Petrocelli

A tv2 szappanoperájából ismert színészt első fokon súlyos büntetéssel, hat év szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. Az ügyvédváltás (Ruttner György, Stohl András korábbi védője) stratégia-váltást is hozott: az egyszer már bevált eszközöket látjuk pepitában megelevenedni. Stohl András jogerős ítélete is jelentősen enyhébb volt, mint az első fokon kiszabott büntetés: vajon Damu megítélése, és ezzel a megállapított büntetőjogi felelőssége is átalakul a jogi pr kampány hatására?

Jelenleg a részvét felkeltésére, a közvélemény értékítéletének megváltoztatására irányuló kísérleteknek lehetünk tanúi. Damu Roland szerelmes, nősülni készül, a megszólaló édesapa szerint borzalmas gyerekkora volt és a fiát pszichiátrián kezelik - alig egy héten belül tudtuk meg ezeket az információkat. Aktívan kommunikáló ügyvéd, régi és új családtagok vallomásai, valamint a tv2-t botrányos körülmények között elhagyó színészt mostantól bulvárműsoraiban gyakran szerepeltető RTL Klub, mint új felület - ezek a főbb technikai változások.

Szupergyors szerelem

Kifejezetten gyorsan válthatott barátnőt Damu: június 29-i tárgyalása kapcsán még egy Regina nevű hölgy nyilatkozott, aki elmondása szerint ekkor még biztosan együtt is élt a színésszel. A naptárra nézve, valamint a Judit nevű barátnő nyilatkozatát hallgatva, mely szerint két és fél (más források szerint három) hónapja ismerkedtek meg, Damu Roland fürdőszobai polcán alig pár napig árválkodott csak a fogkefe egyedül, és máris újra társra lelt. Szupergyors szerelem, ami azért is különleges, mert most először a fiatal "címlaplány" típus helyett egy szintén csinos, ámde idősebb hölgyet, egy 17 éves lány anyukáját választotta.

Kezdve tehát az új szerelemmel, tárgyalótermi tanúvallomásokat rendszeresen hallgató fülnek ismerős lehetett a Damu Roland új barátnőjeként bemutatkozó hölgy által előadott szerelmi vallomás stílusa, melyet az RTL Klub Fókusz című műsorában láthattunk-hallhattunk. A hanghordozás, a mondatfűzés, a használt leírások és kifejezések, mondjuk úgy, nem egy "élményszerű", spontán, civil mondandó sajátjai. A Judit nevű hölgy sokkal inkább vall, vallomást tesz - a bíróság előtt előadott vádlotti verziók szoktak ilyen stílusban megszólalni. Nyoma sincs pongyolaságnak, rögtönzésnek, sokkal inkább egy jól begyakorolt, körüljárt, egyeztetett szövegnek tűnik. A beszélt nyelv helyett az írásbeliség hangulata jellemzi, olyan, mint egy papírról betanult szöveg.

Egy nem is olyan távoli hasonlattal élve: a kereskedelmi tévék úgynevezett kibeszélő show-iban beszéltek így a szereplők - tudjuk, ott az igen komoly szerkesztői "felkészítés" miatt volt így, sokszor a behívott statiszták a szájukba adott mondatokat adták elő saját véleményként. De maradva a tárgyalótermi hasonlatnál, szintén a vallomást tevő vádlott (vagy a mellette nyilatkozó, baráti tanú) szokott ilyen egzaktan megfogalmazott, túlzóan pozitív jellemzést adni a bűncselekmény lehetséges elkövetőjéről. Judit szerint Roland "nagyon jó ember", mindenki tiszteli, és semmiért nem felelős, további "művészileg zseni", de "nem engedik kibontakozni".

Az pedig legalábbis meghökkentő, amit a hölgy állít, miszerint "ha megyünk az utcán, mindenki odamegy hozzá, GRATULÁL". Mihez gratulálnak?

Spontán szerelmes fotó a Blikkben.

Igen visszás a kép: ennyire szenvtelen, érzelemmentes stílusban ilyen rajongó leírást adni Damu Rolandról (vagy bárkiről) - meglehetősen ellentmondásos magatartás. A kulisszák az elegáns ügyvédi territóriummal, az interjú alatt végig figyelő és ellenőrző ügyvédi tekintet is azt jelzi, hogy minimum erős előkészítés és folyamatos védői kontroll mellett került sor a szerelmi vallomásra, illetve a leánykérés lebegtetésére. A verzió egyáltalán nem tiszta: a barátnő saját bevallása szerint azért mondott fel a munkahelyén, hogy Damu Roland mellett lehessen (?!) a megszólaló édesanya pedig (aki láthatóan kevésbé gyakorlott instrukciók végrehajtásában) egyenesen odáig megy, hogy „Nagyon tisztelem a belső értékeit, úgy tekintek rá, mint a fiamra. Ő ezt elfogadta, a mai napig ilyen szinten élünk, találkozunk egymással. Én nagyon örülnék neki, ha ebből a kapcsolatból komoly kapcsolat lenne, mert biztonságban érezném a lányom”. Adódik a logikus kérdés, hogy vajon milyen veszélyben van jelenleg a hölgy, hogy ahhoz képest még a bizonyítottan, több alkalommal nőket bántalmazó Damu mellett is biztonságban lenne?

Az is látható, hogy a Stohl-ügyben már használt eszközt, az elítélés esetén kiszolgáltatott helyzetbe kerülő, sérülő családtagokat itt is bevetik. Stohlnál a kicsi gyerek és a magukat eltartani képtelen társ volt ez a kép, itt egy esetleges, friss házasság és terhesség lehetne például hivatkozási alap. Fél szemük mindenképpen a Stohl-recepten van: ott Ancsikának hívták mindenhol Stohl párját, Damunál pedig máris per Jucika emlegeti a Fókusz a hölgyet. Külön hírként jelenik meg, hogy igen, Damu már meg is kérte Jucika kezét, és persze a bejelentés kapcsán is a büntetőügyet hivatkozták: "Roland figyelmes és tisztelettudó. Kevés olyan rendes férfi van, mint ő. Hiszek neki! Azért mondtam igent, amikor megkérte a kezem, mert biztos vagyok abban, hogy nem követte el azt, amivel megvádolták"

Majd hozzáteszi: „Hogy pontosan mikor házasodunk össze, még nem tudom. Abban maradtunk, hogy megvárjuk, amíg lecsillapodnak a kedélyek körülötte. Nem akarom, hogy félremagyarázzák a döntésünket, és kellemetlensége legyen még ebből is”. Nos, ezek a lehetséges kellemetlenségek és a "félremagyarázás" egész egyszerűen megúszható lenne: nem kell a leánykérést a sajtónak bejelenteni, és akkor senki nem fog kombinálni meg belemagyarázni. Igaz, akkor egyel kevesebb alkalom lenne arra is, hogy újra elmondhassák az egyik legnézettebb televíziós műsorban, hogy "Roland ártatlan".

A megszólaló trió harmadik eleme az ügyvéd. Ruttner György szerepe szerint itt nem csupán védőként, de egy "misszió" szolgálatában jelentkezik: helyteleníti, hogy Damu neve ma már szinte egyet jelent a nők bántalmazásával, és az a célja, hogy igazságos ítéletet csikarjon ki, azért feleljen Damu, amit valóban elkövetett (szerinte). Ruttner nemcsak ügyfelét, hanem annak édesapját is elkíséri a tévéműsorba, az új menyasszony és Damu az ő irodájában nyilatkoznak legszemélyesebb érzelmeikről a kamerák előtt. Az ügyvéd a riporternek meglepő nyíltsággal el is mondja, mi a célja mindezzel: Meg akarja győzni a közvéleményt, - visszaigazolva egyúttal azt, hogy valóban a jogi pr eszköztárából válogatnak.

Legutóbb pedig azt közölték a nyilvánossággal, hogy Damu Roland fia pszichiátriára került. Érdemes szakmai szemmel is újraolvasni a tudósítást: a kamaszfiú súlyos pánikrohama két sort érdemel, a rosszullét indokaként már a büntetőpert jelölik meg, illusztráció a "spontán" egymást ölelő Damuról és édesapjáról - és már rá is térünk a perre, itt épp a gyerek "véleményét" emelve be, miszerint ő is hisz Damu ártatlanságában. Mindenki hisz.

Borovszky Tímea egykori esélyegyenlőségi főosztályvezető ügye a legjobb példa arra, hogy a bírósági eljárásban győzedelmeskedni sokszor kevés: ha a terhelt szakmai és magánéleti viszonyaira is hatással volt, nyilvánosság előtt zajlott az eljárás, úgy a darabokban heverő renomét is helyre kell állítani. Erre való a jogi pr.

Mi történt?

2010 májusában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon Borovszky Tímeát a Fővárosi Bíróság hivatali vesztegetés bűntette miatt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának korábbi főosztályvezetője szabadságvesztésének végrehajtását három év próbaidőre függesztették fel. A Fővárosi Bíróság első fokú ítéletében megállapította: Borovszky Tímea a nyomozás és a tárgyalás során is elismerte, hogy 2008-ban beosztottjának, Kovács Anikónak szeretett volna 50 ezer forintos fizetésemelést elérni Hiller István oktatási és kulturális miniszternél, ám nem járt sikerrel. A vádlott azt azonban tagadta a tárgyaláson, hogy az elutasítás után - jogtalan előnyként - négyszemközt arra kérte volna Nagy Attilát, a Katapult Mentorprogram akkori programigazgatóját, hogy a program számára az OKM által folyósított 45 millió forintos állami támogatásból Kovács Anikónak titokban 600 ezer forintot adjon át - "kiegyenlítendő" Kovács Anikó fizetésemelésének elmaradását.

2011 szeptemberében a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítéletében, bűncselekmény hiányában felmentette Borovszky Tímeát. Mivel az ítélőtábla ítélete a bűnösség kérdésében ellentmond az elsőfokú ítéletnek, az ügyészség fellebbezése miatt csak a Legfelsőbb Bíróság harmadfokú döntése lesz majd jogerős.

Borovszky az Indexnek elmondta, hogy a bíró szóbeli indoklása során kitért rá: az ügyészség által összegyűjtött bizonyítékok semmilyen bizonyító erővel nem bírtak, a tanúvallomások egymással és olykor saját magukkal szemben is ellentmondásokat tartalmaztak. A hónapokig tartó eljárások során semmit nem sikerült bizonyítani, egyetlen állítás, egy hol 200, hol 600 ezer Ft-os csúszópénz átadása került a vizsgálódás fókuszába: a későbbi büntetőeljárás során már csak ezt vizsgálták.

Idén júniusban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdett nyomozást a rendőrség a korábban Borovszky Tímea vezette, a volt oktatási tárcán belül működő Esélyegyenlőségi Főigazgatóság szerződéskötéseinek ügyében. A nyomozást szeptember másodikán két hónappal meghosszabbították.

Borovszky bizonyítottnak látja, hogy valójában az általa vezetett főosztály, vagy a személye lejáratása érdekében indult koncepciós eljárás áll a történtek hátterében. Annyi biztos, hogy ez egy klasszikus "kabátlopási ügy", illetve, ahogy ő megfogalmazta:

"Tönkretették az életemet, kettétörték a karrieremet. Most legalább annyi elégtételem van, hogy kimondták, semmit nem követtem el. A gyerekeimnek okozott és a magánéletemben esett kárt azonban semmivel nem lehet jóvátenni, és a jövőben is mindenki csak arra fog emlékezni, hogy egyszer valamilyen bűnügyem volt."

Érdemes megvizsgálni, hogy ilyen esetekben milyen lehetőségei vannak a felmentett vádlottnak (ne feledjük, az ítélet még nem jogerős, ezért egyúttal arra is figyelemmel vázolunk opciókat, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt még egyszer mérlegre kerülnek a bizonyítékok, illetve a nyilvánosság előtt is folytatódik a párharc).

Proaktív tematizáció

Egy kedvező ítélet után a terhelt elemi érdeke az ügyében folytatott kommunikációt magához vonni, a bírósági döntésnek médiafelületet keresni és azt "lefordítani". Ez az a pillanat, amikor Borovszky Tímeának érdemes lenne megkeresni a sajtót, egy jól elhelyezett nagy interjú az ártatlannak talált, meghurcolt vádlottal nagyban segítené a profil helyreállítását.

(kapcsolódó megjegyzés: az ítélet elegendő erkölcsi alapot ad arra is, hogy akár az ügy egészéről, akár magáról az ítéletről hírt közlő lapokat az esetleges valótlan állítások miatt helyreigazításra kérje, ennek elmaradása esetén pedig beperelje. Elemi érdek a megfelelő tudósítás!)

Szintén fontos lehet az újságírók releváns körének megfelelő tájékoztatása: most, minél hamarabb kell egy háttérbeszélgetést szervezni, ott kifejtve az elmúlt évek történéseit, megmagyarázva az ítéletet, mindenkinek átadva az ügyet bemutató press kitet.

Szakmai "visszatérés"

A vád egy roppant szenzitív, társadalmi szinten is releváns ügyben, az esélyegyenlőség, kisebbségvédelem, romapolitika kapcsán merült fel. Az előítéleteket erősítő, a missziót hátráltató nyomozás és bírósági eljárás után mielőbb "vissza kell ülni a nyeregbe". Borovszkyról ez az ítélet nem kevesebbet állít, minthogy hamisan vádolták visszaéléssel - TEHÁT az a természetes, ha korábbi profiljához tér vissza. A közvélemény figyelme most egy romaügyi, esélyegyenlőségi kérdésekben járatos szakértőre irányul; a vádlottnak pedig mostantól "jár" korábbi környezetének támogatása, elismerése, reputációjának helyreállítása. Érdemes felkeresni a releváns civil szervezeteket, felajánlani a segítséget, szakmai tudást, tapasztalatot - majd erről a nyilvánosságot is tájékoztatni.

Mindez a még folyó fellebbvitel kapcsán is fontos üzenetet hordoz: a vádhatóság egy már ártatlannak talált, újra az esélyegyenlőségért dolgozó szakembert citál bíróság elé!

Offenzíva: az ártatlanul megvádolt Borovszky megnevezi és felszólítja az őt vádolókat, hogy kérjenek bocsánatot

A felmentő ítéletig (főleg az első fokon kiszabott felfüggesztett szabadságvesztést követően) egyértelmű szereposztás és hierarchia mentén zajlottak az események. A bűnösségi vélelemmel egyenértékű nyilatkozatok a vádlók számára kifejezetten komfortos szereplési lehetőséget biztosítottak, míg a vádlott hallgatásba menekült, aktív jelenlét hiányában vállalva a nyilvános profilja alakítását.

A vádat megfogalmazók számára mindenképpen kellemetlen ítélet után ezen is változtatni lehet. Nyilvánvaló, hogy a Borovszky Tímea ellen vallók, illetve a vádhatóság nem fogja a nyilván szereplés lehetőségét keresni - ezért őket be kell húzni ebben a szerepbe, megnevezve és megszólítva őket. Kiváló eszköz erre egy nyílt levél, amiben Borovszky ismerteti az ügyet, annak szakmai és magánéleti következményeit, illetve igényét arra, hogy tegyék jóvá, ami miattuk vele történt.

Egy felmentő ítélet után a legtöbb egykori terhelt legszívesebben elfelejténé mindazt, ami vele történt. Ez természetes lelki igény. Csakhogy abban bízni, hogy az ügyet mások is, köztük a jövőbeli munkaadók, szakmai partnerek is elfelejtik, egyszerűen naivitás. Tudatos kommunikáció nélkül többségük számára mindig felmerül majd, hogy volt valami "kabátügy" az illető múltájban. Ha fontos, hogy a közvélemény ítélőszéke előtt is felmentő ítélet szülessen, bármennyire kellemetlen is, nem szabad elengedni az ügyet, a per után is folytatni kell a kommunikációt.

Százból kilencvenkilencszer a mamutok nyernek - ezért is elemzendő az a kivétel, amikor a kisember győz. Az index naponta frissülő videókkal és cikkekkel számolt be egy kávézó bérlői és a Mammut bevásárlóközpont tragikomikus küzdelméről. A végkifejletet még nem tudjuk, de az biztos, hogy a papírforma borult.

Mi történt?

24 napig élt elbarikádozva a Mammut 2-ben található Promenád kávézó egyik tulajdonosa egy munkatársával. A hely köré a Mammut igazgatósága kordont húzott, az áramot kikapcsolták, nem engedtek be senkit és semmit a helyiségbe. A kávézó főbejáratát a bevásárlóközpont lelakatolta, biztonsági őrökkel őriztette, és építési területnek álcázta.

A jogvita a kávézó bérleti szerződése miatt robbant ki, mely megállapodás 10 évre szólt. Ez ugyan augusztusban lejárt, de a szerződés szerint ezt egyoldalúan újabb 10 évre meghosszabbíthatják. A hosszabbítási igényt már májusban benyújtották, amit így meg is kaptak, de a Mammut a bérleti díjat irreálisan megemelte. A Mammut az alapján, hogy nincs megállapodás az új feltételekről, a szerződést is semmisnek tekintette, a Promenád üzemeltetői azonban úgy gondolják, hogy a szerződés fennáll, mert azt jogszerűen meghosszabbították. A kávézó kifizette a szeptemberi bérleti díjat, az emelés előtti díjszabás szerint. Az kávézó egy 15-25 százalékos bérletidíj-emelést elfogadott volna, de a Mammut az üzemeltetők közlése szerint 80-90 százalékos emelést akart - véleményük szerint azért, mert a bevásárlóközpont vissza akar lépni a szerződéstől, másnak adná ki a helyiséget.

Végül szeptember 15-én, némi dulakodást követően távoztak a Promenád kávézóból. Király Lajos, a kávézót bérlő Mimezin Kft. ügyvezetője elmondta, hogy hétfőtől tárgyalásokat kezdenek az üzletközpont vezetőségével a helyzet tisztázása érdekében.

A kávézó foglyai egy csatát mindenképpen megnyertek, ezt pedig két jó döntésük segítette: a megfelelő pozicionálás és a jól megválasztott, stratégiába illeszkedő eszközök.

A fenti index-videó már címválasztásában is jelzi ("A kisember legyőzte a Mammutot"), hogy kiválóan sikerült és a sajtó is használatba vette a Promenád "szereposztását", amelyben az igazságért küzdő, kicsi (tehát szimpatikus) bérlők harcolnak a nagy (tehát gonosz) bevásárlóközponttal.

A kávézó munkatársai a "beköltözéssel" egy figyelemfelkeltő eszközt választottak, amely permanens jelenlétet és eléréseket biztosított számára. A szokatlan akció a bulvármédia számára is érdekes témát adott, a Mammutot pedig kényszerhelyzetbe hozta. Az elbarikádozás csak fokozta a negatív megítélést, és további magas labdákat adott a kávézó "harcosainak".

Főleg úgy, hogy a Promenád folyamatosan újabb részletekkel szolgált a sajtó számára helyzetükről:

„Félünk attól, hogy a folyamatosan őrködő kigyúrt, kopasz biztonsági őrök behatolnak az Ingatlanba, illetve amennyiben kijövünk, további atrocitásoknak, fizikai erőszaknak leszünk kitéve”

 

"A kávézóban elzárták a vizet és kikapcsolták az áramot, a bentlévők egy lavórban mosakodnak."

 

"A hűtőben nagy mennyiségű hús maradt, ami hűtés nélkül rohadni kezdett. A húst végül sikerült eltávolítani, de szétfolyt levét nem engedték feltakarítani az ÁNTSZ munkatársainak, hiába hivatkoztak fertőzésveszélyre."

 

"Az elmúlt két hét alatt a kávézóban maradt üdítő- és ételtartalékot felélték, vizet és élelmet sem engednek bejuttatni. Egy kevés ételt és egy feltöltött telefont valahogy mégis sikerült becsempészni, így tudtak a külvilággal kapcsolatot tartani."

 

"egyik éjszaka egy 15 fős félelmet keltő csoport próbált nyomást gyakorolni a bent lévőkre, hogy hagyják el az üzletet"

 

"Másfél literes vizeket is dobálnak be, ezeket fazékba öntik és abban tisztálkodnak. A folyó vizet elzárták, így a wc-t nem tudják használni, azt szemeteszsákkal pótolják."

Sőt, még szolidáris szövetségeseket is kerestek, megelőzve a szomszédos bérlők esetleges ellenszenvét az akcióval. A bevásárlóközpontban lévő boltoknak eljuttatott, de a Mammut üzemeltetésének címzett levélben megírták, hogy az üzlethelyiséget 24 órán keresztül 15 fővel őrzik dupla óradíj mellett, ez a Promenád szerint heti 4 millió forintba kerül. Innentől pedig a bérlők alapvetően a Mammuttal lesznek kritikusak, ami a tőlük beszedett pénzt ilyen akciókra költi.

Mindeközben a Mammut vezetősége ritkásan és rosszul kommunikált. A vezérigazgatói közlemény nem vázolt saját, koherens verziót, nem próbált meg együttműködő, pozitívabb képet mutatni, nem hallottunk arról, hogy milyen kritikájuk van a kávézó felé. A nagy pláza helyett szinte csak a kis kávézó hangját hallottuk.

A Promenád az első menetet meggyőző, pontozásos fölénnyel megnyerte. Az ilyen ügyekben azonban könnyen fordul a kocka: a látványos kezdés után a sajtókommunikációt, a folyó peres eljárást (illetve a mögötte vitt egyezkedést) nagyban befolyásolni képes jogi pr-t tovább kell vinni, ha a csata után a háborút is meg akarja nyerni. Nem szabad eltűnni, nem szabad a Mammut nyilvánvaló időhúzó, a felejtést, a közvélemény érdektelenségét kívánó stratégiáját elfogadni. Mostantól ugyanis már a bevásárlóközpont van birtokon belül, a Promenádnak "csak" a nyilvánosság marad. Ezt kell tudni okosan használni, folyamatosan tájékoztatással, további akciókkal, a per és a tárgyalások állásáról adott híradásokkal.

A Petrocelli blog történetében először új műfajt próbálunk ki. Blogunkat érdeklő szakmai kérdéseket tettünk fel három neves ügyvédnek, s a párhuzamos interjúkat szerkesztett formában közöljük. Természetesen, kedvenc témáink, a bírósági tárgyalások nyilvánossága és az ügyvédi munka kommunikációs része, egyaránt napirendre kerültek, de rákérdeztünk a közismert emberek peres ügyeivel és a sajtó felkészültségével kapcsolatos tapasztalatokra is. Kérdéseinkre Magyar György, Futó Barnabás neves büntetőügyvédek és Kárpáti Miklós, a média- és személyiségi jogi ügyek elismert specialistája válaszoltak.


A tárgyalások nyilvánossága: a sajtó az egyetlen külső kontroll

Elsőként arról kérdeztük interjúalanyainkat, mi a véleményük a bírósági tárgyalások nyilvánosságáról, s megfelelőnek tartják-e a jelenlegi szabályozást és vonatkozó gyakorlatot. Magyar György szerint a tárgyalások nyilvánosságának garanciális szerepe van, „mivel lényegében ez az egyetlen külső kontroll a bíróságok felett”. Lehetővé kell tenni, hogy az érdeklődők figyelemmel kísérhessék az igazságszolgáltatás működését, azonban „minden résztvevőnek ügyelnie kell arra, hogy a tájékoztatás ne csapjon át szórakoztatásba”. Magyar osztja azt a vélekedést, hogy „az igazságszolgáltatás maximális tájékoztatás, nulla szórakoztatás”. Tapasztalata szerint bár a kamerák jelenlétében a per valamennyi szereplője kissé formálisabban viselkedik, a jelenlegi szabályozáson nem indokolt változtatni. Kárpáti Miklós szerint koherensek és logikusak a nyilvánosság kizárására vonatkozó hatályos rendelkezéseket, hiszen ezeket a sértett érdekében álló személyiségvédelmi, erkölcsi, titkosítási okokból alkalmazza a bíróság. Futó Barnabás szintén megfelelőnek tartja a bírósági tárgyalások nyilvánosságát, ugyanakkor tapasztalata szerint sokszor jelent problémát a sajtó munkatársai számára, hogy a bírságoktól nem kapnak megfelelő értesítést, tájékoztatást a fontos tárgyalásokról.

Futó Barnabás: "Fontosnak tartom a közvélemény meggyőzését."

Egy meglepő javaslat: nyilatkozzon az illetékes bíró!

Magyar György fontosnak tartja, hogy az államot képviselő felek, a vádhatóság és a bíróság szóvivőik útján is adjanak szakszerű tájékoztatást egy-egy ügyben, úgy, hogy az sem a nyomozás, sem az ítélkezés érdekeit nem sérti. Ezzel kapcsolatos Kárpáti Miklós javaslata is, aki - ügyvédként némileg önmaga ellen beszélve - mindenképpen átgondolandónak tartaná annak a belső szabálynak a felülvizsgálatát, amely megtiltja az illetékes bírónak, hogy a saját ügyét illetően sajtónyilatkozatot tegyen. „Az újságíró, tudósító bármit írhat az eljárásról, ítéletről, akár egyoldalú, vagy dilettáns módon is. Az ügyvéd is szabadon nyilatkozhat, ügyfele álláspontjának kifejtése során. A bíró helyett ugyanakkor csak a bírósági szóvivő szólalhat meg, aki gyakran a konkrét ügyet nem, vagy csak felületesen ismerheti”. Kárpáti Miklósnak saját munkájában éppen ez az anomália jelent nehézséget, hiszen különösen média-perekben (sajtó-helyreigazítás, személyiségi jog megsértése) nem ritka, hogy a kihirdetett ítéletet mindkét fél saját diadalaként kommunikálja, amely szituáció igényelné a bíró objektív megszólalását.

A sajtó bevonása: lehetőség vagy kötelesség?

Megkérdeztük interjúalanyainkat, hogy munkájuk során keresik-e a nyilvánosság figyelmét, fontosnak tartják-e, hogy a bíróságon túl a közvéleményt is meggyőzzék perbeli álláspontjuk helyességéről. Futó Barnabás fontosnak tartja a közvélemény meggyőzését a perbeli álláspontjáról, de csak abban az esetben, ha az ügyfele előzetesen hozzájárul az ügyének nyilvánosság elé tárásához. Magyar György is csak akkor veszi igénybe a nyilvánosság erejét, ha az ügyfél érdekében azt kívánja érzékeltetni az eljáró hatósággal vagy az ellenérdekű féllel, hogy az ügy fontos a közvélemény számára. „A nyilvánosság bevonásával el lehet érni például, hogy egy nyomozást hamarabb rendeljenek el vagy hogy egy közüzemi szolgáltató hagyjon fel jogellenes gyakorlatával. Ugyanakkor nem szabad nyomás alá helyezni az eljáró bíróságokat, mert ezzel gyakran a kívánt hatás ellentéte érhető csak el. Ez pedig nyilván nem érdeke az ügyfélnek.” Kárpáti Miklós szerint amennyiben az ügyfélnek érdeke fűződik a nyilvánosság igénybevételéhez, mert például megtépázott emberi méltóságának, becsületének helyreállítására van szükség, úgy - de csakis az ügyfél beleegyezése esetén - „az ügyvédnek joga, sőt kötelezettsége a sajtó igénybevétele.”

 

Magyar György: "A nyilvánosság igénybevételének egyetlen célja az ügyfél érdekeinek szolgálata.

Az exhibicionista ügyvédekről: a per nem nyilvános hirdetés!

Magyar György hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság igénybevételének egyetlen célja az ügyfél érdekeinek szolgálata, nem pedig az ügyvéd szerepeltetése. Megemlíti ugyanakkor, hogy az ügyfelek nagyrészt azért fordulnak kiemelt ügyekben ügyvédi irodájához, mert azt szeretnék, hogy ügyük megfelelő publicitást kapjon. "Az ügyvéd felelőssége, hogy ezt is megfelelő korlátok között tartsa", tette hozzá. Kárpáti Miklós arra emlékeztet, hogy az ügyek nyilvánosságra hozatalában mindenekelőtt az ügyvédeket terheli nagy felelősség, amit sajnos nem mindenki érez át. „A nyilvánosság eszköz, és nem cél, nem az ügyvéd ingyenes hirdetésének burkolt formája. Egyesek megfeledkeznek erről. Nem helyes, ha az ügy kommunikációja azt ügyfél érdeke helyett az ügyvéd exhibicionizmusát szolgálja”. Kárpáti felidézi azt a néhány évvel ezelőtti esetet, amikor egy neves ügyvéd fegyelmi büntetésben részesült, mivel "elfelejtette" megkérdezni saját ügyfelét, hogy tehet-e titoktartás alá eső kérdésekben sajtónyilatkozatokat az ügyében.

Közszereplők a bíróság előtt: előbb előny, később hátrány?

Mivel mindhárom válaszadónk gyakran vén ismert ügyfeleket, rákérdeztünk arra is, hogy tapasztalatuk szerint befolyásolhatja-e egy ügy nyilvános megítélését, ha annak valamely szereplője közismert személy. Magyar György úgy látja, egy közkedvelt színész, olimpiai bajnok vagy más közszereplő ismertsége, elismertsége egy büntetőeljárás esetén két módon hat. Amikor először kerül szembe a törvénnyel, korábbi érdemei enyhíthetik a büntetést. Ha azonban másodszor is bíróság elé kell állnia, akkor mindez az ellenkezőjére fordul: a bíró arra gondol, hogy a vádlott sokak példaképe lehet, az ő ügye nagyobb nyilvánosságot kap, tehát a vele szemben kiszabott büntetésnek üzenetértéke van. „Ezért a bíró második esetben jó eséllyel szigorúbb lesz az ilyen elkövezővel szemben.”

Futó Barnabás is egyértelmű igennel válaszolt kérdésünkre: tapasztalata szerint egyértelműen befolyásolja az ügy nyilvános megítélését, ha az ügy szereplője közszereplő. „Természetesen ez attól is függ, hogy a média hogyan tálalja az ügyet, hogyan tudósít a bírósági eljárásról.” Kárpáti Miklós szerint a közismertség, ami nem feltétlenül azonos a közszereplő jogi fogalmával, lehet előny, és lehet óriási hátrány is egy konkrét ügyben. „A bíró is ember, a közvélemény vagy akár a mindenkori politika valóságos, vagy vélt nyomása alól kevesen tudják magukat kivonni. A veszélyesebb az utóbbi jelenség.” Kárpáti reméli, hogy hogy ma már nem, vagy csak elenyésző számban fordul elő, hogy rátelefonálnak a bíróra, és "kérnek valamit" tőle. Ha azonban a bíró azt hiszi, hogy valamiféle társadalmi, vagy politikai elvárásnak kell megfelelnie, az gyakorlatilag megfoghatatlan, éppen ezért nagyon veszélyes, az objektivitást, bírói függetlenséget rombolja. A másik veszély a beskatulyázás. Minden celebről van kialakult vélemény, szimpátia, ellenszenv, és ezzel is meg kell birkózni adott esetben.

Kárpáti Miklós: "A nyilvánosság eszköz, és nem cél, nem az ügyvéd ingyenes hirdetésének burkolt formája."
 

Ügyvédek a sajtóról: felkészültek, de jobb az óvatosság

Megkérdeztük a blogunkak nyilatkozó ügyvédeket, megfelelőnek tartják-e a magyar sajtó felkészültségét a jogi eljárások feldolgozása, az arról való tudósítás kapcsán. Egyaránt udvariasan kritikus válaszokat kaptunk. Futó Barnabás a magyar sajtó felkészültségét általában megfelelőnek tartja, „de ezen belül is vannak olyan újságírók, akik a szakmán belül a legjobbak, precízen, felkészülten, tájékozottan adják az információkat”. Az ügyvéd, aki a hagyományos írott és elektronikus sajt mellett az internetes sajtót is kiemelten fontosnak tartja, azért semmit sem bíz a véletlenre, minden esetben visszakéri a közlendő szöveget, hogy a közzététele előtt pontosítsa az általa elmondottakat.

Kárpáti Miklós is azzal kezdi a válaszát, hogy a tudósítók többsége szakértelemmel és objektivitással végzi munkáját. „Nincs azonban bosszantóbb, mintha egy általam végigcsinált, átélt ügyet akként tálalnak, hogy rá sem ismerek” - teszi hozzá. „Ennek oka lehet a jogi felkészületlenség, vagy a manipulációs szándék is. Mindkettőre tudnék példákat hozni, pedig a Legfelsőbb Bíróság világos irányelveket fogalmaz meg a sajtóval szemben a PK. 14. sz. állásfoglalásában.” Kárpáti többnyire írásos közlemények útján ad hírt az általa vitt perekről, „az ügyek bonyolultsága miatti félreértések elkerülése érdekében. Jó volna más eszköz is, ami precíz és megbízható, egyben ellenőrizhető, hogy azt kívánják-e leközölni, amit ténylegesen nyilatkoztam.”

Magyar György három részre osztja a peres eljárásokról tudósító újságírókat: „Van néhány jogvégzett újságíró, ők természetesen hitelesen tudják a közönség számára feldolgozni a jogeseteket. Vannak a nem jogász újságírók között is olyanok, akik könnyen átlátják a gyakran bonyolult jogi problémákat és ügyelnek a fontos részletekre is. Velük a legélvezetesebb dolgozni. És természetesen vannak olyanok is, akiknek nincs idejük megérteni egy ügyet. Rájuk kiemelten figyelünk, mivel a hibalehetőség az ő esetükben a legnagyobb.”

Mennyire fontos a perbeszéd?

Végezetül arról kérdeztük a nekünk válaszoló ügyvédeket, hogy tapasztalataik szerint van-e valódi, az ítéletet befolyásoló relevanciája a perbeszédeknek. Olvasóink is tudják, hogy az angolszász jogban a vád- és a védőbeszéd sokkal több, mint bírósági aktus: ez a laikus esküdtek mellett a széles közvélemény meggyőzésének egyik legfontosabb eszköze is. A kontinentális jogban ez a kommunikációs funkció értelemszerűen háttérbe szorul, egyesek szerint hazánkban túlságosan is. Magyarországon hiába keresnénk az év legjobb védőbeszédeinek gyűjteményét a könyvesboltokban, noha sok európai országban népszerűek a hasonló kiadványok.

 

Ezúttal nem egybehangzó válaszokat kaptunk interjúalanyainktól. Futó Barnabás szerint a büntetőügyekben a perbeszédeknek igenis van befolyásoló hatása az ítélet meghozatalában. Ez véleménye szerint látszik abból is, hogy nem egy esetben a bíróság ítéletében értékeli a védőbeszédet. Nagyobb terjedelmű ügyekben a bíróság általában a perbeszédek elhangzása után új határnapot tűz ki az ítélet meghozatalára és ebből is kitűnik, hogy a perbeszédeket értékelve, azokat átgondolva kíván ítéletet hozni. Magyar György szerint ugyanakkor a bíróság általában már a perbeszédek elhangzása előtt valószínűsíthetően kialakította jogi álláspontját. „Van azonban néhány olyan eset, amikor a jól sikerült, összeszedett perbeszéd hatására változik meg az a bírói meggyőződés, amin egy mérlegeléses ítélet alapul.” Mivel a perbeszéd hatása előre az esetek többségében nem tervezhető, az ügyvéd köteles mindent beleadni, mert lehet, hogy éppen a perbeszéddel járul hozzá az ügyfele számára kedvezőbb ítélet megszületéséhez.

A perbeszédnek rendkívül jól szerkesztettnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie, - fűzi hozzá Magyar. „Igen nagy jelentősége van a retorikai készségnek, én híve vagyok az élőbeszédnek, rossz hatásúnak értékelem az előre megírt és felolvasott védőbeszédet. Tapasztalataim szerint a bíróság munkáját segíti a perbeszéd írásos vázlatának rendelkezésre bocsátása.” Kárpáti Miklós inkább csak reméli, hogy a védőbeszéd képes befolyásolni az ítéletet. „Ennek ellenkezője azt jelentené, hogy a bíró prejudikál, valamely okból megingathatatlan álláspontja van, mondjon bármit a jogi képviselő. Gondolom, senki nem szeretne többé Virág elvtárs Magyarországán élni, ahol a tanúnak a saját, előre megírt hamis vallomása helyett véletlenül a már kész ítéletet adják át.”

Hétfő, szeptember 19., 8:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

H. S. Gábor + 2 fő (iparjogvédelmi jogok megsértésének bűntette)

Az első magyar ipari kémperben nagyságrendileg négymilliárdos kár okozásával vádolják a Diagon Kft. volt dolgozóit. A vádlottak a magyar vállalat szellemi termékeit közvetítőn keresztül egy orosz cégnek kívánták átjátszani. Egy korábbi tárgyalási napon az orosz cég képviselőjét hallgatta meg tanúként a bíróság, aki elismerte: valódiak azok a levelek, amelyekben az egykori Diagon-alkalmazottak, immár új céget képviselve, teljes gyártási technológiát kínáltak az orosz félnek (cikk). Bejegyzés a Petrocelli blogon itt olvasható.

VÁD- ÉS VÉDŐBESZÉD VÁRHATÓ!!!

Kedd, szeptember 20., 14:30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

K. Sándor (egyesülési joggal visszaélés vétsége)

Az ügyészség szerint a vádlott az Új Magyar Gárda budapesti kapitányaként fellépve gyűlést, beszédeket tartott, tagtoborzást folytatott, és az őt igazoltató rendőrök adatfelvételi lapokat találtak nála, vagy éppen vezényelte a Magyar Gárda egyenruhájában, zárt alakzatban vonuló csoportját. A férfi a tárgyaláson tagadta a vádakat, és arról beszélt, hogy az Új Magyar Gárda teljesen más, mint a feloszlatott Magyar Gárda. Kérdés, mennyiben fenntartható ez a védelmi stratégia azt követően, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke e gárdák egyesítését jelentette be a nyáron.

Szerda, szeptember 21., 9:00 és

Péntek, szeptember 23., 9:00

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

B. György és társai (terrorcselekmény bűntette)

Budaházy György ügyével többször is foglalkoztunk a blogon. A jogi pr tekintetében is gyakorolt védő, Szikinger István a  védencét sújtó, hatósági törvénysértéseket emlegetett a szombati Népszabadságban - valószínű, hogy a jogi stratégiában is fontos szerepet kap az elhúzódó előzetes letartóztatás indoka.

Szerda, szeptember 21., 8:30

Pesti Központi Kerületi Bíróság, V., Markó u. 25.

T. Péter (önbíráskodás bűntette)

Augusztusban helyezték ismét előzetes letartóztatásba Tasnádi Pétert, ezúttal önbíráskodás a vád. Tasnádi (akit korábban szintén védett már Szikinger) Budaházyhoz hasonlóan az eljáró hatóságokat hibáztatja: Tasnádi "azt tapasztalja, hogy neki nincs joga az előítélettől mentes tisztes igazságszolgáltatáshoz, emberi méltósághoz. Szerinte tizenkét éve "boszorkányüldözés" zajlik ellene, nincs semmije, családja, barátai ellene fordultak, élete ellehetetlenült, az újságok megrögzött bűnözőként, a magyar keresztapaként kezelik. Mint mondta: az elmúlt években a törvénysértés látszatát is elkerülte, de az alapos gyanúhoz már a neve is elég." 

Csütörtök, szeptember 22., 14.30

Fővárosi Bíróság, V. Markó u. 27.

P. Tamás – Novák Előd (jó hírnév megsértése)

A Tomcat néven is ismert blogger, valamint a Jobbik politikusa régóta húzódó jogvitája legutóbb erőszakba torkollt. A per eredete egyébként a 2009 januári ferencvárosi időközi parlamenti választások idejére nyúlik vissza. A választáson Polgár Tamás a Magyar Szociális Zöld Párt színeiben akart indulni, de a leadott 1165 ajánlószelvényéből csak 13 volt valódi, a töbi fénymásolt. A csalást Novák Előd leplezte le, aki a Jobbik delegáltja volt a helyi választási bizottságban. Polgár azzal védekezett, hogy a szelvények ugyan fénymásoltak voltak, de a kitöltők valódi személyek. A választáson azonban nem indulhatott. Legutóbb P. Tamás egy elcsúszó balhoroggal próbált súlyt adni érveinek.

Amikor egy eleve ellenszenves vádlott a nyilvánosság előtt folyó eljárás végére még antipatikusabb lesz a közvélemény számára, és a hat év letöltendő börtön a büntetése, akkor nyilvánvalóan el kell gondolkodni, hogy mit rontottak el.

Mi történt?

Bűnösnek találta a Pesti Központi Kerületi Bíróság Damu Rolandot a nemi erőszak, személyi szabadság korlátozása és egy rendbeli súlyos testi sértés vádjában hétfőn - hat év letöltendő börtönbüntetést kapott. Emellett a bíróság kötelezte az 1,2 milliós perköltség megfizetésére is, valamint hat évre a közügyektől is eltiltották.

A tv2 korábbi sorozatszínésze nem először került összeütközésbe a törvénnyel. Korábban már próbára bocsátották testi sértés miatt, majd 2007-ben kolléganője bántalmazásáről értesülhettünk. Jelen ügyben aktuális barátnője, Palácsik Tímea vádolta azzal, hogy Damu megverte és megerőszakolta. Eredetileg három rendbeli erőszakos közösüléssel, illetve személyi szabadság megsértésével vádolták, de augusztusban vádmódosítás történt, ekkor került a neki felrótt cselekmények közé a súlyos testi sértés is.

Folyamatosan figyelemmel kísértük Damu ügyét a blogon. A jogi pr szempontjait érvényesítve csak annyit tudtunk megállapítani, hogy igazi rombolás történt, a nyilvános csata két vesztest hagyott maga után: sem a vádlott, sem a sértett nem óvta saját profilját, kizárólag a károkozás szándéka vezette. Ez Palácsik Tímea esetében egy érthető reakció az őt ért támadás után, az ösztönvezérelt szappanopera-sztár viszont pont ugyanazzal a habitussal viseltetett a bírósági eljárás és a közvéleménynek szánt üzenetek megfogalmazása során, amit az ítéletben megfogalmazott tényállásban is felróttak neki. Sikertelen volt a Zsanett-ügyet megfordító, sértett hiteltelenítő akciókkal, a celeb-státusz csak hátrányt jelentett az eljárásban. Képtelen volt új imázst teremteni, a "rosszfiús" keretek közé szorult - ellentétben a korábban perbe fogott celebekkel, az átalakuló Stohl Andrással, vagy akár Császár Előddel.

Stohl vs. Damu

A tv2 korábbi sztárja minden lehetséges helyzetben rossz megoldást választott. Nem véletlen, hogy a szigorú ítélet egyfajta üzenet is a celebeknek: hasonló ügyekben jóval enyhébb szankciók, gyakran felmentés születik a "gyalogmagyarnak" (annak taglalása más típusú bejegyzés témája lehetne, hogy rendben van-e ez így). Az ítélettel a bíróság nemcsak igazságot szolgáltatott, hanem kommunikált is. Damuval példát is statuáltak - de csakis ő tehet róla, hogy negatív, elriasztó példává lett.

Stohl tevékeny megbánása egy gondosan felépített sajtókommunikáció keretei közt került a nyilvánosság elé - Damu hasonló méretű és hatású felületeken rontotta saját imázsát. Nem lehet nem megemlíteni a két karakter különbségét is: a személyiségbeli eltérések (és ezekből következően maga a cselekmény, illetve az abból levont konzekvenciák különbsége is) alapvetően befolyásolták a két színész-per alakulását. A Nemzeti Színház színésze illetve egy napi szappanopera maffiózót alakító, ezzel egyúttal karrierének tetőpontját abszolváló szereplője intellektuálisan, habitusban sem mérhetők egymáshoz. Csak egy jellemző körülmény az ítélet indoklásából: a bíró nem tudta enyhítő körülményként figyelembe venni, hogy Damu Rolandnak kiskorú gyermeke van, mert egy korábbi jogerős bírósági ítélet szerint nem fizette pontosan a tartásdíjat.

Önmagában tehát az okozott kár, az elkövetett jogsértés különbsége nem indokolna ekkora szakadékot a két színészre kiszabott ítéletek között - nincs 5 év 2 hónapnyi távolság a visszaeső ittas vezető Stohl és a visszaeső nőverő Damu között. Amikor azonban az ítélet kiszabása során az alkalmazandó szankciót mérlegeli a bíróság, akkor sok elemet vesz figyelembe. Damu az erőszakos bűncselekmény elkövetési időpontjához képest ma még ellenszenvesebb, és ami fontosabb, a társadalomra is legalább olyan mértékben veszélyes. Stohl tevékeny megbánása mögött egyértelműen felfedezhető a jogi pr szándéka, de még így is sokkal többet tett, elmozdult az origótól, és ez a büntetés kiszabásánál értékelendő körülmény.

Palácsik Tímea: hibák sorozata után is lehet még fordítani

Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy a sértett profilja is igencsak megtépázva lóg - szintúgy saját hibájából. A szigorú büntetés nem Palácsik igyekezete okán, hanem épp annak ellenére született meg. Az embercsempészet miatt (Damu vonatkozó vallomása alapján) elítélt sértett múltja, valamint gáláns kalandja a magyar származású producerrel, és általában a "celebesedés" nyilvános stációi nem épp a részvét felkeltésére alkalmasak... 

Ha a sértett célja, hogy a nyilvánosság előtt pozitívabb szereplőként jelenjen meg, többet-jobbat mutasson magából, mint a bosszúálló, "könnyűvérű", gyanús ügyek miatt szintén elítélt nőt, akkor itt az ideje váltani. Új, az önérdeken túlmutató motívumokat kell szolgáltatnia (pl. "A bántalmazott nőkért állt ki, sorstársai miatt sem hátrálhatott meg"), tudatosabb médiahasználatba kell kezdenie. Ez a legjobb alkalom arra is, hogy például egy társadalmi célú kampány arca legyen, mely a családon belüli erőszakot állítja fókuszba.

Csak kármentés jöhet szóba

A kemény büntetés egyértelműen kijelöli a vádlott számára a jogi pr egyetlen, lehetséges irányát: a jogerős ítéletig hátralévő hónapok során Damunak 180 fokos fordulatot kell tenni, ha bármit is le akar faragni a szankcióból, illetve szeretné a közvélemény elutasítását csökkenteni. Jóvátétel, bocsánatkérés, tevékeny megbánás - ezek a kulcsszavak.

Ehhez képest az elítélt színész a lehető legrosszabb módon kezdett. Már a bíróság folyosóján kétségbe vonta, hogy az ítéletet független bíróság hozta meg, ez pedig nem jó ómen a másodfokú eljárás előtt sem. Damu Roland első nyilatkozatában már sejtetni engedte, hogy a kormánytisztviselővé lett Andy Vajna kezét, hatását látja az ítélet szigorában.

Stohl és Damu helyzete annyiban is eltér, hogy utóbbinak már nemigen kell törődnie azzal, hogy a közönség vagy a szakma belátható időn belül visszafogadja. Egyes egyedül a bíróságot kell meggyőznie arról, hogy nem nőverő szörnyeteg, és ha tett is bármilyen erőszakos lépést egykori barátnője ellen, azt őszintén megbánta, és persze fel sem merül, hogy ezután valaha is kezet emeljen egyetlen nőre is. Ez nem lesz könnyű feladat.

De bármit is tesz Damu a következő hónapokban, tudnia kell, hogy ez csupán kármentésre elég, jó eséllyel a börtönben töltendő évek számát redukálni képes akciók jöhetnek szóba. Ma nem látszik olyan forgatókönyv, ami egy "új" Damu Rolandot mutat be a bíróságnak és a nyilvánosságnak a fellebbviteli eljárás során; nem képzelhető el új motívum, magyarázat, tényállás. Egyetlen kapaszkodója épp a kemény ítélet lehet, illetve az a habitust felülíró hatás, melyet a hatévnyi börtöntől való félelem okoz benne.

„Nem tudjuk, hogy az a példátlan jogi pr rally, amivel a vádlott és védője az elmúlt három hónapban körbeszáguldotta az országot, megtette-e a hatását, és érdemben befolyásolta-e a bíróságot, hogy enyhébb ítélet szülessen.” Ezt írtuk 10 héttel ezelőtt Stohl András peréről, és a mai jogerős ítélet fényében érdemes újra feltenni magunknak a kérdést: A jogi pr győzelme vagy éppen kudarca, hogy Stohl András az első fokon megítélt 28 hónap helyett 10 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott másodfokon?

Fotó: Velvet

1. Először is érdemes leszögezni: az első fokú ítélet ilyen mértékű csökkentése mindenképpen ügyvédi siker. Ruttner György minden jogi eszközt bevetett védence érdekében, a vád minden megállapítására volt érdemi válasza, új bizonyítékokat csatolt (pl. Stohl fejsérüléséről), s ha kellett, ízekre szedte a szakértői véleményeket is. Bár Ruttner felmentést, később pedig próbára bocsátást kért a bíróságtól, ez inkább szándékos „felüllövésnek” tekinthető, komoly esély a letöltendő büntetés elkerülésére nem volt, az első fokú ítélet ilyen mértékű csökkentése önmagában is komoly eredmény. Csakhogy blogunk témája szempontjából a kérdés az, hogy vajon ugyanez az ítélet született volna akkor is, ha az ügyvéd csak a bíróság meggyőzésére koncentrál, és nem kerül sor a nyilvánosság előtt kommunikációs offenzívára. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell néznünk, kiket kívánt meggyőzni a vádlott és jogi képviselője.

2. A médiakampány nem titkolt elsődleges célja a bíróság meggyőzése volt: Egyrészt igazolni kellett, hogy Stohl tevőlegesen megbánta tettét, hiszen ez érdemben befolyásolja a rá kirótt büntetést, később pedig - ugyanebből az okból - egyre nagyobb súllyal került elő a sértett, K. Pál maradandó egészségkárosodásának megkérdőjelezése. A színész drogprevenciós körútja, úgy tűnik, elérte célját, hiszen ezt a bíróság enyhítő körülményként vette számításba, sőt, az elítélt a szóbeli ítélet szerint egyenesen ennek köszönheti, hogy öt hónap múlva feltételesen szabadulhat. Nemcsak jogi, hanem kommunikációs sikere is a védelemnek, hogy a sértett tartós munkaképtelenségét – néhány „véletlen” fotónak köszönhetően – címlapon cáfolták a bulvárlapok, s ez a kitétel végül ki is maradt az ítéletből. Mindez egyértelműen a jogi pr eredményességét igazolja. Ehhez képest megmosolyogtató a bulvársajtót kitűnően használó Ruttner György bíróság előtti kijelentése, amely szerint „a média által közvetített kép nem felelt meg a valóságnak. Ez az eset nem úgy történt, mint ahogy arról a média eredetileg közvetített.”

3. Meg kell említenünk egy fontos kommunikációs irányváltást is. Érdemes észrevenni, hogy a másodfokú ítélet előtt a védelem már nem alkalmazta a nyílt nyomásgyakorlás eszközét a bírósággal szemben: elmaradtak a petíciók, a színészek enyhébb ítéletet kérő drámai sajtónyilatkozatai. Korábbi bejegyzésünkben mindezt mi is kontraproduktívnak tartottuk, s utólag talán ezt ismerték fel Ruttnerék is. A bírónő ugyanis az eljárás kezdete óta érzékelhetővé tette, hogy minden hasonló külső impulzusnak ellenáll, akár enyhébb, akár szigorúbb ítéletre vonatkozzanak is. Ez az önkorlátozás, úgy tűnik, nem volt hiábavaló. Miközben az elsőfokú bíróság ítéletében külön kitért rá, hogy egy ismert ember szigorú megbüntetésétől nagyobb visszatartó erőt remél, a másodfokú ítélethirdetés itán a közszereplők irányába túlságosan szigorú közhangulatot említette a bírónő: „Az országban orvosból és jogászból van a legtöbb. … Mindenki tudja, hogy mit érdemel valaki, általában kötél általi halált. A közvélemény nagyon kritikus tud lenni, de ez nem szabad, hogy befolyásolja a bíróságot."

4. Egy közszereplő, főleg egy közönségétől függő színész-műsorvezető esetében alapvető fontosságú a közvélemény meggyőzése is. Császár Előd gázolási ügye pontosan rávilágít arra, hogy egy súlyos balesetet okozó celeb felmentést kaphat ugyan a bíróságon, de a közönség elpártolhat tőle. A halálos balesetet okozó egykori énekest a közvélemény olyannyira bűnösnek tartotta, hogy el kellett hagynia az országot és külföldön kezdett karriert. Hasonló veszély Stohl András esetében is fennállt. Ehhez képest a per végére nem mondhatjuk, hogy a színész-műsorvezető karrierje megroppant volna: van rá egy fogadásunk, hogy a most kezdődött X-Faktor-széria döntőjében feltűnik majd a börtönből akkortájt feltételesen szabaduló Stohl András. S ha van is olyan néző, aki a történtek után elkapcsol, ha meglátja Bucit a képernyőn, legalább annyian lesznek majd, akik éppen a bűnbánó sztár kedvéért javítják majd a nézettséget.

5. A bíróság és a közönség meggyőzéséhez képest harmadlagos jogi pr cél lehetett a szakma, a színházi közélet véleménynek alakítása. Kialakulhatott volna olyan hangulat, hogy a sokadik ittas vezetési ügy után megfagy Stohl körül a levegő, és többen mondják azt, hogy eljött az idő, hogy kollégájuk azt kapja, amit megérdemel. Ehhez képest a szakma többsége ma úgy foglal állást, hogy Stohl közismertsége miatt aránytalanul szigorú büntetést kapott. A per végén adott nyilatkozatokból az derül ki, hogy a kollégákat meglepte a letöltendő büntetést, s elsöprő többségben vannak a szolidáris hangok. Ezek a nyilatkozatok azért is fontosak, Stohl András későbbi megítélése szempontjából, mert a médiaszereplők véleménye visszahat, s tovább alakítja a nagyközönség ítéletét.
 

Sas József: "Ismerve a mai helyzetet, a mai világot, és főleg a közvéleményt, talán jobban jár így, mint egy felfüggesztettel, mert a közvéleménynek egy része többet köpködne a semmiért. Így nem mondhatják, hogy nem bűnhődött meg."

Till Attila: "Egyáltalán nem nem erre számítottam, azt hittem, hogy csak felfüggesztett lesz, igaz ez nehéz ügy. … Ezek szerint a bíróság mégis példát akar statuálni."

Csonka András: "Nem erre a büntetésre számítottam, megmondom őszintén.”

 

Bagi Iván: "Szerintem ez egy igazságos ítélet. Nem tudom, hogy tudott volna emberek közé menni, ha most felfüggesztettet kap. Így talán a lelkiismeretével is jobban el tud számolni"

Szabó Győző: "Abban bíztam, hogy felfüggesztettet kap, eléggé letaglózott a hír."

Összességében elmondhatjuk, hogy a Stohl ügyében sikeres jogi pr kampányt folytatott a védelem. Ez a kampány cseppet sem volt elegáns, egyáltalán nem volt visszafogott, de képes volt az önkorrekcióra, és mindenekelőtt eredményes volt. Bár a kollégák és a közvélemény egy részében túlzó reményeket ébresztett a védelem, a reális perbeli esélyeket tekintve - a különösen szigorú első fokú ítélet után - Stohl András nemcsak jelentősen enyhített jogerős büntetést kapott, de jövőbeli karrierje, szakmai reputációja sincs veszélyben.

Ön mit gondol erről? Szavazzon a jobboldalon található szavazó boxban!

Bizonyos esetekben egy büntetőügy vádlottjának az a jó, ha a közvélemény minél kevesebbet tud a bűncselekmény pontos körülményeiről - más esetben azonban (és kecskeméti gyermekotthon volt igazgatójának ügye is ilyen) a vádlott elemi érdeke, hogy részletes, differenciált információkat ismertessen meg a nyilvánossággal. (Frissítve: a bejegyzés alján olvasható a feljelentéstevő álláspontja is.)

Mi történt?

Tavaly februárban, az RTL Klub Híradója robbantotta ki a kecskeméti gyermekotthon körüli botrányt. Volt alkalmazottak és szülők fordultak a nyilvánossághoz, hogy felhívják a figyelmet az otthon nevelési módszereire. Elmondták és fényképekkel próbálták bizonyítani, hogy létezett egy szakszerűtlenül kialakított dühöngő, amelyet rendszeresen használtak is. Elmondták: egyes alkalmazottaknak teljesen természetes volt, hogy a dühöngő fiatalt bezárták ebbe a szobába, ha nem tudták megfékezni. Más dolgozóknak is felajánlották ezt a lehetőséget, de nem mindenki élt vele. Akkor K. Ildikó igazgató először azt állította, hogy nincs ilyen helyiség az otthonban, majd két nappal később a megyei vezetők elismerték a "gumiszoba" létezését. Azt mondták, három olyan eset volt, amikor bezártak ide fiatalokat, de szerintük - a volt dolgozók állításával ellentétben - soha nem hagyták őket magukra.

A nyomozás 2010 februárjában kezdődött. Szeptemberben gyanúsítottként hallgatták ki az intézmény igazgatóját, aki néhány nappal később sms-ben értesített minden médiumot, hogy az eljárás ellen éhségsztrájkkal tiltakozik. Akkor azt írta, célja megvédeni azokat a gyermekeket, akik tanulni járnak az intézménybe, és azokat a kollégáit, akik nap mint nap kénytelenek a magatartási anomáliákat produkáló kamaszok, fiatal felnőttek atrocitásait elszenvedni. Mivel sem a szakma, sem kollégái nem értettek egyet tetteivel, befejezte az éhségsztrájkot. Nem sokkal később - az októberi megyegyűlésen - a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat úgy döntött, hogy fegyelmi eljárást indít ellene és az akkor már folyamatban lévő büntetőeljárás bejezéséig felfüggesztik állásából. Az asszonyt és 25 társát - az intézmény dolgozóit - személyi szabadság megsértésével vádolják - a volt vezető vádlottként is fenntartja, hogy helyesen jártak el, szerinte nem volt jobb megoldás. Büntetőperük a múlt héten kezdődött a Kecskeméti Városi Bíróságon. A múlt pénteken ismertetett vádirat szerint 2007 novembere és 2010 januárja között nyolc gyereket és négy fiatal, utógondozott felnőttet zártak be rossz magaviseletért a hatszor öt méter alapterületű, rácsos ablakú, bekamerázott szobába.
A hétfői tárgyalási napon a bíróság a volt igazgatónőt hallgatta meg, aki az ügy elsőrendű vádlottja.

Ez az ügy egy klasszikus "vacsoraasztal-téma", olyan kérdés, ami sokakat foglalkoztat, és a jellemzően egy irányba tartó, sokszor felszínes sajtótudósítások okán körülbelül hasonló véleményre is sarkallja a hírekből tájékozódókat. Az első, zsigeri reakció az nyílt ellenszenv az intézmény vezetője iránt, aki vádlottként igen komoly jogi pr-tevékenységet kell(ene) kifejtsen azért, hogy ezen változtatni tudjon. A zsigeri gyűlöletet ugyanis csak megfelelő mennyiségű és részletezettségű információ lehet képes megingatni.

Mint a korábban elemzett ügyekben, úgy itt is fontos hangsúlyozni: a vádlott olyan munkakörben dolgozott, olyan bizalmi és szakmai elvárások mentén végezte és végezné a munkáját, ami egy ilyen bélyeget nem bír el. Bár fontos, de nem elégséges cél az, hogy a büntetőjogi szankciókat elkerülje - ha a közvélemény szemében egy kegyetlenkedő, "gumiszobás" nő marad, akkor kevés esélye van a szakmájában elhelyezkedni.

Információk, háttér és bevonás

A legfontosabb feladat ezért a közvéleményt pontosabb, árnyaltabb információkkal ellátni, bevonni őket a szituációba, a vezető dilemmáiba, egyúttal pedig a felelősséget porítani, életszerűbb verziót felvázolni a "magányos kegyetlenkedő" igazgatónő profiljához képest.

Ez a törekvés látszik egyébként a vádlott bíróság előtt tett első vallomásából is. Miként árnyalja a képet K. Ildikó?

Külföldi előképek: elmondja, hogy az ötletet németországi tanulmányútja során gyűjtötte, elismerve ugyanakkor, hogy a megvalósítás során jóval kisebb büdzséből gazdálkodott, mint az ötletadó, külföldi intézmény.

Saját szakmai felelősség elismerése: az igazgatónő nem hárítja beosztottjaira a konkrét intézkedések felelősségét, hanem elismeri, hogy minden egyes elkülönítésről ő maga döntött.

Szélesebb felelősi kör: az egyetértő helyettesek és nevelőtestület kollegiális támogatása mellett kitér arra, hogy a megvalósítás terveire a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat is szóbeli hozzájárulást adott, majd a fenntartó illetékesei a megvalósult "dühöngőt" személyesen is megtekintették, és nem kifogásolták.

Az állam felelőssége: a legfontosabb, bevonódást segíti mondatokat az állami mulasztás és forráshiány kapcsán fogalmazza meg. "Kevésbé tartottam veszélyesnek egy elkülönítő helyiséget létrehozni, mint semmit sem tenni", valamint súlyosabb bűnnek tartja a leszedálást, mint a személyi szabadság korlátozását. "Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legnagyobb jogsértést a magyar állam követi el". Itt olyan közös élményekre hivatkozik, mely alkalmas a közvélemény megértésének elnyerésére - valóban, a "cserbenhagyó állam" képe ma már egy mém, mindenkinek van ilyen tapasztalata.

A szoba célja: annak bemutatása, hogy a gyermekek nem büntetésből kerültek az elkülönített helyiségbe, hanem azért hogy ön- és közveszélyes magatartásukkal se önmagukban, se társaikban ne tehessenek kárt.

Pontosabb technikai részletek: az elkülönítés szabályainak ismertetése, a szoba kialakításának magyarázata (azért volt rács az ablakon, hogy ne törjék ki az üveget, ilyen módon megsebezve magukat az ön- és közveszélyes ápoltak) segíthet abban, hogy a kaloda képe helyett egy szegényes, de funkcionalitásában magyarázható helyiséget lássunk magunk előtt.

A megoldandó probléma azonosítása, az intézeti hétköznapok leírása: az ártalmatlan, csupán kegyetlen passzióból büntetett gyerekek képe helyett az igazgatónő (nem feltétlenül a legjobb példákkal egyébként) azt igyekszik bemutatni, hogy milyen esetek megoldására használták a szobát. A közvélemény immár egészen más szituációt lát maga előtt: "magukat vagy társaikat veszélyeztették, például megharapták, fojtogatták vagy ceruzával nyakon szúrták a többieket, bútorokat hajigáltak. Amikor valamelyik lakó őrjöngött, előfordult, hogy a többiek ijedségükben autoagresszív magatartást produkáltak, például a saját hajukat tépkedték..."

Tények, adatok, részletek

Az ügyben fontos részletek ismertetése során erősen adatolható, illetve hangulatfestő, a szereplőket bemutató közlésekre van szükség. Az indexen már bő két hónapja megtekinthető az a 45 perces dokumentumfilm, ami bevezet minket a fogyatékkal élő emberek, családjuk és a velük foglalkozók, rajtuk segíteni igyekvők világába. A Láthatatlanok című film részletesen megismerteti velünk a kényszerhelyzeteket és az alulfinanszírozott, elavult tömegintézményeket. K. Ildikó munkáját, feladatát, misszióját igazán úgy lehet keretbe helyezni, ha képes mindazt megmutatni, amiről ez a film is szól:

Mit tehetne még a vádlott?

Tekintettel arra, hogy a büntetőperben 12 tárgyalási napot tűztek ki, és az utolsó ülést október 4-ére tervezi a bíróság, K. Ildikónak kevés ideje maradt a közvélemény meggyőzésére. A rendelkezésére álló bő egy hónapban érdemes lenne minél többször és a laikusok számára minél érthetőbb módon elmondania mindazt, amit bíróságon már előadott. Ennek eszköze lehet akár egy nagyinterjú, amelyben részletesen bemutathatja milyen körülmények között dolgoznak a hasonló gyermekotthonok munkatársai, és milyen kevés lehetőségük van a korszerű pedagógiai módszerek érvényesítésére. Akár nyílt levelet is intézhet a gyermekvédelmi döntéshozóknak, amelyben a megfelelő infrastruktúra, korszerű lakásotthonok létrehozását sürgeti a gyermeknevelésre alkalmatlan, zsúfolt kastélyotthonok helyett. Az egyes tárgyalási napok után pedig újságírók számára is összefoglalhatja (ideális esetben ügyvédjével "munkamegosztásban") véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban.

Egy biztos: K. Ildikónak a bíróság és a közvélemény ítélőszéke előtt egyaránt azt kell tudatosítania, hogy egy alapjaiban hibás gyermekvédelmi rendszerben kellett működnie, és ha őt elítélik, akkor a rendszer fenntartói és működtetői maguk is bűnösök.

≠≠≠

Frissítés: A kommentelők között megszólalt az ügy egyik érintettje, aki az intézményvezető elleni feljelentést tette. Hozzászólását ezen a helyen is idézzük, s neki is azt javasoljuk, érveit, álláspontját a nyilvánosság előtt is ismertesse! Az ügyről az ő szempontjából a detonator-detonator.blogspot.com blogban olvahatunk.

A cikk valóban jó lenne, ha a cikkíró előzetesen jobban tájékozódott volna! A Juhar utca ugyanis nem egy pszichiátriai intézet, hanem egy oktatási intézmény, ahova a gyermekeket egy szakemberekből álló Szakértői Bizottság vizsgálja meg előzetesen, hogy oktathatók.e!
Az elzárások nem a gyermekek ön- vagy közveszélyessége miatt történtek, hanem büntetési célzattal, hiszen a naplóbejegyzések szerint "visszafeleselt, éneklésével zavarta a többieket az alvásban" és hasonló okokból.
A minden pedagógiai végzettség nélkül ismerősi alapon kinevezett vezető által állított külföldi példák nemhogy nem léteznek, ellenkezőleg, nyugat-európában súlyos büntetés jár ilyesmiért.
Mint az ügybeni feljelentést tevő jól ismerem a történteket, minden vádlotti védekezés olyan hazudozgatás, amely csak a megvádoltatása után jutott a vádlott eszébe, addig, éveken át egy lépést sem tett e téren, kényelmesen alkalmazva a gyermek dühöngőbeli elkülönítését.
A saját rosszalkodó gyermekét sem zárja be órákra/napokra senki sem a kamrába, nemhogy egy értelmi fogyatékost, aki nem is érti, hogy miért történik vele mindez.
Mindent letagadott eleinte, csak a bizonyítékok hatására váltott át ezen "élharcossá" de nem elgondolkodtató, hogy csak ő egyedül, a gyógypedagógus szakma heves tiltakozását kiváltva?

Legközelebb talán egy legényes, vagy csárdás is megteszi. Sőt, ehhez képest még a pogózás egy Alvin és a mókusok koncerten is igazi biztonsági játék.

Gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak egy román állampolgárt, a per hétfőn kezdődött meg a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. A férfi az ügyészség szerint egy helvéciai tanyán ittas állapotban, tánc közben megszúrta szintén román állampolgárságú munkatársát, aki egy nappal később belehalt sérülésébe.

A vádirat szerint Dumitru Uriuc vádlott és az ügy sértettje 2010 júliusa óta egy helvéciai tanyán élt, rendszeresen italoztak. Ez év január 6-án több tanyán is megfordultak, bort és pálinkát fogyasztottak, és azoktól erősen leittasodtak. A vacsora után úgynevezett "késes cigánytáncot" jártak, ennek során mindkettőjüknél kés volt, amelyekkel szurkáltak és csapkodtak egymás felé. A tánc közben a vádlott az egyik mozdulatot elvétette és megszúrta munkatársa hasát.

A sértett nem ment orvoshoz és január 8-ára virradó éjjel meghalt. Halálát a szúrás következtében létrejött hashártyagyulladás és vérmérgezés okozta. Az orvosi szakvélemény szerint a sértett a szúrást követően olyan állapotban volt, hogy önállóan is képes lett volna orvosi segítséget kérni, amit elmulasztott. Az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés vétségével vádolja a román állampolgárt, aki szabadlábon védekezhet.

MTI nyomán

A Tűzraktér-ügy régóta húzódó, a jogi pr eszközeit mindkét oldalon előszeretettel alkalmazó csata, végkimenetele pedig generális tanulságokkal járhat a csendrendeletek és szórakozóhely-bezárások kapcsán ütköző önkormányzatok és civilek számára. A II. kerületi teraszoktól a Zöld Pardonig, Erzsébetváros és Terézváros éjszakai hangerejétől a Sirályig és akár a Sziget Fesztiválig húzható az ív, melyen ez a történet nyugszik.

Mi történt?

A Tűzraktér 2005-ben indult, és lassan három éve költözött a VI. kerület egyik volt iskolaépületébe, a Hegedű utcába. Az éveken keresztül üresen álló, fővárosi és kerületi önkormányzati vegyes tulajdonú, részben műemléki védettségű ingatlant a Tűzrakteret működtető Art Sector Alapítvány bérli az Önkormányzattól. A kerület - a szervezet korábbi kulturális és civil törekvéseink elismeréseképpen - jelképes összegű bérleti díjat állapított meg, de a havi közel másfél millió forintos közüzemi díjak a Tűzrakteret terhelték.  -Sikereiket a főváros is elismerte, 2010-ben Pro Urbe Budapest díjjal tüntette ki a kulturális központot, de megkapták a Kulturális Minisztérium miniszteri elismerését, és az EUROREGIO Innovációs Díját is.

Egy négyemeletes, több mint 3500 m2 alapterületű, megszűnt terézvárosi iskola ingatlanegyütteséről van szó, melyen az épületek állagának megőrzése céljából a Tűzraktér jelentős beruházásokat végzett. A Kerületi Önkormányzat mégis úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a Tűzraktér vendéglátói szerződését, és a képviselő-testület 2011. február 24-i ülésén 2011. március 31-ével kiürítésre kötelezte az üzemeltetőket. Döntésüket gazdasági okokra hivatkozva indokolták.

'Terézváros önkormányzata nem kívánja ellehetetleníteni a kulturális műhelyek munkáját, ugyanakkor indokolatlannak tartja, hogy "gyakorlatilag fillérekért" adja bérbe a Tűzraktér Független Kulturális Központnak helyet adó Hegedű utcai épületet." írta a VI. kerületi sajtóközleményében, azt követően, hogy két LMP-s képviselő sajtótájékoztatón állt ki a Tűzraktér megmaradása mellett. A VI. kerület közölte, nem tartják elfogadhatónak, hogy "egy nagy lobbierővel rendelkező alapítvány" "zsarolja az önkormányzatot". Emlékeztettek arra, hogy az ingatlant eredetileg 2008-ban egy hónapra kapta ingyenes használatba az alapítvány egy nemzetközi kulturális esemény megrendezésére, majd a használat határidejét többször meghosszabbították. Tájékoztatásuk szerint az ingatlan műszaki állapota az évek során annyira leromlott, hogy elkerülhetetlenné vált a részleges felújítás. Az önkormányzatnak nincs elég pénze a felújítási munkákra, ezért döntöttek a pályázat kiírásáról. A konstrukció lényege, hogy a nyertes pályázónak kell az ingatlant saját forrásból felújítania, ám a költségek egy részét az önkormányzat bérbeszámítással visszatéríti. A bérleti díjat minimum havi 3 millió forintban határozták meg.

A civilek utcára vonulva tiltakoztak, az LMP parlamenti felszólalásban kelt a hely védelmére, Szőcs Géza kulturális államtitkár közvetítőnek ajánlkozott a kerület és a civilek vitájában, azt közölve: "A Tűzraktér nemcsak a nemzetnek, a nemzet fővárosának, hanem a kerületnek is fontos lehet", hozzáfűzve: a Hegedű utcában egy spontán, ösztönös, és ezáltal hiteles kezdeményezés jött létre. Ezzel ellentétben Terézváros előző vezetése által az Ötvös utcában sok milliárd forintból felépített művelődési ház "egy hatalmas, minősíthetetlen semmi"; árából a Tűzraktér évtizedekig működhetne.

Az eredménytelen pályázat után az önkormányzat úgy döntött, hogy alkotóházként működhet tovább a Tűzraktér, nem kell kiköltözniük. Az április elsején kihirdetett döntés nem hozott megnyugvást: a képviselők négy hét elteltével úgy döntöttek, hogy az alkotóház működtetésére a TERMA Zrt-t (Terézvárosi Kulturális Közhasznú Zrt) jelölik ki, azaz a civilek és az általuk szerzett szponzorok helyett az önkormányzat saját cége és saját forrásai igénybevételével működhetne tovább a hely - a civilek válaszul egy petíciót nyújtottak át a polgármester-helyettesnek, melyben arról nyilatkozott minden Tűzrakteres művész, hogy csak akkor marad a Hegedű utcában, ha az Art Sector is zöld utat kap.

Nyerészkedő despota vagy felelősen gazdálkodó, rendteremtő kerületi vezetés?

Az ügyben vitt profilokat vizsgálva egyértelműen tetten érhető a szándék a nagyon markáns labellingre - főleg a Tűzraktér részéről. A civilek a nyilvános tevékenységre koncentrálja fő erejüket, arra törekednek, hogy pár szóval, erős jelzőkkel leírható, kontrasztos képet teremtsenek - a nagyon negatív árnyalatokkal jellemzett önkormányzat és a közérdek, a kultúra oltárán áldozó alapítvány párharcát igyekeznek bemutatni.

Az önkormányzat jellemzése épp ezért homlokegyenest eltérő saját interpretálásukban, illetve a civilek oldaláról közelítve. Terézváros vezetősége a kezdetektől arra törekedett, hogy döntése mögé észérveket próbáljon állítani, a rend, a "gazdasági megfontolások" indokait sorakoztassa fel. Az értékes ingatlan financiális és szervezési szempontból hatékonyabb működtetéséről szóló üzenet azonban a kezdetektől falsnak bizonyult, nem működött.

Zátonyra futott a hideg fejű döntéseket hozó önkormányzat képe azzal, hogy a kerületi vezetés kommunikátorai a kezdetektől érzelmektől fűtött stílusban nyilvánultak meg. Amikor az Önkormányzat közleményében arról ír, hogy az alapítvány "képzeletük szülte történeteket felvonultató sajtóközleményt" adott ki, illetve "valószínűleg Klaus Wowereit sem veregette volna hátba Balla Zoltánt és Simor Ágnest, ha az Art Sector Alapítvány Berlinben élősködne az adófizetők pénzén", nem tesz egyebet, mint visszaigazolja a Tűzraktér állítását, miszerint személyes, illetve politikai okok alapján hoztak döntést.

A stílus mellett az ütemezés és a választott eszközök sem voltak alkalmasak arra, hogy a racionális döntéseket kommunikáló önkormányzat profilját mutassák be. Az utolsó pillanatban kiírt pályázat, majd annak sikertelensége, a "duplafenekű" döntés arról, hogy az alkotóház maradhat, de (korábbi, önnön pénz- és eszköztelenségét hangsúlyozó álláspontját cáfolva) az önkormányzat cége viszi azt tovább, szintén nem a szavahihetőséget erősítették. Ennél még valószínűleg a nyílt sisakos rendpártiság is többet hozott volna: a konzekvens üzenetet mindenki ugyanúgy értette volna - a kerület nem kíván egy alternatív alapítvány kezelésében hagyni egy ilyen fontos intézményt.

Kihez beszélünk?

A felek kommunikációjának értelmezéséhez mindenképpen számolni kell vele, hogy a Tűzraktér és a kerületi önkormányzat elsődleges célcsoportja nem azonos. Amíg az alapítvány a budapesti, alternatív kultúrát fogyasztó fiatal célközönséghez és az urbánus művészeti szcéna képviselőihez beszél, addig az önkormányzat az elöregedő kerület állandó lakosainak (azaz a helyi választópolgároknak) elvárásait akarja kitapogatni. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a kétféle társadalmi csoport véleménye, értékítélete ne alakítaná egymást. A terézvárosi nagymama számára fontos lehet unokája véleménye, a Tűzraktérben performanszt rendező kortárs művész pedig - a saját érdekében is - haljandó lehet tiszeletben tartani a környéken élők pihenéshez való jogát.

A kerület az első verbális konfliktusok után szimpatikusnak nehezen nevezhető hatalmi technikákkal próbálta "jobb belátásra" bírni az alapítvány képviselőit, ami szintén nem segítette kommunikációs pozíciójukat. Egymást érték a Tűzraktér adóügyi,  ÁNTSZ- és tűzvédelmi vizsgálatai, rendőrségi látogatások, a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal ellenőrzése, valamint a kerület Kereskedelmi Osztályának rendőrökkel kísért akciója, amelynek során bezáratták a már kávézóként nem funkcionáló földszinti kiállítóteret.

Drogos huligánok vagy a modern kultúra apostolai?

A kettősség a Tűzraktér, illetve a működtető alapítvány profiljában is feltalálható, de az amatőr módon kommunikáló önkormányzat nem volt képes arra, hogy hasonló bizonytalanságot idézzen elő, mint amivel saját maga küzd. A közmegítélés jelenleg egyértelműnek mondható: a civilek a nyilvánosság tervszerű használatával, ügyes kommunikációval elérték, hogy a többség egy, az alternatív kultúra fontos szentélyét védő társaságként tekint rájuk.

Az alapítvány mindig is kiemelt figyelmet fordított a nyilvánosság elérésre. Magától értetődő természetességgel kezelik a közösségi médiát: a bezárásra vonatkozó első hírekkel szinte egyidőben elindultak a tiltakozó Facebook-csoportok, online petíciót és pénzgyűjtést kezdeményeztek. Ezen eszközök segítségével nagyszámú tiltakozót tudtak mozgósítani, amivel rögtön elérték, hogy az önkormányzat visszariadt a rapid lépésektől, és belement a tárgyalásokba, ami időt jelentett a tűzraktereseknek. A tervszerű közösségi média használat mellett a klasszikus média-kommunikáció eszköztárát is sikerrel alkalmazták. A civilek a Tűzraktér agóniája kapcsán nagyobb figyelmet, széles sajtóelérést szereznek, mint azt a csúcson lévő kulturális központ korábban bármikor is tudott. A sorban távozó, vagy épp kitartó, de mindenképp egy irányba kommunikáló művészek képe erős fegyvertény volt a nyilvános küzdelemben. Ügyesen kerülték ki a politikai csapdákat is: a konzervatív polgármesterrel szemben ugyancsak konzervatív támogatókat vonultattak fel, kihasználva a kormánypárton belüli ellentéteket. Ennek legemlékezetesebb mozzanata a máskülönben szintén kulturális intézmények bezárásával foglalatoskodó fővárosi vezetés szóra bírása volt a Tűzraktér védelmében. Az alapítvány képviselői minden lehető alkalommal szóba hozták a Tarlós  Istvántól kapott Pro Urbe díjukat, ügyesen elhallgatva, hogy arról még Demszky Gábor javaslatára az előző közgyűlés hozott döntést. Kérdéses azonban, hogy mennyiben használt az önkormányzattal folytatott tárgyalásoknak, hogy miközben az alapítvány egyik vezetője megegyezési szándékát hangsúlyozva "üzent" az önkormányzatnak, a Tűzraktér más képviselői éles hangon lemondásra szólították fel az illetékes alpolgármestert.

A kerület vezetését látszólag meglepte a jól szervezett tiltakozás. Önmagában az a tény, hogy a polgármesteri felütés után alpolgármesteri indítvány veszi el a működtetést, legújabban pedig már a jegyző kommunikál az ügyben, jól jelzi, hogy maguk is kellemetlennek, saját személyükre károsnak tartják az erőből hozott döntéseket magukhoz kötni. A kerületi vezetés a taktikázással és a következetlenséggel elérte azt, hogy a "kábítószerezős, bulizós banda" jól körülhatárolható társadalmi csoport számára ellenszenves képét nem tudta ráragasztani a civilekre. Nem véletlen, hogy immár épp a Tűzraktér húzná magára indirekt módon ezt a jellemzést, a másik oldal szájába adva azt, mert tudja, hogy a többség értékítéletével ez úgysem találkozik (vö: "azért állított meg, mert fekete vagyok?").

Mire számítunk?

Az önkormányzat kommunikációs terve lényegében összeomlott, az ügyet új stratégia villámgyors felépítése nélkül csak erőből oldhatja meg - ami jelentheti azt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság szeptember 20-án tartandó tárgyalásán az ő jogértelmezése kerekedik felül, de a nyilvánosságban vesztésre áll. Sőt, egy esetleg rá nézve kedvező bírósági ítélet sem változtathat azon a tényen, hogy a jelenleg uralkodó közvélekedés okán a mai közönség nem tér vissza az önkormányzati működtetésű alkotóházba, új látogatókat és új tartalmakat pedig nem lesznek képesek biztosítani. A kerület "hivatalos művelődési házát" működtető, a Tűzraktér működtetésére is kiszemelt önkormányzati cég ugyanis saját pályán is kudarcot vallott, ezt ilyen közegben csak tetézni tudja, hosszan tartó, kényelmes támadási felületet adva.

A Tűzraktér a bírósági eljárás alatt élni fog mindazon eszközzel, melyet működése, közönsége lehetővé tesz. Lesz őszi tiltakozás az utcán és az interneten egyaránt, lesznek figyelemfelhívó akciók. Ki fogja használni a korábban ellenzékben lévő mai kerületi vezetés előző ciklusban tett nyilatkozatait, melyekkel azt az intézményt támadták, mellyel most kvázi összeolvasztanák a Tűzraktért.

Nagy a valószínűsége persze, hogy a civilek elvesztik a jogi csatát az önkormányzat ellen, ám a nyilvánosság előtt nyerésre állnak. És ez sem kevés, ha más helyszínen újra akarják kezdeni.

Az új Munka Törvénykönyve (elfogadása esetén) sok tekintetben átalakítja a munkavállalók helyzetét és lehetőségét, különösen a közszférában. A jövőben gyengülő jogosítványok azonban még a mai szabályzás kapcsán is nehezen érvényesíthetők - mint azt a Nemzeti Nyomozó Iroda egyik munkatársának pere is bizonyította.

Mi történt?

A rendőr, akit a perben a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) jogsegélyszolgálata képviselt, nyomozó beosztásban dolgozik, feladata a titkos információgyűjtés. Ennek során hírforrások kiépítése és "karbantartása" a dolga, rendszeres személyi kapcsolat fenntartása az informátorokkal, titkos nyomozások végzése. Munkaköréhez tartozik a külföldiek maffiaszerű bűncselekményei elleni titkos információgyűjtés mellett a kábítószer-bűnözés, a prostitúció, fegyver és veszélyes anyagok csempészete, pénz- és értékpapír hamisítás elleni fellépés. A rendőrség vezetése azonban úgy döntött, hogy a nyomozónak a továbbiakban nem jár kedvezmény (azaz szolgálati ideje 1,2 szeres szorzóval való számítása), holott néhány éve még indokoltnak látták megemelt szorzóval számítani szolgálati idejét. A rendőr pert indított.

A bíróság által kirendelt munkapszichológus szakértő megállapította, hogy beosztása fokozott igénybevétellel és veszéllyel jár, tekintettel arra, hogy a pszichés igénybevétel a nap 24 órájában az egész személyiségére hatással volt. A munkaidőn kívüli hivatalos távollétek a felperes családi életében is okozhattak gondokat. A titkos nyomozó nem tud előre tervezni, kiszámíthatatlan, hogy mikor, mit és hol kell tennie. Mindez napi szinten olyan fizikai és pszichés megterheléssel jár, ami egészségkárosító kockázat, tehát indokolt a "veszélyességi pótlék" - ítélt a Pécsi Munkaügyi Bíróság bíróság.

Forrás: Független Rendőr Szakszervezet

 A munkaügyi perek során mindig kiemelt figyelmet kell fordítani a peres felek speciális viszonyára - főleg akkor, ha a továbbfoglalkoztatás a cél. A munkavállaló nem indíthat nyilvános negatív kampányt a munkaadó ellen, mivel ezzel kizárja a "békés visszavonulás", megegyezés lehetőségét, mindkét fél számára megnehezíti, hogy a jogerős döntést követően a jövőbeli, gyümölcsöző együttműködés igényét kommunikálják a nyilvánosság felé.

Szűk az egyenruha

A fenti esetet tovább bonyolítja, hogy egy speciális feladatot ellátó, szükségképpen a nyilvános szereplés lehetőségétől (további karriercélok esetén) megfosztott rendőrről van szó. Profilazonos kommunikációt csak akkor folytathat, ha mindvégig az egyenruha "méltóságát", becsületét védi, szolgáló és védelmező altruistaként jelenik meg. A rendőrséget mocskoló rendőr a többség számára visszatetsző!

Ezt használja ki adott esetben a vezetés akkor, amikor a vele szembeforduló alkalmazottat annak felelősségére figyelmezteti, és a nyilvánosságban egy, a közérdeket "eláruló", nyerészkedő figurát igyekszik belőle faragni.

Tetszetős az egyenruha

Ugyanakkor az egyenruha esély is egy jól működő profil kihasználásra - ugyanezt a pozitív prekoncepciót használták fel egyébként a vádlottak a Zsanett-ügyben is. A kevés pénzért veszélyes, megterhelő munkát végző, a közösség biztonságáért dolgozó "barátunk" olyan kép, ami nagyon előnyös pozíciót biztosít a nyilvánosság kegyeiért folytatott harcban. Itt ezt a védelem ki is használta: az általa végzett munka veszélyes és megterhelő jellemzőit taglaló közlemény, illetve a szakértői vélemény eme megállapítása mindenképpen a jogi pr fontos eszközei voltak.

Kihelyezett kommunikátor, munkamegosztás

Fontos feladata van a rendőrt képviselő szakszervezetnek a jogi pr tekintetében is. Ők azok, akik a konkrét szereplővel ellentétben negatív eszközökkel is élhetnek, a vezetést érintő kritikát is megfogalmazhatnak. Ahogy a Stohl-ügyben a vádlott bűnbánó, csak pozitív üzenetekkel él, és a védő (valamint az ügyesen falhasznált bulvársajtó) támad, úgy itt is egy másik fél a támadó.

A szakszervezet belépése "porítja" a kritizáló szerepet, a pert indító rendőr helyett egy erre szakosodott, belső szervezet támad. Más a külső észlelés is, immár a rendőrség különböző szintjei folytatnak szakmai, adminisztratív jellegű vitát. A szakszervezet is "a" rendőrség, nem pedig egy dezertőr, aki a homogénnek tűnő rendőri szervezetre támad.

Az ügyészség szerint 22 embert akart lemészárolni, egészen idáig súlyosan vesztésre állt: S. Ábel indexes interjúja a magyar jogi pr egyik legfrappánsabb húzása, amit valaha láttunk. 

Mi történt?

A rendőrség 2010 februárjában elfogott egy 22 éves budapesti egyetemistát, aki a hatóság szerint arra készült, hogy egy bevásárlóközpontban vagy egy campusban válogatás nélkül lelőjön huszonkét embert: Azért pont huszonkettőt, mert a huszonkét rossz évéért akart bosszút állni. A vérengzést követően magát is meg akarta ölni a rendőrség szerint.

Az elfogott S. Ábel másfél éve ül előzetes letartóztatásban, idén márciusban elkezdődött a büntetőpere a Fővárosi Bíróságon. Első releváns megszólalása az indexnek adott videóinterjú.

Vesztes kezdet: a nyilvánosság egyértelműen "mészárlásra készülő diákként" azonosította a vádlottat

S. Ábel számára nem is alakulhatott volna rosszabbul a letartóztatást következő időszak, gyorsan kialakuló nyilvános profilja óriási hátrányt jelentett számára. A betegsége miatt bizarr hajviseletű, furcsa megjelenésű fiatal férfi jellemzésére a bulvársajtó által könnyen dekódolható eszközöket használtak. A zaklatott lelkiállapotról tanúskodó blog, a tömeggyilkossági szándékot igazolni hivatott vers, a mentális problémák és (az engedéllyel tartott) lőfegyvere mind-mind a bűnösséget igazolta. A közvetlen előzmény, a pécsi lövöldöző egyetemista által okozott, friss megdöbbenés pedig különösen kiélezte a közvélemény az ilyen ügyekre.

Egy elsőéves gyógyszerészhallgató november végén a pécsi egyetemen lövöldözött egy maroklőfegyverrel, a diák egyik csoporttársa, egy 19 éves fiatalember a helyszínen  meghalt, egy embert életveszélyes, kettőt súlyos állapotban szállítottak kórházba. A lövöldözőt nem sokkal a támadás után a rendőrség elfogta. Kiderült róla az is, hogy egy lövészegylet tagja volt, ezért engedéllyel tartott fegyvert.

Ezt követően pedig sorjáztak az S. Ábelről szóló, bizarr és kizárólag negatív közlések: istennek képzelte magát, orwelli gondolatbűnt emlegetett, 14 éves korában már pszichiátrián kezelték, korábban is többször vizsgálták. A vádirat szerint S. Ábel agresszív volt, a nála gyengébb családtagjait rendszeresen bántalmazta, dühkitörései során a lakásban tört-zúzott. Eltörte a nagymamája állkapcsát. Csőre töltve címmel regényt is írt, egy elképzelt helyen, elképzelt időpontban lezajló lőfegyveres iskolai ámokfutás történetét elmesélve. A vád szerint édesanyja is félt tőle, "életét és környezetét gyűlölte", az is előfordult, hogy gázpisztollyal lőtt ki lakása ajtaján. Barátai is terhelő vallomást tettek, egyedül lelkipásztora nyilatkozott róla pozitívan.

A tét: mindennél fontosabb a látszat, a vélemény, a megítélés

A jogi pr eszközei és céljai itt kivételes pontossággal, szinte teljesen azonosak a jogi védelem szempontjaival. Látszatot, megítélést kell mérlegelnie a bíróságnak is az elé tárt közvetett bizonyítékok alapján. Nem egy megtörtént mészárlás miatti felelősséget kell elbírálnia (szerencsére), hanem szándékot, egy jövőbeli magatartás esélyét.

Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a bíróság itt majdnem ugyanúgy működik, mint az egyéb büntetőperekben a közvélemény: arról alkot véleményt, hogy milyen embernek, mire képesnek tartja a vádlottat. Ha pedig így van, akkor a védelem, a bírósági stratégia is arra kell épüljön, hogy S. Ábel profilját rajzolja meg, kommunikációs eszközöket vessen be, látszatok és érzetek között egyensúlyozzon.

A válasz: mintha egy másik vádlott nyilatkozna

Az első komoly, hosszú, láthatóan megtervezett és felépített interjú, melyet S. Ábel letartóztatása óta adott, a jogi pr egyik legjobban sikerült megvalósítása. Az indexnek nyilatkozó vádlott egyszerre reflektált jogi, eljárási és kommunikációs kérdésekre - teszi mindezt úgy, hogy alapjaiban kérdőjelezi meg a vádhatóság által másfél éve alakítgatott vádlotti profilt, és az egész eljárást.

A teljesség igénye nélkül, csak a fontosabb elemekre térünk ki az alábbiakban.

• Összeszedett, moderált nyilatkozó: S. Ábel pontosan fogalmaz, visszafogottsága, leíró szövege szöges ellentétben áll az önmarcangoló, kontrollálatlan, közveszélyes őrült eddig erősített képével.

• Annak hangsúlyozása, hogy az egész ügy csak feltételezésekre épül: jogi és pr szempontból is a legfontosabb annak hangsúlyozása az ügyben, hogy nem történt gyilkosság, a vád azon a feltételezésen alapul, hogy történhetett volna. Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy konkrét előkészületek történtek volna 22 ember megölésére. "Azzal vádol az ügyészség, hogy valahol, valamikor, valakiket megöltem volna".

• Az ellenoldal hiteltelenítése: a közölt eljárásjogi körülmények (így például az, hogy S. Ábel saját bevallása szerint úgy beszélgetett a rendőrségnek dolgozó Végh József pszichiáterrel, hogy nem tudta, azt nem köti titoktartás) alkalmasak arra, hogy a korábban tett terhelő vallomások és szakvélemények "gazdáit" ne fogadja el kritikátlanul a közvélemény, illetve a bíróság.

• A beismerő vallomás "magyarázata": a fenti körülményen túl az is gyengíti az első kihallgatáson tett beismerés erejét, hogy megtudjuk, ekkor nem volt jelen a kirendelt (elkéső) védő sem.

• Kontextusba helyezés: S. Ábel írói-költői munkássága idáig egyértelmű bizonyítékként szerepelt az ügyben, mely a gyilkossági szándékot volt hivatott igazolni. Magától értetődő válasz, mégis csak most került sor rá, hogy a magyar szépirodalomból hivatkozzon a vádlott olyan közismert művészeket, akik hasonló témában, hasonló formában alkottak (vö: "Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök"). A szólásszabadság és a művészi önkifejezés védelmére való hivatkozás szintúgy elemeli, új összefüggésbe helyezi a vádlott verseit.

Összegezve:

Az index interjúja alapvetően átrendezheti az eljárás menetét, és még inkább a nyilvános percepció alakulását. Valóban a semmiből hozták vissza a védelmet ezzel a nyilatkozattal, egyúttal látni lehet azt is, miként fog az eljárás során a védelem érvelni. A vádnak is stratégiát kell váltania: a hangulatfestő elemek, a közvetett jellemzések helyett arra kell törekednie, hogy minél közvetlenebb veszélyt és szándékot bizonyítson. Ha ebben sikertelen lesz, úgy S. Ábel bűnössége nehezen áll meg a bíróság előtt.

*

Ön mit gondol? Blogunk "12 dühös ember" című rovatában ismét szavazhat, ezúttal S. Ábel ügyében kérjük a véleményét - a szavazógép jobboldalt található.

Ritka alkalom, amikor profik mérik össze erejüket a jogi pr-küzdelmekben; most pont egy ilyen eset bontakozik ki a szemünk előtt. A magyar televíziózás egyik legismertebb, legtapasztaltabb arca és a második számú országos kereskedelmi televízió (korábbi munkahelye) nyitott frontot egymás ellen a nyilvánosságban.

Mi történt?

Vágó István, a népszerű játékmester a közszolgálati csatorna mellett mindkét nagy kereskedelmi televíziót is megjárta, a tv2-n a Mindent vagy Semmit!, majd az RTL-en a Legyen Ön is milliomos! című vetélkedők jelentették a pálya csúcspontjait. Amikor az RTL a hosszú ideig sikerrel futó, de megújulásra képtelen kvízt hosszabb ideig szüneteltette, Vágó visszatért a tv2-höz, ahol már nem tudta megismételni korábbi sikereit (a teljes képhez hozzátartozik, hogy "odahagyott" műsorát az RTL celebekkel és Fábry Sándor vezetésével sem tudta feltámasztanui). A tv2-vel próbálkozó játékmester végül a Párbaj című műsorral mondott csődöt, a tavaly november elindult 40 milliós játszma vezetésére már nem őt kérték fel. A valóban méltánytalanak tűnő, utolsó pillanatban történt lecserélése a fiatalabb Rákóczi Ferencre mélyen megviselte Vágó Istvánt. Korábbi életrajzi könyvét kiegészítésekkel újra kiadta, melyben immár korábbi munkaadójáról is elítélően nyilatkozik a korábban szintén tv2-nél dolgozó, hasonlóan zilált körülmények között távozó beszélgetőpartnerének, Bárdos Andrásnak.

Ekkor még úgy emlékezett, hogy személyes konfliktusba forduló szakmai vita miatt rúgták ki: "Kiabáltam. Egy ismerősöm, aki járatos a Tv2 belügyeiben, azt állítja, hogy ezért a hisztiért rúgtak ki. Valóban hisztiztem. Hangosan. Azt kiabáltam, hogy ezt a műsort én másként fogom csinálni, mert úgy lesz jó. Lehet, mondták, de nem ez áll a licencben, nem így találta ki az angol jogtulajdonos. (...) Mire én azt üvöltöttem vissza, hogy több licencet változtattam már meg, és hogy írjanak levelet az angoloknak, hogy ezt én így akarom. Azt mondta a főszerkesztő, hogy ezt a levelet ő nem írja meg. Mondom, írd meg nyugodtan, én már rengeteg olyan licencműsort csináltam, amelyik teljesen máshogy ment, mint ahogy azt az eredeti licencadó elképzelte. És jobbak is lettek! Nem, nem, ő ezt nem csinálja. Mindegy. Tehát egy kicsikét parázs, paprikás hangulatban váltunk el egymástól fél egy körül. Dühösen bevágtam magam az autóba, és hazavezettem" - nyilatkozza a könyv új fejezetében.

A tévés azonban a közelmúltban új indokot vélt felfedezni elbocsátása mögött: az elmúlt években közéletileg egyre aktívabb, majd az utóbbi hónapokban Gyurcsány Ferenc kampányának egyik fontos arcává váló Vágó szerint a tv2 őt politikai okokból rúgta ki. Gyurcsány egyik kampányszervezete, a a Demokratikus Charta pécsi szervezetének rendezvényén "bizonyítékait" is előtárta, melyek szerint a távozása után "egy jobboldali sajtótermék hirtelen a tv2 hirdetőjévé vált", ami által a csatorna nagyobb bevételhez jutott, illetve a Tények-hez a Hír Tv-ből érkezett egy újságíró magas beosztásba.

"Miután a tv2 korrektül elszámolt Vágó Istvánnal, egy ideig türelmesen figyeltük a televízió ellen indított rágalomhadjáratát, amelyet legtöbbször légből kapott összeesküvés-elméletekkel színezett, de néhány nyilatkozatával túl messzire ment, így a tv2 vezetése úgy döntött, a bíróság előtt számoltatja el az ex-kvízmestert valótlan állításaiért. A per januárban kezdődik" - tudatta közleményében a tv2.

Ezzel pedig kezdetét vette a nyilvános üzengetés és taktikázás. Vágó István saját szempontjából hasznos interjút adott a héten, ahol megvillantotta az általuk követni kívánt jogi és a pr stratégia alapjait is. Alábbiakban ezeket fogjuk elemezni.

"Egyedül a világ ellen"

Vágó profilja ebben az ügyben a "nagy" tv2 ellen küzdő nyugdíjasé (erre külön is kitér a cikkben), aki nagy szakmai tapasztalattal, jobbító szándékkal vállalt szerepet a tv2 munkájában, de kisemmizték, egy kommunikációs hadigépezetet fordítottak vele szembe, és igaztalanul vádolják.

Erős jövőbeli képet rajzol a tervezett, első tárgyaláson követendő stratégiájáról. A televíziós tapasztalat okán jó drámai érzékkel bíró és az ennek érvényesítéséhez szükséges eszközöket ismerő szakember valóban képes lehet arra, hogy amolyan show-t csináljon a bíróságon. A kérdés mindig az, hogy miként hat ez úgy az eljáró hatóságokra (melyek a "bohóckodást" általában nem tolerálják), mint a közvéleményre. Hiszi-e a többség, a közvélemény nagyobb része, hogy Vágó István valóban az, akinek-aminek most mutatná magát?

A politikai szál

Ha a jelenlegi pártpolitikai preferenciákból indulunk ki, akkor egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. A jelenleg legnépszerűtlenebb politikus, Gyurcsány Ferenc "szárnysegédjeként" feltűnő Vágó István nem építhet arra a politikai ízléstől javarészt független szimpátiára, amely korábbi éveiben elkísérte. Helyesen hivatkozik arra, hogy ő a politikai motivációval kapcsolatos állításait egy kisebb (ámde sajtónyilvános!) körben tette, hiszen ott és akkor valóban csak egy adott, kisebb kör szimpátiáját akarta elnyerni a mártíromsággal. Az országos sajtóba kerülő közlés azonban jelen szövegkörnyezetben erre már nem alkalmas - ismét csak a preferencia-vizsgálatokra hivatkozunk: a döntő többség Gyurcsány Ferenc és a tv2 közül az utóbbit választja.

Ha viszont már így alakult, akkor Vágónak elemi érdeke állításait tényekkel alátámasztani. A tv2 bárminemű kormánypárti elfogultsága, a csatornára gyakorolt politikai befolyás bizonyítása az egyik fontos, nyilvános feladata. Nem fogunk meglepődni, ha az eljárás során egyre több olyan információval jelentkezik majd (személyi és működésbeli leírásokkal a tv2-ről), mely ezt az álláspontot hivatott bizonyítani.

Az előkészítetlenség visszaüthet

A játékmester jelenleg lényegében válságkommunikációt folytat, melynek aranyszabálya, hogy sose hazudj! Válság alatt itt anyagi, szakmai és hitelességi deficitre gondolunk: ez az akció megnehezíti, hogy más csatorna vegye alkalmazásba (pereli az előző munkahelyét, nyílt politikai tevékenységet folytat - így jelenleg egyetlen ember, a szintén Gyurcsány-kampányt folytató Gréczy Zsolt dolgozik televíziósként).

Vágó leggyengébb pontja ezért az őszinteség lehet, az előkészítetlen sajtószereplések során felépíteni kívánt kép hamisabb pontjai. A 160.000 forintos nyugdíjat bevalló, idősebb úr profilja ugyanis pillanatok alatt szétzúzható, ha a tv2-től "kiszivárognak" Vágó István fizetési papírjai. A milliós bérezésű közszereplőkkel a közvélemény ritkán szolidáris (vö: "pofátlan" végkielégítések). A tv2 fenti közleményében a "korrekt elszámolás" emlegetése pont erre figyelmeztet.

Ugyanígy nem tűnik felkészültnek Vágó arra, hogy saját erkölcsi-politikai mércéjének út magát is megfeleltessék. Ha ugyanis kritikus a tv2-vel a vélt politikai komisszárok beültetése okán, akkor miként viszonyul saját politikai kampányszerepéhez? Miért nyilatkozik tévés terveiről, ha közben a másik oldalon kritizálja a politikai és televíziós feladatokat egyidejűleg ellátókat? Biztos lehet abban, hogy ezt is megkérdezik tőle - épp a kormánypárti sajtóban.

Az első éles ügy: bárhogy végződhet

Egy biztos: Vágó István az első olyan televíziós, aki hosszan tartó, politikai elemeket fősodorban szerepeltető nyilvános harcba kezd egy országos kereskedelmi csatornájával. Nem ez az első konfliktus, ahol tévés és televízió szerepel - Friderikusz Sándor emlékezetes csatát vívott az RTL-lel, a közmédiából több hullámban, általában kormányváltáshoz igazodva eltávolított újságírók is kezdtek már ilyen harcba. Abban viszont mindenképp unikum az eset, hogy sem a tv2, sem az RTL Klub korábban még nem szembesült olyan vádakkal, ahol volt alkalmazottjuk, sőt, "arcuk" vádolja őket politikai tisztogatással.

Maga az eset bárhogy végződhet, a két jellemző olvasat azonban az alábbi lehet:

• Vágó Istvánt nem rúgták volna ki, ha fideszes lenne, Gyurcsány kampányembereként azonban terhes volt a tévének

• Vágó István évek óta nem készített sikeres műsort, és a sokadik próbálkozás után ezért váltak meg tőle

A West-Balkán nevű szórakozóhelyen történt tragédia esetében a jogi stratégia lehet bármilyen változatos, a nyilvános megszólalások ambíciója csak a kármentés lehet. Az ügyészség fogházba küldené a halálos kimenetelű januári rendezvény szervezőit; a most elkészült vádiratból kiderül, hogy a vádhatóság négy embert tart felelősnek a tragédiáért.

Mi történt?

A jellemzően tizenévesek számára szervezett Noise Night Life sokáig kereste a helyét a budapesti éjszakában, végül a bulisorozat jellemző látogatószámára valószínűleg felkészületlen West-Balkánban került sor az utolsó, végzetes partyra. Aszórakozóhelyen január 15-én három lány, a 17 éves K. Kinga, a 24 éves R. Rita és a 17 éves Cs. Emese halt meg borzalmas körülmények között: a pánikba esett bulizók taposták őket agyon a lépcsőházban.

A Blikk információi szerint a vádirat részletesen foglalkozik a tragikus este minden pillanatával. Az ügyészség szerint több dolog vezetett a tragédiához. Így például az, hogy a szervezők nem mérték fel: háromezer emberre kevés lesz tíz biztonsági őr, és az, hogy maga a hely is alkalmatlan egy ekkora rendezvény megtartására. A lap szerint a vádhatóság négy emberre, Sz. Győzőre, a West-Balkán Kft. ügyvezetőjére, K. Tamásra, az aznapi bulit szervező Noise Life Production Kft. vezetőjére, Cs. József rendezvényszervezőre és H. István vagyonőrre kért letöltendő fogházbüntetést. Az ügyészség állítja: ők a felelősei a tragédiának. A Blikk megkereste a főszervező Sz. Győző ügyvédjét, Papp Gábort, aki szerint ügyfele nem követett el bűncselekményt. A védő közölte, hogy a tárgyalásra új igazságügyi, tűzvédelmi, személy- és vagyonvédelmi, valamint építési szakértő kirendelését kérte. A hírek szerint novemberben a bíróság hat napon át tárgyalja majd az ügyet.

A közvélemény álláspontja eléggé homogén: a felkészületlen szervezőket és a lebonyolításért felelősöket okolják a tragédiáért. A védelem épp ezért nem indíthatja a nyilvános párbeszédet "ártatlanul meghurcolt emberek" képével, ennél differenciáltabb, és (legalább az első időkben) kármentő funkciókat megvalósító jogi pr stratégiára van szükség.

Tevékeny megbánás

A halálesetek hírére még nem így reagáltak az érintettek, eleinte inkább az egymásra mutogatás volt a jellemző: a rendezvényt szervező külső cég nem tartotta magát felelősnek a kialakult tömegért, mivel szerint West-Balkán üzemeltetőjének feladata volt a szombati tragikus diszkóbaleset estéjén a beléptetés. A Noise Life Production vezetője viszont arra hivatkozott, hogy nem ők, hanem egy köztes cég felelt az engedélyekért, így azt sem tudták, hogy a West-Balkánnak nem volt működési engedélye, ezért csak 300 ember mehetett volna be. A West-Balkán kft vezetősége szintén elhatárolódott a tragédiától: a lebonyolításért és a jegyeladásért állításuk szerint a Noise Life felelt, a helyszínt pedig fix áron adták bérbe, ezért érdekeltek sem voltak abban, hogy minél több jegy fogyjon el.

Mindezzel azonban egyszerre, egyként merültek alá a nyilvánosság előtt. Az egyöntetű felháborodás, az ügyre rárepülő politikusok nyilatkozatai után elsőként a West Balkán üzemeltetője ébredt. Közleményük már azon a hangon szólt, ahogy ilyenkor kell:

"Visszacsinálni, megváltoztatni nem lehet, magyarázni, magyarázkodni pedig nem akarunk. Nem mondhatjuk azt sem, hogy mi nem tehetünk róla, mert mi is hibáztunk. A három lány halála feldolgozhatatlan, érzéseink kifejezhetetlenek (...) A West-Balkán nem 90 napra zárt be, hanem örökre véget ért. Létezésünkkel a szülők, barátok, hozzátartozók és minden jó érzésű ember gyászát sértenénk meg. Ebben a gyászban egész hátralévő életünkben osztozunk."

A fenti valóban egy jól megírt, humánus és "célszerű" közlemény - a vádlottak szempontjából azonban kevéssé tudott hasznosulni, mivel folytatás nélkül maradt; minderről az időzítés és folyamatosság kapcsán írunk bővebben.

Vádaskodás helyett feltárás

Szintén a fenti okok miatt visszaütne, ha a vádlottak megpróbálnák teljes egészében eltolni maguktól a felelősséget. Ehelyett a történtek hátterének feltárása, a szakmai hiányosságok felderítése mellett lenne érdemes nyilvánosan kardoskodni. Ennek felismerésére utaló jel, hogy a szervező ügyvédje a hivatalos szervek és szakértők bevonását proaktívan szorgalmazza - mindezt gyengítheti azonban az a kijelentés, miszerint ügyfele nem követett el bűncselekményt. Ez egy fölösleges deklaráció az eljárás ezen szakaszában - lehet ilyet mondani a bíróságon, de a közvélemény még nem készült fel ilyen közlésekre.

A vádlottaknak (és egyúttal a hasonló tragédiákat elkerülni igyekvő társadalomnak is!) az az érdeke, hogy pontosan kiderüljön, milyen engedélyeztetési és felülvizsgálati struktúra, illetve annak mely láncszemei bizonyultak gyengének, kinek lett volna a feladata és felelőssége a tragédiát hivatalos úton megelőzni. A tragédia óta is kevés szó esik az önkormányzatok és hatóságok sajátosan magyar eljárásáról: olyan szabályokat hoznak, amelyeket egy vendéglátóipari egység, ha akarna sem tudna pontról-pontra teljesíteni, ugyanakkor nem vagy csak baj esetén kérik számon azok betartását.  El kell magyarázni a nyilvánvalót: nem csak az üzemeltető és a szervező mulasztott, de azok a hivatalok is, akik ugyan tudomással bírtak a jogellenes helyzetről, de nem tettek semmit.

Egyszerű, hatásos példákkal mutatható be az ügy: egy ittas sofőr az első számú felelős az általa okozott balesetért, de differenciáltabb a véleményünk, ha tudjuk, hogy többszöri rendőri igazoltatás után sem vonták be a jogosítványát, és az eset előtt is rendőrjárőrök sora előtt kacsázott el a gépjármű, amiből üres sörösüvegeket dobált a részeg vezető. Miért nem tettek semmit? Ez lesz az egyik fontos kérdés.

Időzítés és folyamatosság

Míg a tragédiát követő nyilvános polémiában elfogadható módon vettek részt a felek (közlemény, bocsánatkérés, bezárás), addig saját szempontjukból kapitális hibát elkövetve úgy döntöttek, hogy ezt követően visszavonulnak. Holott kiemelt érdekük lett volna a jelenlét, a folyamatosság, a nyilvános profil apró, de határozott lépésekkel történő módosítása. Az ősszel folytatódó tárgyalásra ugyanis a közvélemény javarészt csak negatív emlékfoszlányokat tud összeszedni; pedig ez nem lenne szükségszerű.

A jogi pr alkalmazása során mindig tudatos tervezéssel készülünk. Az nagyjából tudható, hogy milyen eljárási szakaszok milyen ütemezéssel várhatók, és mennyi időnk van egy stratégiát felépíteni, majd megvalósítani. A WB-ügyben pont ez a tervezés maradt el, az első, reagáló hullám után nem következett a proaktív szakasz, melyben a vádlottak veszik át a nyilvánosságban a kezdeményező szerepet. Az elmúlt hónapok érdemi megszólalás nélkül maradtak, de még most sem késő: továbbra is nyitott lehetőség (és fontos kommunikációs eszköz) lehetne úgy a szervezők, mint az üzemeltetők számára, hogy a szükséges intézkedések után "jót" is cselekedjenek (vö: Stohl András drogprevenciós kampánya). Ez az a pont, ahol érdemes a fiatalok biztonságos szórakozását szolgáló cél, egyesület, szervezet, alapítvány stb. számára pénzösszeget felajánlani.

Már rég kísérletet kellett volna tenni a családok gyászának enyhítésére, konkrét és szimbolikus felajánlásokkal is. Lett volna mód (és még mindig lenne) társadalmi célú kampányban szerepet vállalni, a nyilvánosság figyelmét kérni, a kármentést folytatni.

A West-Balkán ügy blogunk profilja szempontjából releváns tanulsága, hogy pont az ilyen esetekben lenne kiemelten fontos a felkészült védők mellett profi pr szakembereket is alkalmazni. A jogi stratégia következetes megvalósításán túl ugyanis egy mégoly kiváló ügyvéd sem fog pr és kommunikációs stratégiát építeni, pláne azt önjáró módon megvalósítani. És még egy fontos érv: ha a vádlottak valóban megbánták a történteket, és őszinte szándékuk valamelyest enyhíteni az okozott káron, akkor nem elég a bírósági jelenlét. Ez egy nagy nyilvánosságot kapott, közérdeklődésre számot tartó ügy, ahol a jóvátétel része az is, hogy kísérletet teszünk a szülői bizalom, a szórakozó fiatalok biztonsága és biztonságérzete reparálására.

Azt érdemes itt végiggondolni, hogy mennyit pénzt, energiát és szaktudást fordítottak a rendezvények reklámozására - ugyanennyit kellene most szánni a jogi pr-ra, a nyilvánosságnak szánt üzenetekre.

Vagy a véletlen sietett a segítségükre vagy tudatosan vetette be a jellemzően biztosítási csalások felderítésére, külföldön már gyakran alkalmazott módszert Stohl András védelme, hogy a sértett szavahihetőségét megingassa: a Blikk közölt fotókat a 78 éves Kaincz Pálról, aki a színész által okozott baleset áldozataként a bíróságon maradandó egészségkárosodásával, munkaképtelenségével érvelt. A friss képeken az idős férfi korához és vélt állapotához képest komoly állóképességet igénylő kerti munkákat végez.

"Amikor sajog és fáj a lábam, s alig tudok felkelni az ágyból, akkor mondja a szemembe Stohl, hogy szimulálok. Sarokék nélkül járni sem tudok" - nyilatkozta korábban a sértett. Kiemelt jelentősége van a sérülés súlyosságának, a károsodás mértékének - ez befolyásolja a jogi minősítést, de a nyilvánosság véleményét is. Az ügyben a "megnyomorított bácsi" és a "nyerészkedő szimuláns" szükségképpen leegyszerűsítő kategóriái között billeg a közvélemény értékítélete.

Mi történt?

Stohl András 2010 májusában okozott balesetet ittasan, kábítószer fogyasztása után úton hazafele Fótra. Első fokon két év négy hónap letöltendőre ítélte a bíróság. A színész-műsorvezető ügyében a kezdetektől intenzíven használta a jogi pr eszközeit a védelemt: Ruttner György ügyvéd és védence mellett a Stohlt foglalkoztató csatorna is kiemelten foglalkozott a celeb nyilvános profiljának ápolásával. A stratégia egyfelől a bűnbánó, felelősségét vállaló Stohl szerepléseire épült, drogprevenciós előadások, nyilvános bocsánatkérések, ételosztás és jótékonykodás, másfelől pedig közszereplők Stohl-párti kiállásának sorával találkozhattunk, legutóbb a fellebbviteli tárgyalást megelőzően. A stratégia harmadik eleme a közvetett hiteltelenítés lehet: a sértett szavahihetősége, egészségkárosodása mértékének vitathatósága lesz a nyilvános diskurzus középpontjában. Ezt erősítheti a Blikk fotósorozata is.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, fontos kettéválasztani az érdemi részeket: a sértett jogi értelemben vett károsodása a bíróságon nyer majd elbírálást, a közölt képet dacára a szakértők megállapíthatják, hogy Kaincz Pál valóban a mondott mértékben szenvedett sérülést. Ettől viszonylag független az a hatás, amit a közvéleményben ez a hiteltelenítő akció elér:a laikusok ugyanis sokkal inkább emócióik alapján ítélik meg ezeket az ügyeket. Ezért lehetett adott időpontban sokkal szimpatikusabb egy bankrabló (Ambrus Attila) a közvélemény számára, mint azt az általa elkövetett bűncselekmények indokolták volna, és ezért bélyegezheti csalónak Pali bácsit a nyilvánosság akkor is, ha esetleg a bíróság neki ad igazat.

Ugyanakkor a jogi tét is jelentős: a büntetés mértékében hónapokat jelenthet annak megítélése, hogy mennyire maradandó és milyen fokú egészségkárosodást okozott Stohl. A súlyos, de nem maradandó közúti balesetben okozott sérülés 0–3, a maradandó 0–5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ráadásul még nem beszéltünk a kártalanítás összegéről, melyről épp most zajlik komoly alkudozás a felek között. Ne becsüljük le ezért a fotósorozat lehetséges bizonyító erejét, ritka az ilyen egyértelműnek tűnő, jól dokumentált bizonyíték a hasonló tárgyalásokon. Sőt, a korábbi, laikusok számára nehezen érthető szakértői vitát (ahol a bírót is inkább laikus e tekintetben) könnyen más irányba viheti ez az egyszerűen dekódolható elem.

A "lebuktatás"

Az Egyesült Államokban régóta ismert és alkalmazott módszert láthatunk immár Magyarországon is működés közben. A legolvasottabb napilapban bemutatott fotók, majd nyomában azRTL legnézetebb műsorában, a Fókuszban közölt anyag, és az azokat követő kommentárok klasszikus módon dolgozták fel a problémát:

1. "Civil" és "spontán" fotók készülnek, nem az ügyvéd mesterkedése, hanem a szomszéd telken nyaraló "olvasó-riporter" buktatja le a kertészkedő bácsit.

2. A fotók jellemző mozzanatokat örökítenek meg, létrára mászik, kapál, egész nap munkálkodik az a sértett, aki pár hete még arról értekezett, hogy munkaképtelenné vált - a bírósági tárgyalás leghosszabban vitatott kérdése az áldozat csípője, lábrövidülése volt.

3. A lap kommentárjai is ezt az érzést erősítik: a létra "legfelső fokára" mászó, "keményen dolgozó", "fiatalokat is megszégyenítő" Pali bácsiról beszélnek, kiemelve, hogy "a bíróság előtt azt vallották, hogy a kertbe is csak hébe-hóba tud lebotorkálni". A cikkben megszólaló szomszéd is így nyilatkozik: "Késő délutánig megállás nélkül kapált, kaszált, majd fáradhatatlanul hordta ki a gazt, nem láttam, hogy sántítana."

A reakció

Stohlék továbbra is ügyesen alkalmazzák a vádlott és védője közötti funkcionális szerepmegosztást. A bűnbánó vádlott most sem megy bele semmilyen negatív minősítésbe, "féloldalasan", csak a lehetséges pozitívumokra koncentrálva nyilatkozik, megerősítve ugyanakkor a fő üzenetet:

"Mindig is azt kívántam, hogy Pali bácsi idős korában általam tönkretett életét mihamarabb visszakaphassa" - fogalmazott Stohl a Blikknek. Elmondta, hogy tudja jól, hogy "a földjüket és a munkát szerető emberek lételeme a kerti munka, látni a termés növekedését", ezért jó látnia, hogy Kaincz Pál újra egészségesen dolgozik.

A védő az, aki jogi konzekvenciákról beszél: Ruttner György reakciójában egyfelől bejelenti, hogy több hasonló információ eljutott már hozzájuk is, sőt ugyanezt a bíróság előtt tanúsítanák néhányan, másrészt pedig megerősíti a "nyerészkedő" sértett képét a kártalanítási vita részleteinek ismertetésével. Könnyen belátható, hogy milyen hatással bír az olvasókra az az információ, hogy "az idős sértett a felajánlott másfél millió forint és havi 40 ezres életjáradék vagy a két és fél milliós egyösszegű kártalanítási ajánlatunkra sem reagált még, információnk szerint ötmillió feletti összeget tartana kielégítőnek".

Érdemes megnézni, hogyan reagált minderre Kaincz jogi képviselője, Mester Csaba. Az ügyvéd megpróblja enyhíteni a nyilvánvaló kommunikációs kárt, és arról beszél, hogy senki sem állította, hogy az idős férfi ágyhoz kötött nyomorék lenne, az orvos szakértő csak azt állapította meg, hogy a sértettnek csökkent a munkaképessége. Következő mondatában pedig már a bírósági ellenlépést is megpendítve hozzá teszi: a bíróság egyébként sem fogja figyelembe venni a Kaincz hozzájárulása nélkül készült képeket.

Külföldi példák

Előfordul, amikor valóban a véletlen buktat le egy-egy csalót (ismét csak kiemelve: a Stohl-ügyben még nem igazolódott be, hogy a sértett hazudott az állapotáról), de külföldön már szervezett módon is vizsgálják az ilyen ügyeket. Jellemzően biztosítási csalások, vagy hamis kártalanítási igény visz arra egyeseket, hogy betegebbnek tüntessék fel magukat valós állapotuknál. Így tett az manchesteri nyugdíjas is, akinek sok ezer fontnyi rokkantsági segélyt utaltak ki, amit köszvényére hivatkozva kért még 1995-ben. Bevallása szerint alig tudott mozogni a betegség miatt. Csakhogy 2005-re már sokkal jobban lett, de erről elfelejtette értesíteni a szociális hatóságokat.

A brit munkaügyi- és szociális minisztérium munkatársai 2008-ban, egy füles nyomán titokban lefilmezték a papíron mozgásképtelen 61 éves Terence Read-et, amint nehéz dobozokat pakol ki egy kocsiból, illetve amint fiatalokat megszégyenítő módon járja a charlestont. A férfinak vissza kell fizetnie a jogtalanul felvett 19 915 fontnyi (6,7 millió forint) rokkantsági segélyt, illetve az ugyancsak jogtalanul igénybe vett 10 600 fontnyi (3,6 millió forint) lakhatási támogatást.

A köszvényes úr tánca:

A Tonypandyben (South Wales) élő Clare Jones alig három hete bukott le. A mintegy 6000 fontnyi juttatást felvevő hölgy azt állította: olyan beteg, hogy még járni is alig tud. Nos, hatóságok ezen a videón nem egy klasszikus sétát, hanem egyenesen egy ejtőernyőzést láttak - de, mint kiderült, akár a helyi konditeremben is összefuthattak volna a hölggyel. Ugyanígy nem bujkált az az 56 éves Los Angeles-i belsőépítész sem, és már jó ideje élvezte a rokkantakat megillető járandóságot - de azért elment egy televíziós barkácsműsorba is szerepelni. Balszerencséjére akadt egy biztosítási ügynök, akit érdekelt a műsor, különösen azután, hogy felismerte ügyefelét. Ő értesítette a kaliforniai hatóságokat, köztük az adóügyet. A férfi három éven át volt álrokkant, 150 ezer dollárt - 28 millió forintot - zsebelt be segélyként -, miközben 400 ezret - 76 millió forintot - keresett. A csalót 180 ezer dollár megfizetésére, és 200 óra közmunkára ítélték.

Az ilyen ügyekre ma már külön magánnyomozók és szakértők állnak rá - ez az anyagi érdeke a biztosítóknak, illetve egyes peres ügyekben a sérülés okozásával vádolt félnek is. Eszközeik hasonlóak ahhoz, mint amit a Blikkben is láthattunk: a "szerepből kieső" álrokkantak mindennapjait dokumentálják, majd nyilvánosan bemutatják (pr), illetve bizonyítékként a bíróság elé tárják. Igen terjedelmes esetszám és variábilis ügyek irodalma áll rendelkezésre, a társadalombiztosítás "megcsapolásától" egy egyes magánbiztosítók sérelmére elkövetett csalásokon át egészen a kártalanítási követelésekig.

Lehetséges következmények

A Stohl-ügy egyik legfontosabb fordulatát jelentheti ez az esemény. A fókusz a színészről immár átkerült a sértettre, akinek sokkal nehezebb lesz az igazát bizonyítani - különösen az ítélkezési szünetben, amikor a pr kerül előtérbe a jogi aktusok híján. A védelem nyilvánvalóan ezekre az új információkra alapozva próbálja majd megrengetni az egészségkárosodás mértékére nagyban alapozó jogi felelősséget, a nyilvánosságot pedig a sértetti profil rombolásával a vádlott mellé állítani.

Természetesen készséggel elhisszük, hogy az eset mögött véletlenek összjátéka húzódik meg, és véletlenül üldögélt egy rendkívül kitartó, ám jól fotózó vendég a sértett szomszédjában, s a Blikk címlapsztorijához ily módon semmi köze Ruttner Györgyéknek. Az azonban biztos, hogy Pali bácsi az őszi tárgyalásokig az érdeklődés középpontjában lesz, saját bőrén, Magyarországon lényegében elsőként megtanulva, hogy bizony, nem csak előny kovácsolható abból, ha az ember ellen egy celeb követ el bűncselekményt - a nyilvánosságnak hátrányai is vannak, a részvét és szolidaritás könnyen fordul. Amiatt is aggódhat, hogy vajon milyen fotókat, illetve videókat készítettek még róla, milyen hétköznapi tevékenységét dokumentálták, és használják fel annak bizonyítására, hogy nem is olyan nagy a baj, mint azt állította.

A fenti címmel indította "leleplező" cikkét a Heti Válasz, mi pedig nagy bajban vagyunk, hogy blogunk melyik rovatába soroljuk az írást: a képtelenségeket gyűjtő Fargo, vagy inkább A bennfentes lenne a megfelelő címke... utóbbit indokolja, hogy a cikk épp csak a címben foglalt vállalást nem teljesítette.

Holott hatalmas promóció előzte meg az írást, még az index is előzetest közölt a "leleplező" cikkhez, megcsillantva a lehetséges motívumokat és elkövetői kört. A végeredmény meg (finoman szólva) egy minőségen aluli csalamádé lett. Pedig jó lett volna bármilyen érdemi háttérinformációt megtudni a közelmúlt legnagyobb politikai és büntetőjogi botrányáról, és a Heti Válasz eddigi tényfeltáró írásai alapján bizakodóak is voltunk. A kémügyben ugyanis - amint korábbi bejegyzésünkben írtuk - hivatalos információk híján a sajtón múlik, hogy a közvélemény végül a "a legfelsőbb posztokig eljutott hazaárulók" vagy a "politikai megrendelést teljesítő ügyészség" történetét fogadja-e el.

Mit tudtunk meg ehelyett a cikkből?

1. a Heti Válasz újságírója nagy Geszti Péter- és sütemény-rajongó, rögtön az "Oroszkém-kockák" szóviccel nyit, de ez egyben a cikk legfontosabb törekvését is rögzíti: összeszedni mindent, ami orosz, hátha egy stabil összeesküvés-elméletté áll össze. Eleve értelmezhetetlen az a logikai szál, ahol egyfelől azt állítják, hogy egy "orosz érdekű" társaság közvetlenül gyűjtött információt a magyar szolgálatoktól, másfelől viszont már a következő mondatban rögzítik, hogy Moszkvában Galambos Lajos "oroszellenes irányultságáról" cikkeznek, amely attitűd egyenesen Putyin választási sikerét kívánta gáncsolni.

2. Képbe kerül a Zömök kft. (nyugodtan, mi is röhögtünk), ahol a Heti Válasz szerint a sajtó összekeverte idősebb és ifjabb Püski Lászlót (itt a Kém over képaláírással adózunk a szóvicceknek), ahol idősb Püski az "ántivilágban" (ez a Heti Válasz fordulata, elnézést) a kijevi Repülőmérnöki Egyetemen végzett, a felesége pedig az egykori Szovjetunióból származik. Ez a Püski bizalmas viszonyt ápol Galambossal (aki, emlékszünk, az előző bekezdésben még Putyin köreit is nyugtalanítóan oroszellenesként szerepelt), sőt, jön a végső érv az összefonódásra: még az iwiwen is bejelölte egymást a két család ("a gyermekek szintjéig!" - borzaszt el a maffiaszerű háló felderítésével a HV).

3. A lap szerint Püskiék feladata lett volna külsős átvilágítóként kideríteni, hogy miként szivárognak ki államtitkok a Fideszhez. Ennek kiderítése érdekében "lépett szövetségre" a HV szerint az NBH és a Zömök, a hetilap szerint mindez "Szilvásy György nyomására" történhetett.

4. Az ügyészség a lap szerint a kezdetektől gyanakodott, de "fektették a balhét" (idézet a HV-ból), mivel "a gyanú szerint a Galambos-utód, Laborc Sándor (bűnpártoló módon) nem vett részt az ügy felgöngyölítésében". 

5. A Zömök "szinte a teljes magyar államot behálózta" (a HV szerint), itt a kormányzati megbízások közül a legrészletesebben kifejtett a repülőtér külső kerítésvédelmi karbantartása, ahol a "ferihegyi biztonsági őrség szupertitkos szobájában - a legérzékenyebb információk közelében - foglalhatott helyet, mint szívességi társbérlő".

6. A cikk szerint "ennél durvább fejleménye még nem volt az elszámoltatási hullámnak" - ez az egy mondat indokolja, hogy miért részletezik két oldal keretes betoldásaiban azokat az ügyeket, melyeknek javarészt semmi köze a kémsztorihoz. Mi indokolja, hogy itt szerepeltetik Molnár Gyula becsületsértési ügyét, aki csúnyán beszélt az őt igazoltató rendőrökkel? Mit keres Zuschlag azóta már jogerős ítélettel lezárt pályázati pénzlopkodása? És a hozzá hasonlóan még az előző kormány hivatali idejében lefogott Hagyó Miklós esete?  Hol a kémkedés és/vagy az orosz szál? Ugyanígy, mi köze a Zömökhöz Veróknak és az Andrássy úti ingatlanpanamáknak?

Nem véletlen, hogy míg a cikk megjelenése előtt sok helyen közöltek előzetest a "tényfeltáró" írás tartalmáról, addig a megjelenés után senki nem kiáltott fel, hogy itt megoldást, felderítették a kémügyet. Maga cikk ugyanis egyetlen új információval szolgált, ez pedig a Zömök Kft. neve, de tényeket, konkrétumokat, egyéb körülményeket nem rögzít. A politikai célú "kitekintés" más szereplőkre (például a már rég börtönben ülő Zuschlagra), a tartalmi hiányosságokat "nyelvi lazasággal" elfedni kívánó stílus, és az a soványka tartalom, ami láthatóan magát a szerzőt sem győzte meg - mindez együttesen azt indokolja, hogy mégis A bennfentes című rovatunkban helyezzük el ezt a cikket, további különösebb kommentár nélkül.

Az elmúlt héten őrizetbe vett volt titokminiszter és egykori NBH-s vezetők ügyében a szokottnál is nagyobb óvatossággal kell fogalmaznunk - ahogy mindenki másnak is, ugyanis jelenleg csak technikai részleteket ismerünk, tartalmi információkat (szokatlan módon) egyáltalán nem osztottak meg a nyilvánossággal.

Mivel azonban a terheltek védői épp most kénytelenek megtapasztalni és bizonyítani, hogy titkos vádak ellen is lehet (kell) nyilvánosan védekezni, ezért azt vizsgáljuk meg részletesen, hogy ez a helyzet milyen jogi pr pozíciót biztosít a szereplőknek. Amit más bejegyzéseinkben is hangsúlyozni szoktunk, az most fokozottan igaz: nem az ügy jogi/tartalmi elemeit vizsgáljuk, hanem kizárólag a blogunk témájába vágó, pr és kommunikációs összefüggéseket és lehetőségeket.

Mi történt?

2011. július elsején házkutatást tartottak Szilvásy Györgynél, a Gyurcsány-kormány titokminiszterénél, akit ezt követően őrizetbe is vettek. A sajtóban megjelent információk szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, a korábban őrizetbe vett Galambos Lajos terhelő vallomást tett a katonai ügyészségen, ezzel függött össze a házkutatás (a volt főigazgató jelenleg házi őrizetben várja a folytatást). Másnap őrizetbe vették, majd bűnpártolással gyanúsították meg Laborc Sándort (képünkön), a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóját is.

A parlament nemzetbiztonsági bizottsága hétfőn zárt ajtók mögött tárgyalta az NBH-s vezetők és Szilvásy György őrizetbe vételének ügyét. Az ülés végén 2089-ig titkosították az elhangzott tájékoztatók tartalmát. Ugyanezen a napon Szilvásyt szabadlábra helyezte  a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa. Az ügyészség fellebbezett, de sem a vádhatóság, sem Szilvásy, sem az ügyvédje nem árult el részleteket az ügyről, annyit tudni, hogy kémkedés a gyanú. Laborc Sándort egy nappal később helyezte szabadlábra a bíróság - védője, Zamecsnik Péter elmondta, Laborc ellen bűnpártolás bűntette a gyanú. Mint hozzáfűzte, semmi egyebet nem mondhat, mert az államtitok részét képezi.

Fontos körülmény lehet, hogy Szilvásy Györggyel együtt hétfő délután egy másik férfit is bilincsben vezettek be a tárgyalásra. Róla annyit tudni, hogy nem közszereplő. A Magyar Hírlap értesülése szerint az eltakart arcú férfi előzetes letartóztatását elrendelte a bíróság.

Féltucatnyi verzió látott már napvilágot a sajtóban a szombati házkutatás és őrizetbe vétel óta. Dietmar Clodo "bombagyárától" a blogunkon is érintett MOL-ügyön át hackertámadásig, az Egymásért Alapítványt érintő nyomozásig, illetve az UD Zrt. és az egykori MDF lehallgatási-zsarolási ügyéig terjedt a találgatások sora. Paradox módon most pont ezzel, a más esetekben az ügy meghatározó lényegét adó elemmel nem tudunk (egyelőre) számolni a jogi pr értékelése során.

A legfontosabb pozíciókat azonban érdemes rögzíteni:

1. Komoly KOMMUNIKÁCIÓS presztízsveszteséget szenvedett az ügyészség

Az ismertté vált vádakhoz hasonlókat sem fogalmazott meg hivatalos a Katonai Ügyészség az elmúlt húsz évben volt vagy regnáló titkosszolgálati vezetők ellen. Ilyen súlyú bűncselekménnyel való gyanúsítás, és ennyire határozottnak (=erős bizonyítékokkal rendelkezőnek) tűnő fellépés után a pr dimenziójában  kifejezett kudarc az ügyészség számára, hogy a bíróság nem tartotta indokoltnak a terheltek előzetes letartóztatását. A közvélemény (joggal) azt feltételezi, hogy egy kémkedéssel vádolt, volt titkosszolgálati miniszter meggyanúsítása és őrizetbe vétele több és erősebb bizonyíték alapján történik, mint egyetlen tanúvallomás. Az, hogy a bíróság olyan bűncselekmény gyanúja esetén sem tartotta indokoltnak a letartóztatást, ahol evidens lenne az összebeszélés vagy bűnismétlés veszélye, arra a következtetésre indítja a közvéleményt, hogy a bizonyítékok gyengék, kevéssé meggyőzőek voltak.

Nem véletlen, hogy a politikusokat is involváló ügyben immár a kormányhoz való viszony a történtek értékelésében is megjelent, és például a Magyar Nemzetet egy, "A kémbotrány bírája már lelepleződött" című cikk megjelentetésére vitte - az írásban a letartóztatásokat elvető bíró személyét és vélt politikai preferenciáit támadva. A cikkben nyilatkozva Boross Péter (aki az 1990 júliusa és decembere közötti hat hónapban az Antall-kormány titokminisztereként, majd 1994-1998 között az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát vezetve szerezhetett releváns információkat) is megfogalmazta elvárásait a bíróság döntéseit illetően.

Ezzel együtt is tény, hogy az ügyészségnek az eljárás további szakaszaiban úgy kell bármilyen, következő lépést megtennie, hogy  kritikus légkör veszi körül. A titkosítás számukra igen kellemetlen következménnyel járt: a nyilvános megszólalásokat esetükben akkor is korlátozza, mikor a letartóztatni javasolt vádlottakat mégis kiengedik, az ügyészség pedig nem tud az ügy lényegére reagálni, magyarázatot adni.

2. A gyanúsítottak az ügy (titkos) tartalmi elemei helyett direkt módon a titkolózás tényére és az ügyészség kudarcára alapozhatják a nyilvános profilépítést

A fenti MN-cikk mellett az "első fecske" az eljárást politikai alapon védő cikkeket tekintve - korábban politikai meggyőződéstől függetlenül, minden közéleti orgánum nyilvánosságot sürgetett és az eljárás kommunikációs kudarcáról cikkezett.  Ez pedig egyértelműen kijelöli a jogi pr útját. A kritikus, egyúttal pedig információra éhes nagyközönség előtt a leghelyesebb a (valóban) kiszolgáltatott, gyanúba kevert közszereplő figuráját megjeleníteni. Akkor járnak el helyesen, ha ügyvédeik útján azt bizonygatják: ők szívesen megosztanák a nyilvánossággal az ügy releváns elemeit, de a titkosítás miatt ezt nem engedik nekik. Innentől a közvélemény egyértelműen a titkosítást elrendelők, illetve az azt szokatlanul szűken értelmező hatóság ellen irányul. Egyébként is: az elmúlt 21 évben bármelyik politikai kurzus is titkosított politikai szállal, szereplőkkel érintett ügyeket, még a közvélemény vele szimpatizáló része is inkább csak tudomásul vette, mintsem támogatta a hatalom ebbéli döntését.

A három gyanúsított közül a szakmai profillal inkább rendelkező Galambos és Laborc még egy, a fentieken túli eszközt is bevethet. Mint a szakmájukért, az ország nemzetbiztonsági "állapotáért" aggódó szakemberek, felvethetik az amatőr eljárás káros nemzetközi, szakmai következményeit is:

Külön figyelmet érdemel, hogy az e dimenzióban egyébként jóval mértéktartóbb Zamecsnik Péter, Laborc Sándor védője is intenzív sajtószereplésekbe kezdett, a titkolózó ügyészséggel szemben a készséges, de államtitokkal megkötözött, együttműködő terhelt profilját részletezve:

A sajtóban felmerülő ügyek – hacker-történet, orosz bevásárlás a a MOL-ba, az Egymásért Alapítvány botránya – nincsenek köszönő viszonyban a gyanúsítás valós tárgyával. Az ügyvéd szerint mindegyik „Benedek Elek mesevilágának” a része.

Jól jellemzi ezt a helyzetet, az információéhséget, illetve bármilyen, az eljárás alá vont személyektől (vagy védőjüktől) jövő közlések prémium jellegét. hogy Zamecsnik tv2-nek adott interjúját, egy sztenderd Mokka-beszélgetést is feldolgozta, hírré transzformálta az MTI. Utóbbi nyilatkozat is jól mutatja, hogy a jogi pr-ben egyébként kontraproduktív jellege miatt kerülendő, "no comment" reakció most kiválóan kiváltható az "államtitok, nem beszélhetek róla" fordulattal. Zamecsnik Péter pedig pontosan azt teszi, ami a védencét a nyilvános, kommunikációs vívásban segíti: óvatos közlései és sejtetései cáfolják a durva, negatív találgatásokat, de az államtitokra hivatkozva megkerülheti az esetleges, valódi jogsértés tárgyalását.

3. Akik semmit nem tudnak: a sajtó szerepéről

Jól látható, hogy lényegében ködszurkálás folyik a kémper lényegét tekintve. Minden sajtótermék és újságíró habitusa, képességei és preferenciái alapján közelíti meg az ügyet, mely a tények ismerete nélkül sokszor visszás vagy épp komikus helyzeteket teremt. Előbbire példa a fent linkelt cikk a Magyar Nemzettől, melyre nem késett a megtámadott bíróság válasza sem:

A Magyar Nemzet 2011. július 8-i számában „A kémbotrány bírája már lelepleződött” című írásában foglaltakat visszautasítjuk. Az ilyen tartalmú írás semmilyen más célt nem szolgál, mint a bíróság törvényes működésébe vetett bizalom megingatását. A hatályos jogszabályok értelmében a bíró jogosítványa, hogy döntsön a kényszerintézkedésre vonatkozó ügyészi indítványról. A végzéssel szemben bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálására a Fővárosi Ítélőtábla jogosult.

Szintén tanulságos, hogy mit kezd a helyzettel egy-egy "beszélgetős műsor", ahol újságírók tárgyalják meg a közélet fontosabb ügyeit. Ha már azt ígértük, hogy a témában talált, komolytalanabb megközelítésre is példákat mutatunk, íme egy olyan beszélgetés, ahol két alanyi James Bond fejti ki véleményét a történtekről. "Atomtitok elárulása" és névtelen telefon az informátortól - ide kattintva tekintheti meg a LAPSZÉL című rovatban bemutatott beszélgetést. Közel húsz perc alatt a legrelevánsabb közlés Krizsó Szilviától érkezik, aki megjegyzi, hogy "rébuszokban beszélgetünk", és tulajdonképpen semmit nem tudnak az ügyről.

Azt viszont ne felejtsük el, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozhat. Nincs olyan forgatókönyv, hogy Szilvásy György és "bűntársai" ügyében a bíróság jogerős szankciót szab ki kémkedés, bűnpártolás, vagy más, hasonló bűncselekmény miatt - úgy, hogy még az ítélet során/után sem értesül a közvélemény arról, mi is történt. A sajtó az eljárás megfelelő szakaszában már igenis tudósítani tud és fog az ügy tartalmáról.  Ezért az jár el a felek közül helyesen, aki előbb készül fel arra, hogy itt változás lesz. Rövid időn belül akár a szorongatott helyzetben lévő vádhatóság, vagy (közvetett módon) a terheltek közül valamelyik, a bűnbak szerepét eljátszani nem hajlandó, esetleg szorongatott helyzetbe kerülő szereplő nyílhat meg ("szivárogtathat").

Addig azonban marad ez a furcsa helyzet. A jogi pr-t általában a jogi stratégia erősítésére, annak nyilvános transzformálására szoktuk használni. Itt erről egyelőre szó sem lehet: az ügyészség nem érvelhet a bizonyítékokkal, nem használhatja a bűncselekmény részleteinek dramatizált bemutatását eszközként a terhelti profil rongálására. A másik oldalon pedig a védelem sem élhet máskor szokásos eszközeivel, azaz perbeli álláspontja közérthető bemutatásával, a vád állításainak látványos cáfolatával. Ez tud radikálisan megváltozni akkor, ha a közvélemény is értesül a gyanúsítás, illetve a vád pontos tartalmáról. Ezzel ma még csak az ügyészség és a három gyanúsított van tisztában - a közvélemény előtt pedig az arathat győzelmet, aki jobban felkészül arra a lehetőségre, hogy megnyílik az akta, és a nyilvánosság is szembesül azzal, mi volt az az ügy, ami miatt az elmúlt hetekben ez a nagy titkolózás folyt.

A manipulátor magát a tulajdonosnak kiadva, a bontott téglák megszerzése érdekében engedély nélküli présházbontásra vette rá a megtévesztett munkásembereket. A második présházbontásnál bukott le.

Engedély nélküli présházbontáson kaptak három kurdi férfit a dombóvári rendőrök a közelmúltban. Kitanics Zsuzsanna, a rendőrkapitányság sajtóreferense elmondta, az alkalmi munkások bevallása szerint a tulajdonos kérésére végezték a munkát, ahogy korábban már egy másik présház bontását is. Ám pont a valódi tulajdonos tett bejelentést a rendőrségen.

A nyomozás során kiderült, hogy az évek óta elhanyagolt présházakat egy helyi vállalkozó szemelte ki bontásra, a feladatra toborzott embereknek pedig azt állította, hogy az épületek az ő tulajdonában vannak. Végül 1200 téglát adott el egy szintén kurdi lakosnak 30 ezer forintért.

 

A férfit a rendőrök szerdán előállították és gyanúsítottként hallgatták ki, lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. Mivel már több büntetőeljárás is folyamatban van ellene, őrizetbe vették és letartóztatását kezdeményezték. Amennyiben a bíróság bűnösnek találja tettéért akár 3 év szabadságvesztésre is ítélhetik

 

teol.hu

Július elsejével hatályba lépett a sokat vitatott médiatörvény. Mint minden, sajtót és a nyilvánosságot érintő jogszabályváltozás esetén, most is érdemes a jogi képviselőknek és pr-ral foglalkozó munkatársaiknak átgondolni, milyen változást hozhat az új jogi norma az ő munkájukban.

Az egyik fontos változás rögtön itt, e bejegyzés alatt is látható. A blog.hu minden kommentdoboz fölött automatikusan elhelyezte az alábbi szöveget:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nyilvánvalóan az óvatosság és az elhatárolódás a Népszava-ügynek is köszönhető, ugyanakkor a kérdést nem intézhető el annyival, hogy a Médiahatóság munkatársa ad hoc jogértelmez, miszerint a kommentekre és blogokra nem vonatkozik a médiatörvény szigora és felelősségi rendszere. Egyfelől ott a kérdés, hogy akkor ezzel miért nem volt tisztában a kommunikációs államtitkár, valamint Bodonovich Jenő média- és hírközlési biztos, aki rögvest vizsgálódni kezdett az ügyben, és tájékoztatást kért a cikkhez kapcsolódó kommentek tartalmával kapcsolatos álláspontjáról, valamint a portálon található kommentek moderálási gyakorlatáról.

Mi történt?

Egy komment miatt indított eljárást a Népszava miatt a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke által kinevezett média és hírközlési biztos. A napilap oldalán, Mádl Ferenc köztársasági elnök haláláról szóló hír alatt található komment miatt ráadásul Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár tett feljelentést, miután egy törvénytisztelő állampolgár felhívta rá a figyelmét. Bodonovich Jenő vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért a cikkhez kapcsolódó kommentek tartalmával kapcsolatos álláspontjáról, valamint a portálon található kommentek moderálási gyakorlatáról. 15 napon belül vár választ a Népszavától, különben a Szalai Annamária vezette médiahatósághoz fordul.

A Népszava megkérdezte Kovács Zoltán és Bodovich Jenő irodáját is, hogy mégis melyik kommenttel volt kifogásuk, de nem kaptak tájékoztatást, csak annyi derült ki, hogy a hatóság "Mádl Ferenc és Schmitt Pál köztársasági elnök személyét érintő megjegyezések kivizsgálására" indított vizsgálatot. Azóta megszólalt az ügyben Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja is. Elmondása szerint a médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki, és az internetes vagy nyomtatott sajtótermékek esetében eleve csak a június 30-át követően megjelent tartalommal kapcsolatban alkalmazható.

Munkatársaink sok esetben vesznek részt a sajtó részvételével zajló bírósági eljárásokban, és prognózisunk szerint még lehetnek vitás kérdések:

• Mi a helyzet például akkor, ha egy regisztrált sajtótermék szerzői, a "hivatalos" oldal formai jellemzőit másolva blogot indítanak? Milyen megítélés alá esik például a mandiner.blog.hu, mely bár technikailag egy blog.hu-s blog, de a gyakorlatban az "anyaoldal" mandiner.hu egyik rovata?
  

• Miként kezeljük a szintúgy hivatalos, sajtótörvény alá tartozó honlapok Facebook-oldalait, különös tekintettel arra, hogy az ott elhelyezett tartalmak bárki által megismerhetők, nyilvánosak, és a szerkeszthető jegyzetek (notes) eszközével akár komplett cikkeket is közölhetnek rajtuk - ugyanakkor egy közösségi site infrastruktúráján működnek?
  

• Generális jellegű jogértelmezés-e Koltay András álláspontja, vagy a jövőben számítani kell arra, hogy egyes hozzászólások miatt mégis "előveszik" adott oldal működtetőjét? Minek számít például az a megoldás, ha egy objektív tényközlést tartalmazó cikk alatt a szerző egy hozzászólásban közli a véleményét, vagy olyan, további állításokat, melyek akár a helyreigazítást, akár a hatóság eljárást indokolnák? Mi a helyzet a Facebookról beillesztett kommentdobozok tartalmával?

A Zugügyvéd blogon közölt, legújabb bejegyzés pedig minimum kétséget ébreszt a médiahatóság tagja által közölt jogértelmezés generális jellegével kapcsolatban: a Fővárosi Ítélőtábla fórumhozzászólások miatti helyreigazításra kötelezett egy lapot, az alábbi indoklással:

"Tekintettel arra, hogy az alperes által szerkesztett lap a sajtótörvényben rögzített kritériumoknak megfelel és ezáltal időszaki lapnak minősül, amely sajtótermék az internet egy adott területét igénybe véve elektronikus úton jut el az olvasókhoz, alperes az általa szerkesztett lapban megjelenő közlések tartalmáért felelősséggel tartozik. A lap egy rovatának tekinthető ún. "fórum" ebből a szempontból az alperes szerkesztése alatt áll, lehetősége van a beírások moderálására, így annak eldöntésére is, hogy az ott megjelenő közlések közül melyek azok, amelyeket az internetes lap keretében az olvasókhoz közvetíthetőnek tart és melyek azok, amelyekért nem kíván felelősséget vállalni, s ennek következtében onnan eltávolítja."

Ha volt olyan célja is a médiatörvény alkotóinak, hogy létező problémákat orvosoljanak, mi a fentebb már említett sajtó-helyreigazítási problematikát ajánlottuk volna figyelmükbe. A teljesség igénye nélkül, az alábbi ügyekben lett volna érdemes előrelépést elérni:

Helyreigazítás elhelyezése: a gyakran a bonyolult bizonyítás miatt elhúzódó helyreigazítási perek jogerős döntés nem minden esetben jelent valódi elégtételt. Főleg heterogén szerkesztésű, és adott orgánumon belül drasztikus nézettségi-olvasottsági különbségeket produkáló sajtótermékek élnek azzal az eszközzel, hogy az akár egy évvel azelőtt, címlapon hozott valótlan állítások helyreigazítását a gyászrovat alján, alig olvashatóan közlik. Ilyenkor az ítélet szerinti teljesítés kikényszerítése újabb eljárási köröket igényel.

A másik oldal viszont előszeretettel alkalmazza a helyreigazítások kérése során azt a trükköt, hogy adott cikknek nem a lényegi állítását támadja meg, hanem olyan, egyébként részletkérdésnek számító, esetleges pontatlanságot, melyet kijavíttatva az egész ügyben hirdetheti saját győzelmét.

Sorozatos jogsértések: ma legfeljebb a bírói mérlegelés tárgya lehet egy-egy döntés során, hogy a helyreigazításért perelt sajtótermék folyamatos támadás alá vesz egy közszereplőt. Az első hazugságot megállapító jogerős ítélet megszületéséig még tucatnyi másik cikk születik, hasonlóan elfogult, ugyanolyan valótlan tartalommal. A jogi pr blogon talán nem is kell magyarázni ennek a hatását - a folyamatosan fröcskölt sár miatt mindig mocskosnak látszik a megtámadott.

Összegezve: az új médiatörvény az igazukat kereső ügyfeleknek, úgy tűnik, nem igazán nyújt több vagy jobb lehetőséget a valótlan közlések helyreigazíttatására. Kiszélesítette és "egyirányúsította" ugyanakkor a hatóság jogköreit, és a meglévőnél is nagyobb bizonytalanságot hozott a nyilvánosság rendszereibe, a médiák működésébe. Arra készülünk, hogy a sajtó a jövőben gumiszabályok rugalmas erdejében próbál majd tájékozódni, de nem lesz számottevően új eszközünk a magánszemélyek helyreigazítási pereinek "megzenésítése" során. 

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve: Hebők Antal grátisz lepermetezte a kunbajai focipályát, de most rendőrségre járhat miatta, mint rongáló, és a falu rossz hírét keltő kunbajai (ismételten!). A polgármester asszony a rendőrséghez fordult, mivel idén ott akarták tartani a falunapot.

– Múlt csütörtökön reggel vettük észre, hogy ismeretlen személy (személyek) vegyszerrel lepermetezték a futballpályát – mondta Franzné Lakner Éva, Kunbaja polgármestere. – Engedélyt senki nem kért arra, hogy közterületen vegyszerrel szeretne permetezni. Hozzáteszem, hogy a futballpálya az önkormányzat tulajdona, és az önkormányzat a pálya fenntartója is. A területet madzaggal körbekerítették és a következő feliratot helyezték el több helyen: „Vigyázz! Mérgezett terület! Pályára lépni szigorúan tilos! Vegyszerezés kezdete: 2011.június 22. Vegyszerek: Cambio, Mustang. Egészségügyi várakozási idő: 7 nap.”
 

A polgármester asszony úgy ítélte meg, hogy ezzel a cselekedettel valaki vagy valakik meghiúsították a falunap sportprogramját, és ismételten a falu rossz hírnevét keltették. Erkölcsi veszteséget okoztak Kunbajának:

– Úgy vélem, úgy véljük, hogy valaki, vagy valakik a falunap sikerét, az önkormányzat rendezvényét, munkáját akarta/akarták így tönkre tenni. A problémát csak fokozza, hogy megkezdődött a nyári szünet az óvodában, és az iskolában, amikor a gyerekek több időt töltenek a szabadban, és így a pályán is. A vegyszerrel permetezett pálya pedig fokozott veszélyt jelent a gyerekeknek, főleg azoknak, akik még nem tudnak olvasni.

A kunbajai polgármester asszony bejelentést tett a permetezés miatt a bácsalmási rendőrségen. A bácsalmási rendőrőrsön rongálás bűncselekményben feljelentés kiegészítést rendeltek el.

 

Az „ismeretlen” permetező Hebők Antal kunbajai vállalkozó, aki ugyancsak felháborodott az események miatt. Felháborodása azonban a polgármester asszonyéval ellentétes irányú.A vállalkozó állítja, hogy évek óta, de 5-6 éve már biztosan, a saját költségén gondozza a kunbajai focipályát. Nyírja a gyepet, hengerli, és gyomirtózza is. Állítása szerint ez utóbbit minden évben megtette eddig a labdarúgó szezon végén. Most a múlt szerdán, este vegyszerezett a kétszikű gyomok ellen. Hebők Antalt a napokban behívatták a bajai rendőrségre, ahol kikérdezték a gyomirtózás részleteiről.

Kétségtelen, hogy a falunapot eddig minden évben a Szabadidőparkban, és nem a focipályán szervezte a kunbajai önkormányzat. A falu honlapján az idei meghívó és programok mellett sincs ott az új helyszín, azaz nyilvánvalóan sokan gondolhatták úgy, hogy ezúttal is a Szabadidőparkban lesz a program.

A bácsalmási rendőrőrsön július 8-ig vizsgálja a hatóság, hogy történt-e bűncselekmény Kunbaján vagy sem. Előbbi esetben megkezdődhet a nyomozás a gyomirtózás miatt, utóbbinál pedig megtagadják majd azt.

baon.hu

Tegnap azzal büszkélkedtünk, hogy elkezdett hivatkozni ránk a sajtó, erre ma tele van velünk a Velvet. Nem is bírjuk ki, hogy ne posztoljuk ki. Tudjuk, hogy illene visszavenni, de hát egyszer vagyunk száznaposak. Ígérjük, hogy a következő kerek napfordulóig ismét a régi szerény fiúk és lányok leszünk. Most azonban íme a Velvet-cikk egy részlete:

Míg a külföldi hírességek szeretnek a lehetőségekhez mérten feltűnően öltözködni, ha jelenésük van a bíróság előtt, magyarországi sorstársaik igen visszafogottak: Stohl András és Damu Roland is úgy öltözött fel, mintha csak egy évzáróra lenne hivatalos. A Petrocelli blog szerkesztői szerint nem érdemes divatbemutatóként kezelni a tárgyalást, a legtöbb bíró számára fontos, hogy megőrizze a tekintélyt, és ha kell, ki is küldi azt a teremből, aki szerinte nincs megfelelően felöltözve. Ja, és ha valakit szervezett bűnözéssel gyanúsítanak, ne vegyen fel halszálkás gengszteröltönyt, ha pedig a szociális helyzetére hivatkozik, lehetőleg kerülje a méregdrága órákat. Nézzük a szakértők tanácsait bírósági megjelenés esetére, aztán azt, hogy a celebeknek sikerül-e betartani ezeket a szabályokat!

A jogi PR-ral foglalkozó Petrocelli blog szerkesztői szerint alapvetően nem szerencsés, ha valaki divatbemutatót rendez a bíróságon...legalábbis, ami a magyarországi viszonyokat illeti: ”Ismerünk bírónőt, aki a talárja alatt párducmintás blúzt visel, és kedveli a mély dekoltázst is. Őt nem biztos, hogy zavarná egy merészebb kollekció, de azért nem érdemes kockáztatni. Abból érdemes kiindulni, hogy a magyar bírák általában konzervatív emberek. Külön dress code persze nincs, de a bíró a bíróság tekintélyének védelme érdekében felszólíthatja a megjelenteket, hogy változtassanak az öltözékükön, és ha ezt nem teszik, akár ki is küldheti őket a tárgyalóteremből. Ez normális esetben pusztán a kulturált, visszafogott öltözékre vonatkozó igényt jelenti, de a bíró személyes ízlésén, elvárásain sok múlik. A Baranya Megyei Bíróság például egy elég általános ajánlást is közöl a saját honlapján. Mi is írtunk már olyan tárgyalásról, amikor a bíró hangosan megrótta egy tévéstáb tagjait. Legnehezebb dolga a bírónak a vádlottakkal van, őket csak nagyon indokolt esetben (pl. közszeméremsértő megjelenés) lehet kiküldeni a ruházatuk miatt. A Cozma-per egyik vádlottja „megtehette”, hogy atlétatrikóban jelenjen meg a tárgyaláson. Amikor a tét az életfogytiglan vagy a 20 év, nem igazán számít az öltözködési etikett.”

 

Egy bíróra többnyire nem lehet azzal hatni, ha valaki a legutolsó divat szerint van felöltözve, inkább az számít, hogy mi a per tárgya, és mik az adott szituációval kapcsolatos elvárások – tudtuk meg. „Ha valakit szervezett bűnözéssel gyanúsítanak, ne vegyen fel halszálkás gengszteröltönyt, ha pedig a szociális helyzetére hivatkozik, lehetőleg kerülje a legújabb Versace-modelleket. Garázdasággal gyanúsított terheltnek érdemes eltakarnia a tetoválásait, akit kitartottsággal vádolnak, ne vegyen fel rövid szoknyát csizmával a tárgyalásra. (további részletek a Velveten)

Bónusz track
Van még a cikkben egy különös rejtély, amelynek megfejtése csakis a Petrocelli blog olvasói előtt tárul fel. A Velvet cikk címe, ugye, a következő: Bírósági divattanácsok: a kitartottak kerüljék a miniszoknyát, az ügyvédek a napszemüveget, - a szövegben azonban nyoma sincs az ügyvédeknek és a napszemüvegeknek. A titok nyitja, hogy egy kérdésre válaszolva megemlékeztünk arról a bírósági tárgyalásról, ahol a bíró rendbírsággal sújtott egy ügyvédet, mert úgy vélte, hogy az illető hajában viselt napszemüveg sérti a bíróság tekintélyét, és az ügyvéd nem volt hajlandó levenni a napszemüveget a bírói felszólításra. A szigorú szerkesztő minden bizonnyal kihúzta ezt a részletet a cikkből, de a címben benne maradt. (Frissítés: azóta visszakerült a szövegbe is.)

100 napja indult a Petrocelli blog, és minket is meglep, hogy ez alatt az idő alatt mennyien olvassák és kommentálják rendszeresen alapvetően szakmai felületnek szánt blogunkat. Természetesen, olvasottságunk nem független attól, hogy az Index blogszemléjébe bekerül-e egy-egy írásunk, ilyenkor mindig meglódul a számláló. Volt olyan cikkünk, amelyet 40 ezren töltöttek le, és volt, amelyet csak néhány százan olvastak.

Mind gyakrabban kérnek tőlünk tanácsot, segítséget is. Belső szabályzatunk szerint amennyiben jogi pr kérdésről van szó, ha tudunk, segítünk, jogi természetű tanácsot azonban nem adunk. Így tettünk pl. az Andrássy út 1. társasházának esetében is, akik sokat megvalósítottak ötleteinkből, azóta is drukkolunk nekik. Büszkék vagyunk rá, hogy egyik cikkünk nyomán a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda felfigyelt egy perre, amelynek végigkísérését precedens értékűnek tartják.

Többektől kaptunk olvasói levelet is, ezek közül a témába, tehát a jogi pr és kommunikáció témájába vágókat közöljük. Ebbe a sorba tartoztak Szikinger István, Dezső Antal ügyvédek ügyfeleikről írott cikkeinkre reagáló levelei vagy D. Horváth Gábornak, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesének velünk szemben kritikus írása.

Külön öröm, hogy más blogok is gyakran hivatkoznak ránk. Blogunk történetében elsőként a remek ex-jugoszláv-ügyi szakblog, a Serbia Insajd írt rólunk, amikor jogi pr témájú cikket közölt. A véletlen műve nyilván, de egyik mai cikkükben is hivatkoztak ránk, köszönet érte!

Az elmúlt hetekben új jelenséget tapasztaltunk: egyre gyakrabban hivatkozik cikkeinkre a mainstream média is. A sort a hvg.hu nyitotta, amely már többször írt összefoglalót bejegyzéseink alapján, tegnap azonban megjelent a – tudomásunk szerint első – print hivatkozás is, méghozzá rögtön a Figyelő hasábjain, ahol Brückner Gergely a MOL-ügyről írt kiváló címlapsztorijában szentel nekünk egy keretes írást:

Szóval eltelt száz nap, hálásak vagyunk minden olvasónknak, főleg azért mert a blogot hobbiból, az ő kedvükért csináljuk. Meg persze azért, mert jogi pr szakemberként annyi furcsa, érdekes vagy tanulságos esetről hallunk a bíróságok folyosóin vagy ügyvédi irodákban, amiről azt gondoljuk vétek lenne nem megosztani másokkal.

WEB2 mánia

A Facebookon úgyszólván a kezdetektől jelen vagyunk, sok olvasónk klikkel ránk az ottani posztok alapján. Ebből kiindulva elindultunk a Twitteren és a Tumblr-en is, minden friss posztra automatikusan hivatkozunk ott is.

Így, július 1-jén még egy szolgálati közlemény: a nyár folyamán is folyamatosan frissítjük a Petrocelli blogot, de a posztok kicsit ritkulni fognak, főleg a bírósági ítélkezési szünet idején. Azért készülünk egy-két ütős anyaggal, úgyhogy érdemes követni minket.