Vannak "sablon" ügyek, ahol a közvélemény szinte mindig ugyanazzal a védekezéssel találkozik. A versenysportot mérgező és hiteltelenítő doppingvétségek gyanúja esetén ritkább esetben beismeréssel, többségében viszont tagadással és "maszatolással", a doppingellenőrök elleni támadással találkozunk. Ungvári Attila cselgáncsozó szervezetében januárban és februárban is tiltott szerre bukkantak - a megvádolt sportoló azonban teljesen új eszközhöz nyúlt: a nyilvánosság elé állt, visszatámadt, új felelőst keresett.
Mi történt?
A cselgáncsozó Ungvári Attilának januárban a bakui Világkupán, majd februárban a budapesti Hungária Kupán - utóbbin aranyérmet nyert - adott mintájában az ellenőrök doppinglistás anyagokat találtak. A B próbát Ungvári egy bécsi laborban végeztette el, az eredmény azonban megegyezett az A teszttel. Ezután szintén versenyző bátyjával, Miklóssal és edzőjükkel, Bíró Tamással együtt önkéntesen hazugságvizsgálatnak vetette alá magát, amely az ártatlanságát támasztotta alá. Ungváriék és az őket segítő Ruttner György ügyvéd azon az állásponton vannak, hogy a doppingszert Ungvári egyik magyar riválisa csempészte a versenyző italába.
BRFK ismeretlen tettes ellen aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés kísérlete miatt indított eljárást, emellett párhuzamosan a cselgáncsszövetség is próbálja felderíteni az ügyet. Bár Ungváriék az elkövetőt nem nevezték meg, nyilatkozatuk alapján a sporttársadalom Taraba Sándor cselgáncsozót azonosította. Taraba e héten a rajta elvégzett poligráfos vizsgálatok negatív eredményeivel cáfolta az ellene felhozott vádakat, és ügyvédjével, Kőrösi Tiborral az oldalán Ungváriékat vádolta meg a doppingszer "italba csempészésével".
A közelmúlt nagy nyilvánosságot kapott doppingügyeit különböző módon értékelte a közvélemény, de egy dolog azonos volt bennük: a sportolók nem álltak elő egyértelmű magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miként került tiltott szer a szervezetükbe, illetve miért nem tudtak megfelelő módon együttműködni a doppingellenőrökkel. Ami még fontosabb, hogy a felelősséget a "gonosz" Doppingellenes Világszervezet (WADA) embereinek céljaiban, módszereiben, viselkedésében jelölték meg.
Így tettek a sidney-i olimpián szerepő nehézatléták, Fazekas Róbert és Annus Adrián is, amikor előbbi elégtelen mennyiségű mintát adott a 2004-es olimpián, utóbbi pedig nem volt hajlandó magát az ismételt vizsgálatnak alávetni. Mindketten elveszítették az érmüket, és mindketten a WADA felelősségét, unfair eljárását hangoztatták. A tragikomédiába hajló ügyben (ahol például azért "nem vették észre" az őket otthonukban felkereső ellenőröket, mert a ház előtt az ellenőrök ellen tiltakozók bőgették motorjukat) az emocionális hivatkozási alap belföldi alkalmazása legalábbis nem volt esélytelen: erősebb-hatékonyabb sportdiplomáciával bíró országok ilyen véleményes ügyeket meg tudtak nyerni. 2008-ban két fehérorosz dobó is lebukott doppinggal, de jogi ügyeskedésekkel és a sportdiplomáciának köszönhetően megtarthatták érmeiket. A magyar Pars Krisztinán emiatt nem lehetett negyedik helyett második.
Még egyértelműbb volt a közvélemény vs. WADA leosztás Kovács Ágnes ügyében. Itt a mai kvázi sportminiszter Czene Attilával együtt a teljes szakmai és laikus nyilvánosság az úszónő ártatlansága mellett foglalt állást. Kovács nem adott pozitív mintát, de megszakította a vizsgálatot, szabálytalan volt, amit szintén doppingvétségként kezelnek. Az esetet követően visszavonult olimpikon ügyéről minden sportvezető, minden érintett az ártatlanság vélelmét hangsúlyozva nyilatkozott, tényként kezelve, hogy "Ági buta volt", becsapták, olyanokban bízott meg, akiben nem kellett volna - tehát nem használt tiltott szereket, nem manipulált és nem ilyen okból szabotálta a vizsgálatot, csupán az ellenőrök rosszindulata okán került bajba. Megvezették, becsapták, visszaéltek a naivitásával. Az üzenet belföldi alkalmazása sikeres volt: ma senki nem úgy tekint Kovács Ágnesre, mint egy doppingvétséget elkövető, csaló sportolóra.
(További pozitív esetek felsorolása a Magyar Antidopping Csoport honlapjának vonatkozó szekciójában található, innen is tudható, hogy az Ungvári-ügy után a vízilabdások is készülhetnek egyik csapattársuk pozitív mintájának "tálalására" - ugyanitt letölthető a 2011. április 7-én hatályba lépett, doppingellenes tevékenységet szabályzó új Kormányrendelet)
Ungvári Attila védekezésében az újszerű elem a "merénylet" jelleg, a versenytárs Taraba Sándor alig burkolt megvádolása azzal, hogy ő csempészet tiltott szereket Ungvári ételébe-italába, annak tudta nélkül, a pozitív doppingteszt és az azzal járó eltiltás kiprovokálása céljából. Ügyvédek és hazugságvizsgálók csatájává kezd alakulni a doppingvétség.
A "becsempészéssel" megvádolt Taraba Sándor válaszul két hazugságvizsgálatot is vállalt, és továbbra is állítja: nincs köze az ügyhöz, még akkor sem, ha az egyik vizsgálat egyik kérdésénél fiziológiai eltérést mutatott ki nála a hazugságvizsgáló. Amikor a poligráf szerint megingott, azt kérdezték tőle: meg tudja-e nevezni azt a személyt, akinek köze lehetett Ungvári doppingügyéhez. Taraba ügyvédje, Kőrösi Zoltán azzal magyarázta a gép jelzését, hogy a versenyzőnek van elképzelése, hogyan jutott Ungvári szervezetébe doppingszer: ő maga szedte be. Szerinte két embernek van köze a doppingoláshoz, a versenyzőnek és még valakinek, akit nem nevezett meg. Feltételezéseit úgy indokolta, Ungvári túl sokat fejlődött az elmúlt időben.
Ungvári ügyében a jelek szerint egy hatékony újítást sikerült elővezetni: a kéz kezet mos, összezáró, egymást fedező csalók klubja helyett egy reálisabb felelős megnevezésével próbálnak nem csupán a döntéshozók, de a közvélemény előtt is győztesek lenni. A korábbi gyakorlattól eltérően (és pont azok miatt a nyilvánosság számára sokkal szimpatikusabb módon) a valódi tisztázás igényét fogalmazzák meg üzenetként. Erre szolgál a (nem perdöntő jelentőségű, sokkal inkább kommunikációs és közvetett haszonnal bíró) azonnali hazugságvizsgálat is.
Poligráfos vizsgálatra kizárólag önkéntességi alapon kerülhet sor. Még hatóság részéről eljáró személy sem kötelezhet senkit arra, hogy hazugságvizsgálatnak vesse alá magát, továbbá ennek elutasítása esetére szankciót sem köthet ki. A vizsgálat kiindulópontja épp az önkéntesség, az, hogy a megvádolt személy önmaga bizonyíthassa, és akarja is bizonyítani ártatlanságát. A magyar büntetőeljárásokban a poligráfos szakvéleménnyel szemben ugyanazokat a követelményeket kell támasztani, mint a hagyományos (pl.pszichológiai) szakvéleményekkel szemben. Önmagában tehát nem bizonyító erejű, de alkalmas arra, hogy a hatóság képet kapjon a vizsgált személy szavahihetőségéről.
A 23/2003 (VI. 24) BM-IM együttes rendelet részletesebben rögzíti a vizsgálat menetét, dokumentálását, valamint az anyanyelv használatának kérdéseit is. A Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott (BH. 1997/115) a poligráfos vizsgálat eredményének a büntetőeljárásban betöltött szerepével. Leszögezte, hogy a szabad bizonyítás elvének megfelelően a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan eszköz, és bizonyíték amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet, a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el.
A cselgáncsozók ügye az első olyan alkalom, amikor a doppingvétséggel vádolt sportoló nyílt sisakos küzdelmet folytat ártatlansága bizonyításáért, és ez az attitűd már önmagában döntő jelentőségű lehet a nyilvánosság vélekedésének kialakítása során.
Az ügybe bevont Taraba szintén komoly lépéseket tesz, hogy helytálljon a sajtónyilvános küzdelemben: a poligráf alkalmazása, a sajtótájékoztató, a legelső nyilatkozatokban már említett ellenverzió (Ungvári maga és "még valaki" tehet a doppingról) azt sejteti, hogy a két sportoló jelentős részben a nyilvánosság előtt fog csatázni, hosszabb ideig tartó üzengetésekre készülhetünk fel.
Jelen állás szerint azonban Ungvári Attila lehet az első olyan doppingvétséggel vádolt sportoló, aki a jogi pr eszközeinek alkalmazásával, új típusú védekezéssel, a nyilvánosság tervszerű és színes használatával nem csak a hivatalos eljárásban diadalmaskodhat, de a közvélemény szemében is ártatlannak ítéltethet - ellentétben "elődeivel", akiknek legfeljebb megbocsátott a nyilvánosság, vagy nem foglalkozott a sportolót ért vádakkal.

A cselgáncsozó 
Így tettek a sidney-i olimpián szerepő nehézatléták, Fazekas Róbert és Annus Adrián is, amikor előbbi elégtelen mennyiségű mintát adott a 2004-es olimpián, utóbbi pedig nem volt hajlandó magát az ismételt vizsgálatnak alávetni. Mindketten elveszítették az érmüket, és mindketten a WADA felelősségét, unfair eljárását hangoztatták. A tragikomédiába hajló ügyben (ahol például azért "nem vették észre" az őket otthonukban felkereső ellenőröket, mert a ház előtt az ellenőrök ellen tiltakozók bőgették motorjukat) az emocionális hivatkozási alap belföldi alkalmazása legalábbis nem volt esélytelen: erősebb-hatékonyabb sportdiplomáciával bíró országok ilyen véleményes ügyeket meg tudtak nyerni. 2008-ban két fehérorosz dobó is lebukott doppinggal, de jogi ügyeskedésekkel és a sportdiplomáciának köszönhetően megtarthatták érmeiket. A magyar Pars Krisztinán emiatt nem lehetett negyedik helyett második.
Még egyértelműbb volt a közvélemény vs. WADA leosztás Kovács Ágnes ügyében. Itt a mai kvázi sportminiszter Czene Attilával együtt a teljes szakmai és laikus nyilvánosság az úszónő ártatlansága mellett foglalt állást. Kovács nem adott pozitív mintát, de megszakította a vizsgálatot, szabálytalan volt, amit szintén doppingvétségként kezelnek. Az esetet követően visszavonult olimpikon ügyéről minden sportvezető, minden érintett az ártatlanság vélelmét hangsúlyozva nyilatkozott, tényként kezelve, hogy "Ági buta volt", becsapták, olyanokban bízott meg, akiben nem kellett volna - tehát nem használt tiltott szereket, nem manipulált és nem ilyen okból szabotálta a vizsgálatot, csupán az ellenőrök rosszindulata okán került bajba. Megvezették, becsapták, visszaéltek a naivitásával. Az üzenet belföldi alkalmazása sikeres volt: ma senki nem úgy tekint Kovács Ágnesre, mint egy doppingvétséget elkövető, csaló sportolóra.
Poligráfos vizsgálatra kizárólag önkéntességi alapon kerülhet sor. Még hatóság részéről eljáró személy sem kötelezhet senkit arra, hogy hazugságvizsgálatnak vesse alá magát, továbbá ennek elutasítása esetére szankciót sem köthet ki. A vizsgálat kiindulópontja épp az önkéntesség, az, hogy a megvádolt személy önmaga bizonyíthassa, és akarja is bizonyítani ártatlanságát. A magyar büntetőeljárásokban a poligráfos szakvéleménnyel szemben ugyanazokat a követelményeket kell támasztani, mint a hagyományos (pl.pszichológiai) szakvéleményekkel szemben. Önmagában tehát nem bizonyító erejű, de alkalmas arra, hogy a hatóság képet kapjon a vizsgált személy szavahihetőségéről.

Ékes Ilona, fideszes parlamenti képviselő
A női kvóta bevezetéséért Heller Ágnessel és más liberális személyiségekkel kampányoló Nők a Pályán Egyesület 
Szekó polgármester:
Polgár képviselő:
1. A pécsi buszos gázolás
2. A Zsanett-ügy
A rendőr Damjanich utcai lakásában tévét nézett este, amikor zajt hallott a parkolóból. Egy autót tört fel éppen egy férfi. A rendőrnek nem volt ideje felöltözni,ezért alsónadrágban lesietett, a jelvényét a nyakába akasztotta. A tolvaj rátámadt, ekkor egy figyelmeztető lövést adott le. A fegyvert szabályosan használta. Csak ezután tudta elfogni a bűnözőt. A tolvajt hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Az ügy tárgyalása szerdán kezdődött volna a bíróságon, a tárgyalásra azonban nem jött el a tolvaj. Az igali férfi több hónapja eltűnt. A következő tárgyalás előtt őrizetbe akarják venni, ha megtalálják.
Köszönöm, hogy április 21-i blogjukban foglalkoztak védencemmel (Budaházy úrral) és velem. Az külön - ritka - öröm a számomra, hogy a működésemmel, látszólag megmagyarázhatatlan "vállalásaimmal" kapcsolatban megértették a "message"-t, amit valóban szeretnék határozottan érvényesíteni, szerény és megkopott lehetőségeimhez képest.
J. Krisztus, ács foglalkozású, 33 éves názáreti lakos egy 12 tagú társasággal együtt a Jeruzsálem külterületén található ismert pihenő- és szórakozóhelyen, a Gecsemáné Kertben vacsorázott. A társaság tagjai a későbbi vádlott tanítványainak tartották magukat, ellenük korábban a köznyugalom megzavarása és államellenes szervezkedés gyanújával több feljelentés is érkezett a Jeruzsálem Városi Ügyészséghez, amely végül elrendelte a J. Krisztus őrizetbe vételét.
A találkozót megelőzően I. Júdás, foglalkozás nélküli iskarióti lakos, a csoport pénztárosa vádalkut kötött a hatóságokkal, és 30 ezüstpénz fejében nyomra vezette őket a csoport tartózkodási helyét illetően. A vacsorát követően, a kora hajnali órákban I. Júdás a hatóságokkal előre egyeztetett módon megcsókolta J. Krisztust, ezzel azonosítva őt a helyszínre érkező rendőrök előtt.
A rendőrség ezután rajtaütött a csoporton, és őrizetbe vette a gyanúsítottat. J. Krisztus nem tanúsított ellenállást, de a csoporthoz tartozó S. Péter, halász foglalkozású betszaidai lakos, későbbi másodrendű vádlott, a nála lévő 25 cm pengehosszúságú, emberélet kioltására alkalmas késsel nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó támadást követett el egy intézkedő hatósági személy sérelmére, majd elmenekült a helyszínről. A sebesültet ezután maga az első rendű vádlott látta el.
J. Krisztust a helyszínről a rendőrség kényszerítő eszközöket igénybe véve, megbilincselve kísérte Pap Annás helyettes főügyészhez, aki a tanúkihallgatások után elrendelte előzetes letartóztatását. A kihallgatásra várakozó gyanúsított közelében tanúk felismerték a helyszínen tartózkodó S. Pétert, aki a hatóságok kérdésére három alkalommal is tagadta, hogy ő lenne a J. Krisztus csoportjába tartozó körözött személy, majd ismét kikerülve a hatóság látóköréből az eljárás egész ideje alatt szökésben maradt. A hivatali idő kezdetén Kajafás József városi főügyész több ügyész és hatósági tanú jelenlétében kihallgatta az őrizetbe vett J. Krisztust, majd ismertette a vádat a terhelttel, miszerint az államrend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedéssel és nagy nyilvánosság előtt elkövetett közrend elleni izgatással vádolják, amelyet halálbüntetéssel rendel sújtani a törvény. A vádhatóság ezt követően átszállíttatta a vádlottat a római törvények szerint működő Júdeai Táblabíróságra kérve a bírói eljárás mielőbbi lefolytatását.
Poncius Pilátus, a táblabíróság büntető kollégiumának vezetője, a helytartói tanács elnöke gyorsított eljárás keretében megkezdte a vádlott kihallgatását, s az első tárgyalást azzal zárta le, hogy a vádlottat nem találja bűnösnek, ezért felmentette a vádak alól. A tárgyalóteremben összegyűlt nagyszámú érdeklő azonban hangosan elégedetlenségét fejezte ki az ítélettel kapcsolatban. A bíró élve törvény adta jogával, felajánlotta, hogy eljárási kegyelmet hirdet, amelynek során a jelenlevők dönthetik el, hogy J. Krisztus vagy a tulajdon elleni bűncselekményekért visszaesőként elítélt L. Barabást mentesíti a per lefolytatása alól. A tárgyalóteremben lévők L. Barabás szabadon bocsátását indítványozták, az indítványnak a bíróság helyt adott.
Ezt követően a táblabíróság úgy döntött, hogy a vádlottat csak kisebb súlyú bűncselekmények és vétségek (gyülekezési joggal való visszaélés, hatóság megsértése) miatt lehet elítélni, ezért az ügyet a vádlott születési helye szerint illetékes, mózesi törvények szerint működő Galilea Megyei Bíróság elé utalta. Az átszállított vádlottat, Nagy Heródes bíró megkísérelte kihallgatni, de J. Krisztus megtagadta a vallomástételt. A galileai bíróság végül úgy döntött, hogy nem illetékes az ügyben, és visszautalta az ügyet a letartóztatás helye szerint illetékes Poncius Pilátus másodfokon eljáró bírói tanácsa elé.
A másodfokú bíróság újra kihallgatta a vádlottat, aki saját maga kívánta ellátni a védelmét. J. Krisztus érdemi vallomást nem tett, ám kétértelmű válaszokat adott a bíróság azirányú kérdéseire, hogy szándékában állna-e törvénysértő módon megragadni a politikai hatalmat. A jelenlévő hallgatóság sorában ekkor elszabadultak az indulatok, amelyeknek a bíró úgy kívánta elejét venni, hogy elrendelte a vádlott testi fenyítését. A nyilvános korbácsolást követően a jelenlévő főügyész vádbeszédében a terrorizmus előkészületével is kiegészítette a vádat, és a legsúlyosabb büntetés kiszabására kérte a bíróságot. A főügyész utalt rá, hogy felmentő ítélet esetén felülvizsgálati eljárás is elképzelhető, és Császár Tibérius, a Legfelsőbb Bíróság elnöke ez alapján fogja megítélni a másodfokú tanács munkáját. A vádlott ugyanakkor nem kívánt semmit sem felhozni mentségére.
A másodfokú bíróság több órányi tárgyalás után az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, keresztre feszítés általi halálbüntetést szabott ki J. Krisztusra. A ítélet indoklásában a vádlott társadalomra veszélyes magatartására, együttműködésének hiányára, valamint a hatóságok közötti konfliktusok elkerülésének és a köznyugalom fenntartásának magasabb rendű szempontjaira hivatkozott a bíró. A tárgyalást követően J. Krisztuson a Jeruzsálem külterületén található Golgota dombon az ítéletet végrehajtották. Nem sokkal később a nyomravezető, társait feladó I. Júdás felismerve tettének következményét önakasztás útján saját kezével vetett véget életének.
J. Krisztus kivégzését követően többen is kérték a perújrafelvételt. Bár az eredeti peranyag nem maradt fenn, összesen négy tényfeltáró ügyirat vizsgálta a vádlott tetteit és a vele szemben tanúsított hatósági eljárást. A későbbiekben S. Péter, másodrendű vádlott és a csoporthoz J. Krisztus halálát követően csatlakozó Tarzuszi Pál, korábbi adóhatósági tisztviselő szervezői és kiterjedt levelezői munkásságának köszönhetően mára közmegegyezéssé vált, hogy az eljárás közben számos hatósági túlkapás és ítélkezési hiba történt, és a vádlottat a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehetett volna elítélni.
A magyar önkéntes jogkövetés szomorúan alacsony színvonalú több dimenzióban is. Az adózási moráltól a népszokássá vált rokkantosításon át a most tárgyalt parkolási "ügyeskedésig" rengeteg olyan példa hozható, ahol a cinkos többség "megértő", és nem ítéli el a lebukott jogsértőt. Bakács Tibor szalámilopása egészen biztosan kevesebb kárt okozott a Tesconak, mint egy-egy indokolatlan vagy hamis rokkantkártya okoz a parkolási társaságoknak, mégis előbbit általános elítélés, hovatovább fatva sújtotta, míg utóbbi eseteket amolyan közmegegyezéses desuetudoként, normarontó szokásként azonosítja a közvélemény.
2010 februárjában az Allee bejárata előtt sikerült egy rokkantparkolóba állnia, de akkor sem töltött el a boltban pár percnél többet, magyarázta. A harmadik, egyben utolsó ismert szabálytalan parkolása tavaly áprilisban történt: a műsorvezető akkor egy műszaki áruház mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyét foglalta el, és nem is csak egyet, hanem rögtön kettőt. Hajdú Péter ezt követően hangosan hisztizett egy kicsit, majd lehiggadt, főleg, miután a rendőrség szabálysértési eljárást indított. Bár végül megígérte, hogy soha többé nem parkol mozgássérülteknek fenntartott helyre, a Velvet egyik olvasója szerint 2011 januárjában megszegte a fogadalmát.
Budaházy pedig úgy mutathatja be, hogy politikailag motivált jogsértések áldozata, hogy üzenete ezúttal a törzsközönségénél szélesebb nyilvánossághoz is bizonyosan eljut. Ha ő maga, esetleg Morvai Krisztina mondja ugyanezt, az pusztán a személyük miatt elutasításra talál a szélsőjobboldallal nem szimpatizáló többségi közvélemény előtt. Szikinger szájából ezerszer erősebb ez az üzenet.
A visszaélések kapcsán feltárt
Juszt László esetében szerinte az egész szabálysértési eljárásról szóló papír gyanús. Egyrészt Jusztnak a saját nevén nincs autója, csak a cégének van, így eleve irreális, hogy ne a cég nevére állítsák ki a szabálysértésről szóló okmányt. További probléma, hogy a cím, amely Juszt lakóhelyeként szerepel, nem létezik. „Egyáltalán nincs ilyen utca Budapesten” – mondta az Indexnek Juszt László ügyvédje. Így szerinte világos, hogy Juszt László nem is kaphatott felszólítást a szabálysértési eljárás megindulásáról, és nem is szólhatott befolyásos rendőröknek, hogy segítsenek eltussolni az ügyet.
Deutsch Tamás esetében nagyon furcsa az ügyvéd szerint, hogy egy olyan autóról van szó az eljárásban, ami nem ügyfele, hanem az országgyűlés nevén volt. (Deutsch az állítólagos szabálysértés idején a parlament alelnöke volt). A parlament azonban a kérdéses időben nem kapott semmilyen felszólítást sem, hogy mondják meg ki vezette az autót.
"Születésének 30. évfordulóját ünnepelte egy múcsonyi sírköves vállalkozó, aki meghívta barátait a dubicsányi panzióba. A színvonalas vendéglátás során többen alaposan a pohár fenekére néztek, aminek következményeként a buli botrányba fulladt A vendéglátóhely egyik alkalmazottja szemtanúja volt az afférnak, ami szerinte egy nyakkendőből, pontosabban annak hiányából indult. Állítása szerint Beri Tamás farmerben és ingben ment a rendezvényre, míg a többiek az alkalomhoz illően öltöztek. A polgármester egy idő után láthatóan nem érezte jól magát a társaságban és kötekedni kezdett. Előbb egy ózdi vendég nyakkendőjét rángatta meg, akinek a barátnője ezért kérdőre vonta, mire a nőt kétszer pofon ütötte. Egy békéltető barátjukat szintén megütötte, majd folytatta a tombolást. Ekkor sérült meg egy ózdi nő, akit ülő helyzetében ért erőteljes rúgás, ami után a szemöldökét öt öltéssel össze kellett varrni az ózdi kórházban. ... A hvg.hu-nak sikerült kapcsolatba lépnie Tornanádaska polgármesterével, aki először azt mondta, nem tud ilyen vele kapcsolatba hozható eseményről, majd azzal zárta rövidre a beszélgetést, hogy nincs mondanivalója. ... Az Ózdi Rendőrkapitányság mindössze annyit árult el, hogy garázdaság és könnyű testi sértés ügyében nyomoznak egy dubicsányi ügyben.
Április 10-én első fokon tíz hónap felfüggesztett börtönt kapott Knézy Jenő súlyos testi sértés kísérlete miatt. A vádirat szerint a sportriporter 2008-ban megverte és megrugdosta volt feleségét, édesapját pedig az ajtófélfának lökte. A volt feleség sérelmére elkövetett bűncselekményt a bíróság könnyű testi sértésnek minősítette, mert az asszony sérült állkapcsáról készült röntgenfelvételen egy árnyék miatt nem látható törés. A volt após esetében a bíróság indoklása szerint bár tényleges bántalmazás nem történt, a sportriporter testalkata lehetőséget adott volna bántalmazás elkövetésére, ezért súlyos testi sértés kísérletének súlyosbították a vádat. Jogerős ítélet ősszel várható.
A legradikálisabban a bolti lopáson kapott Bakács Tibor csatornája járt el. A Klubrádió a botrány kirobbanása után néhány órával
Azonnal reagált a volt barátnője bántalmazása miatt őrizetbe vett Damu Roland ügyére is csatornája. A TV2 hivatalos
Teljesen más stratégiát választott az ittas állapotban súlyos közlekedési balesetet okozó Stohl András esetében csatornája, az RTL Klub. A kötelező azonnali
A sajtószabadság tüntetések szónokaként szereplő Bakács esetében a baloldali rádiócsatornának nem sok választása maradt, mint hogy hitelessége érdekében elhatárolódjanak műsorvezetőjüktől. Az egy hónapos türelmi időt sem Bakácsnak, sokkal inkább saját magának adta a Klubrádió. Ennyi idő alatt fel tudták mérni, hogyan viszonyulnak a hallgatók a bűnbe esett rádióshoz. Valószínűleg úgy, ahogy az a későbbi végleges döntéstől is látszik: nem kívánták egy lopásért elítélt műsorvezetőt hallgatva eldönteni, hogyan gondolkodjanak közéleti kérdésekben.
A TV2 döntése is végiggondolt kármentő lépésnek tűnik. A csatorna korábban tudatosan építette Damu rosszfiú imázsást, ezért megbocsátotta neki a korábbi „botlásokat”. Egy megtorlatlanul hagyott újabb nőverés és főleg a nemi erőszak híre azonban már visszahullott volna a csatornára. Vélhetően a szappanopera többségében női nézői sem nézték volna tovább szívesen a szerepéhez túlságosan idomuló színészt a sorozatban.
A saját szempontjából legtudatosabb döntést azonban vélhetően az RTL Klub hozta. Nem lennénk meglepve, ha az első, semmitmondó közlemény után komoly közvélemény-kutatást is megrendelt volna a csatorna azzal kapcsolatban, hogyan viszonyuljanak Stohlhoz és foglalkoztassák-e a baleset után is. Az RTL többi celebjének nyilatkozatai az ügy folyamán végig annyira egyformán alakultak, hogy szinte biztosan előre megkapták, mit és mikor nyilatkozhatnak kollégájukról. Amikor a színész novemberben a legnagyobb titkolózás után megjelent a Való Világ stúdiójában, és a Rossz vagyok, de használható c. dalt elénekelve
A fenti példákkal szemben Knézy elsőfokú ítélete után a Duna televízió különös stratégiát alkalmazott: nem lépett semmit. Még egy ilyenkor kötelező közleményt sem adott ki a csatorna, egyszerűen megpróbálták agyonhallgatni az ítéletet. Az első és egyben utolsó reakció egy héttel az ítélet után, újságírói kérdésre született meg, és ebben is csak annyi áll, a jogerős ítéletig nem reagálnak. Miközben a kereskedelmi csatornák azóta is foglalkoznak az ítélettel, a közmédium úgy döntött, nekik nincs kommunikációs feladatuk. Könnyen lehet, hogy Knézy szempontjából ez a legjobb döntés, hiszen így nézőinek egy része vélhetően nem is értesült a bírósági ügyről, és ha mégis, hivatkozhat arra, hogy az elsőfokú ítélettel nemcsak neki, hanem csatornájának is fenntartásai vannak, ezért is maradhatott képernyőn.
Knézy Jenő a Duna tévé egyik meghatározó arca, aki a televízió honlapjának róla szóló
Négyezer liter űrtartalmú, közel két tonna súlyú vastartályt akart ellopni három férfi egy zóki kiskertből szerda reggel. Daruskocsit rendeltek oda, a mezőőrnek gyanús lett a nagy mozgolódás, ezért rögtön szólt a tulajdonosnak és a rendőröknek. Az egyik tolvaj elfutott, nem tudott várni, mert a bíróság pont akkor egy korábbi lopása miatt ítéletet hirdetett, és nem akart arról lemaradni. Őt a rendőrök pár óra múlva fogták el. Mindhármuk ellen nagyobb értékre elkövetett lopás kísérlet gyanúja miatt indult büntetőeljárás.
Vádemelési javaslattal zárta le a héten a nyomozást a rendőrség Damu Roland ellen. A színész ellen tavaly novemberben indult eljárás, mivel felmerült a gyanú, hogy bántalmazta és meg is erőszakolta korábbi barátnőjét. Öt hónappal a feljelentés után elmondható: kevés olyan üggyel találkoztunk, ahol minden szereplő ennyire antipatikus lenne a nyilvánosság számára, és ennyire eszköztelennek tűnnének a felek a jogi pr tekintetében. Arra teszünk most kísérletet, hogy megvizsgáljuk: mit tehetett volna egyáltalán Damu Roland és ügyvédje? Hol rontotta el a volt élettárs, és nyerhet-e a még a közvélemény előtt?
Mivel a fizikai erőszak tényét a kórházi látlelet is megerősíti, Palácsik Tímea szavahihetőségét a közvélemény szemében az igazolná, ha a szexuális abúzus tényét is elhinnék neki. A vádlott és ügyvédei a legegyszerűbb és legkevésbé elegáns stratégiát alkalmazták, ugyanazt amit a hasonló ügyekben Magyarországon szoktak: megpróbálják bizonyítani, hogy a sértett könnyű erkölcsű nő, aki maga tehet arról, ha a férfiak kikezdenek vele. Ráadásul volt élettársának nem is kellett volna megerőszakolnia, a nő maga akarta a szexet, és ezért nincsenek az erőszakra utaló egyértelmű külsérelmi nyomok.
Véleményünk szerint ez egy rossz stratégia. A büntetőeljárás során akár még eredményre is vezethetne (eredmény alatt a kiszabható maximális büntetéstől jóval enyhébb jogkövetkezményt értve), de ezzel Damu nyilvános megítélése nem javulni, hanem romlani fog. A kulcs, mint mindig, most is a valóság megfelelő feltárása lenne - a válságkommunikáció első szabálya ugyanis továbbra is az, hogy ne hazudj. Damu erőszakos, kontrollálatlan figura, aki hosszabb ideje, több nőt is fizikailag bántalmazott. A magyar jogalkalmazás a nemi erőszak sértettjeinek sokszor vajmi kevés segítséget tud és akar nyújtani, de Damu esetében világos és egyértelmű tények láncolata mutatható be.
Az állam- és jogtudomány kandidátusa szerint ha maguk a vádlottak úgy nyilatkoznak, nem akarják, hogy felvétel készüljön róluk, akkor ki lehet tiltani a kamerákat a tárgyalóteremből. (Hunvald György a többi vádlottal ellentétben maga kérte, hogy a kamerák jelen legyenek a tárgyaláson. A 
A kiváló
"Talán ezeket a tényeket Dr Baka Andrásnak is figyelembe kellene vennie akkor, amikor másokon számon kéri a jogállami normák betartását vagy a jogegységről beszél a Parlamentben. Azért, hogy látszódjon, hogy nem a levegőbe beszélek, fontos konkrét példákkal is bizonyítanom az állításaimat. Két nem régi ügyet szeretnék bemutatni, amelyekből nagyon szépen látszik, hogyan járnak el a magyar felsőbb bíróságok. Az alábbi ügyben, mint felperes vettem részt, de megpróbálom objektíven csak szigorúan a tényekre támaszkodva bemutatni ezt, bár ez nem könnyű feladat a részemre."
"Az 55-70 év közötti generációhoz tartozó bírók között is sok tisztességes és szakmailag jól felkészült bíró van, de sajnos az ő hitelüket is rontják a felsőbb bíróságokon nem kis számban ítélkező kádárista habitussal rendelkező és befolyásolható bírók. Az is igaz, hogy a 40-55 éves generációban is vannak olyan bírák akik hasonultak a kádárista felfogást képviselő bírákhoz, és ennek megfelelően viselkednek és ítélkeznek. Ezek a fiatalabb kádárista bírák általában már most is vezetői posztban vannak. Ezek az „új kádárista” bírók semmivel sem jobbak mint a régi generáció."