Nem új jelenség a nyilvánosság előtt folyó diskurzus eldurvulása, az egyre trágárabb és pejoratívabb kifejezések használata. A mintát adó közszereplők és újságírók által terjesztett stíluselemek azonban messze nem csak ízlésbeli problémákat jelentenek.
Trágárság és címkézés
Legegyértelműbben a kattintásvadász címeket lehet beazonosítani. Például: „Rubint Réka motiválás helyett hisztizik, és a férjét fikázza” (velvet.hu, 2015. 03. 09.); „Kurva is van a villa falain belül” (velvet.hu, 2014. december 11.); „Prostigyilkosnak gyűjt vért a Fekete Angyal” (velvet.hu, 2015. 02. 11.). „Katy Perry igazi picsa, ha turnézik” (index, 2014. 08. 12.)
Itt a minősítő, lealacsonyító jellemzés néha kifejezetten ellentétes a cikk valódi tartalmával (például Rubint Réka esetében), más esetekben pedig a tudatosan trágár kifejezés („kurva”, „picsa”), vagy a túlzó, leegyszerűsítő, és szintén argó leírás („prostigyilkos”) hivatott az olvasót kattintásra buzdítani.
Vannak bonyolultabb esetek is, ahol a cikkben egyoldalú, durván negatív, de tényekkel nem alátámasztott módon jellemzik a szereplőket. Az egyik legkorábbi példát erre S. Kitty ügyben láthattuk: az akkor 14 éves lány 2002. augusztus 30-án agyonlőtte alvó mostohaapját, az őt és súlyosan beteg édesanyját ért bántalmazások miatt. A lány és az anya vallomásai szerint a helyi kocsmát bérlő mostohaapa éveken keresztül bántalmazta és szexuálisan zaklatta Kittyt. A sajtó érdeklődését értelemszerűen felkeltette az ügy, és miután a lány először nyilatkozott az ügyről, a Színes Mai Lap nevű bulvárlapban „tettével kérkedő, gyilkos kamasznak” minősítették.
Frissebb példákat is könnyű találni, Sebestény Balázs rádiós műsorvezető viszonylag gyakran szállítja ezeket. A gólyátáborban megerőszakolt lány kapcsán azt tartotta fontosak megállapítani, hogy „Ezek a gólyák már nagyban kelepelnek”, az erőszakot „káreseményként” jellemezte, korábban pedig egy aktivistát próbált azzal hitelteleníteni, hogy ekképp lamentált: „De nem az van, hogy Szilárd a fiúkat szereti?”.
„Megélhetési bevándorlók / gazdasági menekültek”
A politikai kommunikáció eszközévé tett címkézés egyik iskolapéldája az úgynevezett „megélhetési bevándorlók” szóló nyilvános diskurzus. Eleve nehéz helyzetből indult a migránsokat érintő kérdések megtárgyalása: ahogy azt a Helsinki Bizottság idén januárban megállapította, „A hazai média ahelyett, hogy informálná a közönséget a migráció és migránsok valós természetéről, passzivitásával és a sokszínű valóság torz leegyszerűsítésével járul hozzá a társadalom vészes tájékozatlanságának és idegenellenességének fennmaradásához e fontos kérdésben.” A Pánik a sötétben: migránsok a magyar médiában című médiakutatás kapcsán 10 ajánlást is megfogalmazott a szervezet, ez ide kattintva olvasható.
Ezt a helyzetet tetézte a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért, tragikus terrorcselekmény után fellobbanó idegengyűlölet. Orbán Viktor teljesen elzárkózó, a bevándorlást kizárólag negatívan értékelő álláspontját talán az a kijelentése jellemzi a legjobban, miszerint „nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani". Azt is leszögezte, hogy szerinte „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont”. A magyar parlamentben külön vitanapot tartottak a gazdasági bevándorlók ügyéről, többek között olyan hozzászólásokkal, mint például: „A határon be kell gyűjteni a használt ruhadarabjaikat, nehogy egy helyi magához vegye őket, hiszen ki tudja, milyen kórokozókat hordoznak magukkal” (Firtl Mátyás), illetve „Ha nem lesznek időben szigorú törvények, Magyarország menekülttáborrá változik” (Kontrát Károly).

fotó: index
Ha pedig ez az olvasat az uralkodó en bloc a migránsokkal kapcsolatban, ha ez a kormány, a parlamenti többség, illetve előbbieken keresztül a kormánypárti sajtó, végül pedig a kormánypárti szavazók véleménye, onnantól a leegyszerűsítő, torz értelmezés válik uralkodóvá. Nem marad tér annak kifejtésére, hogy milyen előnyöket is hozhat az ország számára, ha más nemzetek polgárai költöznek ide, csökken a szolidaritás és emberi felelősségérzet azok iránt, akik valamilyen szempontból élhetetlen országból érkezve kérnek menedéket. Ez pedig blogunk szempontjából is fontos területen hat: a jogalkalmazók sem steril, izolált környezetben élnek, döntéseik során sem tudják magukat teljesen kivonni a politikai- és közhangulat hatása alól (erre példát a következő, Rezesova-ügyet taglaló részben mutatunk), és praktikus hátrányba kerülhetnek azok, akiknek formálisan a törvény kedvezőbb megítélést, elbírálást garantálna.
A Rezesova-ügy
Ami szintén részletesebb kifejtést is igényel, az Eva Rezesova ügye. A magyar sajtóban következetesen „szlovák milliomosnőként” emlegetett Rezesova kilenc év börtönbüntetést kapott az általa okozott, négy halálos áldozattal járó baleset miatt. A nyilvánosság szinte a legelső pillanattól kezdve azonos séma mentén tájékoztatott: az elsőfokú, nem jogerős ítélet után elrendelt házi őrizet kapcsán arról írt a Blikk, hogy „már-már felháborítóan olcsón megúszta” Rezesova az ügyet, hosszan jellemezték a „fényűző lakóparkot”, ahol lakást bérel; a 444.hu szerint: „a bíróságról egyenesen a Prestige Towersbe hajtott, a fogházat útba se kellett ejtenie.” A Best Magazin igyekezett azt a tényt is más, ellenséges fénytörésbe helyezni, hogy Rezesovát megviselte a letartóztatása óta eltelt idő: „Azt próbálják mutatni a közvéleménynek, hogy az elmúlt, előzetesben töltött majdnem két év kikészítette. Valóban csont és bőr, de ilyen ellenséges közhangulatban ez a szánalomra méltó külső jól jöhet neki. Arra játszhatnak, hogy az összetört, csontsovánnyá fogyott fiatal nőt megsajnálják az emberek, és ez a bíróság döntésére is hatással lesz.” A Blikk is gyorsan megmagyarázta, hogy csupán túl kényes ízlésről van szó: „Rezesová a rácsok mögött alig eszik, nem szereti a börtönkosztot”.
Blogokban visszatérően foglalkoztak Rezesova ruházatával is, megjegyezve, hogy az egyik tárgyalási napon világos felsőruházatán átlátszott a fekete melltartója, illetve korábban, a kassi operabálon „melloldalát láttatni engedő, mélyen dekoltált ruhában jelent meg”.
Miért probléma ez?
Jelen blog a jogi pr szempontjából vizsgálja a nyilvánosságot is foglalkoztató jogi eljárásokat. Az a tapasztalatunk, hogy a jogalkalmazók, a döntéshozók sem egy izolált környezetben élnek, igenis hat rájuk, hogy milyen sajtóhírekkel találkoznak, hogy mi a közvélekedés az általuk kezelt ügyekben. Tény emellett az is, hogy még egy esetleges pernyertesség vagy felmentés esetén is a vesztes lehet valaki a közvélemény szemében: hírnevet, magánéletet, és forintosítható gazdasági erőt tehet tönkre az elítélő nyilvánosság. És pont a Rezesova-ügy az egyik legjobb példa arra, hogy milyen „jogon túli” szempontok merülhetnek fel egyes döntések során. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője ugyanis a saját Facebook-oldalán közzétett videóval jelentkezett 2013. december 3-án délelőtt, a Rezesova lakásának is otthont adó épület elől. A politikus azt kifogásolta, hogy „luxuskörülmények” közé került Rezesova, ami szerinte „felháborító és tényleg teljességgel elfogadhatatlan”. A Budapest Környéki Törvényszék még aznap délután elrendelte Rezesova előzetes letartóztatást, és be is vitték a nőt. Joggal fogalmazott meg kritikát a Magyar Bírói Egyesület, miszerint „A megfogalmazott nyilatkozat alkalmas arra, hogy a folyamatban lévő eljárás befolyásolásának a látszatát keltse.”
A túlzó, szenzációhajhász, leegyszerűsítő, a legegyszerűbb, ösztönös reakciókat erősítő nyilvános megszólalások és cikkek szükségszerűen mentesek a teljes igazság bemutatásától, sőt, gyakran azzal ellentétes következtetésre jutnak. A 444.hu „Luxuskalitkába zárták Rezesovát” című cikkében például azt állítja, hogy mivel „a ház szabályzata szerint csak a portával történt egyeztetés után lehet bárkit meglátogatni”, ezért „ha a rendőrök ellenőrizni akarják, hogy Rezesova betartja-e a házi őrizet szabályait, előbb be kell jelentkezniük a recepción.” Nyilvánvaló, hogy egy portás, illetve egy társasházi házirend nem írhat elő ilyen korlátozásokat a rendőrség számára, különben például semmilyen bűncselekmény elkövetőjét nem lehetne elfogni vagy tetten érni, amennyiben recepcióval rendelkező ingatlanban fészkel a bűn. Amikor pedig a Blikk arról ír, hogy „a milliomosnő ráadásul nem csak egyszerű otthonra cseréli a börtönt, igazi luxusban élhet majd egy budapesti apartmanházban”, és hogy az első fokon meghozott ítéletbe „beleszámít majd a fényűző lakóparkban töltött időszak is”, egy alapvető fontosságú elemről nem vesz tudomást. Ez az ártatlanság vélelme – a házi őrizetet ugyanis a nem jogerős első fokú ítélet után rendelték el, azaz elméleti esélye még akár a másodfokú felmentésnek is volt. Egyszerűbben: nem volt olyan jogerős ítélet, ami alapján börtönbüntetést követelhettek volna. Nem mellesleg a bérelt lakásban a hírek szerint két kiskorú gyerekével lakott volna Rezesova – akiket pláne értelmetlen és igazságtalan közvetetten büntetni az anyjuktól való elszakítással, míg nincs végleges ítélet annak bűnösségéről. A végeredmény azóta ismert: a börtönbe visszavitt Rezesovát végül súlyosabb büntetéssel, kilenc év szabadságvesztéssel sújtották másodfokon.
Mi a megoldás?
Egyfelől a közszereplők, saját döntés vagy egyéb körülmény okán a nyilvánosságot foglalkozó ügyek résztvevői akkor járnak el helyesen, ha jogi ügyeik képviselete során arra is különös hangsúlyt fektetnek, hogy milyen üzenetekkel és értelmezésekkel találkozik velük kapcsolatban a közvélemény. A legelső pillanattól, a keresetindítás vagy letartóztatás idején már gondolni kell arra is, hogy ez hogyan fog mutatni az újságban. Aktív résztvevőként kell alakítani a velünk kapcsolatos híreket, passzív elszenvedőként ugyanis úgy járhatunk, mint Rezesova: a jogerős döntés közelebb lesz a közvélemény által követelthez, mint a jogszabályok és a joggyakorlat által diktálthoz.
Másfelől pedig, némiképp naiv vagy illuzórikus felvetéssel élve, fontos lenne az is, hogy a sajtó és a médiában az ügyet kommentáló közszereplők tisztában legyenek a felelősségükkel. A nyilvánosság szereplőit kizárólag a közvetítő csatornák bemutatásából ismerjük – jellemzően nincs közvetlen élményünk arról, hogy az illető egyébként nagylelkű, kedves, okos vagy egyéb módon szimpatikus. Csak azt „tudjuk”, hogy a sajtó szerint „kurva”, „hisztis”, „fikázik”. Ennek orvoslása pedig az újságírók oldaláról csakis némi önmérséklettel, illetve szélesebb körű tájékoztatással lehetséges.

Szeptemberben folytatódik a Hagyó-per: nem csak a hagyományos sajtó tájékoztat. (fotó: MTI)
Az Index szellemes nevű dossziéjának nincs más célja, mint „rendszerezni és összefoglalni” a Hagyó-üggyel kapcsolatos „hol innen, hol onnan” kiszivárgó vallomásokat, dokumentumokat. Ha a MikiLeaksből indulnánk ki, okkal hinnénk, hogy a BKV-ügy már a sajtó számára sem izgalmas, figyelembe véve, hogy a site május 16-án frissült utoljára, ráadásul egy olyan MTI-hírrel amely a Hagyó Miklós elleni per júniusi indulását harangozza be. Mint tudjuk, a per azóta elkezdődött, túl vagyunk két tárgyalási napon, az ezekről szóló tudósítások ennek ellenére nem kerültek be a dossziéba, noha az Indexen megjelentek a róluk szóló hírek.
A volt főpolgármester-helyettesnek két honlapja is van, az egyik még aktív politikus korából maradt ránk, azóta árválkodik. A hagyomiklos.hu-n http://www.hagyomiklos.hu/ még mosolyog az egykori politikus, logója tulajdonképpen Budapest címere, Hagyó pedig azt üzeni: „Szeretném folyamatosan tájékoztatni mindarról, ami a budapesti Városházán történik. Különösen az általam felügyelt szakterületekről: a városüzemeltetésről, a közlekedésről, környezetvédelemről, közművekkel kapcsolatos és sportügyekről, a városrendezés kérdéseiről, valamint Budapest vagyongazdálkodásáról találhat itt híreket, adatokat”. Az MSZP által gondozott (vagy inkább nem gondozott) oldal nyilvánvalóan évek óta nem frissült, természetesen válogatásunkban is kakukktojás.
Hagyó Miklós másik honlapja annál inkább érdekes a számunkra. Az oldal Magyarország egyik legutáltabb emberét áldozatnak mutatja be, jól érzékelteti ezt a volt főpolgármester-helyettesről készült „előtte/utána” fotópár, amelyeken a politikus drasztikus fogyása látható. A hagyomiklos.com deklaráltan hisz a volt főpolgármester-helyettes ártatlanságában, a célja azonban nem ennek bizonyítása, hanem az, hogy „ha nem is mindenkit, de sokakat meggyőzzön Hagyó Miklós fogvatatásának elfogadhatatlanságáról”. Valóban nem lehetett más cél, tekintve, hogy Hagyó szabadulása óta az oldal nem frissült. Facebookon és Twitteren követhető.
„Az idő igaz, S eldönti, ami nem az.” - ez a Petőfi-idézet a szlogenje a június 8-án indult blognak, amely azt ígéri, „végig nyomon fogja követni a per eseményeit, és megpróbálja segíteni az eligazodást a tények és féligazságok rendszerében”. A blog rendszeresen frissül, és jóval átfogóbb, mint a Hagyó Miklós fogva tartását firtató honlap, ugyanakkor a Hagyó Miklós elleni pert koncepciósnak minősíti, és gyakran fogalmaz meg véleményt; persze egy blog esetében ezzel nincs baj. Számos letölthető dokumentumot közöl, és nagy sújt fektet a volt főpolgármester-helyettest a nyilvánosság előtt is megvádoló másik vádlott, Balogh Zsolt egykori BKV-vezér szavahihetőségének megkérdőjelezésére, az eljárás politikai megalapozottságára utaló információk közzétételére. Facebookon és Twitteren követhető.
Bándy Kata történetét úgy ismertük meg, hogy még nem tudtuk a végét. Barátai és családtagjai közvetlenül eltűnése után feltettek a képét a Facebookra, hogy aki látta, jelentkezzen. A szép és szimpatikus lány képét ezrek osztották meg. Nem tudtunk róla többet, mint hogy egy este hazaindult egy sörözőből, de nem jutott el a lakásáig. Bándy Katát tízezer ember „kereste” azáltal, hogy megosztotta a fényképet. A közösségi média ezen a ponton tulajdonképen részben átvette a nyomozó hatóságok munkáját, és a szerepe ezen a ponton egyértelműen pozitív: ha a pszichológusnő „csak” eltűnik, vagy elrabolták volna, hatékonyan – több nyelven - szétküldött képe segíthetett volna megtalálásában. Sok esetben maga rendőrség tanácsolja az eltűnt személy környezetének, hogy ilyen módon is próbálják keresni szerettüket.
Érdemes felidézni egy idei esetet, amelyre a Nyugat.hu portál hívta fel a figyelmet: „Január 19-én bukkant fel a Facebookon egy felhívás, ami pedofil férfira figyelmezteti a szülőket, kiírva az illető teljes nevét. A ránézésre primitív írásjegyeket magán hordozó üzenet - kizárólag nagybetű, tobzódó felkiáltójelek - január 20-án villámgyorsan kezdett terjedni. Estére már 8 ezernél többen osztották meg a felhívást. "FIGYELMEZTETNI SZERETNÉK MINDENKIT! VAN FENN A FACEBOOKON EGY FÉRFI (**** **** NÉVEN). KISGYEREKEKNEK ÍROGAT, TALÁLKÁRA HÍVJA ŐKET! SZÉPEN KÉRLEK OSZD MEG,NEHOGY VALAMI BAJ TÖRTÉNJEN GYERMEKEINKKEL!!!" Ezzel az üzenettel számos gond van. Ha igaz a tartalma, akkor a rendőrséget kellene elsősorban értesíteni, hiszen érdemben és jogszerűen ők tudnak tenni bármit is. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy pontos nevet is megad az üzenet készítője, amiből ráadásul több is található a Facebook-on. (De ha csak egy lenne, az is éppen olyan problémás.) Az illető célja tehát nem a figyelem felkeltése, a szülők figyelmeztetése, hanem a népharag rázúdítása a kiszemelt személyre. Szerettük volna megkérdezni az üzenet elindítóját, mi vezérelte, de egy frissen létrehozott, adatok nélküli profil szórja a figyelmeztetést, tehát nem lehet hozzá nevet, arcot rendelni. Már ennek intő jelnek kellene lenni a megosztók számára, de a legtöbben nem foglalkoznak ilyen aprósággal. … Hozzátesszük: a megosztók többsége jó szándékból nyomott rá a Megosztás gombra, de gondolkodás nélkül.. Semmi kétségünk afelől, hogy ha létrehozunk egy hasonló üzenetet a felhívást megosztók valamelyikének a nevével, akkor azt is több ezren osztanák meg ismerőseikkel, a "jó ügy érdekében". Akit pedig kabátlopási ügybe kevernek az nehezen mászik ki belőle. A pedofília viszont a legsúlyosabb bűnök között van, a megítélése alapján majdnem egyenrangú a gyilkossággal. A felhívást megosztóktól kérdeznénk: ha az ő nevüket pedofilként feltüntető üzenetet megosztaná ötezer ember - azaz ennyi ember összes ismerőse láthatná a felhívást, ami százezres nagyságrendű embertömeget jelent -, akkor ők vajon hogyan éreznék magukat? Mit tennének ez ellen? A felhíváshoz érkező hozzászólások között rengeteg a tettlegességet emlegető. Magyaráznák nekik, hogy nincs alapja az üzenetnek? Hogyan bizonyítanák?” A portál 






Mi történt?
Egy tavalyelőtti felmérés egy alapvetően eutanázia-párti társadalom képét mutatta: a Szinapszis Kft. azt tapasztalta, hogy a magyaroknak csupán 13 százaléka ellenzi teljes mértékben az eutanáziát, 27 százalékuknak még az asszisztált öngyilkossággal szemben sincs kifogásuk. Budapesten kiemelkedő az eutanázia támogatottsága, itt tízből négyen az asszisztált öngyilkosságot is támogatják. Idén november végén a felmérést 

A közvélemény és a szakma eközben azért megindította a maga diskurzusát az eutanázia kérdéséről. Személyes élmények, őszintébben nyilatkozó-író orvosok sorolják a példákat és az érveket - miközben az Uzsoki nem mert beszállni a vitába, hiszen jól tudja: ha ő bontja meg a status quo-t, ő áll az élére a kegyes halál újraszabályozását követelő igénynek, akkor ő kockáztat többet. Holott lenne miről vitázni, mivel érvelni - a palliatív szedációtól az aktív és passzív eutanázia új típusú elhatárolásán át az önrendelkezési jog kiteljesítéséig és az egészségügy aktuális rendszerének problémáiig.
Fontos lehet a legelején leszögezni: a mindenkit megillető jogi védelem olyan alapvető fontosságú eleme a jogállamiságnak, melyet mi is megkérdőjelezhetetlennek tartunk. Sem ez a meggyőződésünk, sem annak tárgyalása, hogy mit tegyen az ilyen vádakkal illetett (ámde esetleg ártatlan) terhelt, semmilyen szempontból nem jelenti azt, hogy a bűnelkövetőket "mentegetnénk", felmentenénk, (jog által rögzített, legális, megtorló jellegű) megbüntetésüket ne tartanánk kiemelten fontosnak. Ez a viszonyunk az ilyen ügyekhez, de nyilvánvalóan ezt leszögezve is érkeznek majd olyan hozzászólások, melyek a pedofilok elvtelen mentegetését róják fel nekünk. Ez van.
A kevés információ közül az egyik leglényegesebb azonban az, hogy a gyermekek molesztálása jellemzően nem idegenek között, hanem "családban", közeli hozzátartozó sérelmére történik. Ez magyarázza a magas látenciát is ebben az esetekben (az internetes, pedofíliához kapcsolódó elkövetést jelen bejegyzésben csak érintőlegesen tárgyaljuk), mivel a kiskorú sértett folyamatosan az elkövető hatalmas, befolyása alatt áll.

A rendőrség 2010 februárjában tartóztatta le az akkor 22 éves joghallgatót. S. Ábel a hatóság szerint arra készült, hogy egy bevásárlóközpontban vagy egy campusban válogatás nélkül lelőjön huszonkét embert. Azért pont huszonkettőt, mert "a huszonkét rossz évéért" akart bosszút állni. A vérengzést követően öngyilkos lett volna a rendőrség szerint..jpg)
Van, hogy egyáltalán nem titokban forog a felvétel: jól látható tábla figyelmezteti a kamerára a vendégeket Zágráb egyik legjobb nevű éttermében. A Jutarnji list nevű horvát lap hozta nyilvánosságra az a felvételt, melyet a bíróság is felhasznált a volt horvát kormányfő, Ivo Sanader elleni, vesztegetési vádak miatt indított eljárásban. A perben immár a Mol elnök-vezérigazgatója is gyanúsított, a vádak szerint tízmillió eurós kenőpénzt továbbított Sanadernek.
A védelem kifogásolta, hogy a felvételt kiszivárogtatták a sajtónak, mielőtt beterjesztették a bíróságnak. Jadranka Slokovic védőügyvéd megjegyezte, hogy szerkesztett felvételről van szó; tudomása szerint az eredeti felvétel több mint kétórás, így a négyperces részlet - érvelt az ügyvéd - nem mutatja be, hogy valójában mi történt az éttere
A kémperben egy másik, a képmás és hangfelvétel oltalmához hasonlóan szenzitív dimenzióban, a levéltitok kapcsán is megengedő (realista) volt a bíróság. Az ítélet indoklásában külön is kitértek arra, hogy a Diagon nem sértett levéltitkot akkor, amikor a milliárdos nagyságrendű károkozásra készülő vádlottak egyikének e-mail levelezésébe betekintett. A levéltitok ugyanis csak zárt küldeményeket véd - a vádlott viszont a munkahelyi gépén
Az index 





"hatályos jogunk szerint az ügyvédek ellen benyújtott etikai panaszok, vizsgálati, illetve fegyelmi eljárások ténye nem közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat, így a kamarának nincs joga ennek nyilvánosságra hozatalára, viszont többségi álláspont szerint ezek személyes, valamint a jó hírnév védelme alatt álló adatok. Ezért azok megőrzése kötelességünk"
A kamara a fenti ügyben végül úgy foglalt állást, hogy nem indít fegyelmi eljárást, bár helyteleníti az esetet, mert alkotmánysértő volna korlátozni a védelem jogát. A döntést a kamara ez esetben a
Tavaly decemberben tényleges életfogytiglanra ítélték M. Róbertet, a "fekete sereg" néven emlegetett bűnszervezet vezetőjét. A férfi előzetes letartóztatását a törvény kötelező rendelkezése miatt 2008 őszén kellett megszüntetni, mert időtartama elérte a három évet. M. Róbert akkor került házi őrizetbe, ahonnan 2010 január közepén megszökött. Lakatos Csilla, a férfi védője ügyvéd a TV2 Mokka című műsorában azt üzente szökésben lévő védencének: "addig semmilyen módon ne jöjjön vissza, illetőleg adja fel magát, ameddig jogerős ítélet nem fog születni, amit én körülbelül 3 évben prognosztizálok". A Borsod megyei kamara vizsgálatot indított a védő ellen, megállapítandó, hogy fegyelmi vagy etikai eljárást indítanak-e, vagy azt állapítják meg, hogy "semmi nem történt".
Ebben az ügyben is reagált Bánáti János, ekkor már a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként, fontos üzenetet megfogalmazva: "...rossz gyakorlat alakulna ki, ha a televíziós szereplés nyomán hivatalból indulna eljárás, de ha beadvány érkezik, akkor kötelességük eljárni. Hozzátette: ha történt is fegyelmi vétség, az nem olyan súlyú, hogy felmerülne a kamarából való kizárás."
Ugyanez a helyzet Dániel Péter ügyével. A
jus 31-én
Ez után Hajdú ügyvédje, Mester Csaba jogszabálysértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyet az szeptemberben elutasított, bár álláspontjuk szerint a durva hangnem csak akkor fogadható el a véleménynyilvánítás szabadsága részeként, ha az kellően indokolt. Most annak találták.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) viszont elismerte ugyan az érintett cégnek azt a jogát, hogy megvédje magát a rágalmazó állítások ellen, ugyanakkor úgy vélte, különbséget kell tenni egy személy és egy cég hírnevének megsértése között, mivel az utóbbinak "nincs erkölcsi dimenziója", és az ügyben "nem igazolódott be meggyőzően annak szükségessége, hogy az újságírót megakadályozzák szabad véleménynyilvánítási jogának gyakorlásában". A bíróság ezen túl elrendelte, hogy a magyar állam fizessen Uj Péternek 3580 eurót az üggyel kapcsolatos költségei megtérítésére.
14-16 milliárd forintnyira saccolják Csipak Péter vagyonát, aki 2010-ben került fel a leggazdagabb magyarok listájára sikeres ingatlanberuházásainak köszönhetően. A hírekbe az elmúlt hónapokban most saját ingatlanügyével került be: magánházát ugyanis a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó erdőrész kiirtásával építette. Az Index januárban számolt be arról, hogy az 1800 nm-es, Cirbolya utcai villa hatállásos garázsa és a felhajtó, összesen mintegy 900 nm a védett állami erdő területén létesült. Csipak 7500 nm-es telkéhez egy rossz helyre felhúzott kerítéssel összesen mintegy 2000 nm-t csatoltak a védett erdőből, a garázs és a felhajtó erre a részre épült.
Csipak Péterről a 90-es évek eleje óta jelennek meg hírek. Kezdetben azonban messze nem a "jóképű, sikeres és szingli vállalkozó" képe rajzolódott ki az újságcikkekből, sokkal inkább a rendszerváltást követő évek kétes hírű alvilág-közeli alakjáé, aki ölre menő küzdelmet folytatott a belvárosi vendéglátóhelyek ellenőrzéséért. Ezt az időszakot idézi egy másik sikeres üzletember, Tasnádi Péter honlapján fellelhető "Barátaimmal Mallorcán, Csipak Peti, Szőnyi Peti,
A megítélés-beli változást a Fashion Street hozta meg a vállalkozó számára. A nemzetközi FIABCI-díjjal is kitüntetett rehabilitációs projekt valóban a kevés jó ízléssel elvégzett ingatlanfejlesztés egyik iskolapéldája. Csipak ettől kezdve már nem veszélyes helyi nagymenőként, nem is politika-közeli mutyistaként, hanem nagy víziókkal rendelkező,
Ugyanerre az új profilra (és az Index, vele pedig a mainstream nyilvánosság szűnni nem akaró érdeklődésére) reflektált a polgármesteri hivatal döntése is, mely a korábbi ködösítés helyett hirtelen a legdurvább szankciót, a villa lebontását húzta elő. Most kerül mérlegre a korábbi personal branding, azaz a vállalkozó személyes márkaépítése is. Vajon az eddig használt sajtókapcsolatok, valamint a nyilvánosságnak eddig mutatott Csipak-profil mennyit tudnak faragni a negatív megítélésen, mennyit tudnak csökkenteni az ebből fakadó anyagi és egyéb kudarcokon?
Továbbra sem értjük, hogy miért keltik azt a hamis látszatot, hogy dr. Láng Zsolt polgármester úrnak köze lenne egy egyedi építéshatósági ügyhöz. A polgármester választott tisztségviselő, közigazgatási hatósági ügyek intézésében nem vesz részt.
Az első, ami szembetűnik, hogy az indokok közül legfeljebb az a közvetett érv merül fel a "fizetős" nyilatkozat ellen, hogy a pénzdíjas szereplésről szóló információ értékesnek állítja be a nyilatkozatot. A lényegi indokok azonban a fizetéstől független, tehát az ellenszolgáltatás nélkül tett nyilatkozat esetén is ugyanúgy megfogalmazhatók: ingyen is lehet "hírneve" az elítéltnek, és ingyen is magyarázhatja úgy a dolgokat, hogy magát védje, az eljáró hatóságokat pedig kritizálja. A törvénymódosítás tehát körülbelül az "egyáltalán nem kéne nyilatkoznia, de ha már ezt nem tudjuk betiltani, legalább ne pénzért tegye" módon foglalható össze. Az elítéltet ugyanis semmilyen jogi norma nem kötelezi arra, hogy bűnbánó Magdolnaként kérje a nyilvánosság figyelmét, és kizárólag részletes, feltáró jellegű beismerő vallomást téve szólaljon meg. Épp ellenkezőleg, saját ügyét értékelve joga van a saját álláspontjához, amit meg is oszthat a nyilvánossággal.
Fura, öngerjesztő folyamat volt már a Lex Tvrtko kezdeményezése is. A TV2 műsorvezetője ugyanis maga kereste meg a nyilvánosságot, illetve az illetékes tárcát azzal, hogy bár ő minden bűnözőt elküldött, aki pénzért akart neki nyilatkozni, de tudja, hogy mások súlyos pénzeket fizetnek ilyen sztorikért. Azóta egyébként tudjuk, hogy az általa vezetett Napló után, egy későbbi időpontban ugyanazon a csatornán jelentkező Frizbi Hajdú Péterrel című műsor is fizetett az erőszakos bűncselekménnyel vádolt Damu Rolandnak. Hogy miért mégsem a saját csatornáját, hanem inkább Rétvári Bencét kereste meg először, azt nem tudni. Azt viszont igen, hogy a Vujity által indított kampányig a túlnyomó többség egészen biztosan nem is tudott arról, hogy ilyen gyakorlat létezik - sőt, most is inkább csak tippelünk ebben az ügyben, illetve olyan ember "értesüléseire" hagyatkozunk, aki állítása szerint maga egyébként nem fizetett soha ilyesmiért.
Két közismert amerikai esetet érdemes felidézni. Az egyik O.J. Simpson ügye, akit a feleségének és annak új párjának meggyilkolásával vádoltak 1994-ben, de a büntetőbíróság jogerősen felmentette. A férfi 13 évvel később jelentetett meg egy könyvet “If I did it” címmel, melyben elmeséli, hogyan tette volna meg az egyébként tagadott gyilkosságokat. Az azóta más bűncselekmények miatt börtönben ülő O. J. idén is hallatott magáról (vagy vette elő újra a bulvársajtó): június végén végigrohant az interneten
Feltétlenül. A jogerősen elítélt bűnözők ilyen forrásból származó "bevételei" ugyanis valóban erkölcstelenek, valóban jogalkalmazói vagy jogalkotói gondolkodást igényelnek. Sajnálatos módon ebben az esetben nem gondolkodtak elég sokat a megoldáson - amit nem is várunk el egy "pokoli" bűnügyekből élő magazinműsor vezetőjétől, de a szaktárca nyilvánvalóan ennél felkészültebb is lehetne.
Hétfő, 2011. október 17. 08:30
Az első nyilatkozó
Az ugyancsak előzetes letartóztatását töltő Fapál László, a hivatali visszaéléssel gyanúsított egykori honvédelmi államtitkár blogjából is részletes képet kapunk arról, milyen körülmények közé kerül, akinek esetében a nyomozó hatóság "szökéstől, elrejtőzéstől vagy a bizonyítékok megsemmisítésétől tart." A volt katonatiszt
Amerika legnagyobb médiafigyelmet élvező perének főszereplői: Dr. Conrad Murray és a két éve halott Michael Jackson. Utóbbi holttestéről készített, a bíróságon és a sajtóban is bemutatott fotó közlésétől eltekintenénk, a vonatkozó galéria
A leszállóágba került valamikori világsztár, a valaha milliók által rajongott, de idővel önmaga karikatúrájává váló Michael Jackson esetében a vádnak egy új nyilvános profilt kell építenie. A karrierét megtépázó, pedofíliával kapcsolatos bűncselekmények miatt indult eljárások (két ilyenről tudunk, az első peren kívüli megegyezéssel, a másik felmentéssel zárult) is hatalmas sajtónyilvánosságot kaptak annak idején, ezt is ellensúlyoznia kellett a vádnak. Tetszik vagy sem, az esküdtbíráskodásban a döntéshozó testület tagjai korábbi, jogi relevanciával nem bíró élményeikre és információikra is támaszkodnak, amikor az ítéletet kimondják. Leegyszerűsítve a feladatot, a laikusok szemében "értékesebbé" kellett tenni az elhunytat - ennek pedig legfőbb eszköze a jogi pr.
Murray nyilvános képén szintúgy igen intenzíven dolgozik mindkét oldal. A védelem egy kiszolgáltatott, eszköztelen orvost mutat be, aki képtelen önmagától megmenteni az önpusztító életet élő, sérült MJ-t. A vád ezzel szemben szinte Mengele és Mekk Elek szerelemgyerekeként mutatja be a doktort. Mindkét jellemzéshez erős képeket használnak: a védelem egy tehetetlen orvost láttat, akinek elég
A hanyagság és nemtörődömség vádját erősíti az az történet is, mely a This Is It producere és rendezője, Kenny Ortega vallomásában szerepel. Ő azt állítja, hogy Dr. Murray dühös volt, amiért Ortega néhány nappal Jackson halála előtt, június 19-én hazaküldte a sztárt a próbáról. A másnapi találkozón, amit Jackson otthonában tartottak, Murray azt állította, hogy a popsztár testileg és lelkileg is remek állapotban volt, annak ellenére, hogy Ortega szerint Jacksont a hideg rázta az előző napi lefújt próbán.
A szemlebizottság a bejelentést követően a házhoz ment, majd megkezdte a helyszíni szemlét. Ennek során a szemlebizottság vezetője furcsa nyöszörgő hangra lett figyelmes, amit később már segélykérésként lehetett érteni. A főtörzs-zászlós ekkor a hang irányába ment, és belépett az egyik szobába, aminek a sarkában – a szekrény és a fal között egy pléddel letakarva- meglátott egy fiút. Amint lerántotta róla a függönyszerű anyagot, a tinédzser csukóján egy kinyúlt, laza hajgumit látott. A fiatal ideges volt, a karján sebek látszódtak, a térdnadrágja el volt szakadva.