Az már jól látható, hogy Damu védekezése alapvetően két pillérre épül: a sértetti agressziót hangsúlyozza, Palácsik személyiségét próbálja meg minél negatívabb összefüggésekben bemutatni, másfelől pedig saját áldozat-szerepét igyekszik kidomborítani. Önvédelemről és "eltérő szokásokról" beszél, illetve nyilatkoztatja a rokonait.

Véleményünk szerint ez egy rossz stratégia. A büntetőeljárás során akár még eredményre is vezethetne (eredmény alatt a kiszabható maximális büntetéstől jóval enyhébb jogkövetkezményt értve), de ezzel Damu nyilvános megítélése nem javulni, hanem romlani fog. A kulcs, mint mindig, most is a valóság megfelelő feltárása lenne - a válságkommunikáció első szabálya ugyanis továbbra is az, hogy ne hazudj. Damu erőszakos, kontrollálatlan figura, aki hosszabb ideje, több nőt is fizikailag bántalmazott. A magyar jogalkalmazás a nemi erőszak sértettjeinek sokszor vajmi kevés segítséget tud és akar nyújtani, de Damu esetében világos és egyértelmű tények láncolata mutatható be.

A helyes pr-stratégia ezért Damu viselkedésének okaival foglalkozna - azt ugyanis (szerencsére) ma már nem lehet egy bírósággal kimondatni, hogy "pénz számolva, asszony verve jó". Miért nem járt Damu még egyetlen pszichológusnál sem? Miért nem arról nyilatkozik, hogy milyen mentális betegsége van? Miért nem az erről készült szakvéleményt lobogtatja a védője? Miért nem a korábbi, őt ért abúzusok leírásával, és ennek konkrét, pszichikai következményeivel érvelnek? És csak ezek után, innen építkezve lehetne megvizsgálni a vádlott és a sértett viszonyát, a nemi erőszak megtörténtét, csak ezek után lehetne kihasználni azt az (enyhén szólva is ambivalens) gyakorlatot, mely a magyar bíróságok előtt szinte lehetetlenné teszi egy erőszakos közösülés bizonyítását egyébként párkapcsolatban élő emberek között.

Közbevetőleg megjegyezve: a már többször hivatkozott Stohl-ügyben a jogi pr fontos eleme volt a megbánás és a (néhol már talán túlszínezett) őszinteség és felelősségvállalás. Damu ügyében hasonlóra se láttunk példát. Sikeres jogi pr nem építhető a valósággal köszönő viszonyban sem álló állításokra. Nem lehet a nyilvánosságot olyan elvek mentén felépített verziókkal etetni, melyekkel a többség ellentétes állásponton van.

Ez egy nehéz ügy, Damu és ügyvédje szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. Itt azonban csak az őszinteség, a valóság feltárása, és igen, az így fellelhető tények tervszerű, irányított bemutatása lehet a megoldás. Más módon nem legyűrhető az a közutálat, mely Damu Rolandot jelenleg körülveszi.

Csütörtök, április 14., 8:30

Veszprém Megyei Bíróság, Veszprém, Vár u. 19.

R. Sándor és társai (emberölés, életveszélyt okozó testi sértés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette)

Egész héten tárgyalja a Veszprém megyei bíróság a Cozma-gyilkosság büntetőperét. A hétfői tárgyaláson két fotó- és videoszakértőt hallgattak meg, akik elmondták, hogy a Patrióta lokál diszkójának felvételei alapján megállapítható, hogy a tánctéren az "igen heves verekedés" 50 másodpercig tartott. Azonosíthatóak voltak azok a vádlottak is, akik Marian Cozma kézilabdázót támadták meg. (cikk) (poszt a Petrocelli blogon itt)

Csütörtök, április 14. 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

G. György + 24 fő (különösen nagy kárt okozó csalás)

Több mint két éven át tartó nyomozás után megkezdődött a volt erzsébetvárosi politikusok és társaik büntetőpere. Hétfőn az elsőrendű vádlott, G. György azt mondta, amikor a sok száz milliós ingatlanpanamákkal kapcsolatos vádpontról kérdezték: a lakók érdekében születtek a döntések, az általa vezetett gazdasági bizottságban pedig  ritkán volt vita, a határozatok 99 százaléka egyhangú szavazással született. (cikk)
(Poszt a perrel kapcsolatban a Petrocelli blogon itt olvasható.)

Péntek, április 15., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Attila és társai (sikkasztás)

TFolytatódik a megismételt elsőfokú büntetőper a brókerügyben. A bizonyítási eljárás a vádlottak meghallgatásánál tart; még 4 vádlott vallomása van hátra. Hétfőn D. György, a Betonút Zrt. vezérigazgatója nem kívánt vallomást tenni, őt S. Henrik követi. (cikk)

Péntek, április 15. 9:00

Pest Megyei Bíróság, XIV. Thököly út 97-101.

K. Árpád és társai  (Előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények)

A romák elleni 2008-2009-es támadássorozat perében a tárgyalás a vádlottak meghallgatásával folytatódott. Cs. István negyedrendű vádlott vallomásában többször is ellentmondásba keveredett, K. István elsőrendű vádlott megfenyegette a negyedrendű vádlottat, míg P. Zsolt harmadrendű vádlott nem tett vallomást.  A bírósági tárgyalásról önálló blog indult, amelyet itt olvashat.
Jogi szempontú elemzés a vallomások mögötti védői taktikáról itt olvasható.

Kamerákat, kép és hangrögzítést végző újságírókat nincs értelme kitiltani a tárgyalóteremből azért, mert a felvételek alapján más vádlottak értesülhetnek vádlott-társaik vallomásáról. Ezt Kabódi Csaba, az ELTE Büntetőeljárási jogi Tanszékének vezetője mondta a Független Hírügynökség kérdésére, miután a "Hunvald-ügy" keddi tárgyalásáról erre hivatkozva tiltotta ki a bíróság a kamerákat.

Az állam- és jogtudomány kandidátusa szerint ha maguk a vádlottak úgy nyilatkoznak, nem akarják, hogy felvétel készüljön róluk, akkor ki lehet tiltani a kamerákat a tárgyalóteremből. (Hunvald  György a többi vádlottal ellentétben maga kérte, hogy a kamerák jelen legyenek a tárgyaláson. A pert kísérő blog tanúsága szerint a következőt mondta: „Huszonhat hónapja várok erre, kifejezetten kérem, hogy felvétel készüljön.” -  a szerk.) A tanácsvezető bíró akkor is intézkedhet a televíziós stábok kitiltásáról, ha veszélyben látja a sok kamera, az újságírók esetleges zaja, mozgolódása miatt a tárgyalás tekintélyét, méltóságát.

A tanácsvezető bíró egyébként is szabályozhatja, korlátok közé szoríthatja a tárgyalás nyilvánosságát, de Kabódi Csaba szerint azzal az indokkal nem érdemes, hogy a felvételeken láthatóakhoz fogják igazítani vallomásukat a később meghallgatandó vádlottak. A tárgyaláson ugyanis ott lehet a védőjük, megnézhetik a tárgyalási jegyzőkönyvet, ráadásul egymás vallomásait már az iratismertetéskor megismerhették a vádlottak. Ha valaki változtat a vallomásán, arról védője tudja tájékoztatni a többi érintettet.

Kabódi szerint egyébként kérdéses, hogy mennyire van értelme a hazai bírósági közvetítéseknek. Általában a tárgyalás elején, a vádlottak bevonulása, bilincsek, majd később, az ítélethirdetés pillanatai látszanak a felvételeken. A bírósági tárgyalások lényege azonban éppen a két esemény között van - mondta a tanszékvezető. Az újságírók jelenlétét lehetne szabályozni a sajtótörvényben.

A Petrocelli blog szerkesztőinek véleménye ugyanakkor az, hogy a sajtó jelentette nyilvánosság mindenekelőtt az  igazságszolgáltatás  működésének  ellenőrzését  biztosító alkotmányos alapjog, amelyet csak igen indokolt esetben lehet korlátozni. Ehhez főszabályként hozzátartozik a legtöbb állampolgárt elérő televíziós forgatócsoportok működési feltételeinek megteremetése is a tárgyalásokon, akárcsak munkájuk minél szélesebb körű engedélyezése.

(Forrás: Független Hírügynökség)

Korábbi bejegyzéseink a média korlátozásáról a bírósági tárgyalásokon:

- Büntetőper és testnevelésóra

- Percről-percre: Több közvetítést a tárgyalásokról!

- Indul a romagyilkosságok büntetőpere: sérül-e a nyilvánosság?

Nemrégiben két, kifejezetten büntetőperekhez kapcsolódó blog indult, mindkettő esetében hangsúlyosan jelennek meg a jogi pr szempontok. Kétrészes posztunk első írásában a  volt erzsébetvárosi polgármester napokban indult büntetőperét végigkísérő blog, a Hunvald-per blog erősségeit és gyengéit vizsgáltuk, ma pedig a romagyilkosságok perét követő Cigányvadászat-per blogot mutatjuk be.

Múltkori példánkban egy büntetőper fővádlottját támogató blogot elemeztünk, ami a jogi pr egyik külföldön gyakran használt eszköze. Arra azonban jóval kevesebb példát találunk, hogy egy rendszeresen szerkesztett internetes felület egy bűncselekmény halálos  áldozatainak érdekeit kívánja képviselni. Hasonló esetben inkább a jóval szubjektívebb, érzelmek felkeltésére sokkal alkalmasabb filmes eszközökkel szoktak élni, mint történt ez a Cozma-gyilkosságot feldolgozó, és a bírósági tárgyalás előtt két évvel bemutatott Szíven szúrt ország című dokumentum-játékfilm esetében. (De ide tartozik a blogunkban is bemutatott, az amerikai hajóbaleset magyar áldozatainak érdekeit képviselő, ügyvédek által készíttetett film is.)

 fotó: hirado.hu

Mondhatnánk, hogy a közvélemény alapesetben mindig az áldozatok mellett foglal állást, különösen egy súlyos bűncselekmény-sorozat esetében, ezért felesleges ekkora energiát fordítani a mellettük való kiállásra. Csakhogy ebben az esetben a túlélő áldozatok olyan emberek, akik nehezen tudják saját kommunikációs érdekeiket megjeleníteni és hathatósan képviselni a média felé. Valójában az ő nyilvánosság előtti képviseletüket vállalták magukra a blogot gondozó újságírók és fiatal önkéntesek. Az eszközválasztás azt is mutatja: nem pusztán és nem is elsősorban érzelmeket kívánnak felkelteni az áldozatok mellett, hanem az értelemre kívánnak hatni, racionális érvekkel kívánják meggyőzni az olvasót arról, hogy a gyilkosság-sorozat nem a véletlen műve volt, hanem pusztító társadalmi folyamatok eredője. Erre a filmnél hatékonyabb eszköz lehet egy pert végigkövető, informatív blog létrehozása.

A Cigányvadászat-per blog célja deklaráltan kettős: egyrészt rendszeresen beszámolnak a Pest Megyei Bíróságon folyó perről, igyekeznek a napi sajtóhoz képest többletinformációval ellátni olvasóikat. Végigkísérik a túlélők és az elhunytak hozzátartozóinak sorsát, és bemutatják a vádlottak társadalmi hátterét, lehetséges motivációit is. A konkrét ügy bemutatása mellett arra is törekszenek, hogy felvázolják a kétezres évek Magyarországának többségi-kisebbségi viszonyait, hogy érthető legyen: milyen társadalmi-politikai viszonyok vezettek odáig, hogy néhány ember úgy gondolta, jogában áll honfitársait levadászni.

A szerkesztők másik célja ennél is ambiciózusabb, egyfajta nyomozást kiegészítő tényfeltárásra tesznek kísérletet. Azt is vizsgálják, miért nem vették komolyan az első időszakban a bűnüldöző szervek a nyomozást, és milyen elemi hibákat követett el a nemzetbiztonsági szolgálat a bűncselekmények felderítésében. Megkísérelnek választ találni a médiát leginkább érdeklő kérdésre is:  Vannak-e még a vádlottaknak szabadlábon lévői társai, és léteznek-e eddig fel nem derített felbujtók?

 
Az Origo blogban is bemutatott videója

A blog címéül nem a politikailag korrekt "romagyilkosságok" kifejezést választották a szerkesztők, hanem a brutális "cigányvadászat" szót. Nem kockázat nélküli lépés, hiszen akár egy, a tettesekkel rokonszenvező, szélsőjobboldali honlap is nevezhetné ugyanígy magát. Már éppen azon gondolkodtunk, vajon az Index szerkesztői és jogászai helyében kitennénk-e a blog ajánlóját a portál nyitólapjára vagy túl kockázatosnak tartanánk a kétértelmű címet, amikor az élet a blog névadóit igazolta: a bejegyzések több ízben kikerültek az Index címlapjára.

A  blog erősségei:

• -Figyelemfelkeltő, az olvasó számára kikerülhetetlen névválasztás.

• -Részletes, alapos információk a tárgyalásról, többet nyújt, mint egy hírlapi vagy híradós tudósítás.

• -Többen készítik, többféle nézőpontból áll össze a per bemutatása.

• -Hátteret is ad, pl. interjú készült az egy vádlott ügyvédével.

• -Nem erőlteti az olvasóra a blogírók véleményét, hagyja, hogy a leírt tudósítások, tényközlések alapján formáljon véleményt.

• -A bloghoz Facebook-oldal is kapcsolódik, ahol nemcsak a blog posztjai, hanem más, releváns újsághírek is olvashatóak.

• -Angol nyelvű összefoglalók is készülnek a külföldi érdeklődők kedvéért.

A blog hátrányai:

• -A képi anyag szembeszökő hiánya:  a perről készült fotók, a hátteret bemutató videók sokat segítenének.

• -Nincsenek letölthető dokumentumok a periratokból, pedig egy részük már nyilvános és elérhető.

Összességében:

A Cigányvadászat blog páratlanul erős megvalósítása a szerkesztők deklarált céljának: azzal állít emléket a hat ártatlan áldozatnak, hogy igyekszik minden, az üggyel kapcsolatos tényt bemutatni és minden releváns kérdést feltenni, s ezen keresztül formálni az olvasók szemléletét. Kiváló ötlet, profi megvalósítás, sok fejlesztési lehetőséggel.

A kiváló Serbia Insajd exjugoszlávia-ügyi szakblog - nem titkoltan a Petrocelli blog ihletésére - izgalmas jogi pr témájú cikkel állt elő. A bejegyzés  Stanko "Cane" Subotić szerb multimilliomos internetes jelenlétét elemzi, különös tekintettel arra a két honlapra, amelyek a dohánycsempészés balkáni királyának tartott "üzletember" feddhetetlenségét és ártatlanságát hivatottak igazolni. A szerb és montenegrói vezető politikusok barátjaként is ismert Subotić a horvát Nacional hetilap tényfeltáró cikke szerint a balkáni dohánycsempész-maffia keresztapja, akinek „halálosztaga” több nehézfiút likvidált az ezredforduló környékén.

A bejegyzés a jogi pr magasiskolájaként mutatja be és elemzi Subotić nemzetközi jogászcsapatának honlapját. A több országból verbuvált sztárügyvédekkel és egyéb szakemberekkel felvértezett szupercsapat visszafogottan elegáns, mégis első ránézésre is messzemenően professzionális benyomást keltő, szerb, angol és francia nyelvű honlapot tart fenn. Erről és még sok más izgalmas háttérinformációról is olvashatunk a Serbia Insajd blogon...

Az elmúlt hét az igazságszolgáltatást érintő, fontos híre volt, hogy 27 csúcsbíró a közjogi méltóságoknak és kormánypárti frakcióvezetőknek címzett nyílt levélben tiltakozott a bírói jogviszony felső korhatárának 62 évre csökkentésének terve ellen. Ha elfogadják a javaslatot, a következő két évben majdnem 600 főnek, azaz a bírói kar húsz százalékának megszűnne a szolgálati jogviszonya, főleg a felső bíróságokon. Bár a javaslatot benyújtó Lázár János nem fűzött indoklást indítványához, a kényszerű fiatalítást sokan úgy értelmezik, hogy a kormánypárt a már a rendszerváltás előtt is ítélkező bíráktól kíván így megszabadulni. Az általános főbírói tiltakozás után nem kellett soká várni, hogy megszólaljon az első gyakorló bíró, aki nyilvánosan védelmébe veszi a javaslatot. Dr. Ravasz Lászlónak Szenzáció! Megszólalt egy bíró a bírói függetlenségről - Egy szegény bíró panaszai című kétrészes cikke csattanós válasz mindazoknak, akik szerint a bírói kar vezetése nem a mai napig harcoló MSZMP-és partizáncsapat.

A Csongrád Megyei Bíróság bírája kristálytiszta logikával saját autóvásárlási ügyével igazolja, hogy az öreg „kádári bírák” és a hozzájuk hasonuló „fiatal kádársita bírók” olyan ítéleteket hoznak, amelyeket a mai napig „felsőbb hatalmak vagy érdekek diktálnak”. Az autókereskedővel Kolhass Mihályként harcoló bíró kádári összeesküvést leleplező gondolatai megérdemlik, hogy a Kecskeméti Lapok fóruma után a Petrocelli blog Fargo-rovata is nyilvánosságot biztosítson nekik. Van itt minden: gonosz autókereskedő, radiátorok közé zuhanó bíró, és harc az igazságért a végtelenségig.
 

Miről van szó?
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője módosító indítványt nyújtott be a készülő új alkotmányhoz, amely szerint legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhatna fenn a bírák szolgálati jogviszonya a mostani 70 év helyett. Az ügyészeknél 70 év maradna a korhatár. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke egy összebírói értekezleten azt mondta: a bíróságok elleni támadásnak és szakmailag teljesen indokolatlan tartják a tervezetet. A Legfelsőbb Bíróság és a Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, illetve az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökei levelükben leírják: a korhatár 62 évre szállítása szerintük olyan nem kívánatos irányba befolyásolná a bíróságok működését, ami vélhetően nem lehet a törvényalkotó szándéka. Felhívják a figyelmet arra, hogy az érintett bírák tervezett nyugdíjazása sok magasan kvalifikált bírót érintene, aki a jogorvoslati hierarchia csúcsán áll. A19 megyei bírósági elnökből 12, az ítélőtáblák elnökei közül pedig 2 kényszerülne emiatt nyugdíjba vonulni.  Pótlásukhoz hosszabb időre lenne szükség és nagyon sok ügyet át kellene ütemezni. (cikk)
 

Ravasz bíró kétrészes válaszcikkében több alkalommal is megszólítja Baka Andrást és az alkotmánymódosítás ellen tiltakozó bírákat, rámutatva, hogy mindannyian a továbbélő kádári világ kiszolgálói. A bíró részletesen közli autóvásárlási kálváriáját, amelynek kiinduló pontja, hogy olyan új Opelt vásárolt, amelynek a szállítás közben megsérült az alváza, ezért rozsdásodni kezdett. Herein Gyula autókereskedő, a történet démoni Kádár-figurája, „kókány munkát” végezve nem javította ki rendesen a hibát, de a kocsit sem akarta kicserélni. A bíróság azonban nem Ravasz Lászlónak adott igazat, aki ezután megkezdte élet-halál harcát a Herein Gyula markában lévő magyar bírói rendszer ellen. Az ügy megjárta a másodfokot és a Legfelsőbb Bíróságot is,  ahol ismét Ravasznak kedvezőtlen ítéletek születettek, sőt, még etikai vétségért is elmarasztalta saját megyei bíróságának elnökhelyettese. Jelenleg az a per folyik, amelyet a bíró a Magyar Állam ellen indított „EU jog” megsértése miatt.

A főbírákkal harcoló megyei bíró a Fargo-ból is ismert, minden hájjal megkent, romlott autókereskedő üzelmeiből bontja ki nagyívű cikkét, amelyből csak néhány gondolatot idézünk:
 

"Talán ezeket a tényeket Dr Baka Andrásnak is figyelembe kellene vennie akkor, amikor másokon számon kéri a jogállami normák betartását vagy a jogegységről beszél a Parlamentben. Azért, hogy látszódjon, hogy nem a levegőbe beszélek, fontos konkrét példákkal is bizonyítanom az állításaimat. Két nem régi ügyet szeretnék bemutatni, amelyekből nagyon szépen látszik, hogyan járnak el a magyar felsőbb bíróságok. Az alábbi ügyben, mint felperes vettem részt, de megpróbálom objektíven csak szigorúan a tényekre támaszkodva bemutatni ezt, bár ez nem könnyű feladat a részemre."

 

"Tényekkel is szeretném azt bizonyítani, hogy mennyire lovat tudnak adni az ilyen kétes körülmények között meghozott és jogsértő ítéletek a nem teljesen jogszerűen eljáró kereskedők alá. Az Interat Kft és Herein Gyula ügyvezető akiktől a gépkocsit vásároltam, és akik engem becsapva sérült, rozsdás alvázú autót adtak el újként, majd az általuk vállalt határidőre kókány munkát végezve még ki sem javították azt, illetve akik semmilyen értékcsökkenést megfizetni nem hajlandók a részemre, és akik a gépkocsim egyéb hibáját 2 éve nem képesek kijavítani, még Ők jelentettek fel engem a bíróság elnökénél, hogy nem tettem eleget azonnal a másod fokú ítélet rendelkezéseinek."

 

"Herein Gyula azok után, amilyen formában eljárt velem szemben érzett magában annyi erkölcsi alapot, hogy egy ilyen nyilatkozatot megtegyen. No comment! Önökre bízom azt, hogyan minősítik Herein Gyula erkölcsi színvonalát és a kereskedelmi gyakorlatát."

"Ez a per próbája lesz a magyar ítélkezésnek, mivel itt ki fog derülni, hogy képes-e a magyar bírói kar az európai színvonalon ítélkezni, vagy jó balkáni szokás szerint megint megpróbálja mindenféle jogellenes praktikákkal kimosdatni a bíróságokat. Amennyiben megítélnék nekem a kártérítést, akkor anyagi és fegyelmi felelősségre is lehetne vonni a Legfelsőbb Bíróság eljárt bíráit a jogsértő eljárásuk miatt. Lehet, hogy megérdemelnék ezt, de kérdés, hogy ezt megtennék-e, vagy ismét eltussolnák az ügyet az eljárás megindítására jogosult legfelsőbb bírósági igazgatási vezetők."

" Dr. Cseh Attila ... mi jogon mondja azt, hogy én jogszerűtlenül jártam el, amikor a peremben eljáró bíróság egyáltalán nem döntött Herein Gyula magatartása miatt a jognyilatkozatomról. ... Ezen észrevételeimet mindenféle indoklás nélkül figyelmen kívül hagyta, és megállapította, hogy a perben tett jognyilatkozatom jogszerűtlen, ezért etikai vétséget követtem el, és erre tekintettel szóbeli figyelmeztetésben részesített. E mellett értesítette Herein Gyulát is arról, hogy felhívott engem a jogszerű magatartás tanúsítására. Ezzel nyilvánvalóan kifejtette a kérelmezőnek, hogy az általa előadottakkal mindenben egyetért."

 

"Még egy adalék az ilyen típusú igazgatási vezető emberségére. A fentieket tette akkor, amikor a bíróság hibájából félnyomorék állapotban, iszonyatos fájdalmak között, de dolgoztam a bíróságon. Az igazgatási vezetők feladata, hogy biztosítsák a tárgyi feltételeket a bírók munkavégzéséhez. Mindezt tette úgy a jelen igazgatási vezető, hogy olyan tíz évesnél is öregebb, teljesen leamortizálódott irodai széket biztosított a részemre, amelynek háttámlája eltört alattam, és ennek következtében bezuhantam a radiátorok közé 2009. novemberében."

És íme az egyedi esetből pengeéles logikával levont általános következtetések:
 

"Az  55-70 év közötti generációhoz tartozó bírók között is sok tisztességes és szakmailag jól felkészült bíró van, de sajnos az ő hitelüket is rontják a felsőbb bíróságokon nem kis számban ítélkező kádárista habitussal rendelkező és befolyásolható bírók. Az is igaz, hogy a 40-55 éves generációban is vannak olyan bírák akik hasonultak a kádárista felfogást képviselő bírákhoz, és ennek megfelelően viselkednek és ítélkeznek. Ezek a fiatalabb kádárista bírák általában már most is vezetői posztban vannak. Ezek az „új kádárista” bírók semmivel sem jobbak mint a régi generáció."

"Elég ha a tanácselnök olyan bíró aki a kádárista habitusa miatt befolyásolható, akkor ő már a beosztottjait is rá fogja venne a megfelelő magatartásra. A tanácselnökök döntő többsége az igazgatási vezető embere, mivel Ő nevezi ki őket erre a posztra. Nem kell írásbeli vagy szóbeli utasítást adnia az ítélet tartalmára az igazgatási vezetőnek elég, ha baráti beszélgetésen elmondja a tanácselnöknek a véleményét az ügyről. Érteni fog belőle a bíró....."

Ha európai jogállami magyar bíróságokat akarunk, akkor ezeket a régi és új kádárista bírókat kell eltávolítani az igazgatási posztokról, illetve bizonyos részüket az egész bírói karból. Nem a fiatal bírákon kell elverni a port. Ez csak a kádárista réteg malmára hajtja a vizet.

Egy csak költészeti eszközökkel értelmezhető átkötés, ami átvezet minket a Gyurcsány Kormányzatot is kiszolgáló bírákig:

"Ezt az elnökhelyettes tudta amikor nekem a szóbeli figyelmeztetést jogellenesen adta, így nem tudom, hogy etikailag hogyan igazolható az, hogy nekik is felróhatóan, a bíróság hogy több százezer kátyú volt az ország útjain és a kormányzat nem volt hajlandó az utak felújítására fedezetet biztosítani." (sic!)

Az újabb ügy, amely a kádári összeesküvést bizonyítja:

"Minden autós jól emlékszik arra, hogy milyen állapotban voltak az utak 2003-2005-ben a kormányzat hibája miatt. Mindenre volt pénz csak erre nem .A bíróságtól kértem, hogy az 1988. évi I. tv. rendelkezései szerint kötelezze a Magyar Közút Kht -t és ezen keresztül a kormányzatot az utak kijavítására. .. Az első fokú bíróság a keresetemet e vonatkozásban elutasította arra hivatkozással, hogy én nem az 1988. évi I. tv. , hanem a Ptk. rendelkezései alapján kértem az utak kijavítását. … Nem zárható teljesen ki az hogy a bíró azért hozta meg ezen Pp. trükk segítségével az ítéletét, mert a Gyurcsány Kormányzattal szemben nem akart meghozni olyan ítéletet, amely esetlegesen neki vagy a kormányzatnak problémát okozna."

És végül álljon itt a bírót ért méltánytalanságok és az általa leleplezett összeesküvés alapján megszülető végső üzenet:

"Szeretném, ha valóban jogállami bíróságok működnének Magyarországon, és ha nem a Horn-kabinet által kidolgozott és megvalósított torz, a jogállami normáknak egyáltalán nem megfelelő bírósági szervezet maradna fenn a többségében „kádárista” beállítottságú igazgatási vezetők irányítása alatt. A bírói függetlenséget elsősorban nem kívülről fenyegetik ma, hanem a jelenlegi igazgatási vezetők azok nem biztosítják azt a bíróknak. Ha veszélyezteti valaki ma a bírói függetlenséget , akkor ezeknek csak és kizárólag a jelenlegi kádárista beállítottságú bírósági igazgatási szakmai vezetőket lehet tekinteni. Érdekes, hogy pont Ők próbálnak most fellépni a leváltásuk ellen azon a címen, hogy a bírók függetlenek.

Dr. Ravasz László a Csongrád Megyei Bíróság aktív bírája. Szerintünk nagy jövő előtt áll.

 ≠≠≠

Frissítés: Azok után hogy bejegyzésünk kikerült az Index nyitóoldalára Ravasz úr cikke megkapta a megérdemelt nyilvánosságot: a Magyar Hírlap mai számában utánközölték a hiánypótló írás első részét, majd a hírügynökségek is átvették a legfontosabb megállapításokat. Szívből reméljük, hogy egy csodálatos médiakarrier kezdeténél bábáskodtunk.